Nógrád Megyei Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-05 / 4. szám

11 • • • •---------------^ SP Ol ElTTUI COl EtfHi 2013. JANUÁR 5., SZOMBAT Nyílt túra A Nógrád Megyei Természet- barát Szövetség nyílt túrát szer­vez január 6-án, vasárnap 9.00 órai indulással. A tervezett útvo­nal Karancsalja-Bobonyér -Lepénykő -Tarás z-for- rás-Kápolna-hegy-Karancs- kilátó-Kőbányai út-Tóstrand. Találkozás a távolsági autóbusz­pályaudvaron, a Karancsbe- rénybe induló busznál 8.45-8.55 között Túravezető: Józsa Gábor. Hazájában folytatja Hazájában folytatja pályafutását Alexand­re Pato, az AC Milan brazil fut­ballistája. A 23 éves támadóért 15 millió eurót fizetett a klub. Pato 2007-ben mutatkozott be a milánói alakulatban, hamar a szurkolók kedvencévé vált, de az elmúlt időszakban sérü­lései miatt csak elvétve jutott játéklehetőséghez. Ez sem volt még Európai nézőre­kord dől meg a német jégko­rongbajnokságban a szombati Nürnberg Ice Tigers -Eisbären Berlin szabadtéri mérkőzésen. Az úgynevezett Winter Gameet az élvonalbeli 1. FC Nürnberg futballstadionjában rendezik, és a Német Jégkorong Szövet­ségcsütörtöki tájékoztatása sze­rint mind az 50 ezer jegy elkelt, így biztosan megdől a legnézet­tebb bajnoki hoki-meccs csúcsa Európában: a Jokerit-IFK talál­kozót 2£)!1,. februárjában,; ,36 444-en látták Helsinkiben. A német bajnokság eddigi csúcsa 18 700 néző volt, ennyien kö­vették 2002 áprilisában a hely­színen a Köln-Mannheim mécs­esét. Ami a válogatott találko­zókra vonatkozó rekordot illeti, 2010. május 7-én a németek 77 803 néző előtt győzték le 2- 1-re az Egyesült Államokat Gelsen- kirchenben, a hazai rendezésű világbajnokság nyitónapján. Kalocsai kaland előtt a Kábel KÉZILABDA Verhető ellenfél a Magyar Kupa negyeddöntőjében Bár nem kaptunk arról hírt, kinek a kezét foglal­ják imáikba a balassa­gyarmati kézilabdázók, de tény és való, ennél job­ban nem sikerülhetett volna számukra a Magyar Kupa negyeddöntőjének sorsolása. Az ellenfél ugyanis a hét lehetséges ellenfél közül a legalacso­nyabb osztályban szerep­lő, jelenleg az NB II-ben vitézkedő Kalocsai KC gárdája lesz. H. H. Mielőtt azonban komoly öröm- tüzek gyúlnának az Ipoly-partján, nem árt az óvatosság. A csipkéjé­ről és pompás érseki palotájáról nevezetes Bács-Kiskun megyei város legényei ugyanis eleddig fe­lettébb fényes eredményeket mu­tattak fel kupamenetelésük so­rán. Az első fordulóban a gyarma­tiakhoz hasonlóan erőnyerő tár­saság a második körben az NB J/B-ben játszó Siklóst, a harma­dik fordulóban gólgazdag mécs­esén a szintén NB Il-es Tökölt, majd a nyolc közé jutásért a Kábel SE-vel egy csoportban küzdő Nyíregyházát győzték le - mond­hatni nagy magabiztossággal. Sa­ját bajnokságukban, az NB II. Dél­nyugati csoportjában az őszi idény végeztével a harmadik he­lyen tanyáznak, hét győzelem mellett egy döntetlen és három vereség a mérlegük. A csoport gól­lövőlistáját a kalocsai Juhász Péter vezeti 95 találattal és társa, Szvétek Balázs is igen előkelő po­zícióban van a maga 68 góljával. A Kábel SE és a Kalocsai KC a közelmúltban, a 2009/10-es idényben az NB 1/B Keleti cso­portjában találkozott egymással. A novemberi mérkőzésen, ide­genben nyertek a balassagyar­matiak 33-24, míg áprilisban, az Ipoly-parti sportcsarnokban a vendégek 29-27-re visszavág­tak. A továbbjutás egyetlen mér­kőzésen dől el, amit a kiírás ér­telmében az alacsonyabb osztá­lyú csapat otthonában, a hatszáz nézőt befogadó kalocsai sport- csarnokban rendeznek. Kedves László, a gyarmatiak vezetőedzője mindenesetre derű­látó: - Jómagam három csapatot láttam volna szívesen ellenfélül, a Tata, a Tatabánya és a Kalocsa együttesét - mondta a szakem­ber. - Szerencsés módon utóbbit hozta utunkba a sors. Ugyanak­kor nagyon nehéz a feladatunk, látva a Kalocsa kupaeredménye­it, biztos, hogy izzadtságos per­cek várnak ránk idegenben. Ta­valy tavasszal láttam már őket egy lajosmizsei tornán, és remé­lem, sikerül beszerezni róluk a legfontosabb információkat, ne­tán videó-anyagot is. Bízom a to­vábbjutásban, óriási siker lenne számunkra a négyes döntő. Hasonlóképpen bizakodó a Ká­bel SE elnöke, László Sándor is: - Előzetesen az MKB Veszprém vagy a Kalocsa együttesét fogad­tam volna el, tehát bejött a vára­kozásom - fejtegetett a klubveze­tő. - Bízom benne, hogy a fiúk kellőképpen felszívják magukat erre az ütközetre, és győzedelme­sen zárjuk a kalocsai kirándulást Ahogy hallottam, szurkolóink kö­rében hatalmas az érdeklődés a negyeddöntő iránt, így minden valószínűség szerint egy autó­buszt rendelünk majd, hogy mi­nél többen a helyszínen szorít­hassanak a kedvenceknek. Demus Dániel szakosztályve­zető tájékoztatása szerint még nem egyeztek meg az ellenfél ve­zetőivel a mérkőzés időpontjá­ban, de a Magyar Kézilabda Szö­vetségből származó információk alapján március hatodikáig kell megrendezni az összecsapást. Január 8-ig mindenképpen ki­derül mikor lesz tehát ez a balas­sagyarmati kézilabda szempont­jából sporttörténelmi találkozó, ami után akár valóban örömtü- zek gyúlhatnak az Ipoly-partján. További párosítás: Csurgó - Ta­tabánya, Gyöngyös - Pick Sze­ged, Tata - MKB Veszprém. Profi módon kell dolgozni LABDARÚGÁS. Teg­nap délelőtt érkezett meg Kis, Károly, veze­tőedző.a Tiszaligetbe. Számára nem isme­retlen a Stadion, ugyanis 2005 áprili­sától 2007 júniusáig már dolgozott Szolno­kon. Az edzővel a klub hivatalos honlapja készí­tett interjút, amiből többek kö­zött kiderül, hogy a Ferencvá­ros védője Szolnokon folytatja a pályafutását.- Ahogy azt a kine­vezésemkor említet­tem, egyből elkezdtünk a vezetőkkel azon dol­gozni, hogy a csapat meg tudjon kapaszkod­ni a második vonalban. - kezdte nyilatkozatát a régi-új tréner - Jelenle­gi helyzetünkben pihe­nésről szó sem lehetett. A keret kialakítása nem egy egyszerű fo­lyamat, de azt gondolom a kezde­ti lépéseket sikerült megtennünk decemberben, illetve a napokban. Ennek eredménye­képp négy játékos már biztosan nálunk foly- tatja’^vpá 1 y a f u tá sát. GrúzTámás (Ferencvá­ros), Mundi Roland (Vasas), Pokorni Péter (Paks) és Sipeki István (Paks) január 7-én az első edzésen már ve­lünk lesz. Természetesen továb­bi változások is várhatók a keret­ben, mind az érkezők, mind a tá­vozók „oldalán”. Az igazolások célirányosan, posztokra történ­nek. Nagyon fontos, hogy a keret tagjai egy­séges csapatot alkossa- mentálisan is eros!"(?gy (TZ^m, az eddigiek biztatóak a jö­vőre nézve. Természe­tesen a feladat nehéz­sége megkívánja azt, hogy mindenki profi módon dolgozzon. Kis Károly közvetlen munkatársait is kije­lölte. Balogh Pálra, mint pálya­edzőre, Rézsó Péterre, mint ka­pusedzőre számít. Kis Károly Grúz Tamás Major nyert Az év utolsó hó­napjában sem pihentek a ba­lassagyarmati Vitalitás íjá­szai, hiszen többen is részt vettek a Szlovákiában, Rima­szombat környékén megren­dezett hagyományos nem­zetközi részvételű 3D verse­nyen. Ezúttal több mint fél­száz íjász vágott neki a ki­csit rövidre sikeredett, de igen ügyesen berendezett pályáknak, ahol számtalan különböző műanyag vadala­kokra kellett a terepviszo­nyokat is figyelembe véve minél pontosabban célba lő­ni a résztvevőknek. Ez oly­annyira jól sikerült a Vitali­tás színeit képviselő sporto­lóknak, hogy közülük Major Lászlót eredményhirdetés­kor az olimpiai kategóriában a dobogó legfelső fokára szó­lították ki. A pusztai íj kate­góriában Oláh László bronz­érmes helyen, klubtársa Végh László pedig a nyolca­dik helyen zárt. Sakkverseny Vanyarcon A korábbi évek téli falusi szabadidős-hagyomá­nyaihoz hűen, december vé­gén Vanyarcon ismét lebo­nyolították a Szilveszter Ku­pa sakkversenyt, ahol ezút­tal az elsőséget Kulik János szerezte meg. Második Kar­man Pál, harmadik pedig Szaszki János lett. Mögöttük Súlyán János és Vravuska Jó­zsef végzett. Ma 85 éves az örök stécés: Pájer Zoltán 1945 óta - akkor került mindössze ti­zenhét évesen Salgótarjánba - az SBTC minden hazai mérkőzésén jelen volt. Pontosabban majdnem mindegyiken: mert 1950/51-ben a katonaság miatt né­hány meccset kénytelen volt kihagyni. Ez azt jelenti, hogy hatvanöt évet töltött el a Stécé szolgálatában. S ez szó szerint értendő, mert a ma nyolcvanöt éves Pájer Zoltán szenvedélyes klubszerete- te, klubhűsége mindig aktív segítség­ben, a csapat érdekében végzett munká­ban is megnyilvánult. A kárpátaljai Munkácson született 1928. január 5-én. 1942-ben, tizennégy éves korában az SBTC nevezetes nagy­váradi győzelmének hírére fogadta meg, hogy élete végéig kitart a csapat mellett. S aki manapság is tagja a Stécé családnak vagy jár a mérkőzésekre, tudja, hogy Pájer Zoltán betartotta a sza­vát. 1966 óta tagszervező s magas élet­kora ellenére továbbra is fáradhatatla­nul, lelkiismeretesen végiglátogatja a csapat szimpatizánsait, hogy begyűjt­se a tagdíjat vagy egy-egy jelesebb ren­dezvényre meghívót adjon át nekik. Szép írású, precíz feljegyzései, admi­nisztrációi nélkülözhetetlen dokumen­tumai a klub szervezeti életének. A tó­strandi meccsek pedig egyenesen el­képzelhetetlenek nélküle. Főrendező­ként ő hangolja össze a közreműködők munkáját és minden apró problémára, teendőre gondosan odafigyel. Mindig - a Nógrádi Szénbányák al­kalmazottjaként, csoportvezetőként és nyugdíjasként egyaránt - társadalmi munkában, mondhatni ügyszeretetből végezte önként vállalt teendőit. Pedig feladatból minden időszakban volt elég. Pájer Zoltán az elmúlt évtizedek során volt rendező, számos jeles edzővel, klubelnökkel együttdolgozva töltötte be az ifjúsági, a tartalék- és a felnőttcsapat intézője funkciót. A régi időkből a játé­kosok közül legjobb barátai közé tarto­zott Agócs Lajos, Kakuk József, Oláh Gé­za, Vilezsál Oszkár, Szojka Ferenc és Pasas Mihály is. Utóbbival egy albérlet­ben is lakott. Részese volt nemzedékek felnevelésének és közreműködött több későbbi nagyszerű labdarúgó - mások mellett Balga József Básti István, Gecse Ferenc, Kakuk József Menczel Iván, Ré­pás Béla, Szalay Miklós, Szoó József - le­igazolásában, az SBTC-hez kerülésé­ben. Egy ideig a vívószakosztály vezető­jeként is tevékenykedett. 2002 óta - a legutóbbi közgyűlésig - éppen tíz éven át tagja volt az SBTC elnökségének is. Az üléseken nemcsak a közvetlen meg­bízatásaival összefüggő kérdésekről nyilatkozott meg, de őszintén kifejtette - sok-sok tapasztalattal, ismerettel meg­alapozott, segítő szándékú - vélemé­nyét egyéb témakörökben is. A Salgótarjáni Városi Televízió által 2007-ben készített - és azóta már több­ször is sugárzott - „Legendás évtizedek fekete-fehérben” című filmsorozat ke­retében Pájer Zoltán is felelevenítette emlékeit. A képernyőn elmondott gon­dolataiból éppúgy sugárzott az SBTC Pájer Zoltán iránti határtalan szeretet, sorsa, jövője iránt érzett felelősség, mint minden más megnyilvánulásában - akár egy- egy utcai beszélgetésben vagy a fehér asztal melletti nosztalgiázás, emlékidé­zés esetén - érezni ezt. Se vége se hosz- sza azoknak az élményeknek, amelye­ket képes felidézni akár a hazai, akár az idegenbeli mérkőzésekkel összefüggés­ben. Megannyi értékes Stécé-relikviát is őriz otthonában. Nem táplál illúziókat, tudatában van annak, hogy a hőskor - az az időszak, amikor az SBTC az NB I, azaz a legma­gasabb osztály mezőnyének stabil, megbecsült, respektált tagja, többször a Vidék legjobbja csapata, 1972-ben pe­dig a harmadik helyezés, a bronzérem tulajdonosa volt - belátható időn belül vagy talán már soha nem jön vissza töb­bé, azt azonban nagyon szeretné - s bí­zik is benne - ha e patinás - 1920-ban alapított, tehát a kilencvenharmadik évében járó - klub újra múltjához, egy­kori sikereihez, nagy egyéniségeihez, válogatott játékosaihoz méltóan szere­pelne a Nemzeti Bajnokságban. Arra sem számít már, hogy valaha még egy- egy hétvégén hosszú sorokban kígyóz­nak majd az érdeklődők a pénztárak előtt és ezrével zarándokol a közönség a mérkőzésekre mint hajdanán, azt vi­szont meggyőződéssel vallja, hogy a je­lenlegi csapatok - a felnőttek, az ifjúsá­giak, az utánpótláskorúak, a felnövek­vő helyi tehetségek egyaránt - több né­zőt, szurkolót, támogatót érdemelné­nek. Annál is inkább, mert az SBTC mint sporttörténeti, várostörténeti ér­ték ma is meghatározó tényezője a me­gyeszékhely sportéletének, akarva-aka- ratlanul Salgótarján védjegyeként, szimbólumaként szerepel. S ezzel min- deniknek tisztában kell lennie. Pájer Zoltán az elmúlt évtizedek so­rán több elismerésben is részesült. Egyebek között megkapta a Magyar Sportért kitüntetést is. Különösen bol­dog volt 2010-ben, amikor Nógrád me­gye labdarúgásáért és 2011-ben, ami­kor pedig Salgótarján sportjáért kitün­tetést vehette át. De nagyon fontosak számára azok a kézfogások, vállverege- tések, kedves szavak is, amelyekkel a sportszertő szurkolók, a Stécé-hívek méltatják, vagy csak egyszerűen nyug­tázzák rendíthetetlen szorgalmát, sok­rétű tevékenységét. Amiatt azonban szomorú, hogy az idő előrehaladtával, az élet rendje szerint sokasodik végleg elvesztett sporttársainak, barátainak a száma. Nagyon megrázta, hogy tavaly­előtt, illetve 2012-ben az SBTC egykori nagyhírű, legendás fedezetpárját alko­tó Szojka Ferenctől és Dávid Róberttól - akik csak néhány évvel voltak fiatalab­bak nála és akikhez nagyon szoros szá­lak fűzték - kellett megválnia. Amikor éppen nem a Stécé ügyeit in­tézi Pájer Zoltán, akkor a családjával foglalkozik ugyancsak kitartó szorga­lommal. 1962 óta él boldog házasság­ban feleségével, aki hosszú évekig a nyugodt, harmonikus hátteret biztosí­totta számára. Egy ideje viszont párja szorul jobban rá - betegsége miatt - a férje segítségére. A házaspárnak két gyermeke - Zoltán és Csilla - született, akik immár hét unokával ajándékozták meg a nagyszülőket. Ez is tekintélyes létszámú família már, most mégis egy még nagyobb család, az SBTC közössé­ge és minden salgótarjáni, nógrádi sportbarát nevében kívánunk jó egész­séget, további szép, tevékeny, „örökmoz­gó” éveket sokak Zolijának, Zoli bácsi­jának. Isten éltesse! Csongrády Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom