Nógrád Megyei Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-74. szám)

2013-03-14 / 62. szám

FOTÓ: R TÓTH LÁSZ1 KU LTÚRA „Földiek”, ha találkoznak A József Attila Művelődési és Konferencia-központ úgyne­vezett Előtér galériájában néhány napja nyílt meg az a kiállí­tás, amelyik képeslapokon, illetve fotókon láttatja a városköz­pont átépítése előtti és közbeni Salgótarján néhány jellegzetes városrészét (például a Régiposta utcát és környékét), emblematikus épületét (egyebek közt a mai Csillagház helyén állt, az első múzeumnak helyet adott egykori Jankovits-kúriát vagy a zsinagógát). S azóta folyamatosan böngészik a látoga­tók a képeket és gyakran hallani ilyen megjegyzéseket: - Gyermekkoromban ebben az utcában laktunk...Itt állt ez és ez a ház, mi is van ma a helyén? A képeslapok SzinyeiBéla - már régen máshol élő, egykori megyei főépítész - gyűjteményéből valók és ő készítette a hat­vanas-hetvenes években a kiállított fotókat is. Ahogyan dr. Fancsik János nyugalmazott főorvos - aki egyike a szenvedé­lyes lokálpatriótáknak és nem mellesleg maga is jártas a fotó­művészetben - megnyitóbeszédében fogalmazott: a Salgótar­jánhoz való érzelmi és értelmi kötődés, identitástudat erősíté­se szükségessé teszi, hogy minden lehetséges módon emlékez­zünk és emlékeztessünk a mindössze kilencvenéves városi múltú település történetére. Annál is inkább fontosak a képes­lapok és a fotók, mert képzőművészeti alkotások - eltérően a harmincas-negyvenes évektől - valami rosszul értelmezett szemlélet és gyakorlat alapján alig készültek az öt évtizeddel ezelőtti városképről, az akkori épületekről, a bontás előtti vagy közbeni állapotokról. Ezért is örvendetes, hogy Szinyei Bélát gyermek- és ifjúkori élményvilága, szakmai elkötelezettsége arra indította, hogy - másokhoz, így mások mellett Póczos Sán­dorhoz hasonlóan - gyűjtse a régi Tarjánról készült képesla­pokat és saját felvételekkel gazdagítsa a dokumentumértékű relikviákat. Fancsik János több saját emlékét is felelevenítet­te. Megemlítette, hogy mint egy nemzedéknyivel előtti Rok­kant-telepi lakos naponta járt el az úgynevezett „Gyüre-ház” előtt, amelyben később éveken át Szinyei Béla családja is la­kott. Ezért joggal sorolja őt „földijei” közé. „A régi képek meg­őrzése Salgótarjánban még az átlagosnál is nagyobb jelentősé­gű, mert talán nincs még egy város az országban, amelynekköz- pontját az új érdekében ugyanígy, teljesen lebontották volna, nem kímélve egyetlen, értékes régi épületet sem. Erről a megol­dásról ma is fel-felgerjeda vita” - mondta Fancsik János, de azt is hozzátette, hogy talán mégis ez volt a legjobb megoldás: „olyan városközpont alakult ki itt a hegyek között, mely madár­távlatból párját ritkítóan szép. ” S ez akkor is igaz, ha közelebb­ről nézve, az itteni falak között élve több jogos kritika is meg­fogalmazható. De - ha egyébként életképes marad a város - ezeknek a hibáknak a jó része a felújítások során kiküszöböl­hető és a jövő nemzedékei egy valóban szerethető városban él­hetnek majd. Érdekes - mint Fancsik János is utalt rá - hogy közvet­lenül Szinyei Béla kiállítása előtt ezekben a tárlókban a he­lyi dokumentumfilmes Kovács Bodor Sándor a modern Sal­gótarjánt bemutató fotói voltak láthatók. S azt a tárlatot, egy újabb lelkes „földi” - éppen a jelen sorok írója - ajánlotta a közönség figyelmébe. Cs. B. A kiállításon megjelenteket Nagy Ferencné, a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület elnöke köszöntötte. Középen Szinyei Béla, jobbra dr. Fancsik János, aki a megnyitóbeszédet mondta Kiállítás tárgyi emlékekből A Nógrád Megyei Hírlap hasábjain is hetek óta nyomon követhető az a „75 esz­tendős a Szent József templom orgoná- ja”elnevezésű programsorozat, amelyet a salgótarjáni Acélgyári úti római katoli­kus templom orgonájának 1938-as fel­szentelése háromnegyed évszázados év­fordulója alkalmából rendez az emlékbi­zottság. A fő hangsúly értelemszerűen a koncertekre, zenés áhítatok­ra esik, de lesznek más típu­sú megemlékezések is. Ilyen az a kiállítás is, ame­lyet az orgonával kapcsola­tos relikviákból terveznek bemutatni a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézményben - közismer­tebb nevén a zeneiskolában - valamint a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. József Attila Művelődé­si és Konferencia-központjá­ban, amellyel a közelmúlt­ban - mint lapunk ugyan­csaktudósított róla - együtt­működési megállapodást kö­tött a Szent József Plébánia. A kiállítás sikeres meg­rendezéséhez a meglévő tár­gyi emlékeken kívül továbbiak is szüksé­gesek. Ezért az emlékbizottság felhívás­sal fordul mindazokhoz, akiknek birto­kában vannak ilyen emlékek, szívesked­jenek azt a kiállítás céljaira felajánlani. A szervezők várnak az orgonával, a hang­szert nijegszólaltatott kántorokkal, ese­tenkénti vendégművészekkel, az orgona építésével, felavatásával, működésével,-«a templomban lezajlott ünnepi események­kel (keresztelő, esküvő, temetés stb.), más Salgótarján liturgikus és egyéb zenei szereplésekkel kapcsolatos tárgyakat. A felsoroltakon kí­vül bármilyen egyháztörténeti dokumen­tum is fontos lehet, ami kapcsolatban van az orgona hetvenöt éves történetével. A gyűjtés hatókörébe minden olyan tárgy (fotó, újságcikk, műszaki dokumentáció, leírás stb.) beletartozhat, amely segít megismerni az orgona múltját, jelenét és ráirányítja a figyelmet a jö­vőjére. Az összegyűlt tárgyakról lista készül. A szervezők az ideiglenes vagy végleges adományozást természete­sen megfelelőn dokumentál­ják, tiszteletben tartják a személyiségi jogokat és ké- - - rés esetén a személyi ada- toktól eltekintenek. Ameny- nyiben ezt nem kéri az ado­mányozó, akkor a kiállításon a nevét a gyűjtők között fel­tűntetik. A szervezők köszö­nik mindenki támogató együttműködését. A bemutatásra, kiállításra szánt tárgyakat április 5-ig kérik eljuttatni a Szent Jó­zsef Plébánia hivatalába (3100 Salgótarján Acélgyári út 1. sz. hét­főtől péntekig 9 és 12, továbbá 13 és ló óra között, valamint a szertartások előtt vagy után. Tel.: 32/422-430) vagy a Jó­zsef Attila Művelődési és Konferencia- központ recepciójára (hétfőtől péntekig 8-tól 20 óráig, illetve a .rendezvények idő­tartama alatt, tel.: 32/310-503. Infovonal: Diósi János, tel.: 06-32/430-821, mobil: 06-30/689-4686. E mail: diosijanos.s@ atlosalgo.hu. 75) Névsorolvasás: Demus Péter E sorozatunkban ez volt az első eset, hogy a főszereplővel nem Salgótarjánban és nem telefonon beszélgettünk, tekintve hogy a múlt év augusztusától Budapesten él - tanul és dolgozik - és csak alkalom­szerűen látogat haza. Mint sokaknak, Demus Péternek is a versmondás je­lentette az első lépéseket a színpad, a nyilvános szerep­lés felé. Zagyvarónán, a Bátki József Általános Isko­la alsó tagozatában Langa Józsejhé pedagógus ösztön­zésére indult először vers­mondóversenyen, s aztán a középiskolás évek befejezé­séig rendre ott találta ma­gát a pódiumon: a József At­tila, a Mikszáth Kálmán, a Ravasz István és Váci Mi­hály nevével fémjelzett vá­rosi és megyei szemléken, találkozókon szinte mindig az élmezőnyben végzett. A színjátszás szépségeibe és nehéz­ségeibe felső tagozatosként kóstolt bele. A Mátraházi Tamás történelemtanár vezeté­sével működött csoport karácsonyi és hús­véti összeállításokat mutatott be, ünnepi mű­sorokban lépett fel. Demus Péter úgy emlék­szik, hogy a Weöres Sándor Gyermekszín­játszó Fesztivál Balassagyarmaton rende­zett a megyei fordulójában a zagyvarónai együttesnek két alkalommal is sikerült ezüst minősítést szereznie. Ott ismerte meg T. Pataki László rendező, későbbi mestere, aki akkor a zsűriben foglalt helyet. Felesé géhez, Edit nénihez, a Vertich Színpadstú­dió másik vezetőjéhez már korábbi ismeret­ség fűzte: tanára volt A stúdió munkájába alig tizenhat évesen - nem sokkal a 2004- es megalakulás után - kapcsolódott be, s 2005 tavaszán már két szerepben volt része­se a Molnár Ernő rendezte első premiernek: Szép Ernő,, Május”-ában rik­kancsot és parkőrt játszott. Egy későbbi változatban vi­szont egy szépfiút szemé­lyesített meg. Kapott szere­pet Susán Ferenc rendező­től Marschalkó Zsolt „Zsar­nokotok” című vígjátéká­ban, s aztán sorra jöttek az ugyancsak Molnár Ernő rendezte mesejátékok: „A brémai muzsikusok”, a „Győztes szolgalegények”, majd később a „Kíváncsi ki­rálykisasszony”. Ezek a da­rabok azért is tartoznak a kedvencei közé, mert min­dig is szívesen állt az érdeklődő és nagyon hálás gyermekközönség elé. Könnyen szót ért velük, a kedvükért még bohócnak is haj­landó volt beöltözni. 2008 májusában hotel- boy-t játszott Susán Ferenc rendezésében A. L Kopit „laj apu, szegény apu...” című ab- szurdjában. Azonban ennél még szíveseb­ben emlékszik az „Önnek ficereg?” című szatírára, amelyet 2009 szeptemberében a forgószínpad avatásán mutatták be, s amely­ben Gyökikét, az ízlésficamos, mindent ma­gára aggató ficsúrt, a mocskos szájú, üres fe­jű „korunk hősét” alakította. E szerep meg­formálása során sok önállóságot kapott Susán Ferenc rendezőtől. Úgy véli, hogy si­került élnie ezzel a lehetőséggel és bemutat­ni a nézőknek ennek az „undormány” alak­nak a tipikus, elrettentő jegyeit. Ezért is vett fel az elegánsnak tetsző zakóhoz melegítő alsót Demus Péter 2009-ben érettségizett a kereskedelmi szakközépiskolában. Azért járt oda négy plusz egy évig mert voltak tervei a szakácsszakmával és a pincérkedéssel is. Sőt, az utóbbit a gyakorlatban is kipróbálta. Az érettségi évében megpróbálkozott a szín­művészet! egyetemre való bejutással is. A vers- és prózamondás nem ment ugyan rosszul, de az éneklés nem igazán sikerült Tudatában volt annak, hogy első esetben csak kivételesen ritka esetben vesznek fel va­lakit, de másodszor már nem is kísérletezett A 2010 áprilisában színpadra vitt Müller Péter-drámában, a „Mártádban Golda, zsidó hentes ugyancsak tragikus sorsú fiát, Misit - akiről kiderül, hogy nem saját gyermeke az apjának, tehát nem is zsidó - formálta meg, majd 2012 májusában, a Zenthe Fe­renc Színházként jegyzett társulat első be­mutatója, T. M. Plautus „A hetvenkedő kato­na” című vígjátéka következett Ezt az elő­adást azért is szerette nagyon, mert a kato­na együgyű szolgája, Sceledrus, valamint a darab végén hajóskapitányként felbukkanó athéni ifjút, Pelusicles kettős - sőt majd­hogynem hármas - szerepe izgalmas szak­mai kihívást jelentett számára, amit nagyon élvezett. Ezt megelőzően - 2011 és 2012 ja­nuárjában, a magyar kultúra napján - fellé­pett két városi évforduló tiszteletére szer­kesztett ünnepi műsorokban is. Hosszú éve­ken át tevékeny részese volt a Sándor Zoltán vezette Pódium Stúdió munkájának is. Számtalan közös fellépésük volt, mintegy 400-450 olyan verse van éltévé, amelyet egy-egy szereplés alkalmával ő mondott el. Sándor Zoltán előszeretettel osztotta rá a modern költők - Kassák La­jos, Erdélyi Miklós, Nagy Pál - verseit. Bármit, amire a szer­kesztő felkérte szívesen mondott el, de természetesen vannak kedvenc költői és versei. Közéjük tartozik példának okáért Ady End­re, József Attila, Márai Sándor, Wass Albert nem egy alkotása. Ezek közül többet bármi­kor fejből is képes elmondani. Demus Péter a székesfehérvári központú Kodolányi János Főiskola fővárosi tagozatá­nak andragógia szakos hallgatója. Érdekli ez a terület, mert - csakúgy mint a színház - szoros kapcsolatban van az emberekkel. Élettársa - a rimaszombati, de a Bolyai Já­nos Gimnáziumban érettségizett Csemok Emese - ugyancsak közel áll a színházi vi­lághoz. Tehetségét - amelyet Budapesten palléroz - bizonyítja, hogy jelentős szerepe volt „A hetvenkedő katona” díszleteinek megtervezésében. Mindketten biztos egzisz­tenciát, családot szeretnének, de a Zenthe Ferenc Színházzal való kapcsolatukat sem szeretnék megszakítani, adódó feladataikat igyekeznek összeegyeztetni más irányú el­foglaltságaikkal. Demus Péter hangsúlyoz­ta, hogy a társulat minden tagjával jó vi­szonyban van, de elsősorban Sándor Zsom­borral ájx)l rendszeres, baráti kontaktust. Csongrády Béta mí tómra a SALGÓTARJÁN! KÖZMŰVELŐDÉSI NONPROFIT KFT. t s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom