Nógrád Megyei Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-74. szám)

2013-03-09 / 58. szám

KULTÚRA 2013. MÁRCIUS 9., SZOMBAT Színpadra formált mitológia Koltay GergelySzűts István szer­zőpáros rockoperájának minapi, salgótarjáni előadásán valameny- nyi lényeges momentum a helyén volt Remeknek bizonyult a görög táncdallamokkal gazdagított zene, a színészek - bár ez alapkövetel­mény, mégsem mindig valósul meg - tudtak énekelni, megfelelő­en táncoltak és bajvívtak, az Ak- Mfeusz pajzsát központi motívum­ként használó színpadkép korunk Igényei szerint volt látványos, fény- technikailag trükkös, a jelmezek korhűeknek tetszettek. S ahogyan annak lennie kell a forgatókönyv - a mindig hatásos gyermekszerep­lőkkel kiegészítve - fokozatosan haladt a végkifejlet felé, azaz vált egyre érdekesebbé, izgalmasabbá. S ha valakiben mindezek ellenére is maradt némi hiányérzet, s bi­zonytalan értékítélet alakult ki, an­nak oka talán a ma emberétől na­gyon messze eső heroikus törté­nelmi időkben, a mély érzelmeket már szokatlan pátosszal, sok har­ci jelenet közbeiktatásával megje­lenítő mitologikus cselekményben és körülményekben keresendő. A magyar szerzők - csakúgy mint a 2004-es világhírű amerikai-máltai-angol film alkotói - Homérosz antik görög író a tró­jai mondakör részét alkotó Iliász és Odüsszeia című művei alapján dolgozták fel az i.e. 13. századi há­ború személyes sorsokat is meg­határozó néhány fontosabb moz­zanatát. Nevezetesen azt a kon­fliktust, amely Párisz Trója herce­ge és Helené spártai hercegnő sze­relmével, az imádott hölgy Meneláosz királytól, a férjtől való elrablásávál vette kezdetét. S a testvérét, Meneláoszt ért sérelem tét használó Patroklaszt. Akhille­usz megtorolja ugyan gyermekko­ri barátja halálát, de Hektor holt­testét kiadja a gyászoló apának. S miután szerelmes Briszéiszbe, hagyná is a háborúzást, de becsvá­gya örök küzdelemre, áldozatokra kényszeríti. Miután a görögök Odüsszeusz sugallatára az úgyne­vezett trójai faló-csellel elfoglalják a várost, Akhilleusz mérgezett nyíl áldozata lesz, amelyet Pajisz lő a emberség, barátság, bosszú, be nem teljesült szerelem - többek között ezek a különböző előjelű fo­galmak az új magyar rockopera hívószavai, amelyek a fentebb jel­zett, sokaknak vonzó, másokat ke­vésbé hevítő módon érvényesül- nek Pintér Tibor - aki nem melles­leg Akhilleuszt is alakítja - dina­mikus, lendületes rendezésében. A szerepek jól oszlanak meg a népszerű, kitűnő hangú énekes szakértőknek, Szabó Gábornak és Papp Lászlónak. A Sziget Színház már több éve műsoron lévő produkciójának - amely a februári előadása volt a Jó­zsef Attila Művelődési és Konfe­rencia-központ Zenthe Ferenc bér­letsorozatának - nagy értéke, hogy miközben az összeszokottság, az „érettség ” benyomását kelti, egy­szersmind frissnek is bizonyul. csongrápy rendíthetetlen hős lábába. A törté­net egy keretjáték felhasználásá­val - amely szerint iskolások ta­nulmányozzák az egyik diák szá­mára álomszerűén is megjelenő ókori legendáriumot - próbál kö­zelebb kerülni napjainkhoz. Hata­lomvágy, dicsőség, becsület, büsz­keség, kitartás, áldozatvállalás, színészek - Feke Pál, Janza Kata, Papadimitriu Athina, Vadkerti Im­re-és a kevésbé ismert, de ugyan­csak szépen éneklő, jó mozgáskul­túrájú közreműködők között. A ko­reográfia Patuzzi Mónika és Nádasdy András, a díszlet Hornyán Gábor dicséretes munkája. Ko­moly szerep jutott a kaszkadőr feltüzeli Mükéné nagyhatalmú urát, Agamemnont is, aki egyéb­ként is az Égei-tenger abszolút uralmára tör. A trójai érdekek vé­delmében párbajban életét veszti Priamosz király fia, Hektor her­ceg is, miután ő már tévedésből megölte Akhilleusz, a korabeli lá­zadó, a bátor hadvezér fegyverze­„így szerettek ők” Napjainkban - a média „jóvoltából” - már alig van titkuk a nyilvános­ság előtt szereplők - művészek, sportolók, politikusok és az úgyneve­zett celebek - magánéletének. Régebben azonban ez nem így volt Pél­dául az írók, költők szerelmi életét sok évtizeden át szemérmesen, jósze­rivel tabuként kezelte az irodalomtörténet-írás. Ami kikerülhetetlen volt - megyei példákkal élve: hogy Madách Imre elvált Fráter Erzsébettől vagy, hogy Mikszáth Kálmán kétszer is feleségül vette Mauks Ilonát - azt mindig is tanították a felnövekvő generációknak, de sok kapcsolat­ról, „kalandról" - ha köztudott volt is - szó sem esett a tankönyvek lap­jain. Ezért is fogadta valóságos reveláció Nyári Krisztián közelmúltban megjelent „így szerettek ők” című, „Magyar irodalmi szerelmeskönyv” alcímű kötetét Az érdeklődést kihasználva hívta meg a szerzőt a Balas­si Bálint Megyei Könyvtár és találkoztatta három salgótarjáni középis­kola diákjaival. Nyári Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Az irodalomtörténetben való búvárkodás megmaradt számára nemes hob­binak. Mint beszélgetőtársa, Mizser Attila - a Palócfóld főszerkesztője - kérdéseire válaszolva elmondta: 2012 elején mintegy önmaga és bará­tai szórakoztatására kezdett publikálni a Facebookon képekkel illuszt­rált részleteket a magyar írók és költők magánéletéből. Azt kívánta be­mutatni, hogy a neves toliforgatók is úgymond hús-vér emberek voltak, személyiségük, élettörténetük nemcsak erényekkel rendelkezett. Nem­csak hűségesek, kitartóak voltak a szerelemben, de - mint oly sokan má­sok - félre is léptek, meg is csalták párjukat, feleségüket, múzsájukat Az első kötetben - már készül a második is - negyven író, költő szto­rija kapott helyet. A közlések nem új momentumok, tények felfedezésén alapulnak, az egyre helyre tömörítés mellett az olvasmányosság, a tárgy­szeretet képezi az értéküket. A beszélgetést, illetve a szerzőt meghallgat­va remélhetően a diákok is másként látják majd a magyarórák főhőseit és nagyobb kedvvel olvassák kötelező és szabadon választható művei­ket. Különösen ha még a kötetbe is belelapoznak... Cs. B. A vendég Nyári Krisztián (balra) és beszélgetőtársa Mizser Attila, a Palóc­föld főszerkesztője c ,, .,.i yymi ji. ,n Névsorolvasás: Kovács Anna Rajta kívül nem sok nógrádi szerepelt eleddig az Ml Televízió szellemi vetélke­dőjében , ahol - bár nem tudott „talpon maradni” - sajátos világszemléletéből si­került ízelítőt adnia. Kifejtette például, hogy meg kell látni a káoszban a rendet... Úgy véli: azt, hogy akad­nak eredeti gondolatai - az adottságokon kívül - fő­ként az olvasásnak, mind­máig egyik kedvenc időtöl­tésének köszönheti. Büsz­ke rá, hogy T. Pataki Lász­ló rendező „Útonjáró” című kötetét „Könyves Kovács Annának” dedikálta. Min­dent - kivéve a tőle távoli természettudományos mű­veket - olvas, ami felkelti az érdeklődését. Különö­sen szereti Agatha Christie regényeit, mert nem szimpla krimik, hanem gondolkodtató írások. Színdarabjai között akár a Zenthe Ferenc Színháznak is érdé1 mes lenne tallózni. Az olvasás, mint örök szerelem nagyon korán kezdődött. Már az általános iskola első osztályában dicséretet kapott ebből a tantárgyból, később pedig - kevésbé dicséretes módon - a pad alatt is olvasott s bizony nem tankönyvet. A Gagarin Általános Iskolában tanítói, taná­rai révén került kapcsolatba a versmon­dással, másodikos korában Petőfi Sándor „Arany Lacinak” című versével nevezték be először versenyre, sőt arra is rávették, hogy ünnepségeken énekeljen. Különösen jó szívvel gondol Lukácsy Dezsőnére - aki negyedikben volt a tanítónője, s akivel megalapozták az iskola néprajzi gyűjtemé­nyét - a felső tagozatból pedig Horváth Gab­riellára, akinek a kezdeményezésére far­sangkor nemcsak jelmezt vettek fel, ha­nem műsort is adtak. A Bolyai János Gim­náziumba járva szintén mondott verset, s részt vett a Kazinczy szépkiejtési versenyen is. Nagyon sokat tanult Boródi Ferencnétől, aki már akkor, a ’80-as évek elején komplexen, sa­ját vélemény kifejtésére késztető módon, mintegy drámapedagógiai szemlé­lettel közelítette meg a mű­vészeteket. Hasonló szel­lemben tanított, kiváló rajz­tanár és nagyszerű ember volt Czinke Ferenc, akinek szakkörébe is járt. Becses ereklyeként őriz egy em­léklapot, amelyet a jeles grafikusművész­től a Madách-emlékév alkalmából kapott. Szívesen emlékszik Antal Elemémé tanár­nőre is, aki a német nyelvet szerettette meg vele, Szalai Dénesné pedig a színjátszókor munkájába vonta be mások mellett Pataki Katival, Tóth Lászlóval együtt. A tanárnő irányításával mutatták be és adták elő több­ször - a Bányász Művelődési Házban is - Jevgenyij Schwarz orosz író „Hétköznapi csoda” című, felnőttek számára is tanulsá­gos mesejátékát. Középiskolás korában járt LiszkayZsuzsa körébe is, amelyik a Kohász Művelődési Központban tartotta a foglalko­zásait T. Pataki László rendezőt, a későb­bi Vertich Színpadstúdió megalapítóját is gimnazistaként ismerte meg. Az ő vezeté­sével - mint a Salgótarjánt képviselő csa­pat tagja - utazott az egri diáknapokra, ahol nagy sikert értek el: megnyerték az el­ső díjat. Kovács Anna 1984-ben érettségizett. Ta­nárképző főiskolára, fóldrajz-rajz szakra szeretett volna menni, de nem vették fel, így a következő években a hangsúly a ma­gánéletére tevődött át. Férjhez ment, szü­letett három fia, s a szereplést, a fellépése­ket két évtizeden át - egészen 2006-ig - szüneteltette. Ekkor olvasta a Vertich Szín­padstúdió tagtoborzó felhívását. Miután a csoport vezetőivel - T. Pataki Lászlóval és Patakiné Kemer Edittel, mint szó esett róla- már dolgozott együtt, vett egy nagy leve­gőt - minthogy már öregnek érezte magát- és megjelent a meghallgatáson. Felvették és azóta tagja a társulatnak. 2007-ben Peter Ensikat „A brémai muzsikusok” című me­sejátékában debütált. Ezt a darabot azóta is műsoron tartják és nagy sikerrel szerepel­nek vele vidéken is. Játszott Mózes Lajos „Győztes szolgalegények” című mesejáté­kában is. 2009-ben különleges szerepe volt az „Önnek ficereg?” című szatírában: egyetlen szó nélkül - kötögetve - kell vé­gigülnie az előadást. Az eddigi legszebb fe­ladatát 2010-ben Müller Péter drámájában, a „Mártá’-ban kapta Sasán Ferenc rendező­től: a holokauszt üldözöttéivel együttérző, nekik segítséget nyújtó, melegszívű asz- szonyt kellett megszemélyesítenie. Ezt a fi­gurát azért is érezte közelinek, mert hason­lónak véli önmagához. A hétköznapi élet­ben ő maga is üyen „tyúkanyó”-alkat, min­denkinek, mindenben segít a társulatban. Ha valakinek szüksége van valamire, neki szól és ő - a pénzen kívül - mindent elő­teremt. Nagyon jó a memóriája, amit egyszer látott, tudja, hogy hol található. Nem véletlenül ő lett a jel­meztár felelőse. Társai meg­bíznak benne, tudják, hogy ha va­lamit megígér, akkor azt maradéktalanul be is tartja. Egyébként is az a véleménye, hogy a társulat igazi erénye egymás szere- tetében rejlik. A kikerülhetetlen összezör­dülések nem tartanak tovább öt percnél. Nincs rivalizáció, s bár ő is szívesebben játszana többször és nagyobb szerepeket, nem sértődik meg, ha más kapja azokat. Együtt izgul mindenki - azaz a közösség, a társulat - sikeréért. Ennek záloga az ösz- szefogásban keresendő. Az olvasáson, a színjátszáson kívül a fotózás is nagy szerepet játszik az életé­ben. Jószerivel édesanyja műtermében nőtt fel, vele kezdett el járni a fotóklubba, amelynek aztán ő is tagja, kiállítója lett. Kovács Anna úgy érzi, hogy az élet ed­dig viszonylag kevés esélyt adott rá, hogy személyisége teljességében kibontakoz­zon, Talán ezért is szereti idézni Reményik Sándor „A Bethesda partján” című versé­nek sorait: „Mindenki terhe magának teher / ...S ki soká tűrt, sokáig vérezett, /Egyszer mégis elsőnek érkezett ” Csongrády Béla MCtówrrtA SALGÓTARJÁNI KÖZMŰVELŐDÉSI NONPROFIT KFT. ■A' — I 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom