Nógrád Megyei Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 75-99. szám)
2013-04-15 / 86. szám
egy tájon. Ha két keréken megyek, jobban megfigyelhetem a természetet, közvetlenül éri a napfény az arcomat, bármikor megállhatok beszélgetni az emberekkel, azonnal készíthetek fotókat... Maradandóbb így az élmény. Amióta megépült Szécsény közelében a folyón átívelő két új híd különösen szeretek az Ipoly túloldalán Ipcikljzni. Régi álmomat váltottam valóra, amikor kerékpárommá!" elfndültam Szklabo- nyára. A település - amelynek szülötte, a híres író, Mikszáth Kálmán számomra azonos a Palócfölddel - huszonhárom kilométerre található Szécsénytől. Kerékpárral is egy nap alatt kényelmesen megjárható az út. Pöstény- pusztánál megyünk át a hídon, Ipolykér és Zsély felé haladunk. Ezek kisforgalmú utak, enyhe emelkedőkkel, néhol meredekebb kaptátokkal... Ahol megtanulta... A Kürtös-patak völgyében fekvő Szklabonya utcái ma is ugyanolyan görbék, szűkek, kanyargósak, mint Mikszáth idejében. Itt született a nagy írónk 1847. január 16-án. A falu lakóinak többsége katolikus szlovák volt, míg a Mikszáthék magyar protestánsok, így már fiatalon megtapasztalta és megtanulta elfogadni az emberek közötti különbséget, másságot. Általa Bodokra keresztelt szülőfaluja, az ottani parasztoktól hallott mesék, történetek gyakran szerepelnek az írásaiban. A szülőház ma már nincs meg, a helyét egy KM MK monogra- mos emlékoszlop jelöli. Megmaradt és megtekinthető azonban a Szűz Mária-szobor, amely az épülettel szemközt állt. Ezt a szakrális emléket láthatta kjpsiként Mikszáth a házuk ablakén kitekintve, és meg is emlékezik róla: „...állt a Mária szobra, csillagokkal a feje körül. A karjain ült a szent kisded. A szobor párkányzatán köröskörül pedig élő galambok ültek. Strázsálták...” (A mi örökös barátunk, 1899) Megvan még az az épület, ahol a gyermekkorát töltötte; ma emlékház. „Aki valamikor Bodokon járt, annak bizonyosan feltűnt az a kis fehér ház, amely közvetlenül a temető mellett épült, s melynek ösz- szes ablakai a temetőre néznek. Anyám építtette azt oda. Valakije volt ott, akihez közel szeretett lenni mindig. Itt laktunk, ebben a házban...” (Galandáné asszonyom, 1882). Igaz történetek Az emlékház vezetője nagyon részletesen és kedvesen mesél Szklabonyáról és Mikszáthról. Tőle tudom, hogy a nagy író kiskorában sokat betegeskedett. Édesapja ilyenkor mindig behívott valakit az idős béresek közül, hogy meséljenek a kisfiúnak. Ezek a mesék néha ijesztőek, kísértetiesek voltak, de tükrözték a szklabonyai emberek gondolatvilágát. Voltak közöttük igaz történetek is, és az biztos, hogy nagy hatást gyakoroltak Mikszáthra. Sok történetet hallhatott a helyi kovácsműhelyben is - a nagynénje férje volt a kovács a faluban -, hiszen ott akkoriban mindenki megfordult. „A mi falunkban a kovácsműhely pótolja a klubot és a kaszinót, főbenjáró dolgokkal foglalkozó perszónák itt beszélik meg előzetesen a közügyeket, ez lévén a legalkalmasabb hely konferenciákra, mert leginkább áll összeköttetésben a kontinenssel. Kereket igazít- tató, lovat patkoltató utasok állnak meg hébe-hóba, s magából a helységből is egyik jön, másik jön, ez is, az is tud valamint, s legott osztagnak gyűl meg a hallani való.” (A mi falunk, 1879) Keresztet tetették Sajnos a kovácsműhelyt mára lebontották, látható viszont a Szent Vendel-kápolna, nem messze az emlékháztól, és megtekinthető az a bizonyos északi ablak is: „Ön elhozza a pénzecskét, és leteszi például a szklabonyai határban a szent Vendelin-kápolna északi ablakába, mondjuk, pont éjfélkor. Rá tíz percre én megtalálom, és helyébe ugyanoda teszem az aktákat..” (A Krúdy Kálmán csínytevései, 1889) Az emlékházzal szemközt van a temető, ahol a kerítés közelében könnyen megtalálható Mikszáth húgának, Mariskának a síremléke. 17 éves volt, miután a zsélyi fürdőben rendezett bálon kihevülten hideg vizet ivott, hat hétre rá pedig meghalt. A katolikus hívők nem tudták elviselni, hogy az ő temetőjükben a protestáns síremléken nincsen kereszt, így idővel elérték, hogy Mariska síremlékére is tetetett keresztet utólag a család. „...A pervesztett család egy lyukat járatott a másfél öl magas gránitkő tetejébe, s minthogy a szimbólum nagysága nem volt az ítéletben meghatározva, akkora keresztet tétetett a lyukba, mint két egymásra fektetett varrótű. ” (A síriratok humora, 1878) A sírkő tetején ma is látható az a lyuk, amelybe a varrótű nagyságú keAz épületek változhatnak, de a hely szellemisége örökre idézi azt, hogy a palócok nagy írója innen származott, és itt szerezte élete meghatározó élményeit népével kapcsolatban. „Sok földet bejártam, de mégis csak Nóg- rád tetszik legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival; itt úgy látom, a füvek zöldebbek, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon. Még a felhó' is mintha rózsaszínbe öltözne, amikor átsuhan fölöttünk... Ez az én igazi hazám”. Ahogy Mikszáth Kálmán, ezt vallom én is! Járjuk be hát a hegyeit, völgyeit, hogy megláthassuk a szépségeit! Meló Magdolna Sokáig gondolkodtam, hogyan tudnám megfogalmazni, mi is az, ami miatt annyira szeretem kerékpárral bejárni a szülőföldem szép tájait. Amikor autóval, busz- szal vagy vonattal átsuhanunk egy-egy vidéken kevesebb látnivalót veszünk észre, mint amikor biciklivel kerekezünk keresztül resztet belehelyezték. A mai napig látogatják a szklabonyaiak azt a savanyúvízforrást, ami szintén megjelenik Mikszáth egyik írásában: „... Van is mit dicsekedniük a bodokiaknak a savanyú vizük- kell.Jgaz, hogy jó erős víz, a verebet, fecskét, ha nem magasan röpül el fölötte, megkábítja... ” (Hova lett Gál Magda, 1882) Örökre megidézve Amikor eljöttem Szklabonyáról, a falu határában megálltam, és elnéztem a tájat, a hegyeket, réteket, és arra gondoltam, hogy Mikszáth Kálmán is ugyanezt láthatta! Az épületek változhatnak, de a hely szellemisége örökre idézi azt, hogy a palócok nagy írója innen származott, és itt szerezte élete meghatározó élményeit népével kapcsolatban. „Sok földet bejártam, de mégis csak Nógrád tetszik legjobban: he gyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival; itt úgy látom, a füvek zöldebbek, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon. Még a felhő is mintha rózsaszínbe öltözne, amikor átsuhan fölöttünk.. Ez az én igazi hazám". Ahogy Mikszáth Kálmán, ezt vallom én is! Járjuk be hát a hegyeit, völgyeit, hogy megláthassuk a szépségeit! 4 I 1 1
