Nógrád Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-02 / 28. szám
SALGOTAR JANI TW* P 2013. FEBRUAR 2., SZOMBAT Salgótarján 2012. évi kitüntetettjei Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata méltó módon kívánja elismerni azon személyek, valamint intézmények, gazdasági társaságok munkáját, akik vagy amelyek kiemelkedő közéleti, gazdasági, társadalmi, tudományos vagy művészeti tevékenységükkel hozzájárultak Salgótarján jó hírnevének növeléséhez, maradandóan és kimagaslóan gazdagították a város értékeit. A Közgyűlés korábbi döntései értelmében kitüntető címeket, díjakat alapított, amelyeket hosszú évek óta a Magyar Kultúra Napja és a Várossá-nyilvánítás évfordulója alkalmából adnak át. Idén ehhez a kettős ünnephez kapcsolódott a „90 éve város Salgótarján” Emlékév zárása is. Január 27-én, a fentebb leírt hármas ünnephez méltó, nagyszabású rendezvényen köszöntötte a város 2012. évi kitüntetettjeit a József Attila Művelődési és Konferencia Központ Színháztermében. Az alábbi személyek, közösségek vehettek át kitüntetést Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármestertől, valamint Fenyvesi Gábor és Eötvös Mihály alpolgármesterektől. „Salgótarján Díszpolgára”: Ponyi József Iskoláit Salgótarjánban végezte, itt szerzett villanyszerelő szakmunkás-bizonyítványt Az ’56-os forradalom alatt, tagja lett az acélgyári nemzetőrségnek és a Hadady-Hargitai féle fegyveres csoportnak. December közepén tudomására jutott, hogy a csoport fegyvereinek egy részét munkahelyén elrejtették. Januárban részt vett azok biztonságos helyre szállításában. Mindezekért 1957. április 18-án a Budapesti Katonai Bíróság tíz év börtönbüntetésre ítélte, amelyből öt évet le is töltött. 1962-ben az acélgyárba került vissza, de forradalmi tevékenysége miatt hátrányosan megkülönböztették. Szakmája kiváló művelője volt, több újításátvezették be, munkatársai megbecsülték. A salgótarjáni Ötvözetgyárból ment nyugdíjba. A rendszerváltás idején bekapcsolódott a cserkészmozgalom újjászervezésébe. Belépett a Politikai Foglyok Országos Szövetségének Nógrád Megyei Szervezetébe, ahol 1998 és 2000 között elnökként tevékenykedett. Sokat tett és tesz a forradalom eszméjének, eseményei, hősei emlékének ápolásáért, a fiatalok körében történő hiteles megismertetéséért „PRO ŰRBE” Kitüntető Emlékérem: Szokács László Érettségije után, 1956-tól a salgótarjáni Acélgyárban kezdett el dolgozni. 1958- tól 1964-ig a szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karára járt. A Nógrád című napilapnál helyezkedett el, ahol vá, amely funkciót napjainkban is betölti. Jelenleg, mint magánállatorvos gyakorolja hivatását. Közéleti tevékenysége során odaadóan vesz részt a város társadalmi, kulturális életében. Környezetvédelmi egyesület tagjaként segíti az élővilág, a táj, a természeti értékek megóvását. Családi kötődése folytán, elhivatott támogatója a bányász hagyományok ápolásának. Dr. Horsa Ottót kimagasló munkássága, lokálpatrióta életvitele, példamutató, követésre méltó személyisége alapján szeretett városában tisztelet, megbecsülés övezi. „Kultúráért” díj: Sándor Zoltán 1975-ben a kazári művelődési házban kezdte népművelői pályafutását. Dolgozott a nagybátonyi járásnál és az SZMT- ben (Szakszervezetek Megyei Tanácsa) is. A rendszerváltáskor került a salgótarjáni önkormányzathoz, ahol több mint két évtizedet töltött tavalyi nyugállományba vonulásáig. Ott kulturális főtanácsosként dolgozott. Harminc éve alakított és vezet versmondókört a József Attila Művelődési Központban, amelyet ma Pódium Stúdióként ismerünk. Az Egyesületet eredményes működéséért az önkormányzat 2001-ben „Salgótarjánért Emlékéremmel” tüntette ki. Esztendőkön át egyszerre vett részt tevőlegesen a művelődésirányításban és mutatkozott aktívnak az előadóművészet területén. Közreműködésével jött létre a Palóc Parnasz- szus című élő irodalmi újság, majd a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház. Az önálló salgótarjáni színház létrehozásának kezdeményezői közé tartozott. Napjainkban a Zenthe Ferenc Színház művészeti vezetőjeként dolgozik. „Egészségügyért” díj: Dr. Romsics Lajos 1964-től 1977-ig dolgozott, majd országos napi- és hetilapok munkatársa volt. Nógrád megyébe 1991-ben tért vissza. 1994- ben a Nógrádi Krónika munkatársa lett, ahol nyugállományba vonulásáig, 1997- ig volt alkalmazásban. Sorozatban jelentette meg sporttárgyú könyveit. Munkássága egyik legfontosabb dokumentumának a 2005 elején, „Tragédia a Nagy- Pietroszon” címmel napvilágot látott kötete számít Annál is inkább figyelemre és elismerésre méltó volt ez a teljesítménye, mert akkorra már elvesztette szeme világát. A betegség azonban nem vette el alkotókedvét. Kutatásait, gondolatainak papírra vetését felesége áldozatos segítőkészségével tudta megvalósítani. Élete utolsó szakaszában a fővárosban élt, de lélekben soha nem szakadt el szülőföldjétől, szeretett városától, Salgótarjántól. 2011-ben távozott közülünk. „PRO ARTE” Művészeti Díj: Birkás Babett A képzőművész mesterei Czinke Ferenc és Földi Péter voltak. Felsőfokú iskolai tanulmányokat folytatott az Egyesült Királyságban, a Kent Institute of Art and Design-ban. Textiltervezői diplomát a londoni Central Saint Martins College of Art and Design-ban szerzett 2002-ben. Szakmai gyakorlatokon londoni, comói és párizsi textiltervező stúdiókban, illetve hazai múzeumokban vett részt. A kiállítások szervezésén és rendezésén túl, múzeumpedagógia foglalkozásokat, színelméleti előadásokat és tematikus tárlatvezetéseket tartott. Tervezői képességeit könyv- és katalógusborítók és logótervek jelzik. 2004 óta a University of the Arts London Alumni Associaton, 2005-től a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. Egyik alapítója a START 20:10 Alkotóműhelynek. 15 egyéni és több mint 100 csoportos kiállításon szerepelt hazánkban és külföldön. Alkotásait megcsodálhatták a tárlatlátogatók Ukrajnától Belgiumon át Kanadáig, a világ számos országában. Közel 15 országos és nemzetközi kiállításon szerzett szakmai díjat. „Salgótarjánért Emlékérem”: Dr. Horsa Ottó 1961-ben végzett a budapesti Állatorvosi Egyetemen. Ekkor Salgótarján város higiénikus szakállat-orvosaként kezdte pályáját. Az akkor országosan bevezetett szakszolgálat salgótarjáni kiépítését ő kezdte és végezte el. 1969-ben nevezték ki Salgótarján város főállatorvosává. Ezt a feladatot egészen nyugdíjba vonulásáig, 2001-ig látta el. 2007-ben megválasztották a Magyar Állatorvosi Kamara Nógrád Megyei Szervezetének títkárá1957 és 1959 között kilenc alkalommal szerepelt a B-válogatottban, volt utánpótlás és bányász-válogatott is. Az 1957-es Világifjúsági Találkozón csapata ezüstérmes lett Moszkvában. 1981-ben szakedzői diplomát szerzett, s labdarúgó pályafutása után az SBTC, a Nagybátony, a Kisterenye, az Ózd, a Balassagyarmat, a Síküveggyár, a Karancskeszi és a Karancslapujtő csapatainál dolgozott edzőként. A Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerezte diplomáját. Praktizált Kisszálláson, Szegeden és Parádfürdőn. 1958-tól 1990-ig - nyugdíjazásának időpontjáig - Salgótarjánban körzeti gyermekorvosként végezte gyógyító munkáját. Szakmailag kiemelkedően képzett, nagy súlyt fektetett arra, hogy a korszerű ismereteket megszerezze, illetve a gyakorlatban is alkalmazza. Gyermekgyógyászati témájú publikációi orvosi szaklapokban jelentek meg. A betegellátás érdekében rendkívül sokat vállalt. Nagy teherbírásával, személyes példa- mutatásával elismerést vívott ki magának kollégái és betegei körében. Városunk gyermekgyógyászati ellátásának több mint három évtizeden át volt megbízható, kiváló szakmai felkészültségű, meghatározó személye. Olyan nagy ívű pályának lehetünk tanúi, amely azt bizonyítja, hogy dr. Romsics Lajos sokoldalú, mély érzésű, elhivatott orvos. Az egészségügy terén végzett kiemelkedő tevékenységéért 1983- ban Nógrád Megye Perliczi János Díjában részesült. „Salgótarján Közszolgálatáért” díj: Haverla Edit Zsuzsanna Foglalkozott a megyei serdülő és ifjúsági válogatottal is. A sport mellett a Nógrádi Szénbányáknál dolgozott 1952-től nyugállományba vonulásáig. 2012. november 2-án, éppen 80. születésnapján, hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el Dávid Róbert, a salgótarjáni labdarúgás egyik legendás alakja. „Salgótarján Gyermekeiért és Ifjúságáért” díj: Hornyán Anna Terézia 1996-tól dolgozik a Polgármesteri Hivatal apparátusában. 5 éven keresztül szociálpolitikai főelőadóként, majd 2001 óta az Okmány, Igazgatási és Közterület-felügyeleti Iroda nyilvántartási- és okmányügyintézőjeként a vezetői engedélyek területén végez elismerésre méltó, kimagasló szakmai munkát. Mindig betartotta a rá vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, munka- és ügyfélfogadási rendet, munkafegyelmet. Folyamatosan figyelemmel kísérte a köztisztviselőkre vonatkozó központi és helyi jogszabályokat, belső szabályzatokat, illetve azok változásait. Ügyintézése során biztosította a szakmai megalapozottságot, kiemelt figyel met fordított a határidők betartására, valamint határozatainak végrehajtására. Az ügyfelekkel mindig kulturált, szakmailag felkészült és határozott volt. „Salgótarján Sportjáért díj: Dávid Róbert 1951 és 1960 között 200 NB I-es labdarúgó mérkőzésen lépett pályára. Óvodapedagógiai pályafutását több mint 30 éve végzi a Salgótarjáni Összevont Óvoda Gyermekkert Tagóvodájában. Magas szintű szakmai felkészültséggel, több irányú képzettséggel, és kiváló emberi személyiségjegyekkel rendelkező egyéniség, akinek a pályán eltöltött életét az óvodapedagógia, a gyermeknevelés iránti odaadó elkötelezettség jellemzi. Nevelőmunkájában tudatosan, következetesen, alkotó módon alkalmazza a pedagógiai elveket, az újszerű módszereket. Kezdeményező, kreatív és mindig újat kereső nevelőtevékenységgel, fáradhatatlanul és kiemelkedő szorgalommal dolgozik. Az intézmény gyermekvédelmi felelőseként hosszú éveken át odaadóan tevékenykedett. Óvodája önálló pedagógiai arculatának kialakításában meghatározó szerepet vállalt és vállal jelenleg is. Gazdag, alkotó pedagógiai nevelőtevékenységét módszertani publikációiban, és országos rendezvényű szakmai fórumon tartott előadásában ismerhették meg a kollégák, hozzásegítve ezzel a saját intézményét és a város óvodáit szakmai elismertségük növeléséhez. (Folytatás a 7. oldalon.) ti
