Nógrád Megyei Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-74. szám)

2013-03-26 / 70. szám

PROMÓCIÓ Bá tonyterenye Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulása Kistérségi Gyerekesély Iroda 3070 Bátonyterenye, Városház út 2. Tel: (32) 353-877 (126-os mellék) E-mail: gyep.batonykisterseg@gmail.com SZÉCHÉNYI TERV A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. A nagyböjt a keresztény kö­zösségekben a húsvét előtti negyven napos előkészületi, bűnbánati időszak. Lényege a húsvétra, Jézus Krisztus feltá­madásának ünnepére való fel­készülés, a hitben való elmé­lyülés a kiengesztelődés és a le­mondás révén. A vallásos gya­korlat középpontjában ebben az időszakban a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll..A nagyböjt lelkületének része az ima és a szegények megsegítése is. A tapasztalatok szerint nagy­böjtkor több hívő látogat el a templomba. Bátonyterenyén a nagyböjt úgy kezdődik, hogy a templomokat lila színbe „öltöz­tetik”, mert az időszak liturgi­kus színe a bűnbánatot jelké­pező lila. A katolikus egyház a böjtö­léssel kapcsolatos régebbi szi­gorú szabályokon mára enyhí­tett: szigorú böjtöt hamvazó­szerdára és nagypéntekre ír elő (ekkor a 18 és 60 év közötti hí­vek a nap folyamán háromszor étkezhetnek és egyszer lakhat­nak jól), valamint ezeken a na­pokon és a nagyböjt többi pén­tekjén arra kérik a katolikus közösség 14 évnél idősebb tag­jait, hogy ne fogyasszanak húst. A katolikus egyházban az egész időszakban nem hangzik fel a szentmiséken az örömöt kifejező alleluja. A templomo­kat nem díszíti virág. Ennek az időszaknak egy sajátos szertar­tása a keresztúti ájtatosság, amely Jézus szenvedéstörténe­tét idézi fel. Ez a szenvedés azt üzeni a hívőknek, hogy soha ne akarjanak a keresztjüktől meg­szabadulni. Ugyanis mindenki­nek van egy „keresztje”, melyet egész életén át vinnie kell. Tóth Márk 5. osztályos tanuló II. János Pál Pápa Katolikus Óvoda és Általános Iskola Mit jelent számomra a nagyböjt? Ha az ételből mindig csak annyit vennénk és ennénk, ami szükséges, s az egész életünket jó cselekedetekben töltenénk el, nem lenne semmi szükségünk a böjt segedelmére. De emberi ter­mészetünk hanyag, örül az élveze­teknek, s a dolgok könnyebb végét igyekszik megfogni, ezért gondol­ta ki az Úr, mint gyermekei javán aggódó jó atya, a böjtben lévő gyó­gyítási eljárást A természetben most folyik a tél és a tavasz közti küzdelem, de már a hó és a jég elmúltak, már új csírák rügyeznek, új virágok fakadnak. A liturgiában is lelki tavasz van, tart még a közöny tele és a bűn sötétsé­ge, de bontakozik az új élet is. A nagyböjt a keresztény közös­ségekben a húsvét előtti negyven napos előkészületi, bűnbánati idő­szak, a hívők negyven napos lelki- gyakorlata. Hamvazószerdával kezdőtük, utolsó hete pedig a vi­rágvasárnappal kezdődő nagyhét. A negyven nap alatt felkészü­lünk Jézus Krisztus feltámadásá­nak ünnepére: ez a kiengesztelő­dés és a lemondás időszaka. Nagy­böjt alatt nemcsak testünk, hanem lelkünk is megújul. Fontos, hogy lelkünk felkészüljön: a szentgyó­nás révén bűneinktől megtisztul­junk, az ima segítse a hitben való elmélyülésünket. Fontos, hogy a liturgia szellemé­ben cselekedjünk, lelkigyakorlatot tartsunk, de ugyanilyen fontos, hogy segítsünk másoknak. Segít­sük a környezetünkben lévő szegé­nyeket, időseket, betegeket Számomra még azt is jelen­ti, hogy bálokat nem rende­zünk, de mégis örülünk. Örü­lünk, mert tudjuk, hogy Jézus Krisztus bűneinkért kereszt­halált halt és a harmadik na­pon feltámadt, felment a mennybe, és most ott ül az Atya jobbján. Számomra mindezt jelenti a nagyböjt. Tuza Tímea Boglárka 5. osztályos tanuló II. János Pál Pápa Katolikus Óvoda és Általános Iskola Jó alkalom a megállásra... Február 13-a, azaz hamvazószerda óta a nagyböjt napjait éljük. Itt az alkalmas szent idő, hogy a vétkeink terheit lemosva megtisztítsuk szívünket. Az időszak jó alkalom a megállás- ra, a magunkba mélyedésre. Szeretnénk a szent negyven nap folyamán a Szentlélek se­gítségével áldozatos lelkű és életű, küldetését hitelesen teljesítő, jobb keresztényekké válni. Az egyház életében is egy új időszak kez­dődik. Bár a böjti fegyelem külső formájában megváltozott, de lelki tartalmában megkí­vánja a bűnbánatot, az őszinte megtérést és kiengesztelődést. Hamvazószerdán ma­gunkra vesszük a múlandóság külső jelét, hamut szórunk fejünkre, hogy lélekben tel­jesen megújuljunk. Ezt jelenti számomra a nagyböjti idő. Csábi Donna 5. osztályos tanuló II. János Pál Pápa Katolikus Óvoda és Általános Iskola Negyven nap A nagyböjt a keresztény közös­ségekben a húsvét előtti 40 napos előkészületi, bűnbánati időszak. Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére való felkészülés, a hit­ben való elmélyülés időszaka. Kö­zéppontban a bűnbánat, a meg­tisztulás, az áldozatvállalás áll. Ez fejezi ki az Isten iránti szeretetet. A nagyböjt időtartama 40 nap. Ez a Szentírásban és a keresztény hagyományokban az események jelentőségét jelző szám. Ilyen ese­mény például, amikor Jézus 40 napig böjtölt a pusztában. De 40 napon böjtölt Mózes is a Sínai-he- gyen, mielőtt megkapta a Tízpa­rancsolatot és a vízözön is 40 na­pig tartott. A böjt időszaka a 7. század óta hamvazószerdával kezdődik, ami az idén február 13- ára esett. All. századig nagyon szigorúan böjtöltek: késő délutá­nig nem ettek semmit, a böjti na­pokon pedig nem fogyasztottak húst, tojást és tejterméket. A nagyböjti önmegtartóztatás leg­szigorúbb változata a „negyve­nelés” volt, amikor a böjtölő csak egyszer evett naponta naplemen­te után. A nagyböjttel kapcsolatos régi szigorú szabályokon a kato­likus egyház enyhített. Szigorú böjtöt csak két napra, hamvazó­szerdára és nagypéntekre ír elő. Régen a hittanulók ekkor készül­tek fel a keresztségre. Nagyszom­bat éjjel keresztelték meg őket. Az ókorban csak ezen a napon kereszteltek. A liturgia is más a nagyböjti időszakban. A liturgi­kus szín a bűnbánatot jelképező lila. A katolikus szentmiséken nem hangzik el két ének: a Di­csőség és az Alleluja. A húsvétva- sárnapot megelőző két szent na­pon az orgona sem szól a templo­mokban és nagyszombat napján a harangok is elnémulnak, a né­pi mondás szerint „Rómába men­nek”. Az öröm hangjai a katoli­kus közösségben Jézus feltáma­dásának ünnepén, húsvétkor hangzanak fel ismét. Géczi Viktória 5. osztályos tanuló II. János Pál Pápa Katolikus Óvoda és Általános Iskola Akit homlokon csókolt Móra... A Hétvezér utca mindig is kedvenceim közé tartozott Gyarmaton. Nem csu­pán azért, mert itt kerekeztem ki a Nyírjesbe. Gyermek - és ifjúkorom jó részét itt töltöttem: itt lakott kebelbéli jó barátom, Farkas Gábor, Bankó Kor­nélia - a most kilencvenegy éves Nelli néni - és Farkas András kisebbik fia. Sokat jártam hozzájuk.- Megöregedtem - mondja kis nevetéssel Bankó Kornélia, ahogy némi nehézség árán elhe­lyezkedik a fotelban, majd elkezd mesélni. - Me­séltem már neked, hogy gyerekkoromban talál­koztam Móra Ferenccel? Az úgy volt, hogy Csa­bán (Nelli néni Békéscsabán született - a szerző) egy nagyon különleges iskolába íratott be édes­apám. Olasz mintára oktattak, most úgy monda­nánk, játszva tanítás folyt ott. Ezt az iskolát töb­ben meglátogatták, akkori nagyságok és nagyon dicsérték a módszert. így történt, hogy egyszer még Móra Ferenc is eljött megnézni minket. Tud­tuk, hogy jön, felkészültünk rá, tudod, szép ru­ha, fényes cipő. Ketten voltunk elsősök, nekünk kellett elmondani a Cinege cipőjét Én az első fe­lét, kis társam a második részt szavalta el. Móra bácsi velünk szemben ült egy karosszékben, hall­gatta. Mikor befejeztük, magához húzott, átölelt minket, felültetett a térdére, és megcsókolta a homlokunkat. Látod, nem sokan mondhatják el, hogy homlokon csókolta őket Móra Ferenc!- Amikor végeztem az egyetemen 1946-ban, Nagykállóra helyeztek, ahol szükség volt történe­lem szakos tanárra. Bandi már ott volt rajztanár­ként, ott ismerkedtünk össze. Hosszú kérelme­zések után kerültünk együtt Balassagyarmatra, mert itt szükség volt mind történelem-, mind rajztanárra. Ám, amikor ide érkeztünk, kiderült, hogy a gimnáziumban még sincs szükség rám. Általános iskolába kerültem, a Bajcsyba, ahol két évig tanítottam. Majd, ahogy szaporodtak az osz­tályok a gimnáziumban, átvettek, így 1950-től a nyugdíjazásomig a Balassiban dolgoztam.- Nem voltam sem szigorú, sem kiabálós ta­nár, de nem is kellett annak lenni. Gabival vol­tam állapotos. Érettségi táján kellett volna szület­nie. Negyedikes osztályfőnök voltam, de az utol­só időben leadtam az osztályomat Nagy Rezső­nek. A ballagásukra, persze, elmentem, együtt ballagtam velük a Deák Ferenc utca macskakö­vein. Emlékszem rá, hogy az egyik fiútanítvá­nyom ezt mondta: „Tanárnő kérem, tessék vi­gyázni, nehogy elbotoljon, nehogy itt szülje meg a babát!” Tizennyolc éves fiú ezt mondja a tanár­nőjének! De a szeretetet éreztem belőle, a féltést. Nagyon jólesett. Egy másik osztályban csupa Gyarmat környéki fiú járt Elég gyenge képessé­gű osztály volt, a kollégák nem szívesen mentek be hozzájuk. Nekem panaszkodtak a gyerekek emiatt. Vigasztalgattam őket, bátorítottam, biztat­tam. Mikor édesapám temetése volt, ez az osztály hozott egy koszorút a sírjára.- Milyen volt a tanári iroda hangulata a nagy időkben? Jó volt, tényleg jó. Mindenkinek meg­volt a saját egyénisége, amit nem adtunk fól, és mindnyájan megtettünk mindent a gyerekekért. Egymást is segítettük. Tanulószobán, ha valami matematikai vagy mértani feladatban nem tud­tam segíteni, hát szóltam a matekos kollégának, aki jött, és elmagyarázta a dolgot. Ilyen csekély­ségek voltak. Mindnyájan ilyenek voltunk, segí­tettünk, törődtünk a gyerekekkel. Egymás kö­zött, persze voltak vitáink, de ezek szakmai vi­ták voltak, amik el is simultak. Ami megnehezítette az életünket, az a politi­ka. Két alkalommal is behívattak a pártbizott­ságra. Volt egy diákom, akit nagyon érdekelt a tör­ténelem, különösen a török hódoltság kora. Hal­lott arról, hogy van valamiféle alagút Drégelypalánkon, ami a várral kapcsolódik ösz- sze. Bement oda, hogy anyagot gyűjtsön, milyen állapotban van az az alagút, mi lehetett a célja. Valamelyik rendőr észrevette, és azt hitték, fegy­verek vannak ott elrejtve, valami titkos csoport készül valamire. Versényi Gyurka útján rendel­tek be, hogy kikérdezzenek. Elmondtam, hogy országos versenyre készül a fiú, amúgy nagyon jó eszű, érdeklődő. így aztán elcsitult az ügy. De az 1956 utáni hittanbeiratások táján is megvádol­tak a klerikális reakció támogatásával. Ennek is hatása lett. Nem értem - mondta egyszer Szalkay igazgató -, én minden évben felterjesztelek juta­lomra, fizetésemelésre, de a megye soha nem já­rul hozzá! Nelli néni élete java részét a Balassi Bálint Gim­náziumban töltötte. Tudása legjavát adta több száz tanítványának, akik szerették, tisztelték őt. Állami elismerésben sosem részesült. Nem is várta el, hiszen a pedagógus nem oklevelekért és plecsnikért pedagógus. Sőt, ezek nélkül bizto­san igazabb pedagógus. Mint Nelli néni... , Sztranyovszky Béla Az emlékezés virágai szavakban Sokunk számára szinte ter­mészetes, hogy látjuk a körülöt­tünk lévő világot a maga pom­pázó színeivel. Ezért talán nem is figyelünk oda kellőképpen egyik legfontosabb érzékszer­vünkre, a szemünkre. Csak akkor tudjuk igazán ér­tékelni, megbecsülni a szakor­vos munkáját, amikor baj van. Ilyenkor minden apró mozdu­laton, beavatkozáson múlik, hogy visszanyerjük-e teljesen látásunkat vagy sem. De a be­teg és az orvos együttműködé­sének nélkülözhetetlen előfel­tétele a bi­zalom. Dr. Bállá László sze­mész főor­vos iránti rokonszenvünk nem­csak hivatás-szeretetéből, min­denkori segítőkészségéből fa­kadt Szakmai felkészültségé­ről is meggyőződhettünk valamennyien a hosszú évek során. így hiányát nagyon so­kan érezzük majd. „Az ég kékjén fennakadt egy reménysugár” - nekem e gondolat jutott eszembe a fá­jó hír kapcsán. A beteg test fölött győzött a halál, ám az örökkévalóságba készülő lel­ket soha le nem győzheti. Egy igaz emberrel keveseb­ben vagyunk a földön, de egyel többen vigyázzák utunkat fentről. Most a nagy­böjti időben szívünkben még jobban úrrá lett a szomorú­ság. Főorvos úr bizonyára nem ezt kívánja tőlünk. A harangok keserűen zúg­nak, de közel van már a Feltá­madás - mintha tőle hallanánk a vigasztaló szavakat Böjtölni a szavak megválogatásával, jó­cselekedetekkel is lehet Bállá László szemész példakép volt nekünk ebben. Mikor már nem tudtak, nem tudtunk raj­ta segíteni, még akkor is azon volt, hogy másokat gyógyítson. És ehhez az égiek hosszú időt engedtek neki... Az emlé­kezés per­ceiben tág­ra nyitott szemekkel nézünk a messzeségbe. Immáron a szemészeti diagnózis elma­rad, azonban a felhők fátyla alatt tiszta lelkiismerettel tisztulhat a látásunk is. Egy pici fény is elég ahhoz, hogy saját vakságunkat legyőz­ve észrevegyük mások magá­nyát, szeretetéhségét, szenve­dését. így ezzel is adózhatunk az elhunyt emlékének. Könnyes szemmel vegyünk búcsút és a halk szavú orvosért esti harangszónál mondjunk majd csendben el olykor egy- egy imát! Tisztelettel: Farkas Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom