Nógrád Megyei Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-05 / 4. szám
KULTÚRA L 2013. JANUÁR 5., SZOMBAT Újévi hangverseny Salgótarjánban „Szép évet zártunk s bizakodóak lehetünk az új esztendőben is” Ha újév, akkor hangverseny Salgótarjánban is. A város 2009 óta ünnepli ily módon - a helyi szimfonikus zenekar koncertjével és rangos énekművészek közreműködésével - az éppen beköszöntő esztendőt. Az önkormányzat finanszírozásával szervezett est egyben jótékony célt is szolgált, hiszen a belépő jegyek árát a József Attila Művelődési és Konferencia-központ kapta. Lépett már fel ez alkalommal Pintér Tibor és Sasvári Sándor, Pitti Katalin, Mikó István valamint a Bozsó József-Teremi Trixi kettős. Kedden este sokak jó ismerőse, barátja, a Salgótarján baglyasaljai városrészéből elszármazott Pándy Piroska - aki az első hangversenyen is szerepelt - és Dániel Gábor volt a műsor vendége. Csongrády Béla Ugyancsak hagyománya az idén immár ötödik alkalommal a város önkormányzata által finanszírozott koncertnek a polgármesteri köszöntő. „Béke legyen a háznál /És a szívredőben. /Adjon Isten, ami nincs, / Ez új esztend& ben" - Arany János „Alkalmi vers”-ének néhány sorával kezdte beszédét Székyné dr. Sztrémi Melinda s utalt arra, hogy az ilyenkor kimondott szavak, mondatok, nép rigmusokban megfogalmazott jókívánságok - mégha a legújabb kor modern technikai eszközeivel tolmácsoltatnak is - a tradíciók továbbélését, a múlt, jelen, jövő egységét, az élet folytonosságát szimbolizálják. S ez akkor is reményre, bizakodásra ad okot, ha az emberi kapcsolatok fonala olykor meg-meglazul. Az évváltás arra is módot nyújt, hogy számvetést készítsünk, számba vegyük mit végeztünk és tekintsük át az előttünk álló legfontosabb teendőket - mondta a polgármester asszony és a visszatekintés során hangsúlyosan szólt Salgótarján kerek születésnapjáról, a várossá válás kilencvenedik évfordulója tiszteletére rendezett emlékév programjáról, amely keretében megvalósult az Országzászló Emlékhely, a Förster-park és -szobor s a közösségek, intézmények jóvoltából számos más emlékezetes kulturális, civil rendezvényre is sor került. Önálló, saját színház alakult s a média jóvoltából újabb tehetséges fiatalok, csoportok bizonyították az ország közvéleménye előtt is kivételes talentumukat, igazolva, hogy Salgótarján igazi ereje az itt élő emberekben rejlik, akik nem legyintenek, hanem szorgalmasan, következetesen dolgoznak, alkotnak. A kormány is felfigyelt a nógrádi megyeszékhely erőfeszítéseire, amit a Lázár János, Orbán Viktor és legutóbb Rogán Antal látogatása, valamint az elmúlt év során kapott több mint kétmilliárd forint kiemelt támogatás, az adósságátvállalás is fémjelez. A minap felavatott új öblös- üveggyár révén akár még az idén 200- 250 család juthat biztos jövedelemhez. 2013-ban bölcsőde, óvoda épül, iskolák, lakóépületek, utak, járdák, lépcsők, újulnak meg, ifjúsági központ jön létre, turisztikai beruházások indulnak, fejlesztik a hulladékgazdálkodást, folytatódik a szociális városrehabilitáció s igyekeznek minden embernek munkát biztosítani. A következőkben valósul meg a törvényhozói akarat - többek között a járási, tankerületi rendszer - aprópénzre váltása. Mindehhez szükség van a dolgos kézre, a tenni akaró városlakók további támogatására. - Szép évet zártunk s bizakodóak lehetünk az új esztendőben is - summázta mondandóját a városvezető. Bár az estet az 1971-ben alakult és 2011- ben Pro arte-díjjal kitüntetett szimfonikus zenekar nyitotta a „Himnu.sz”-szal, az első koncertszám G. Rossini „A sevillai borbély” című operájának közismert és kedvelt nyitánya volt Azontúl, hogy kísérték a fellépő énekeseket, a továbbiakban is több önálló számot tűztek műsorra. így L. Delibes „Coppelia" című balettjéből a valse illetve csárdás-tételt, A. Ponchielli „La Giocconda” című operájából „Az órák táncá”-t, A. L Webber Jézus Krisztus szupersztár” című musicaljének legnépszerűbb dallamait, £. Waldteufel „Espaná”-ját és G. Gürsch ma- gyarnóta-összeállítását. Tekintve, hogy a zenekar egy hónapon belül - a „Népek zenéje” sorozatban bemutatott magyar estet és a karácsonyi koncertet követően - immár a harmadik hangversenyét adta, megérdemli az elismerést. Egyrészt az igényes, minden esetben kuriózumokat, zenei csemegéket is tartalmazó, az alkalomhoz, az ünnepekhez remekül igazodó repertoárjáért, másrészt pedig a művek színvonalas megszólaltatásáért. Mindez nem kis mértékben Kökényessy Zoltán zenekarvezetői és karnagyi munkáját is minősíti. A két vendégművész magasra tette a mércét bemutatkozó számával. A szülővárosában mindig nagy szeretettel, ro- konszenwel fogadott Pándy Piroska és- a bel- és külföldi sikerei ellenére - itt kevésbé ismert Dániel Gábor egyaránt G. Puccini „Tosca” című operájából választott: egyikük „Tosca imájá”-t, másikuk a „Levéláriá”-t. Első közös számuk G. Puccini egy másik, a „Bohémélet” című operájából Mimi és Rodolphe duettje volt, amit szintén nagyon szépen oldottak meg. A műsor második része más jellegű volt: Kálmán- és Lehár-ope- rettszámokból illetve A. L. Webber „Az operaház fantomja” című musical-jének két áriájából állt. Ez a blokk értelemszerűen könnyedebb előadásmódot, lazább gesztusokat is megengedett mindkettőjüktől. Az újabb csúcsra - ahogyan kell- a fináléban, G. Verdi „Traviátá”-jának „Pezsgő duett”-jével jutottak el. S ekkor már stílusosan a gyöngyöző nedűvel teli pohár is volt a kezükben, ahogyan Simon Lajosnak, a házigazda intézmény igazgatójának is, aki megköszönte a zenekar, a két vendégművész produkcióját valamint a műsorvezető, Balogh Katalin munkáját. A közönség viszont már a kellemes hangulatú koncert előtt megkóstolhatta a pezsgőt és koccinthatott a város vezetőivel. Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármesteri köszöntőjében értékelte Salgótarján 2012-es évét és körvonalazta az új esztendőt is Két könyv - negyvennyolc év Tudatosan talányos a cím, minthogy nem mindennapi, de legalábbis különös maga az eset is. Bár már eltelt néhány hét a sztori kiteljesedése óta, az évváltáskor szokásos visszatekintés indokolhatja a felidézését. A történet úgymond első felvonása 1964 januárjáig vezet vissza. Akkor jártam tanulmányúton Erdélyben, pontosabban a kincses városban Kolozsvárott. Az ottani szellemi élet sok kiváló személyiségével - köztük Jancsó Elemér irodalomtörténésszel és Engel Károly művelődéskutatóval, nyelvtudóssal - sikerült találkozni s egy főtéri kávéházban megismerkedtem az akkoriban indult Forrás sorozatban szerepelt néhány fiatal íróval költővel, így Bálint Tiborral, Jancsik Pállal és - e cikk főszereplőjével - Kántor Lajossal is. Mindhárman megajándékoztak első kötetük egy-egy dedikált példányával. Nem kell hangsúlyozni, hogy a kis könyvek azóta is féltve őrzött, becses kincsei gyűjteményemnek. Kántor Lajossal néhány évig leveleztünk is, aztán - minden különösebb ok nélkül - megszakadt a kapcsolatunk. Amikor pedig 1995-ben Nógrád megye Madách-díjjal tüntette ki, nem tudtam elmenni az ünnepségre, Balassagyarmatra. S a minap elköszönt óév októberében esett meg az újabb találkozásunk: s ezúttal stílusosan nem Erdélyben, hanem Nógrádban foghattunk újra kezet. Méghozzá Márkházán, Kőrössi P. /ózse/Nagyvárad- ról származó író, költő, szerkesztő portáján a minden évben - a 2005. október 13-án meghaltEörsiIstván emlékére - fellobbantott „Eörsi-láng” elnevezésű irodalmi találkozón. Én aznap reggel és este is kibuszoztam Salgótarjánból Márkházára, tekintve, hogy az általam különösen várt vendég csak délután érkezett, akkor pedig nekem akadt dolgom. Telefonon már beszéltünk egymással, az igazi nagy élmény azonban az volt, amikor negyvennyolc év elmúltával újra megölelhettük egymást. Mi tagadás: sokat változtunk fél évszázad során. Különösen neki voltam nehezen felismerhető, hiszen én Őt - mint a Korunk egykori főszerkesztőjét, az időközben rangossá vált irodalomtörténészt, az erdélyi szellemi élet mindmáig meghatározó alakját - az elmúlt években többször is láttam különböző tévéműsorokban. Felidéztük a hajdani kolozsvári napot s jókat beszélgettünk aktuális irodalmi, művészeti kérdésekről. Mondanom sem kell: kaptam egy újabb, természetesen friss könyvet, a „Konglomerat (Erdély)” címűt Kántor Lajostól. így tulajdonomban az első és a hatvanadik (!) is, amely az ő neve alatt jelent meg. Az „írástól - emberig” című 1963- as esszé- és tanulmánykötetébe annak idején a következőket írta: „Csongrády Bélának megismerkedésünk alkalmából, barátsággal Kántor Lajos. Kolozsvár, 1964. jan. 14. ’’ S most e szöveg alá került a Márkházán fogalmazott dediká- ció: „Csongrády Bélának, megismételtajánlással, Márkházán, 48 év és (közel) kilenc hónap múltán, újratalálkozásunk örömére, fölemlegetett barátsággal Kántor Lajos. 2012. október 6-án, (KPJ házában)”. S még valami: ezúttal megismerkedtem a fiával, a Budapesten élő Kántor László rendezőoperatőrrel, filmproducerrel is, aki - mit ad Isten! - az első találkozásunk évében, 1964 októberében, azaz negyvennyolc évvel ezelőtt született Kolozsvárott. Cs. B. Az egyik kötetet 1964-ben Kolozsvárott, a másikat a közelmúltban a nógrádi Márkházán kapta e cikk szerzője Kántor Lajos erdélyi irodalomtörténésztől Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Csak nem maga volt az atlétikai bajnokságon a hármasugrás bírója?” Szerencsés nyertesünk: Molnár Gyula, 2694 Magyamándor, Mikszáth út 39. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. január 10-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Kassai sor 6.).
