Nógrád Megyei Hírlap, 2012. december (23. évfolyam, 278-300. szám)
2012-12-10 / 285. szám
11 ## • • SPOl ETTTUI LÓRI 2012. DECEMBER 10., HÉTFŐ A becsületes, tisztességes munkában bízott Hetvenéves Boldvai Gyula, aki labdarúgóként és edzőként is letette a névjegyét Boldvai Gyula, az egykori remek labdarúgó, Békéscsabáról ötvenhét éve érkezett családjával Salgótarjánba, majd hosszú kitérő után 2005-ben tért vissza. Pályafutása során letette a névjegyét több csapatnál is, majd edzőként is szép sikereket ért el. Legutóbb pár éve a Salgótarjáni Sportiskola Egyesületnél ért el figyelemre méltó eredményeket több korosztállyal is. Vele beszélgettünk. Balogh Tibor- Hol és mikor kezdődött a futball iránti szereteted, ami életelemeddé vált?- Messzire kell visszaemlékeznem, több évtizedre, de most is pontosan előttem van a múlt. Békéscsabáról származom. Elsős iskolásként Vasas Mihály és Palotai Károly vitt bemutatni Korányi I. Lajos bácsinak (a Ferencváros vb-döntős jobbhátvédje, 1938 - szerz.), aki foglalkozott velem. Mai napig nagy élmény számomra a Békéscsabai Előre pályaava- tója, amelyre 1952 májusában volt. A Bp. Honvéd látogatott el hozzánk, s én Puskás Öcsi bácsi kíséretében vonulhattam ki a pályára. Ma is őrzöm a tőle kapott ezüst ötforintost.- Hogyan kerültetek Salgótarjánba?- Édesanyám 1942 nyarán három hónapos terhes volt velem, amikor apámat behívták katonának, majd ősszel eltűntnek nyilvánították őt. Már iskolás voltam, amikor váratlanul hazajött Szibériából. Apunak távozni kellett a megyéből, lehetőleg messzire. Salgótarjánba 1955. augusztus 1- jén érkeztünk a családommal.- Miként alakult a pályafutásod?- A salgótarjáni Rákóczi Ferenc Úti Általános Iskola tanulójaként, Nagy Sándor egyengette utamat, de a Petőfi Sándor iskolából Rákóczy István testnevelő is nagyon szeretett. Budapesten, a margitszigeti Úttörőstadionban, Salgótarján néven 1956-ban játszottuk az országos diákolimpiái focidöntőt a Szegeddel. Az eredmény 3:3 lett, hosszabbításban nem született találat, így holtversenyt hirdettek, mindkét csapat első lett. Hat góllal én lettem a gólkirály. Kocsis Sándor és Budai II. László adta át a keret tagjainak (Aczél, Rusznyák B., Mikus, Újj J., Ménich I., Balázs, Kolmayer, Nyerges, Csabai, Dancsák, Boldvai Gy., Berta) a díjakat Ez is felejthetetlen élmény a mai napig. Aztán az St. Petőfi SC-ben játszottam 1957. július 1-jétől, Gótai Gyula volt az edzőm az ifjúsági csapatnál, s a megye legjobbjának választottak 1958 májusában. Közben Szűcs Gyuri bácsi 1957. december 10-én eljött a lakásunkra, elmondta a szüleimnek elképzeléseit az SBTC-vel kapcsolatban. A jövőt illetően új csapatkialakításban gondolkodott 1960-ra, s a Zólyomi, Krajcsi, Boldvai II. Gy. támadósort tervezte, mögöttük a Szojka, Vasas, Menczel, Taliga felállással. Közölte édesapámmal azt is, hogy László bátyám teljesítményével elégedett, de Agócs Lajos és Oláh Dezső elsőbbséget élvez, így Vékony Emilt és őt elengedik a Seséhez. Mindezt fél év huzavona követte, majd irányított igazolással az SSE csapatához kellett mennem 1958. július elsején. Az SKSE csapatával kétszeres bajnok voltam (1961462, NB III, Északi csoport, 1965, NB III, Északi csoport - szerk.). Szívesen emlékszem vissza a Libus - Kovács, Vékony, Boldvai IL, Havasi, Kirisics, Pálmai, Zólyomi, Czuder, Boldvai II Gy., Rozgondi összeállítású csapatra, amely úgy gondolom, hogy az egyik legerősebb volt, amikor a Sesénél játszottam. Időközben a katonaság alatt a Gyöngyösi Honvéddal megyei I. osztályban elsők voltunk (1962-63). A Sese után 1966-tól játszottam még a Mizserfai Bányász, majd 1968-tól az St. Bányagépgyár és 1970-től az St ZIM csapatában, ahol 1975- ben fejeztem be az aktív játékot A pályafutásom alatt összesen harmincötszörös megyei és területi ifjúsági válogatott, s megyei felnőtt gólkirály is voltam, az 1970-71-es évadban 24 góllal.- Aktív játékosként ismerkedtél meg az edzői pályával- Igen. Tisztelettel adózom a minap elhunyt Dávid Róbertnek, aki sokat segített, míg Szabó Gézától a gyakorlati ismeretet sajátítottam el. Az St. Bányagépgyár serdülőcsapatánál kezdtem edző- - ként a hatvanas évek végén, ahol többek között felfedeztem ifj. Névjegy Boldvai Gyula Született: 1942. december 10-én, Békéscsabán. Posztja: támadó. Klubjai: Békéscsabai SC, Salgótarjáni Petőfi, SSE (SKSE), Gyöngyösi Honvéd, SKSE, Mizserfai Bányász, St. Bányagépgyár, St. ZIM. Edzőként: Bányagépgyár (serdülő), SBTC (serdülő), Apci Vasas, Egri FC, Bélapátfalva, Egri Lendület (női csapat), Egri FC (serdülő), Salgótarjáni Sportiskola Egyesület. Mohácsi Lajost is. Ezután az SBTC serdülőcsapatával 1974-77 között a Salgó Kupákon szerepeltünk, széfteredményekkel. Olyan tehet ségek kerültek ki a kezem alól, mint például Pintér Attila, Garai Csaba, Tolnai Csaba, Németh Csaba, Taliga Attila és Langár Tamás. Jóakaróimnak mindez bántotta az önérzetét, sikerült elintézniük, hogy ne edzősködjem. Ez nekem elég volt, így azonnal elfogadtam az Apci Vasas felkérését 1977 nyarán, s csaknem harminc évig távol maradtam Nógrádtól.- Mi történt ezen idő alatt?- Apcon jó csapat jött össze a megyei I. osztályban: 1977-78- ban a 6., míg 1978-79-ben a 4. helyen végeztünk. Aztán 1979 nyarán jött az Egri SE szerződése, ahol pályaedző voltam a felnőtteknél, olyan edzőkollégákkal, mint Bánkuti László, Szentmarjai Tibor és Csank János. Az együttes 1984-ben első lett az NB II-bfy),,így 1984-85-ös évadban az élvonalban szerepeltünk, igaz ki is éltünk. Az egri pályaedző- ség mellett Bélapátfalva NB III-as csapatának is voltam edzője, 1981-83 között. Majd 1986 nyarán kineveztek az Egri Lendület női NB I-es csapata élére. 1986-87 és 1987-1988-as évadban is negyedikek, s vidék legjobbjai lettünk a 10 csapatos mezőnyben, mellette több nemzetközi tornán is sikeresen szerepeltünk. Aztán 1989-től térdsérülésem miatt néhány év kiesett, majd 1993-95 között újra - az akkor már az Egri Freddy Lendület - edzője voltam, s ,95-ben a kétcsoportos bajnokság 2. csoportjában a második helyen zártunk. Akkoriban Egerből olyan játékosok voltak válogatott kerettagok, mint Nagy Dóra, Vajmi Csilla, Szabó Ilona, Lubai-Mónikká, Dalka Erzsébet és Gál Rozá- ~lia, amire rendkívül büszke vagyok. Aztán később fél évig az FC Eger 14 és 15 évesekből álló fiú- együttesével foglalkoztam. Ezután 2000 elején újra elvállaltam az NB I-es egri felnőtt női csapat irányítását, ugyanis a korábbi évek, amit mellettük töltöttem, életem egyik legszebb időszakát jelentették.- Salgótarjánba 2005 nyarán tértél vissza, s gyerekekkel foglalkoztál.- Igen, Horváth Gyula kérésére a Salgótarjáni Sportiskola Egyesületnél dolgoztam. Elsőként egy évet vállaltam, de 2010 elejéig edzősködtem. Az egyesületnél 1992-es korosztállyal négy, az 1999-2000-rel hét, míg a 2000-essel huszonhárom tornagyőzelmet arattunk. Hogy ez mit ér, azt majd eldönti a jövő.- Ki örökölte a habitusodat, edzői hitvallásodat tanítványaid közül?- Nagyon könnyű a válasz, de felelősségteljes is egyben. Én minden játékosomért tűzbe mentem. Ha nevet kell említenem, az az SBTC-nél Pintér Attila volt. Ő volt az, aki állandóan kérdezett, meghalt a győzelemért, ha kellett, nekiment az úthengernek is. Büszkeséggel és boldogsággal látom, hogy a jelen egyik, ha nem a legjobb szakvezetője, a Győri ETO-val élen állnak az élvonalban. Pedig a jóakarói kóstolgatják szépen. A szüleitől kapott nevelés viszont megedzette, s hite, igazságérzete, becsületessége példaképül szolgálhat valamennyiünk számára.- Mit adott neked az élet, ezen belül a sport?- Életem egy gyönyörű sportág szeretetével párosult. Rengeteg barátot szereztem, ismert ember lettem. Az őszinteség, becsület, igazmondás lételem volt számomra. Mindez nem talált mindig megértésre más gondolkodású embertársaim körében. Akinek tudtam, vagy tudok, igyekszem mindig segíteni. Segíteni viszont csak akkor lehet, ha azt valakik igénylik, netán kérik. Szeretett tanáromnak, Szabó Gézának közel pár éve felajánlottuk, hogy megszervezzük az utánpótlás gyakorlati és elméleti oktatást Azonban azoknak akiknek kellett volna válaszra sem méltattak bennünket, pedig hol áll a nógrádi futball e téren... Eredmény elérésére egyetlen recept van, és lesz a jövőben is. Ezt becsületes, tisztességes munkának hívják. Másban nem hiszek, nekem ez az életfilozófiám. Végezetül szeretném még megköszönni azon fociszerető barátaimnak a jóságát, akik megtiszteltek bizalmukkal, s segítőkezet nyújtottak felém életszemléletem megvalósításához. Vereséggel búcsúzott a Videoton Csillagok és barátaik futballgála LABDARÚGÁS Európa Liga, ó. forduló A csütörtökről péntekre halasztott Európa Ligamérkőzésen 2-1-es vereséget szenvedett a Videoton labdarúgócsapata a portugál Sporting vendégeként, s csoportharmadikként búcsúzott a további küzdelmektől. Európa liga, G csoport, 6. forduló Sporting lisboa (portugál) - Videoton FC 2-1 (0-0) Jósé Alvalade Stadion, 2500 néző, vezette: Kukulakisz (görög). Sporting: Marcelo - Xandao, Boulahrouz, Insúa, Cédric - Capel (Pranjic, 85.), Labyad, Rinaudo, André Martins, Ricardo Esgaio - Viola. Edző: Franky Vercauteren. Videoton: Tujvel - Brachi, Paulo Vimcius, Marco Caneira, Szolnoki - Renato Neto, Sándor, Tóth B. (Kovács, 73,), Walter Lee, Filipe Öliveira (Gyurcsó, 57.) - Nikolic (Paraiba, 73.). Edző: Paulo Sousa. GL: Labyad (65.), Viola (82.), ill. Sándor (80., 11-esből). Sárga lap: Rinaudo (9.), Fernandes (57.), Cédric (75.), Labyad (84.), ill. Walter Lee (45.), Tóth B. (54.), Caneira (79.), Vinícius (81.). Kiállítva: Sándor (83.). Miután a heves esőzés miatt a csütörtökre kiírt találkozót el kellett halasztani, a Genk pedig az eredeti időpontban hazai környezetben gól nélküli döntetlent játszott a Baseliéi, a pénteki ösz- szecsapásnak nem volt tétje a magyar csapat számára. Ennek ellenére úgy tűnt, Paulo Sousa játékosai fel tudtak pörögni, ellenfelüknél több helyzetet dolgoztak ki az első félidőben. A folytatásban már többet támadott a hazai alakulat, és meg is szerezte a vezetést egy kipattanó lövést követően. A Videoton azonban nem adta fel, nem sokkal később Sándor büntetőjéből megszerezte első idegenbeli gólját. A 82. percben azonban egy beadás utáni kavarodást Viola használt ki, amivel ismét előnyhöz jutottak a portugálok, ráadásul a Videoton egy perccel később emberhátrányba került, mivel Sándort utánrúgásért kiállította a játékvezető. Az eredmény ezt követően már nem változott. A Videoton a Genk és a Basel mögött a harmadik helyen végzett a G csoportban. Franky Vercauteren: - Számunkra a Benfica elleni mérkőzés most a legfontosabb, de természetesen nagyon örülök, hogy sikerült győznünk. Paulo Sousa: - Nagyon kiegyenlített mérkőzés volt, de az első félidőben több góllal is vezethettünk volna. A Sporting vezető gólja után azonnal egyenlíteni tudtunk, teljesen megérdemelten. Ezt követően kicsit átengedtük a területeket az ellenfélnek, így többször is rögzített helyzetből próbálkozhattak. Nagyon büszke vagyok a játékosokra, taktikailag ismét rendkívül éretten játszottak, és megint méltó ellenfelei voltak egy papíron sokkal erősebb csapatnak. További eredmény: Genk - Basel 0-0. 1. Genk 6 3 3 0 9-4 12 2. Basel 6 2 3 1 7-4 9 3. Videoton 6 2 0 4 6-8 6 4. Sporting CP 6 1 2 3 4-10 5 Salgótarján. Immár ötödik alkalommal rendezték meg tegnap a Csillagok és barátaik futballgálát a Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban. Tudósítás a keddi számunkban.
