Nógrád Megyei Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-74. szám)
2013-03-23 / 68. szám
MÉLYINTERJÚK Molnár Ferenc Caramel: „Nem felejtettem el, honnan jöttem” „Tévhit, hogy a Lélekdonor kifolyt a tévékből, meg a rádiókból. Onnét tudom, hogy nem játszották sokat, mert a jogdíj mellett ott az elszámolás. Nevetséges előadók a nevetséges dalaikkal ötször többet kapnak, mint én. A Lélekdonornak volt egy saját útja az interneten, szinte szájhagyomány útján lett sláger. Az én dalaim ilyenek. Nagyon ritka, hogy hallom magam a rádióban...” Sándor András- Öt perc türelmet kérek, azonnal jövök, már parkolok - mentegetőzik Caramel a telefonba. Pedig épp, hogy csak odaértem a megbeszélt étterembe. Néhány perccel később már ott ül velem szemben.- Mindig ilyen udvarias vagy az újságírókkal?- Ez a minimum. Sokat egyeztettük ezt az interjút, nem akartam, hogy elmenjen a kedved attól, hogy nem találsz itt.- Könnyen találtál parkolóhelyet?- Viccelsz? Ezen a környéken? Nagy szerencse kell ahhoz, hogy itt meg tudjak állni.- Mikor utaztál utoljára tömegközlekedéssel?- Nagyon régen. Nyolc vagy kilenc éve. A jó sorsomnak köszönhetően már nem kell „békávéznom”.- Minden nap autózol?- Kénytelen vagyok, hiszen a lakásom a Pest táblán túl található és mindig van valamilyen elfoglaltság ami miatt be kell jönnöm a városba. De ez egyáltalán nem teher. Tizennégy éve élek a fővárosban, nagyon megszerettem. Néhány napja nosztalgiáztam is kicsit Épp szedtem össze a csapatot egy próbára és ki kellett mennem Mátyásföldre az egyik táncos lányért. Átmentem az Örs vezér téren, ahol korábban évekig ott laktam és rengeteget sétáltam a Gyakorló utcában, meg a Kerepesi úton. Jó érzés volt újra arra menni.- Mi maradt meg a régi életedből?- A barátok.- Ápolod ezeket a kapcsolatokat vagy terelgetni kell?- Időnként azért kell terelgetni, (nevet) Nyilvánvalóan mindig az telefonál többet a másiknak, akinek több a szabadideje. Persze abból van a legkevesebb. Mégis, amikor megtehetem, szeretem áthívni őket DVD-t nézni vagy csak éppen iszogatni. Hiányoznak a barátaim. Pont tegnap beszéltem Pápai Jóéival. Vele sem könnyű ám összefutni, mert vidéken él. Arra azért figyelünk, hogy hetente legalább egyszer telefonáljunk.- Hogyan látnak azok a barátaid, akik már tíz évvel ezelőtt is ismertek?- Gyakran beszélgetünk erről. Mindegyik azt mondja, hogy nem változtam semmit. Ez persze nyilván nem igaz, hiszen ahogy az ember öregszik, egyre több tapasztalat éri. Változik és változni is kell. De annak örülök, hogy a barátaim úgy látják, nem fordultam ki magamból és nem felejtettem el, honnan jöttem.- Mikor jártál utoljára otthon?- Négy napja. Összetartó család vagyunk. Á nővérem két nap múlva jön hozzám, és remélem, hozza a gyerekeit is. Van egy kislánya és egy kisfia, akiket imádok. Az unokahúgom ötéves. Szeretek velük lenni. Feltöltenek.- Egyáltalán tudsz a gyerekekkel mit kezdeni?- Még az idegen gyerekekkel is, nem csak a rokonokkal. Nagyon szeretem őket. Amikor velük vagyok, én is gyerekké változom. Egyáltalán nem fárasztanak. Olyankor megállás nélkül játszunk, csavargónk. I- Aki ennyire odavan a gyerekekért, gyakran álmodik saját csemetéről?- Folyton! Tudod, milyen régóta szeretnék egy saját gyerkőcöt? Tíz éve ez a vágyam!- Miért nem született gyereked?- Nem úgy alakult az életem... és a párkapcsolataim sem. Rájöttem már, mi volt a baj. Eddig görcsösen erőltettem. Mindig mindenáron gyereket akartam. Volt olyan kapcsolatom, ami épp azért ment tönkre, mert az esélyét sem láttam, hogy valaha gyerekünk legyen. Túl fiatal lett volna az illető ahhoz, hogy anya legyen.- Ezt nem gondoltam volna rólad.- Kívülállóként nekem is furán hangzana. Hosszú évekig úgy viselkedtem, mint egy kümaxos nő. Húszéves koromtól görcsösen erőltettem a gyerekkérdést. Utólag már nem is csodálkozom, hogy nem jött össze. A görcsös akaráson siklott ki az egész. Azóta rájöttem már, hogy semmit nem szabad erőltetni, pláne ezt Előfordult, hogy csak azért voltam együtt valakivel, mert úgy gondoltam, ő alkalmas lenne arra, hogy gyereket szüljön nekem. És lehet, hogy közben egy húszéves lány jobban tetszett, de tudat alatt szelektáltam, és azt mondtam: ő úgysem szülne. Ezért inkább nem őt választottam. Aztán egy ideje rájöttem, hogy rossz úton járok és elengedtem magamtól a gyerekvállalást.- Más hibát is elkövettél a korábbi kapcsolataidban ?- Rengeteget. A témánál maradva: régebben például soha nem többes számban beszéltem a gyerekről. Ha szóba jött a téma, mindig a „gyerekemként” és nem a „gyerekünkként” emlegettem az elképzelt babákat. És mindig úgy tekintettem az aktuális partnerre, aki majd a gyerekem anyja lehet. Mint mindenhez, ehhez is fel kellett nőnöm. Sajnos az ember sokszor esik abba a hibába, hogy okosnak gondolja magát és csak évekkel később jön rá a tévedéseire.- Megviseltek a korábbi kapcsolatok kudarcai?- Mindig. Időnként a szakmában is nehezebb volt emiatt. Előfordult, hogy egy évig tartott a „gyógyulás”, alig tudtam talpra állni. Olyan is volt, hogy a felejtés miatt a munkába menekültem.- Van biztos recept a kudarcok feldolgozására?- Nincs. Bár, lehet, hogy ha még egykét ilyen törés lenne az életemben, már tudnám, mit kell tennem. De inkább ne legyen! Egyébként minden egyes szakítás egyben törés is volt az életemben.- Ha egy kapcsolatod véget ért, az általában rajtad múlt?- Általában én mondtam ki mindig a végső szót, mert soha nem szerettem gyáva lenni. Inkább nyers, őszinte vagyok, semhogy éveket, hónapokat hazugságban éljek. De a bátornak mindig nehezebb.- Mindig volt melletted valaki?- Tulajdonképpen igen. Furcsa, hogy ezt kérdezted, mert eddig ezen nem gondolkodtam. De igen, szinte mindig volt társam, nagyon keveset éltem egyedül. Másfél évvel ezelőtt ugyan lett egy kis szünet egy szakítás után. Az jól is esett. Akkor tanultam meg egyedül lenni.- Evezzünk más vizekre! Nemrég a kezembe került a legutolsó lemezed, a Vízió, és meglepődve láttam, hogy ezt már függetlenül a kiadóktól, te magad adtad ki.- Önállósodtam, (nevet) Egyébként a régi kiadómmal, a Tom-Tom Records- szal baráti maradt a kapcsolat, a céget vezető Dorozsmai Péterre mindig úgy tekintettem, mint a pótapukámra.- Miért önállósodtál?- Úgy éreztem, hogy szétaprózódott a korábbi kiadóm. Ez persze nem baj, hiszen a mai világ rá is kényszerít erre mindenkit. Ugyanakkor az utóbbi két-három I f évben tudatosan elkezdtem magam köré gyűjteni olyan embereket, akik kizárólag csak velem foglalkoznak. Az asszisztensem, a menedzsment tagjai, a koncertszervezőm. Ez egy olyan csapatmunka, ami teljes embert igényel.- Kifizetődőbb önállóan lemezt kiadni?- Egyáltalán nem. De így mégis jobban átlátom a rendszert. És ha bármilyen gikszer történik, csak magamat hibáztatom.- Nem sok. Most megint fájóan őszinte leszek, de az én dalaim nem folynak ki a rádióból. Ezek nem „rádió-kompatibilis” számok.- Kivéve a Lélekdonort?- Nem, az sem. Tévhit, hogy a Lélekdonor kifolyt a tévékből, meg a rádiókból. Onnét tudom, hogy nem játszották sokat, mert a jogdíj mellett ott az elszámolás. Nevetséges előadók a nevetséges dalaikkal ötször többet kapnak, mint én. A Lélek- Sokat csalódtál az elmúlt években?- Ebben a szakmában minden a pénzről szól, és mindenért meg kell fizetni a tanulópénzt Én szerencsére felismertem, hogy mihamarabb önállóvá kell válnom. Az első komolyabb keresetemből például építettem magamnak egy kis házi stúdiót. A mai napig mindent ott énekelek, és a dalokat is ott játsszuk fel. Az elejétől fogva igényeltem, hogy mindenkitől elvonulva, szabadon tudjak alkotni.- Mennyi pénzt kerestek rajtad az elmúlt években emberek?- Rengeteget. Én meg a töredékét. Ha most ez nem egy interjú lenire, talán csúnyábbat is mondtam volna.- Hosszú idő után először mertél turnéra indulni hazai előadókkal. Nagy bátorság kellett ehhez a sok ingyenes rendezvény és fesztivál idején.- Tudtuk, hogy nagy falat, de már nagyon hiányzott ez a fajta megmérettetés. És eddig szinte mindenhol telt ház volt. Egyedül Szombathelyen fértek volna még a koncertterembe, de már oda se sokan. Több mint egy évig szerveztük ezt a turnét, több száz emberrel tartják a kapcsolatot a munkatársaim szerte az országban.- Vannak szponzoraitok?- Pénzt nem kapunk senkitől, csak reklámfelületet. A bevételből gazdálkodunk.- Megéri?- Anyagilag nem. Baromira nem éri meg.- Akkor mire jó ez? Misszió?- Misszió, de a saját érdekemben. Amint említettem, nagyon hiányzott már az igazi, élő koncert. Imádok falunapokon is fellépni, illetve kisebb helyeken, de 4-5 év kihagyás után úgy éreztem, itt az ideje egy nagy turnénak.-Hányslágeredszületettazelmúltötévber? i ! donornak volt egy saját útja az interneten, szinte szájhagyomány útján lett sláger. Az én dalaim ilyenek. Nagyon ritka, hogy hallom magam a rádióban... Arról egyébként külön cikket írhatnál, hogy a zenei szerkesztők mit engednek adásba Magyarországon, és mit nem. Megérne egy misét.Az én dalaim nem a könnyű, nyári, kéthónapos slágerek. És ezekbe a dalokba eleve több energia van fektetve, mint máséba. Ne tudd meg, hogy a Lélekdonoron, vagy a Vízión mennyit dolgoztunk. Hányszor átkevertük, hány köntöst kapott, amíg a végleges formáját elnyerte.- Igaz, hogy a Vízió című dalodat megálmodtad?- Esküszöm, hogy így volt. Felébredtem, és írtam is le a gondolatokat. És nem tudtam olyan gyorsan írni, amilyen gyorsan jöttek a gondolatok.- Komoly háború dúl benned, ahogyan énekled?- Folyamatosan. Hosszú évek óta.- Nagyon más volt a tíz esztendővel ezelőtti háborúd?- Igen. Az az időszak olyan volt, mintha kómában lettem volna. Reménytelennek tűnt, hogy valaha is énekes legyek. Konkrétan elkönyveltem, hogy ez sansztalan. Hihetetlen ajándéka az életnek, hogy mégis sikerült.- Szoktál rágódni a múlton?- Nem, egyáltalán nem. Alapvetően boldog embernek tartom magam. Van egy nagyon boldog párkapcsolatom, ami jó úton halad. Úgy gondolom, pont az tesz valakit felnőtté, hogy reálisan vissza tud gondolni a múltra.- Mióta érzed magad felnőtt embernek?- Másfél éve. Akkor hoztam egy súlyos magánéleti döntést. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de személyiségfüggő, hogy az ember mennyire él meg súlyosan dolgokat. Soha nem akartam, hogy az eszem vezessen, de akkor hoznom kellett egy döntést, ami miatt az eszemre kellett hallgatnom. És csalódtam is. Többet kérlek, ne kérdezz erről, legyen ennyi elég, hogy ott történt valami, és attól fogva felnőttnek tartom magam.- Nagy titkokat őrzői?- Egyáltalán nem.- Visszatérve a szakmához: a turné előadásain melyik dallal kezded a koncertet?- A Vízióval. Az egy nagyon fontos nóta. Saját magamnak is egy üzenet a vívódásról, a belső harcokról. A jó és a rossz harcáról a lelkemben. Sajnos az ember folyamatosan ki van téve a kísértéseknek. Én is sokszor éreztem magam körül a gonosz „erőket”, akik magukévá akartak tenni. Hozzá kell tegyem, hogy nem vagyok tagja semmilyen szektának vagy elborult vallási felekezetnek. De úgy érzem, a döntések idejét éljük. Most kell eldönteni, ki az, aki ideáll, és ki az, aki oda. És most nem politikáról beszélek. A jó és a rossz oldal gyűjti a hadseregét.-Azt mondtad, nem vagy tagja egyetlen vallási felekezetnek sem. Pedig egy ideje azt suttogják, hogy szcientológus lettél.- Ezt már én is hallottam,, de >ez*buta- ság. Egyáltalán nem igaz. Sokáig bántott is, hogy ezt terjesztik, de nem akartam cáfolni, mert az rosszabb lett volna. De ha már szóba hoztad, és mivel ez egy mélyinterjú, elmesélem az elejéről, hogy értsd a sztorit. Volt egy jótékonysági kezdeményezés Balaton Marathon elnevezéssel. Gyerekek futották körbe a Balatont Ezeken a rendezvényeken osztogattak egy füzetet amely tele volt pozitív erkölcsi útmutatással vallástól függetlenül. Például olyanok, hogy moss kezet mindig, vagy fürödj rendszeresen. Minden évben volt egy ilyen rendezvény, ahol felléptem. A szervezők valamilyen szálon kapcsolódnak a szcientológiához, de maga a program nem. Ugyanakkor, ha már van benne két szcientológus, azonnal rásütik a bélyeget. Nagyon bánt, hogy azóta is azt hiszik, a hívük vagyok. Soha nem volt közöm hozzájuk. Katolikus vagyok. Édesanyám is az. De láttam már olyan újságot, ahol azt írták, azért vagyok ilyen sikeres, mert ők tolják a szekeremet.- Miért nem cáfoltad ezt meg?- Rosszabb magyarázkodni. És tőled is azt kérem, hogy lehetőleg ne ez legyen a cikk címe. Mert ha ki van írva a címbe - függetlenül a szövegtől -, hogy Caramel és szcientológia, azonnal összemossák. Egyébként nagyon megharagudtam arra az újságra, aki ezt a hazugságot írta. Eleve meg sem kérdeztek, pedig a vallás szent dolog.- Nem beszéltünk eddig olyan sokszor, de amikor telefonáltunk, soha nem tudtam hogy szólítsalak. Ferinek, vagy Caramelnek?- Szinte mindenki Caramelnek hív.- Ez egy jó állapot, amiben most vagy?- Hol igen, hol nem... Időnként azért bal lábbal kelek fel. Van, amikor kicsat- tanóan jó kedvem van, és olyan is előfordul, hogy a „halálomon vagyok”. De egy érzelmes embernél ez szinte természetes. Szerintem csak a bolondoknak van mindig jó kedvük. Ha valakivel tízszer találkozom, és mind a tízszer mosolyogva jön oda hozzám, az már nem kóser.- Egyszer azt mondtad, kielégíthetetlen a tudásvágyad.- Ez meg is maradt. Mindig az hajt, hogy még jobb legyek abban, amit csinálok. Imádom a fejlődés folyamatát. Semmi pénzért nem hagynám ki a lépcsőfokokat. Amikor egy apróság rám ragad, és később felhasználom, az óriási élmény. í I I I l
