Nógrád Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-02 / 28. szám

SALGOTAR JANI TW* P 2013. FEBRUAR 2., SZOMBAT Salgótarján 2012. évi kitüntetettjei Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata méltó módon kívánja elismerni azon személyek, va­lamint intézmények, gazdasági társaságok munkáját, akik vagy amelyek kiemelkedő közéleti, gaz­dasági, társadalmi, tudományos vagy művészeti tevékenységükkel hozzájárultak Salgótarján jó hír­nevének növeléséhez, maradandóan és kimagaslóan gazdagították a város értékeit. A Közgyűlés ko­rábbi döntései értelmében kitüntető címeket, díjakat alapított, amelyeket hosszú évek óta a Magyar Kultúra Napja és a Várossá-nyilvánítás évfordulója alkalmából adnak át. Idén ehhez a kettős ün­nephez kapcsolódott a „90 éve város Salgótarján” Emlékév zárása is. Január 27-én, a fentebb leírt hármas ünnephez méltó, nagyszabású rendez­vényen köszöntötte a város 2012. évi ki­tüntetettjeit a József Attila Művelődési és Konferencia Központ Színháztermé­ben. Az alábbi személyek, közösségek vehettek át kitüntetést Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármestertől, vala­mint Fenyvesi Gábor és Eötvös Mihály al­polgármesterektől. „Salgótarján Díszpolgára”: Ponyi József Iskoláit Salgótarjánban végezte, itt szer­zett villanyszerelő szakmunkás-bizonyít­ványt Az ’56-os forradalom alatt, tagja lett az acélgyári nemzetőrségnek és a Hadady-Hargitai féle fegyveres csoport­nak. December közepén tudomására ju­tott, hogy a csoport fegyvereinek egy ré­szét munkahelyén elrejtették. Januárban részt vett azok biztonságos helyre szállí­tásában. Mindezekért 1957. április 18-án a Budapesti Katonai Bíróság tíz év bör­tönbüntetésre ítélte, amelyből öt évet le is töltött. 1962-ben az acélgyárba került vissza, de forradalmi tevékenysége miatt hátrányosan megkülönböztették. Szak­mája kiváló művelője volt, több újításátve­zették be, munkatársai megbecsülték. A salgótarjáni Ötvözetgyárból ment nyug­díjba. A rendszerváltás idején bekapcso­lódott a cserkészmozgalom újjászervezé­sébe. Belépett a Politikai Foglyok Országos Szövetségének Nógrád Megyei Szerveze­tébe, ahol 1998 és 2000 között elnökként tevékenykedett. Sokat tett és tesz a forra­dalom eszméjének, eseményei, hősei em­lékének ápolásáért, a fiatalok körében tör­ténő hiteles megismertetéséért „PRO ŰRBE” Kitüntető Emlékérem: Szokács László Érettségije után, 1956-tól a salgótarjá­ni Acélgyárban kezdett el dolgozni. 1958- tól 1964-ig a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem jogi karára járt. A Nógrád című napilapnál helyezkedett el, ahol vá, amely funkciót napjainkban is betöl­ti. Jelenleg, mint magánállatorvos gyako­rolja hivatását. Közéleti tevékenysége so­rán odaadóan vesz részt a város társadal­mi, kulturális életében. Környezetvédel­mi egyesület tagjaként segíti az élővilág, a táj, a természeti értékek megóvását. Családi kötődése folytán, elhivatott tá­mogatója a bányász hagyományok ápo­lásának. Dr. Horsa Ottót kimagasló mun­kássága, lokálpatrióta életvitele, példa­mutató, követésre méltó személyisége alapján szeretett városában tisztelet, megbecsülés övezi. „Kultúráért” díj: Sándor Zoltán 1975-ben a kazári művelődési házban kezdte népművelői pályafutását. Dolgo­zott a nagybátonyi járásnál és az SZMT- ben (Szakszervezetek Megyei Tanácsa) is. A rendszerváltáskor került a salgótar­jáni önkormányzathoz, ahol több mint két évtizedet töltött tavalyi nyugállo­mányba vonulásáig. Ott kulturális főta­nácsosként dolgozott. Harminc éve ala­kított és vezet versmondókört a József Attila Művelődési Központban, amelyet ma Pódium Stúdióként ismerünk. Az Egyesületet eredményes működéséért az önkormányzat 2001-ben „Salgótarjánért Emlékéremmel” tüntette ki. Esztendőkön át egyszerre vett részt tevőlegesen a művelődésirányításban és mutatkozott aktívnak az előadóművészet területén. Közremű­ködésével jött létre a Palóc Parnasz- szus című élő irodalmi újság, majd a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház. Az önálló salgótarjáni színház létrehozá­sának kezdeményezői közé tartozott. Napjainkban a Zenthe Ferenc Szín­ház művészeti vezetőjeként dolgozik. „Egészségügyért” díj: Dr. Romsics Lajos 1964-től 1977-ig dolgozott, majd országos napi- és hetilapok munkatársa volt. Nóg­rád megyébe 1991-ben tért vissza. 1994- ben a Nógrádi Krónika munkatársa lett, ahol nyugállományba vonulásáig, 1997- ig volt alkalmazásban. Sorozatban jelen­tette meg sporttárgyú könyveit. Munkás­sága egyik legfontosabb dokumentumá­nak a 2005 elején, „Tragédia a Nagy- Pietroszon” címmel napvilágot látott kö­tete számít Annál is inkább figyelemre és elismerésre méltó volt ez a teljesítmé­nye, mert akkorra már elvesztette szeme világát. A betegség azonban nem vette el alkotókedvét. Kutatásait, gondolatainak papírra vetését felesége áldozatos segítő­készségével tudta megvalósítani. Élete utolsó szakaszában a fővárosban élt, de lélekben soha nem szakadt el szülőföld­jétől, szeretett városától, Salgótarjántól. 2011-ben távozott közülünk. „PRO ARTE” Művészeti Díj: Birkás Babett A képzőművész mesterei Czinke Fe­renc és Földi Péter voltak. Felsőfokú is­kolai tanulmányokat folytatott az Egye­sült Királyságban, a Kent Institute of Art and Design-ban. Textiltervezői diplomát a londoni Central Saint Martins College of Art and Design-ban szerzett 2002-ben. Szakmai gyakorlatokon londoni, comói és párizsi textiltervező stúdiókban, illet­ve hazai múzeumokban vett részt. A kiállítások szervezésén és rendezé­sén túl, múzeumpedagógia foglalkozáso­kat, színelméleti előadásokat és temati­kus tárlatvezetéseket tartott. Tervezői ké­pességeit könyv- és katalógusborítók és logótervek jelzik. 2004 óta a University of the Arts London Alumni Associaton, 2005-től a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. Egyik ala­pítója a START 20:10 Alkotóműhelynek. 15 egyéni és több mint 100 csoportos ki­állításon szerepelt hazánkban és külföld­ön. Alkotásait megcsodálhatták a tárlat­látogatók Ukrajnától Belgiumon át Kana­dáig, a világ számos országában. Közel 15 országos és nemzetközi kiállításon szerzett szakmai díjat. „Salgótarjánért Emlékérem”: Dr. Horsa Ottó 1961-ben végzett a budapesti Állator­vosi Egyetemen. Ekkor Salgótarján város higiénikus szakállat-orvosaként kezdte pályáját. Az akkor országosan beveze­tett szakszolgálat salgótarjáni kiépítését ő kezdte és végezte el. 1969-ben nevez­ték ki Salgótarján város főállatorvosává. Ezt a feladatot egészen nyugdíjba vonu­lásáig, 2001-ig látta el. 2007-ben megvá­lasztották a Magyar Állatorvosi Kamara Nógrád Megyei Szervezetének títkárá­1957 és 1959 között kilenc alkalom­mal szerepelt a B-válogatottban, volt utánpótlás és bányász-válogatott is. Az 1957-es Világifjúsági Találkozón csapata ezüstérmes lett Moszkvában. 1981-ben szakedzői diplomát szerzett, s labdarúgó pályafutása után az SBTC, a Nagybátony, a Kisterenye, az Ózd, a Balassagyarmat, a Síküveg­gyár, a Karancskeszi és a Karancslapujtő csapatainál dolgozott edzőként. A Budapesti Semmelweis Orvostu­dományi Egyetemen szerezte diplomá­ját. Praktizált Kisszálláson, Szegeden és Parádfürdőn. 1958-tól 1990-ig - nyugdíjazásának időpontjáig - Salgó­tarjánban körzeti gyermekorvosként végezte gyógyító munkáját. Szakmai­lag kiemelkedően képzett, nagy súlyt fektetett arra, hogy a korszerű ismere­teket megszerezze, illetve a gyakorlat­ban is alkalmazza. Gyermekgyógy­ászati témájú publikációi orvosi szak­lapokban jelentek meg. A betegellátás érdekében rendkívül sokat vállalt. Nagy teherbírásával, személyes példa- mutatásával elismerést vívott ki ma­gának kollégái és betegei körében. Vá­rosunk gyermekgyógyászati ellátásá­nak több mint három évtizeden át volt megbízható, kiváló szakmai felkészült­ségű, meghatározó személye. Olyan nagy ívű pályának lehetünk tanúi, amely azt bizonyítja, hogy dr. Romsics Lajos sokoldalú, mély érzésű, elhiva­tott orvos. Az egészségügy terén vég­zett kiemelkedő tevékenységéért 1983- ban Nógrád Megye Perliczi János Díjá­ban részesült. „Salgótarján Közszolgálatáért” díj: Haverla Edit Zsuzsanna Foglalkozott a megyei serdülő és if­júsági válogatottal is. A sport mellett a Nógrádi Szénbányáknál dolgozott 1952-től nyugállományba vonulásáig. 2012. november 2-án, éppen 80. szü­letésnapján, hosszan tartó, súlyos be­tegség után hunyt el Dávid Róbert, a salgótarjáni labdarúgás egyik legen­dás alakja. „Salgótarján Gyermekeiért és Ifjúságáért” díj: Hornyán Anna Terézia 1996-tól dolgozik a Polgármesteri Hi­vatal apparátusában. 5 éven keresztül szociálpolitikai főelőadóként, majd 2001 óta az Okmány, Igazgatási és Köz­terület-felügyeleti Iroda nyilvántartási- és okmányügyintézőjeként a vezetői en­gedélyek területén végez elismerésre méltó, kimagasló szakmai munkát. Mindig betartotta a rá vonatkozó jog­szabályi rendelkezéseket, munka- és ügyfélfogadási rendet, munkafegyel­met. Folyamatosan figyelemmel kísér­te a köztisztviselőkre vonatkozó köz­ponti és helyi jogszabályokat, belső sza­bályzatokat, illetve azok változásait. Ügyintézése során biztosította a szak­mai megalapozottságot, kiemelt figyel met fordított a határidők betartására, valamint határozatainak végrehajtásá­ra. Az ügyfelekkel mindig kulturált, szakmailag felkészült és határozott volt. „Salgótarján Sportjáért díj: Dávid Róbert 1951 és 1960 között 200 NB I-es lab­darúgó mérkőzésen lépett pályára. Óvodapedagógiai pályafutását több mint 30 éve végzi a Salgótarjáni Össze­vont Óvoda Gyermekkert Tagóvodájában. Magas szintű szakmai felkészültséggel, több irányú képzettséggel, és kiváló em­beri személyiségjegyekkel rendelkező egyéniség, akinek a pályán eltöltött éle­tét az óvodapedagógia, a gyermeknevelés iránti odaadó elkötelezettség jellemzi. Ne­velőmunkájában tudatosan, következete­sen, alkotó módon alkalmazza a pedagó­giai elveket, az újszerű módszereket. Kez­deményező, kreatív és mindig újat kere­ső nevelőtevékenységgel, fáradhatatlanul és kiemelkedő szorgalommal dolgozik. Az intézmény gyermekvédelmi felelőse­ként hosszú éveken át odaadóan tevé­kenykedett. Óvodája önálló pedagógiai arculatának kialakításában meghatáro­zó szerepet vállalt és vállal jelenleg is. Gazdag, alkotó pedagógiai nevelőtevé­kenységét módszertani publikációiban, és országos rendezvényű szakmai fóru­mon tartott előadásában ismerhették meg a kollégák, hozzásegítve ezzel a sa­ját intézményét és a város óvodáit szak­mai elismertségük növeléséhez. (Folytatás a 7. oldalon.) ti

Next

/
Oldalképek
Tartalom