Nógrád Megyei Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 75-99. szám)
2013-04-17 / 88. szám
NOGRADMTäRm 2013. ÁPRILIS 17., SZERDA Kerekes László (1939-2013) emlékére Salgótarjánban néhány napon át fekete zászló lengett a József Attila Művelődési és Konferencia-központ homlokzatán. A Budapestről illetve Dabasról érkezett nagypénteki gyászhír hatására így emlékezett az intézmény jelenlegi kollektívája „a ház”- ahogyan korábban nevezték - egykori munkatársára, igazgató helyettesére, majd igazgatójára, a balassagyarmati születésű Kerekes László rajztanárra, diplomás népművelőre, művészetpedagógusra, akinek a neve, munkássága 1963-tól másfél évtizeden át összeforrott a megyeszékhely, tágabban az egész Nógrád kulturális, művészeti életével. Néhány szóban, mondatban lehetetlen akárcsak megemlíteni is, mi minden kapcsolódott hozzá a szervező-, irányító és módszertani munkában, jó kezdeményezések felkarolásban, fejlesztési programok kidolgozá- sábaa „Nagyon fontosnak tartottuk, hogy kihasználjuk azt a vonzerőt, amit az 1966-ban felavatott, Szrogh György tervezte épület újdonsága, építészeti nagyszerűsége, belső tereinek hangulatos lakályossága jelentett és mielőbb ennek megfelelő gazdag, sokszínű és teljes körű programot hozzunk létre...Szávai nagy időket éltünk és az intézmény további sorsát meghatározó alapozó munka résztvevői lehettünk” - fogalmazott 2006-ban a „Józsi” - ahogyan írása címében mint korábbi városlakó Ő is nevezte - negyvenedik évfordulóján. Kerekes László művészként, alkalmazott grafikusként szó szerint is itt hagyta keze nyomát mint a Palócfóld című folyóirat és más kiadványok művészeti szerkesztője, helyi, regionális és országos tárlatok, csoportos és egyéni kiállítások elegáns katalógusainak, plakátjainak igényes ízlésű, jó kezű tervezője. Amikor sorsa, munkája máshová szólította (az utóbbi évtizedekben a fővárosban illetve Dabason élt és dolgozott) sok azonos hullámhosszon gondolkodó kollégát, barátot hagyott hátra, soha nem feledkezett meg róluk, s arról sem, hogy honnan, miként indult a pályája. Felelős miniszteriális beosztásaiban köztisztviselőként, illetve közművelődési szakértőként is mindig jó szívvel, segítőkészen viszonyult Madách és Mikszáth megyéjéhez. Halálával annak az értékteremtő, szellemformáló - nagyjából egyívá- sú - értelmiségi generációnak egy újabb tiszteletre méltó személyisége távozott az élők sorából, amelynek - mások mellett - olyan tekintélyes, markáns karakterű képviselői voltak a nógrádi megyeszékhelyen, mintTzinke Ferenc, Iványi Ödön, Horváth István, Kojnok Nándor, Schneider Miklós. Kerekes László - aki más elismerések sorában Salgótarján Város Emlékplakettjét, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetést és a Bessenyei György-díjat is megkapta - hamvait 2013. április 19-én, pénteken 11.30 órakor, Budapesten, a Fiumei úti Sírkertben helyezik örök nyugalomra. Béke poraira! Csongrády Béla PROMÓCIÓ SZÉCHENYI TERV Sima út vezet majd a megújult művelődési házhoz Rákóczibányán Járhatatlanból járható, korszerűtlenből pedig modem lesz hamarosan Rákóczibányán. A település lakóinak és a bálokra, sportrendezvényekre, családi összejövetelekre főleg autóval oda látogatóknak alapos fejtörést okozott az utak tarthatatlanul rossz állapota az elmúlt években. A helyi művelődési ház elavult és gazdaságtalan kandalló fűtése pedig nem csak kényelmetlen volt, de jelentős plusz költséget is rótt a falura. Az utakat egykor fedő sima aszfalt réteget tengelytönő méy kátyúk tarkították. A gödröket tűzoltásként kaviccsal, salakkal, építési törmelékkel tömték be, most azonban jó időre megoldódnak a közlekedési problémák, ahogyan megújul a helyi művelődési ház is. Október végén új időszámítás kezdődik Rákóczibánya életében: az ÉMOP-3.1.3-11-2012-0189 számú, "Belterületi utak felújítása és Közösségi tér fejlesztése Rákóczibánya településen elnevezésű" beruházás során felújítják a közösségi házat és új borítást kapnak az oda vezető utak is. A művelődési ház téli meleg ellátása, a beépítendő fatüzeléses központi fűtésnek köszönhetően jó néhány fontos forintot megspórol majd a falu költség- vetésének. Emellett a mostani fém mellékajtókat is korszerűbbre cserélik. Az összesen 60 millió 943 842 forintból - amelynek 95 százaléka támogatás - megvalósuló beruházás során összesen 1662 méternyi út újul meg, nevezetesen a Borbála utca, Templom tér, Csók István utca. Ifjúság út. Tőkési és Szurdoki út Ezeken a közlekedőkön eddig nem csak a rengeteg kátyú tört borsot az autósok orra alá, de sem kényelmes, sem pedig biztonságos nem volt a közlekedés, mivel az utak a kelleténél keskenyebbek is voltak. Most ezt is orvosolják majd. Ahogyan a Borbála és Csók István utcák rossz karban lévő járdáit is, illetve az utóbbi út mentén futó vízelvezető árkot. Előbbin 411, utóbbin pedig 160 méter hosszan dolgoznak a szakemberek. > Mire beköszönt az igazi ősz, a helyiek új, sima utakon juthatnak el a falu kulturális és közösségi életének központját jelentő művelődési házba. ÜBB mm A projekt az Európai Unió támogatásával valósul meg. üzenetek, vallomásokelismerések A költészet ünnepén, a városi művelődési központ könyvtártermében újabb Spangár-díjasokat avattak. Egyben bemutatták az Üzenetek, vallomások, strófák... című antológiát, egy színvonalas sorozat erre az alkalomra megjelent kiadványát. Rétság. A résztvevők legelőször Havasréti Pál gyönyörű muzsikáját, majd a TÉKA Zenekar vezetőjének tekerőn kísért énekeit hallgatták meg. Ezután Végti Já zsef a Városi Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Megnyitó beszédében a Spangár-antológia tizedik kötetének kiadása kapcsán szólt a díjalapításról: tizenegy éve egy hasonlóan szép ünnepség után ültek össze néhányan, s határoztak úgy, hogy a térség toliforgatói számára egy irodalmi kört alapítanak. Terveikben szerepelt, hogy az egy éves évfordulóra egy antológiát mutassanak be. Ennek érdekében hirdettek pályázatot Spangár-díj néven. A névadó Spangár András Nógrád községben született a 17. század végén, amikor még török ült a megye névadó várában. Ő az, aki elsőként vette számba a magyar nyelven írókat, s elsőként fordította le latinról magyarra Szent István királynak fiához, Imre herceghez írt intelmeit. Az elmúlt tíz év Költészet Napi ünnepein összesen tizennyolc szerzőnek adták át a legjobbnak ítélt írás elismeréseként a Spangár-díjat. A „spangárosok” számos sikert értek el azóta is. Bárhol indultak hasonló pályázaton, gyakorta díjat is nyertek, s megjelent köteteik is arról árulkodnak, hogy egy méltán elismert költő, író kapta meg a kitüntető címet. A Spangár-díj elismertséget is szerzett önmagának. Köszönhető ez persze az információk internetes elérhetőségének, de legalább ennyire az irodalmi szakmai színvonalnak is, amit egy-egy kötet képvisel. Örömmel nyugtázhatják ugyanis, hogy mint minden korábbi évben, határainkon innen és túl egyaránt ezúttal is sokan éltek a pályázati lehetőséggel: 163 írásmű érkezett be, s éppen ezért a bírálók igencsak magasra tehették a szakmai mércét. Krasznai (Karaffa) Gyula a nyolc éve havi rendszerességgel megjelenő Börzsönyi Helikon főszerkesztője beszélt a Spangár András Irodalmi Kör működéséről. Hangsúlyozta egyebek mellett, mennyire fontosnak tartja, hogy legyenek olyan helyek, olyan kis közösségek, ahol otthonra lelnek az alkotók. Ezután a Spangár-díjak átadása következett: próza kategóriában B. Tóth Klára budapesti restaurátor költő, író vers kategóriában pedig Pongrácz Ágnes kapta meg az elismerést. Végül felolvasások következtek az „Üzenetek, vallomások, strófák” című antológiából, amely a Spangár András kör pályázatára érkezett válogatott írásokat adja közre. Több mint egy évtizede látott napvilágot az első antológia a Rétsági Városi Művelődési Ház és Könyvtár gondozásában, s azóta évente megismétlődött ez a cím egy-egy új kiadvány fedőlapján. Az ünnepség végén a tizedik antológiát foghatták kezükbe a résztvevők, s ebből adtak ízelítőt a fellépők. Az ország távolabbi részéről is érkeztek vendégek az ünneplésre, hogy meghallgassák Gálik Zsófia, Kelemen Ágnes, Majer Szilvia, Pekáry Sarolta, Szájbely Zsolt, Takács Pamela és Tóth Fanni nagyszerű tolmácsolását, előadását. (Mi-) Hódít a hobbiművészet: foltvarrás szerétéiből Nógrádi férje és a táj szeretete hozta a megyénk nevét adó községbe Nyilas Kálmánnét, akit a kezdeményezésére indult „Tápláló szeretet” akciók révén ismert meg az ország. Egyesületüknek köszönhetik nagy- családosok, hogy önzetlen nagymamák ajándékaként évről-évre saját eltevésű befőttekhez, szörpökhöz, lekvárokhoz juthatnak. A Nógrádi Napraforgó Egyesület elnökéről azonban sokan nem tudják, hogy megyénkben ő az úttörője az otthonokat látványos kiegészítőkkel díszítő színes foltvarrásnak is. Tarnóczi László Nógrád. Húsz éve foglalkozik a foltvarrással Nyilas Kálmánná. Irénke igényesen varrt, dekoratív munkáit megcsodálhatták már számos kiállításon, lakókörnyezetének közelében például Nagyorosziban vagy Rétságon. Nincs új a Nap alatt - mondhatnánk az egyre jobban hódító patchwork, vagyis a színes foltvarrás kapcsán. S hogy mennyire régi technikáról beszélünk, elég csak azt mondani, hogy a görögök már háromezer évvel ezelőtt is jól ismerték a foltvarrást, amelynek egyes források szerint a gyökerei Kínában erednek. Azért tekintjük mégis Angliát a mai értelemben vett foltmoza- ik-varrás hazájának, hogy a textilgyártás megszervezése itt kezdődött, s angol és ír kivándorlók vitték magukkal a patchwork technikáját és szere- tetét a tengerentúlra. Az első telepesek valóságos foltvarró mozgalmat indítottak el Amerikában, ahol a foltmozaik varrása közösségi életet teremtett és kialakultak a különböző stílusok is. Amerika, mint angol gyarmat nem rendelkezett önálló textiliparral. A kelme ára megfizethetetlen volt, így a régi anyagok maradékából hoztak létre újakat, s ezek kelnek életre. A ma ismert foltvarrás leginkább az új világba érkezett és a közép-nyugat, nyugat felé vándorolt, Európából áthajózó telepesek munkái nyomán alakult ki. Ők, ugyanis amikor a kevés, de annál nagyobb becsben tartott holmijuk elvásott, s a pótlás nem, vagy csak nehezen volt beszerezhető, a még használható szövetdarabokból újat varrtak. Később már lehetett válogatni az anyagok, a színesek, a mintásak, a selymek és brokátok között, s a szükségből született dologból a tehetséges asszonyok keze nyomán művészi szintű alkotások is születtek. Gyönyörű takarókat őriznek az amerikai múzeumok az 1700-as évek végétől kezdődően, s ott még ma is ez a legelterjedtebb és legnépszerűbb kézimunka. A foltvarróknak pedig huszonöt éve már világszövetsége is van, hazánkban 1989-ben jött létre a Foltvarró Céh. Nyilas Kálmánnénak a saját munkáin túl a legnagyobb örömöt az okozza, hogy a foltvarrásban követői is akadnak egyre nagyobb számban a környezetében. Még az általa vezetett Nógrádi Napraforgó Egyesületen belül is működik foltvarró-kör. Irénke első patchwork-könyvét több mint tíz évvel ezelőtt jelentette meg a Szalay Könyvkiadó, a Kreatív otthon sorozatában. Újabb munkája, az „Ünnepeink foltvarrással” a jeles napok lakásdíszeinek elkészítéséhez nyújt segítséget. Irénke.keze nyomán is új életre kelnek a régi szövetek. Igaz, a színek élénksége miatt kénytelen új anyagokat is vásárolni. Műhelyét látva nyugodtan mondhatjuk, hogy azt ugyancsak megirigyelhették volna az amerikai pionírok. Faliképeket, ágytakarókat, térítőkét, dísztárgyakat készít, egyik kaktusza például annyira jól sikerült, hogy amikor otthonát a szomszédra bízta, az majdnem meglocsolta, mert annyira élethű volt. I ■ 1
