Nógrád Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-23 / 46. szám
KULTÚRA 2013. FEBRUÁR 23., SZOMBAT Fotókon a „Modem Salgótarján” „Egy kéz alkotta képek” Kovács Bodor Sándor (jobbról az első) kiállítását dr. Csongrády Béla nyitotta meg. Középen Simon Lajos, aki a házigazda intézmény nevében köszöntötte a megjelenteket. Bár hivatalosan a Salgótarján vá- | rossá nyilvánításának 90. évfordulója | tiszteletére meghirdetett emlékév ja- I nuár 27-én véget ért, számos program g biztosítja a visszatekintés, az értékőrzés folyamatjellegét. Ezek közé tartozik az a kiállítás is, amelyet a minap a „Modern Salgótarján” címmel nyitottak meg Kovács Bodor Sándor fotóművész képeiből a József Attila Művelődési és Konferencia-központ úgynevezett Előtér galériájában. A kiállításmegnyitón megjelent érdeklődőket a házigazda intézmény nevében Simon Lajos, a Salgótarjáni Köz- művelődési Nonprofit KfL ügyvezető igazgatója köszöntötte, majd átadta a szótár Csongrády Béla közírónak, szerkesztőnek aki Kassák Lajos „a művé szetnekoka van és nem célja” gondolata jegyében méltatta Kovács Bodor Sándor fotográfusi tevékenységét, kiemelvén, hogy ez az alapállás jellemzi szemlélődő megfigyeléseinek minden mozzanatát Ennek nem mondanak ellent a nyilvánosság előtti sikeres szereplései, egy-egy országos és nemzetközi pályázaton, fesztiválon elnyert díjai sem. A hangsúly az ő képein nem a látvány megörökítésére, hanem a képalkotásra esik. Erre a legjobb példák az épületfotók. Ilyeneket készíteni bárhol, bárkinek van módja, de Salgótarján belvárosának építészeti reneszánsza, az emblematikus épületek - köztük a múzeum - létrehozása Kovács Bodor Sándor számára egyértelműen művészi hatású inspirációnak bizonyult Nádas Péter Kossuth-díjas és Nobel- díj várományos író is fotósként kezdte és manapság is nevezetes egy körtefa fotózásáról. Ezt a nagybetűs „Fá”-t éveken át minden nap lefényképezte és ez legalább olyan kuriózum, mint Esterházy Péter gesztusa volt Ottlik Géza „Iskola a határon” című regénye lapjainak egy oldalra másolásával. Kovács Bodor Sándor számára ez „a Fa” a szintén nagybetűs Város, azaz Salgótarján - hangsúlyozta Csongrády Béla és Albert Einsteint idézte, aki szerint „életedet csak két módon élheted. Az egyik az, ha semmit nem látsz csodának A másik, ha mindenre mint cső dára nyílik a szemed ” A fotók igazolják, hogy Kovács Bodor Sándor melyik módon éli az életét Mint közismert, Kovács Bodor Sándor dokumentumfilmes is. Mintegy nyolcvan, magas színvonalú alkotás - köztük éppen a szintén salgótarjáni témájú „Völgyváros”... - fűződik a nevéhez. Évek óta készíti montázsait a pannonhalmi Arcus Temporum művészetifesztiválról. A 2012-es rendezvénysorozat ihlette filmet - néhány kommentáló megjegyzés kíséretében - be is mutatta a kiállításmegnyitó közönségének. Azt mondják a film kommunikáció: valamit el akar mondani a világról. Ugyanezt teszi a fotó is akár korábbi, analóg formájában, laboratóriumi, műtermi körülmények között, akár a sötét kamra semmi mással össze nem téveszthető hangulatát, a kemikáliák misztikumát elvesztő digitális módon születik meg. A kettő úgy viszonyul egymáshoz, műit a néma film a hangoshoz. De mindkét technika esetében a személy, az ember a legfontosabb, aki egy adott pillanatban megnyomja azt a bizonyos gombot S Kovács Bodor Sándor - mind tárlata, mind pedig új filmje bizonyítja - ezt a pillanatot különleges érzékkel képes megválasztani. Önmagáról készített, hangulatkeltő filmetűd bejátszásával kezdődött Szőke Péter Jakab festőművész „Emberi tájakon” című kiállításának megnyitója Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában, majd Molnár Éva intézményigazgató köszöntötte a megjelenteket, köztük magát a művészt, mondván: élénk színvilágú festményei akár a közelgő tavasz hírnökeinek is tekinthetők. A budapesti Wekerle-telepen élő Szőke Péter Jakab Salgótarjánban, a hajdani Kós Károly Építőipari Szakközépiskolában érettségizett. Egyenes útja vezetett az Ybl Miklós főiskolára, ahol építészmérnöki diplomát szerzett. Ezt már Cene gál István mondta el, akit Szőke Péter Jakab itteni kapcsolatai révén kért fel kiálü'tása megnyitására. A Cereden alkotó festőművész, az alig néhány évvel idősebb pályatárs rámutatott arra, hogy az építészként végzett tevékenységével párhuzamosan bontakozott ki Szőke Péter Jakab festői hajlama, látásmódja. Ugyanis, ha a művészet bármely ága „megfertőz” valakit, az illető nem tud szabadulni hatása alól - mondta Cene gál István, majd megemlítette, hogy a festészettel kacérkodó építész különösen sokat tanult 5e/fes András filozofikus hajlamú festőművész műtermében. Több kiállítása volt már Budapesten, a Wekerle-telepen, rendszeres vendége Kapolcsnak és kiállított már Veszprémben, az óvárosi galériában is. Tervei szerint az idén májusban Brightonban részt vesz Anglia legnagyobb művészeti fesztiválján. Szőke Péter Jakab festményei láttán Cene gál István számára a XX. századi École de Paris, azaz a Párizsi iskola külföldről a francia fővárosban sereglett külföldi művészek inspirálta hangadata idéződik fel. Az egyedi stílusú, úgymond „egy kéz alkotta képek’-nek nem a témájuk adja a lényegét, hanem a sajátos lelkivilág kivetü- lése, az ecsetkezelés frissessége, a tüzes színek uralta kompozíció, összességében a szuggeszti- vitás. A legtöbb műnek a „Nő” a főszereplője, akihez - bármilyen pózban, szituációban jeleníti is meg - gyöngéden közelít a művész - hangsúlyozta Cene gál István annál is inkább, mert a Szőke Péter Jakab „Moulin de la Galette” című festménye kiállítás - akarva-akaratlanul - Valentin-napon nyűt meg. Megemlítette, hogy a VaszaryJános ihlette festménynek nógrádi vonatkozása is van, tekintve, hogy XIX. századi, múlt század eleji neves festő- és grafikusművész felesége, Rosen- bach Mária rétsági volt Szőke Péter Jakab köszönetét mondott az elhangzott gondolatokért és örömét fejezte ki azért a lehetőségért, hogy Salgótarjánban - ahová családi és baráti szálak egyaránt kötik - is bemutatkozhatott A megnyitón megjelentek és a tárlatot azóta megtekintők tetszését - a vendégkönyv tanúsága szerint - elnyerték a képek, köztük a titokzatos malom sorozat darabjai, vagy a címükben egy-egy megfestett hölgy egyes szám első személyű cselekvésére - „Élképzelem”, Meggondolom”, Megvárom” stb. ” - utaló, egyszersmind a nézőt is elgondolkodtató, s egy kicsit elvarázsoló festmények. Cs.B. Ezúttal nyilatkozott második alkalommal. Valamikor a nyolcvanas évek elején ugyancsak a megyei lap újságírója beszélgetett vele mint jó tanuló, aktív szakmunkástanulóval. - Nem is olyan rossz arány harminc évente egy interjú - mondta a rá jellemző humorral, öniróniával. Az ISZl-ként ismert salgótarjáni ipari szakmunkásképzőben töltött évek - amelyek során telefonszerelő képesítést szerzett - a színpadi szereplés szempontjából is meghatározónak bizonyultak számára. Magyartanára, dr. Szomszéd András irodalmi szakkört szervezett, ahová Oláh Lajost is betessékelte. Közös tevékenységük nyomán az iskola mintegy vezérsza- valójává nőtte ki magáL Jól sikerültek a házon kívüli szereplései is. 1981-ben a Kohász Művelődési Központ által szervezett, Váci Mihály nevét viselő hagyományos városi versmondó versenyen második lett, s ugyancsak másodikként minősült egy balassagyarmati megyei megmérettetésen is. Az előbbi helyszínen tagja volta zsűrinek Csics György, a legendás Petőfi színjátszók egyik rendezője is, aki meghívta Oláh Lajost a csoport próbájára. S nem is annyira a szakmai kihívás, mint inkább az ott tapasztalt hangulat, a remek társaság, a különböző korúak közötti kötetlen kapcsolat volt olyan vonzó a fiatalember számára, hogy csatlakozott hozzájuk. Eleinte ott is főként verset mondott, ünnepi összeNévsorolvasás: Oláh Lajos állításokban illetve vidám jelenetekben lépett fel. A váci katonáskodása idején is sokat foglalatoskodott kulturális műsorok szervezésével, szerkesztésével. Az első igazán emlékezetes szereplése a Petőfiben a leszerelés után történt Tabi László a „Titkok éjszakája" című vígjátékában, amelyet a csoport az 1987/1988-as évadban a színjátszók századik jubileumán mutatott be. Partnerei között - mások mellett - Szőke Lászlóné - Lidi néni - Szőke László és Molnár Ernő is ott volt. A következő szerepe a Szellemű volt Szigligeti Ede „Liliomfi” című vígjátékának zenés változatában. Ez a Susán Ferenc rendezte előadás azért is maradt meg az emlékezetében, mert a városban akkor működött színjátszó csoportok - Petőfi, KiViSzl, Tempresz - koordinációjában valósult meg a város középiskolás tanulói számára. Kár, hogy ebből hosszabb távra tervezett kezdeményezésből a rendszerváltás forgatagában nem lett rendszeres együttműködés. S egyébként is ez volt az az időszak, amikor - bár a Petőfi Bolyós Lászlóné vezetésével ha korlátozottan is, de még működött - Oláh Lajos kivonult a színjátszásból. Ennek főként családi okai voltak, leánya született, a munkára kellett koncentrálnia. Mintegy két évtizedes szünet után a fordulópontot a 2009-es esztendő jelentette, amikor is Susán Ferenc rendező őt is meghívta a Vertich Színpadstúdióba Müller Péter „Márta" című drámájának szereplőválogatására, s ráosztotta a prímás szerepét. Ezt a lecigányozott, önérzetében vérig sértett, a fajgyűlölők által megalázott figurát azért is érezte közel magához, mert nagyapja és családja néhány más tagja is odaveszett a holokauszt esztelen és megmagyarázhatatlan vérontásában. A felnőtt közönség mind a premieren, mind pedig a bérleti előadásban megérezte a darab üzenetét, a középiskolás diákok azonban esetenként nem tudtak mit kezdeni a huszadik század közepi történelmi tényekkel. A csoportban azonban Oláh Lajos nem a 2010 áprilisában bemutatott „Mártá’-val debütált, mert előtte mintegy főpróbaként Fikás Ferit játszotta az „Önnek ficereg?” című szatírában, ami azért is emlékezetes, mert ezzel szerepeltek a „Kultúrházak éjjel-nappal” programban, amikor 2009. szeptember 19-20-án, a Müller-darab színre viteléhez figyelemre méltó társadalmi összefogással készült forgószínpad először körbejárt. A „Mártá”-t követte Szávai Attila „Hevimetal, bányaló, tehervonat” című egy- felvonásosában Tibi, az egyik, a társadalom perifériáján vegetáló, gyakran a pohár fenekére néző férfi alakjának megformálása. Oláh Lajos részese volt mind a 2011-es - a Baglyaskő 700 éves jubileuma alkalmából összeállított - mind pedig a 2012-es - Salgótarján várossá válásának 90. évfordulója tiszteletére bemutatott - magyar kultúra napi előadásnak. T. M. Plautus„A het- venkedő katona” című vígjátékának előadásában - amely 2012 májusában az első produkciója volt az önálló társulattá lett Zenthe Ferenc Színház nak - azért maradt ki, mert munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudta vállalni a délelőtti próbákat. Játszott viszont Molnár Ernő rendezésében Fésűs Éva „A ki váncsi kiráiykisasz- szony” című mesejátékában , amelyet nemcsak Salgótarjánban láthattak eddig a gyerekek. Ez az előadás még műsoron marad, mint ahogy tervezik felújítani a Szávai „Hevimetal”-ját is. Oláh Lajos pályaképéhez hozzátartozik az is, hogy évekkel ezelőtt - hacsak egy epizódszerep erejéig is - de közreműködött a „Kisváros” című népszerű tévésorozatban is. Most 49 éves, s eleddig mintegy évtizedet töltött versmondással, színjátszással Szép volt az ifjúkori időszak, s annak is örül, hogy bekerült a vertichesek közé és immár tagja lehet a Zenthe Ferenc Színház közösségének, ahol szívesen fogadták, s ahová - úgy érzi - zökkenőmentesen sikerült beilleszkednie. Egy pillanatig sem bánta meg, soha nem tartotta áldozatnak a próbákra, utazásokra, előadásokra fordított órákat, napokat, mert nagyon sok hozadéka volt, van ennek az időtöltésnek. Olyan remek emberekkel ismerkedett meg, s került baráti viszonyba, akiktől nemcsak tanulni lehetett, de egyszerűen együtt lenni is jó volt. S az sem mellékes, hogy miközben szórakoztatja az embereket, ő maga is jól érzi magái
