Nógrád Megyei Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-19 / 16. szám
KULTÚRA Három évtized a fotóklub élén Rendszeresen visszatérő programja a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesületnek (is), hogy január elején közgyűlés keretében vet számot az eltávozott esztendőben történtekkel és körvonalazza az új év teendőit. Az is hagyomány, hogy egy-egy ilyen alkalmat reprezentatív tárlattal tesznek még emlékezetesebbé. A minapi összejövetel különlegességét az jelentette, hogy a kiállító fotográfus ezúttal Homoga József egyesületi elnök volt, aki 1982 decemberétől, azaz nem kevesebb mint harminc esztendeje tölti be ezt a funkciót. Az ünnepeltet először az Akkord Kohász Fúvós Kisegyüttes zenével köszöntötte, majd Andrássy Nóra, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. kulturális csoportvezetője idézte fel Homoga József három évtized során végzett tevékenységének főbb jellemzőit, a József Attila Művelődési és Konferencia-központban 1964 óta működő fotóklub illetve egyesület által elért jelentősebb eredményeket, elismerésekben is testet öltött sikereket. A fotóklub 435. kiállítása alkalmából az emléklapot Bővíz Sándorné nyújtotta át Homoga Józsefnek, majd közös fotó készült a megnyitóünnepség résztvevőiről. A kiállítást dr. Csongrády Béla, a Nógrád Megyei Hírlap nyugal- mazott félelős szerkesztője nyitotta meg. Mondandóját egy 19-20. századi amerikai fotóművész, művészetteoretikus, Alfred Stieglitz azon kérdésére építette fel, hogy „Művészet-e a fotográfia, azaz lehet-e e fotónak művészi értéket tulajdonítani?" A legszellemesebb válaszadó úgy vélte, hogy „...ha a fotózást egy rembrandti tehetségű ember műveli, akkor a Rembrandt- művek színvonalához mérhető művek születnek.” Ebből az következik - mondta Csongrády Béla - hogy majdnem minden a talentumon múlik. S ha ez általában igaz, akkor miért ne lenne igaz a konkrét esetben, Homoga József fotói kapcsán is. Mert bizonyára Ő is nagyon sokat tanult könyvekből, szakemberektől, az olyan tiszteletet parancsoló elődöktől - mintpél- dául Koós Pál vagy Brunczel Tibor - s a jelenleg is vele együttmunkálkodó társak közösségétől, de, hogy ott tart a fotóművészetben, amit ez a harmincéves jubileumi tárlat bizonyít, azt elsősorban mégiscsak önmagának, a benne rejlő, a fotózás gyakorlata és eszközrendszere révén előcsalogatott képességeinek köszönheti. S, hogy milyen nehéz lehetett abból a bő harminc év során felhalmozódott töméntelen meny- nyiségű képből néhány tucatnyit kiválasztani, amelyik leginkább reprezentálja ezt a bizonyos tehetséget s legtalálóbban illusztrálja Homoga József tematikai, tartalmi törekvéseit, Csongrády Béla azzal érzékeltette, hogy számára néhány fotó kiemelése is komoly fejtörést okozott, tekintve, hogy szinte mindegyik említést érdemelne. Végül is bővebben beszélt a „Levél a kedvesnek”, „A morcos kisfiú”, az „Én és az unokám”, „Álmodj édes, álmodjál”, az „Érdeklődés”, az „Őrző-védő 1-2” zsánerképekről, a mai”, a „Szegénység nagykövete” című portrékról, a természeti és az épített környezet értékeit bemutató „Viharverten”, a „Rárósi híd”, a „Levelek 1-2”, az „Erdély 2009”, az „Úrvölgyi templomkerítés 1-2” című fotókról és a „Salgótarjáni anziksz” című, az Előtér galériában látható képekről. A jubileumi kiállítás - hangsúlyozta Csongrády Béla - méltó a három évtizedhez, méltó egy fotóklub kapcsolatépítő, a bel- és külföldi együttműködést kiválóan ápoló, menedzselő vezetőjéhez, méltó az eddig megkapott díjakhoz, kitüntetésekhez, méltó Homoga József eddigi munkásságához, mondhatni életművéhez, sikerlistájához, méltó a megszámlálhatatlanul sok csoportos és a 62. önálló bemutatkozásához. A Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület ötvenkét rendes és pártoló tagjából harminchétén vettek részt a közgyűlésen, amelynek résztvevői egyperces néma főhajtással adóztak a 2012-ben elhunyt két klubtag - Brunczel Tiborné és Holes István - emlékének. A beszámolót Homoga József elnök az elmúlt évben rendezett egyéni és csoportos kiállítások áttekintésével kezdte, majd számba vette a diavetítéseket, a digipanorámák és videofilmek bemutatását, a klubfoglalkozások keretében elhangzott előadásokat és az úgynevezett egyéb programokat, oktatási alkalmakat is. Külön fejezetet szentelt a tematikus és más hazai és nemzetközi fotópályázaton a „fsak vidáman!”, a „Száz év nyo- klubtagok által elért eredménj/gkHomoga József jubileumi kiállítását dr. Csongrády Béla nyitotta meg. Közreműködött az Akkord Kohász Fúvós Kisegyüttes. nek és számot adott az egyesület anyagi helyzetéről, a bevételek és kiadások számadatairól is. A 2013- as évről szólva hangsúlyozta, hogy folytatják a fotóklub kiállításainak sorozatát, külön is készülnek a Magyar Fotográfia Napja augusztus végi rendezvényeire. Nagy és felelősségteljes feladatot jelent a nógrádi fotósok számára a 43. Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemle megrendezése. Homoga József beszámolóját követően - mintegy az egyesület sokoldalú nemzetközi kapcsolatrendszerét szimbolizálva - Stefan Izsó, a szlovákiai, rózsahegyi fotóklub üdvözletét tolmácsolt kiemelve Homoga József szerepét a gyümölcsöző szakmai és baráti együttműködés elmélyítésében. A közgyűlés további részében jutalmat kaptak azok a klubtagok, akik az átlagosnál is nagyobb aktivitással tevékenykedtek 2012- ben. Az elismerések sorában elsőként az úgynevezett pontszerző verseny díjait osztották ki. Az első helyezett Bodrogi László lett, aki egy évre elnyerte a Brunczel Tibor- vándorserleget is. A második helyezett Homogáné Tóth Dona, a harmadik pedig Gecse Lászlóné lett. Az Életmű-díjat - a tagság szavazata alapján - Homoga József kapta. A fotóklub emléklappal köszönte meg a házigazda, József Attila Művelődési és Konferencia-központ, valamint a külföldön élő Einreiter Béla támogatását R Tóth László tavalyi életmű-díjas klubtag javaslatára a közgyűlés tiszteletbeli taggá fogadta Csongrády Bélát, aki évek óta segíti publikációkkal, kiállításmegnyitókkal a fotóklub munkáját Baglyasalja Barátainak Köre civil szervezet nevében Báti Jánosné elnök üdvözölte a jubiláns és kitüntetett Homoga Józsefet, aki köszönetét mondott a személye iránt a nap folyamán megnyilvánult elismerésekért Az idei Életmű-díjat ugyancsak Homoga József föalra) vehette át klubtársaitól Bodrogi Lászlótól és Bővíz Sándornétól Az emberség becsülete Szabó Magda emblematikus regényének, az „ AbigéF’-nek a Zsurzs Éva rendezte 1978-as legendás tévéfilmsorozat hozta meg az átütő sikert. Azóta már ismételték jó néhányszor - ezekben a napokban is műsoron van a Duna Televízióban (!) - a Somogyi Szilárd-Kocsák Tibor -Miklós Tibor szerzőtrió musicalváltozatot is írt belőle, prózai színpadon azonban főként BánfalvyÁgi jóvoltából - aki annak idején Básti Lajossal, Garas Dezsővel, Piros Ildikóval, Ruttkai Évával, a főhős Szerencsi Évával és másokkal együtt emlékezetes szereplője volt a tévéfilmnek, most pedig az egyik színpadra alkalmazója és producere is az előadásnak - a nevével fémjelzett színház tavaly nyári bemutatója irányította a figyelmet újra az Árkod nevű település Matula Leánynevelő Intézet növendékeinek 1943/44-ben, a második világégés éveiben játszódó romantikus, egyszersmind élet-halál kérdéseket is feszegető történetére. Az emlékidézés jegyében várták hát sokan Salgótarjánban (is) a minapi bemutatót s legtöbben valószínűleg nem is csalódtak. A regény alapvető jellemzői - az emberség, a tisztesség mint alapvető erkölcsi kategória fontossága, a krimiszerű elemekkel átszőtt sztori izgalma, az antifasiszta helytállás apoteózisa - jól érvényesülnek dramatizált keretek között is. Vitay Georgina apai döntés értelmében kerül egy Isten háta mögött egyházi intézetbe, ahol nem érzi jól magát az ábrándos, hahorászó bakfisok között, lázadozik a kötöttségek ellen. Meg akar szökni, de a körülmények nézetei átgondolására késztetik. Rájön, hogy társai, tanárai szeretik, viszont apját - és később, miután zsidó osztálytársait menti, már őt magát is - üldözik, ráadásul a szerelmének hitt főhadnagy aktív közreműködésével. Az igazságot az „Abigél” nevű szobor - azaz néhány jó akaratú ember - üzenetei révén tudja meg. Szikora János rendező ügyesen mozgatja - a koreográfus Ulmann Krisztinával együtt - nemcsak a viszonylag nagy számú stábot, hanem az önmaga tervezte, talán túl sokszor mozgatott tolópaneles díszletelemeket is a minél hitelesebb atmoszféra érdekében. A charleston azonban túlzásnak tetszik az erősen vallásos környezetben. Az előadás - az alkalmasinti bakik, halk dialógusok, kulisz- szák mögé való akaratlan belátások ellenére - összhatását tekintve jól érzékelteti Szabó Magda minden korban aktuális mondandóját: a jóság előbb-utóbb győzedelmeskedik annál is inkább, mert nincsenek örökre kilátástalan helyzetek. Azt kell (kéne) elérni, hogy mással nem fordulhasson elő, mint az egykori matulás - Bánfalvy Ági helyett Nyertes Zsuzsa alakította - Horn Micivel, aki értelmetlen célok érdekében vesztette el férjét és fiát is. Vitay Gina szerepét Bugár Anna - a Bánfalvy International Stúdióban végzett ifjú tehetség - illúziókeltően személyesíti meg: szépen beszél, őszinték a gesztusai. Az apát Trokán Péter formálja emberségesen szigorúra. Zsuzsanna testvér érzelmi hullámzásait Gregor Bernadett fegyelmezetten ábrázolja. Kalmár Péter osztály- főnököt ezúttal - minő véletlen - a salgótarjáni származású Pindroch Csaba játssza: eleganciájával elhiteti, hogy szerelmesek belé a kedvesen cserfes növendékek... Csongrády Béla Vitay Georginát Bugár Anna, apját Trokán Péter személyesítette meg MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Pétiké ma focizott és görkorizott a számítógépen!” Szerencsés nyertesünk: Hegedűs Pál, 3132 Nógrádmegyer, Orgona út 19. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2013. január 24-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Kassai sor 6.).
