Nógrád Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-25 / 47. szám

2013. FEBRUÁR 25., HÉTFŐ MAGAZIN! — ■ TUDOMÁNY&TECHNIKA ■ ÉLET] Csalódni fog a finn fővá­rosban az, aki egy partik­tól hangos, nyüzsgő nagy­városra vágyik. Ellenben Helsinki - és környéke - kiváló úti cél lehet a nyu­galom, a természet és a sport kedvelőinek. Tucatnyi kép él a magyarok fe­jében állítólagos nyelvrokona­inkról és hazájukról. Ezek között vannak valótlanok, például hogy náluk mindig hideg van - nya­ranta a déli területeken 30 Cel- sius-fokot is mérnek -, de van­nak valósak is, többek között a megfizethetetlen árakról. Finn­ország árait nem a hátizsákos tu­risták pénztárcájához mérik, aki azonban hajlandó a zsebébe nyúlni, az aligha fog csalódni a Mikulás és a világklasszis autó- versenyzők szülőföldjében. A finn főváros, Helsinki még magyar szemmel is nyugodt kis­városnak tűnik, ahol az utcák tiszták, az épületek rendezettek, a forgalmi dugók ismeretlenek, és a buszok, villamosok is pon­tosan járnak. A biciklisek ked­vükre kerekezhetnek a város­ban, hiszen a számukra kiépí­tett úthálózat szinte mindenho­va elvezet. A belvárosban egy­mást érik a kellemes teraszos vendéglők és kávéházak. Polgári módon enni, inni, megszállni és várost nézni - drá­ga mulatság. Költségkímélő mó­don kevés múzeum, sok séta és egyszerű étkezés javallott... Mert azért Helsinki se csak a gazdag turistákra számít. A teljes város­kép magába foglal kanyargós tengeröblöket, s neoklasszicista, szecessziós és high-tech épülete­ket egyaránt. Jártunkban-kel- tünkben a finn főváros különbö­ző pontjain érde­kes építészeti megoldásokra bukkanhatunk. Lássuk, mit ér­demes látni! Sibelius-emlékmű Sofiankatu Suomenlinna Egy megkapóan szép, több ki­sebb szigetre épült erődrendszer Helsinki előterében, amelyet az orosz flotta támadásai ellen épí­tettek a svédek francia aranytal­lérokon a XVIII. század közepén. Ma az UNESCO világörökség vé­delme alatt álló szigetcsoporton a hajdani csaták emlékeként ágyúkat, bunkereket, sáncokat, bástyákat, alagutakat fedezhet­nek fel a turisták. Az erőd és kör­nyéke az első tavaszi napsuga­raktól késő őszig a helyiek ked­velt piknikező helye, ahová sétál­ni, kocogni, vagy éppen egy jót falatozni ruccannak át. Télen, amikor a Finn-öböl megfelelő vastagú­ra fagy, a Helsinki Ä kikötőjéből indu­ló menetrend- szerinti kompo­vekkel borított, nincs rajta sem­mi, még világítása sincs. Az ut­catábla három - svéd, orosz és finn - nyelvű. A második sza­kasz az előző századvég világát idézi. Utcai kúttal, tűzcsappal, gázvilágítással, téglalap burko­latokkal. Az utca vége a század harmincas éveinek jellegzetes­ségeit hordozza. Már telefonfül­ke is áll a járdán és elektromos a világítás. Kauppatori és minden más árucikkek köze­pette. A nyári hónapokban, ami­kor a nappalok hosszabbak és melegebb az időjárás, éjszakába nyúlóan is nyitva van a turisták és városlakók legnagyobb örö­mére. Sok a szabadtéri kávézó, finom húsos tésztákat (lihapiirakka) és süteményeket kínálnak. Október elején itt tart­ják a nagy balti heringvásárt (silakkamarkkina) s minden hó­nap első péntekén öreg ameri­kai autók tartják itt találkozóju­kat. A sirályok azonban egyre to­lakodóbbak, még a turisták kezé­ből is képesek kikapni a fagyit vagy a szendvicset... Temppeliaukio Helsinki legismertebb látniva­lója a Temppeliaukio ma is mű­ködő templom, igazi barlangegy­ház. Építése még a háború előtt kezdődött, de csak a hatvanas évek végén fejeződött be. A ha­talmas sziklatömbbe valóságo­san is berobbantották a templo­mi teret, majd ezt üveg és réz al­kotóelemekből álló lapos kupolá­val fedték. Falait rusztikusán sziklás rózsaszín-szürke gránit alkotja. A kupola átmérője 23 méter, a templom belső tere bár csak 12 méter magas, az üveg és a rézlemezek csavarodása ma­gasabb térhatást kelt. Uspenski székesegyház Nyugat-Európa legnagyobb ortodox temploma. Bizánci-szláv design jellemzi, az orosz hatást mutatják a székesegyház szob­rai és ikonjai, valamint az arany hagymakupola is. Építéséhez Sándor cár és a Szent Szinódus is hozzájárult. 1868-ban szentel­ték fel. Seurasaari Szabadtéri Múzeum Lenyűgöző szabadtéri múze­um egy gyönyörű zöld szigeten, mindössze néhány kilométerre Helsinkitől. Nyolcvanhat régi, eredeti vagy autentikus ház, templom, gazdasági épület nyújt az erdei finn területek húzód­nak, felettük pedig Lappföld. Aki inkább Finnország havas örömeire kíváncsi, annak érde­mes novembertől áprilisig a finn tóvidékre látogatni. Hatalmas ki­terjedésű fenyőerdők, kristály- tiszta folyók és tavak, harapniva­ló friss levegő, fehér éjszakák és betekintést a hagyományos finn falusi életbe. Hasonlít a szent­endrei skanzenre - mármint a szerepét, s jellegét tekintve. Va­gyis van benne nappali élet, a külön programokról, fesztivál­napokról nem is beszélve. Hátunk mögött Helsinkivel.... A főváros, Helsinki - azon túl­menően, hogy hű tükrözője a finn kultúrának - egyúttal a rit­kán lakott skandináv ország ka­puja is. És ha már arra járunk, érdemes kicsit ki is lépni rajta és szétnézni. A finnek földje észak­ra haladva négy nagyobb terület­re tagolódik: a partvidék és szi­getvilág felett-mellett a tavi majd sarki fény - Finnországban a ter­mészet csaknem érintetlen szép­ségében tárul elénk. A szigetek ezrei közötti hajókirándulások hangulata vagy a lappföldi táj méltóságos csendje felejthetet­len élményeket ígér, amelyeket máshol aligha élhetünk át. Finnországban mindenki megtalálhatja a neki tetsző úti célt. Az imponálóan jól szerve­zett városok kulturális és sza­badidős létesítményei óriási vá­lasztékot és világviszonylatban is magas színvonalat nyújtanak. Mégis azok fogják leginkább megtalálni a számításukat, akik a rohanó hétköznapok, a civilizá­ció zaja elől akarnak elvonulni, hiszen a védett természet külön­leges lehetőséget kínál az aktív pihenésre. Az egyik leginkább figye­lemreméltó emlékmű Finnor­szágban. A finn zeneszerzőnek, Jean Sibeliusnak (1865-1957) ál­lít emléket. Halála után egy több­lépcsős pályázatot írtak ki, min­den szakasza hatalmas társadal­mi vitát váltott ki a figurális és az absztrakt ábrázolás hívei között. A versenyt Eila Hiltunen nyerte, de a zsűri kérésére absztrakt kompozícióját a térben ügyesen elhelyezve egy életerős Sibelius- portréval is kiegészítette. Az em­lékmű hegesztett üres acélcsö­vek hullámzó halmaza, mint egy a Sibelius-i zene lényegét kifeje­zendő. Az 1967-ben felavatott emlékmű 24 tonna. 600 darab 8- 10 méter hosszú acélcső alkotja. A kisebb változata az UNESCO párizsi központjában is megta­lálható. Az utca három szakaszra osz­lik, három különböző korszak stílusában. Nyitva az év 365 napján és a nap 24 órájában. Az utca fűtött, egész évben jégmen­tes. Az utca eleje az 1800-as éve­ket idézi, hézagosán, kerek kö­Helsinki legendás piactere olyan nappal, mint egy méhkas, csupa nyüzsgés a hú­sok, halak, zöld­ségek, gyü­mölcsök

Next

/
Oldalképek
Tartalom