Nógrád Megyei Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-74. szám)
2013-03-09 / 58. szám
MÉLYINTERJÚK Sebestyén Balázs: Nem könnyű dolog tudatosnak lenni „Amikor kezdesz híressé válni, hirtelen csomó ember vesz körül, akik mind azt hajtogatják, milyen nagyszerű vagy. Mindenki azonnal a barátod akar lenni, miközben nem is ismered őket. Aztán amikor látják, hogy nem vagy vevő a túlságosan bizalmas kapcsolatokra, eltűnnek...” Sándor András- Azt mondtad, bármit kérdezhetek, nincsenek tabuk.- Kérdezz csak!- Nem gondolod, hogy túl sokat szerepelsz a médiában?Reggel rádió, este tévé. Évek óta mindenhol Sebestyén Balázzsal találkozunk.- Néha magam is elgondolkodom ezen. Azzal nyugtatom magam, hogy azok az emberek, akik hallanak a rádióban, nem feltétlenül tévéznek. Vagy épp fordítva. Ráadásul a képernyős munkáim szezonálisak, októbertől februárig szerepelek, aztán eltűnők. Épp emiatt nem erőltetem a bulvárban való szereplést, mert nem akarok túl sok lenni.- Reggel a rádióban arról beszéltél, hogy mennyi kintlévőséged van, vagyis, hogy több embernek adtál vissza nem kapott kölcsönt- Sajnos így van.- Nem tanultál a hibáidból?- Valamennyit már edződtem és talán könnyebben mondok nemet. De ezek nehéz pillanatok, pláne akkor, ha tudom, hogy az adott személy valóban bajban van. Ő pedig tudja rólam, hogy valószínűleg jobban állok anyagilag, mint ő, ezért elvárja, hogy adjak. Ez is, mint minden más az életben, egy hosszú tanulási folyamat. Idővel az ember megtanulja kezelni ezeket.- Évekkel ezelőtt elindultál egy spirituális, lelki úton, amelyről hosszan mesélsz a könyvedben. A különböző önismereti módszerek is szerepet játszottak abban, hogy ennyire gördülékenyen alakult az életed?- Biztosan. Annak idején például még nem voltam rádió közelben, amikor már kitaláltam, hogy egyszer szeretnék majd egy olyan reggeli rádióműsort, ami piacvezetővé válik, és legyőzi Bochkorékat. Fejben roppant tudatosan készültem erre.- Mindig volt hozzá kitartásod?- Ne gondold! Hányszor, de hányszor mondtam, hogy menjen a fenébe, aki ezt kitalálta. Ezen az úton is sok a próbatétel. A legfontosabb kérdés az, van-e elég türelmed. A saját égőnk jelenti a legnagyobb kísértést, mert folyamatosan el akar téríteni. A tudatosság nem könnyű dolog. És az sem, hogy a negatív hatások ellen egy védőburkot vonj magad köré. Melós dolog ám ez!- Hat évvel ezelőtt találkoztam veled utoljám. Akkor még létezett a Danubius Rádió, és először vezettél országos kereskedelmi rádióban reggeli műsort Emlékszem, adás után átmentünk a szomszédos bevásárló központba, és ott beszélgettünk Még létezett a Balázs Show, viszont nem volt másik televízió műsor, amelyben szerepeltél volna, és nem volt feleséged és gyereked sem. Viszont már akkor tökéletesen levezetted, ' hogy miket fogsz a jövőben véghezvinni K& sőbb kívülállóként csak kapkodtam a fejem, hogy sorm meg is valósult minden.- Rengeteg munka volt ebben. Sokan azt gondolják a televíziózásról, illetve a rádiózásról, hogy könnyű meló, csak bohóckodni kell egy kicsit, de ez egyáltalán nem így van. Tudatosan választottam televízió-műsorokat, és az életemet is tudatosan élem. A rossz választások szerencsére elkerültek. Ugyanakkor hozzá kell tegyem: mindkét helyen, a televízióban és a rádióban is roppant profi csapat dolgozik, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy így alakuljanak az elmúlt évek.- Mennyi szerepe volt ebben a mentális teremtésnek?- Sok. Ha az ember el tud képzelni valamit, és képes tudatosan megtervezni az életét, azt később meg is tudja valósítani. Emlékezned kell: már hat évvel e- zelőtt pontosan tudtam, milyen típusú műsorokat szeretnék...- Amikor csak tervezted, ilyennek képzelted?- Nem. (mosolyog) Azt hittem, jóval egyszerűbb lesz. Kőkemény feladat naponta négyórás reggeli műsort készíteni. Ez nem csak arról szól, hogy négy órában jókat röhögünk. Nagy stábbal dolgozunk, több szerkesztő van, folyamatosan egyeztetjük a témákat és keressük is azokat Ráadásul döntési helyzetben vagyok, én mondom ki a végén az A-t, vagy a B-t- Te vagy a műsor producere?- Igen. Úgynevezett begyártó vagyok. Nem szeretem ezt a szót, hogy producer.- Talán azért, mert ezfelelősséggel is jár?- Minden szinten felelősséggel jár. Felelősséggel tartozom a munkatársaimért, és magáért a műsorért is. Az ott elhangzottakért, mindenért. Az anyagi oldaláról nem beszélve. •- Annak ellenére, hogy nem szereted a producer szót, nem titkolod, hogy idővel televízió műsort is szeretnél gyártani az anyacsatomádnak u.v-j / ■- Valóban vannak ilyen terveim, de a kettő együtt nem férne meg egymás mellett. Teljes szívvel, odaadással csinálom a rádiót, ugyanilyen energiával már nem menne az a bizonyos latenight show, amit egy ideje emlegetek. Ha majd nem lesz rádió, életem utolsó szakmai lépéseként tévéműsort fogok gyártani. Az még hiányzik. A késő esti beszélgetős műsor még nem volt meg.- Pedig nagyon sok produkcióban voltál már.- Pont a múltkor számoltuk össze, hogy ló műsorban szerepeltem az RTL- ben. Nincs még egy ilyen ember a csatornánál. A legtöbb nagy feladat tehát megvolt, de a latenight show jelentős kihívás lenne. Azt élvezném. De már nem végrehajtóként, hanem begyártóként, szellemi résztvevőként.- A végrehajtás már nem fekszik?- Ezt így nem mondanám. Természetesen csinálom A Kódot, A Széfet is. Ezek izgalmasak. Pláne, ha egy külföldön megbukott formátumot tudunk itthon sikerre vinni. Ugyanakkor az, hogy az X-Faktorban részt vegyek, már kevésbé vonz.- Visszatérve a rádióhoz: az ébredés már rutinból megy?- Dehogy... Az ébredést nem lehet megszokni.- Csörög még az óra?- Csörög, persze. Négykor szólal meg először, aztán negyed ötkor, majd fél ötkor. Aki korán kel, az tudja, hogy ez megszokhatatlan. És mindig utálod.- A stúdióba tartó úton az autóban már tréningezed magad?- Nem. Ha valami miatt nyűgös vagyok, azt el is mondom. Pont ettől emberszerű a dolog, hogy nem kell mosolyogva beszélnünk. Az sincs meghatározva, hogy mennyi zene mehet. Ez a három ember azt mondja, amit érez. Ha idefelé felhúzom magam valamin, vagy nem tudtam aludni, akkor megmondom a többieknek, hogy ne szóljanak hozzám, mert nyűgös vagyok. Ha mérgesen érkezem, akkor már mosolyognak, hogy na, a Báli megint rosszul aludt. Olyanok vagyunk egymásnak, mint a családtagok.- Sokkal nyitottabbnak tűnsz a rádióban, mint általában a különböző megnyilatkozásaidban. Sokat beszélsz például a csinálnak. Nagyon ritkán nyilatkozom. Egy olyan interjú, mint ez, kétévente egyszer van. Ilyenkor azt mondom, gyere, és kérdezz bármit Bénit is féltem, nem is akarom mutogatni. Szeretném, ha minél hétköznapibb, hagyományos élete lenne.- A saját magad megismerésében hol tartasz?- Ez egy elképesztően hosszú folyamat, és mindig van új feladat Most éppen a gyereknevelés. Ezernyi kérdés kavarog bennem, vajon jól csinálom-e? Őrület, hogy az életben mindenhez papírt kell szereznünk, az utakra is csak jogosítvánnyal mehetünk ki, miközben a gyerekneveléshez semmi se kell, semmi nincs, csak a minta és az ösztönök.- Nem titok, hogy a szüleid elváltak. Honnan volt egyáltalán mintád a teljes családhoz?- Édesanyám újra férjhez ment, és kaptam egy remek nevelőapát. Ezen felül a minta mellett engem leginkább az ösztön vezérel. Egy belső hang, ami egyáltalán nem biztos, hogy a helyes út. Mint említettem, a gyereknevelést senki sem tanítja, abból inkább a hétköznapok vizsgáztatnak. A feleségemmel lefektettünk néhány alapszabályt. Például a gyerek előtt soha nem kérdőjelezzük meg a másik döntését. Rutinból persze adódnak kivételek, de ezeket mind lehet kezelni. Egymás tekintélyét semmilyen esetben nem rombolhatjuk le. Ettől függetlenül laza szülők vagyunk, egyfajta keretet mégis szabály volt az életemben. Anyukám roppant szigorúan nevelt. Két fiúgyerekkel persze ez kellett is! Azért kaptam annak idején olyan szigorú „keretrendszert”, hogy abból tanuljak, s azt később a felnőtt életemben hasznosítsam. Hiszem, hogy egy gyerek nem véletlenül választja a szüleit. Ilyen szempontból már az édesapámra sem haragszom. Sokan félreértették ezt az elmúlt években, mert nekem soha nem azzal volt bajom, hogy elváltak. Hoztak egy döntést, és külön mentek, ezzel nincs gond. Egyszerűen úgy gondoltam, hogy egy szülőnek a válás után is szülőnek kell maradnia...- Tartasz attól, hogy a fiaddal kapcsolatban elrontasz valamit?- Ő azért választott minket, mert éppen tőlünk akar tanulni. Bármit is teszünk, valamit úgyis elrontunk majd rajta, de a jó értelemben vett elrontás maga a tanítás, amiért ő éppen hozzánk született.- Aki ilyen hosszú ideje önismerettel foglalkozik, és különböző technikákkal erősíti a lelkét, annak vannak egyáltalán félelmei?- Hogyne lennének! Leginkább a fiamat féltem a külvilágtól, az emberektől, a rosszindulattól, a hántástól. Nagy szerencse, hogy fiú. Ha lány lenne, nem is tudom, mit csinálnék. Még nagyobb pánikban lennék. Könyörtelen, mindenféle emberi értéken brutálisan átlépő világban élünk, és őszintén kimondom, fogalmam sincs, hogy meg tudom-e őt óvni ettől. Már családodról is.- Egy szülő nem tudja megállni, hogy ne beszéljen a gyerekéről, mert minden nap egy csoda. A bulvár elől azonban továbbra is elzárkózom.- Miért utálod ezt a műfajt?- Nem utálom, sőt azt gondolom, hogy szükség van rá. Mi is dolgozunk bulvárszereplőkkel. De nem kívánok abban a fajta bulvárban részt venni, amit egyesek kell adnunk egymásnak. A túlszabályozás és az engedékenység sem jó, mert mindkettő szorongóvá teszi a gyereket. Mi inkább a középutat választottuk, és Béninek bizonyos pontoknál éreznie kell, hogy nem tehet meg mindent. Ilyen tekintetben én vagyok a szigorúbb szülő.- Talán azért, mert a saját gyerekkorod is a túlszabályozás jegyében telt?- Fene tudja. Tény, hogy nagyon sok abban sem vagyok biztos, hogy jó döntés- e erre a világra gyereket vállalni.- Mégis tudatosan vállaltátok őt- Bár váratlanul ért az érkezése, egy pillanatra sem volt kérdés, hogy vállaljuk- e. És amíg az embernek nincs gyereke, nem tudja, mivel járnak a hétköznapok. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy életet adjunk egy gyereknek, hiszen csak ideig- óráig lehetünk jelen az életében. Most látom csak, mennyire esendő és törékeny. Mégis, egy ponton túl neki kell majd megoldani mindent, addig pedig nekünk kell átsegíteni őt a nehézségeken.- Sebestyén Balázsnak mitől kell önmagát megvédenie?- Semmitől. A médiában eltöltött ló esztendő alatt már megedződtem. Ebben a szakmában könnyen céltáblává válik az ember. Kaptam én már hideget-mele- get, és nyüván most is kapnék, ha elolvasnám az internetes fórumokat, a kommen- teket. De nem teszem, tisztában vagyok azzal, hogy megosztó a személyiségem!- Miben kell még fejlődnöd?- Talán az emberi kapcsolatok kezelésében. Az bizony nem mindig megy.- A zárkózottságodra gondolsz?- Nem vagyok zárkózott, csak talán az emberek keveset tudnak rólam! Amikor kezdesz híressé válni, hirtelen csomó ember vesz körül, akik mind azt hajtogatják, milyen nagyszerű vagy. Mindenki azonnal a barátod akar lenni, miközben nem is ismered őket Aztáh amikor látják, hogy nem vagy vevő a túlságosa^ bizalmas kapcsolatokra, eltűnnek. A gyerekkori barátságaim megmaradtak, ők nagyon fontosak nekem, vannak haverságok is a szakmából, de új barátságokra nincs igazán szükségem!- Elérhető vagy egy átlagember számára?- Igen is, meg nem is. Nézd, ló éve ugyanaz a telefon számom. Ezt a számot csak az nem tudja, aki nem akarja. De nem érnek el hozzám a hívások, mert egyáltalán nem veszek fel idegen számokat. Vásárlás közben vagy az utcán megszólítanak, de ezzel nincs bajom.- A fiadért elmész az óvodába?- Ritkábban! Tűdatosan alakítottuk így a feleségemmel, ez inkább az ő feladata. Bementem Béniért néhányszor, de elég nagy felfordulás lett a gyerekek között, úgyhogy erről sajnos le kellett mondanom. Szeretném a fiam életét normális kerékvágásban tartani, s nem akarom, ha már az óvodában azzal kellene szembesülnie, hogy az apja egy látványosság.- Benett magánóvodába jár?- Isten ments! Sima, állami óvodába, ami állítom, hogy sokszor még színvonalasabb és igényesebb, mint egy magánovi. Erre is tudatosan figyelünk.- Van elég idő a fiaddal lenni?- A munkám alapján sokan azt hiszik, sosem vagyok otthon, pedig most délelőtt 10 óra 10 perc van, és már végeztem is mára a rádióműsorral! Délre otthon vagyok a gyereknél. És élvezem is nagyon. Nekem ez nem kényszer, szeretek vele lenni, jó sok közös kalandunk van. Ott voltam az első lépésénél, az első csúszdázásnál, az első elesésnél.- A feleségeddel jól éltek?- Mit értesz az alatt, hogy jól élünk?- Viták, veszekedések, féltékenységi jelenetek, ajtócsapkodások...- Természetesen néha vannak konfliktusaink. Egyhangúak is lennének a hétköznapok, ha nem fordulnának elő ilyenek. Nem tudnék olyan nővel élni, akivel mindenben egyetértünk. Ezek a szikrázások új lendületet adnak a kapcsolatnak, máskülönben dögunalommá válik minden. Persze, nem kell hosszú ideig tartó haragszomrádra gondolni, de ezek jót tesznek. Az engedékenység és a túlzott elfogadás a közönnyel lenne egyenlő. Az pedig már nem vonzó! I t T 4 l I ! 1
