Nógrád Megyei Hírlap, 2012. december (23. évfolyam, 278-300. szám)

2012-12-08 / 284. szám

2012. DECEMBER 8., KULTÚRA „Ábrándozás az élet megmentője” Kapiller Ferenc képzőművész munkája a Palócföld 2012/5-ös lapszámá­nak borítóbelsőjén Négy éve - amióta Mizser Atti­la jegyzi főszerkesztőként Nóg- rád megye irodalmi, művészeti, közéleti folyóiratát, a Palócföldet - honosodott meg az a gyakorlat, hogy a lap hátsó borítóján - az ép­pen aktuális képzőművészeti al­kotás mellett - egy-egy rangos költő, író jól kiválasztott gondola­ta is megjelenik mottóként. A 2012/5-ös számban Petri György, a 2000-ben elhunyt eredeti tehet­ségű poéta, az örök lázadó három rövid sora kapott helyet: „Semmit sem szabad/elsietni, /a megsem­misülést sem. ’’Ahány olvasó, an­nyiféleképpen ágaztathatja, gon­dolhatja tovább ezt a magvas fi­gyelmeztetést... Ugyanez a sokféle értelmezés érvényesülhet persze a lap recenzálása, bemutatása során is. Már a tartalomjegyzék áttekinté­sénél is mindenkiknek más írá­son esik meg a szeme, máshová la­poz elsőként. Jelen sorok szerzője a „Priska ’5ó” című úgymond al­kalmi rovatnál időzött legelőbb. Annál is inkább mert egykori kol­légája, Sulyok László igazán re­mek címet - „Ábrándozás az élet megmentője” - választott Priska Tamás versei elé írott bevezetőjé­ben megmentévé alakítva Vörös­mart}’ Mihály „megrontójá”-t. A XIX. századi klasszikusra már a címben is utalni azért volt szeren­csés, mert Priska Tamás szellemi gyarapodásában Petőfi Sándor, Tompa Mihály mellett Vörösmarty versei is komoly szerepet játszot­tak. De, ki, is,volt, tulajdonképpen Priska Tamás? 1936-ban született Zagyvapálfah án égy vasutas csa­lád tizenegyedik gyermekeként A szegedi szakközépiskolából - és az ország összes középfokú tanin­tézményéből - eltanácsolták Rá­kosiról írott ironikus versciklusa miatt. 1956. október 23-a Törökszentmiklóson érte egy szi­getelőbrigádtagjaként. Sógorával, egy bizonyos Kovács Dezsővel nemzetőrként vett részt a buda­pesti események fő sodrában. En­nek következményeként a megtor­lást sem kerülhette el: tizenkét év­re ítélték. A börtönben mintegy önvédelemből vált költővé. Azt a dühöt, amit bezártságban, meny­asszonyától elszakítva érzett, vers­írással vezette le. Szabadulása után is írt, de már kevésbé inten­zíven. Sulyok László a Priska­verseket megjelenésre éretteknek minősíti, annak ellenére, hogy a szerző soha nem kereste az is­mertséget, mert személyes meg­nyilvánulásnak tartotta írásait. Sok verse elveszett, ma mintegy kétszázat őriz közülük. Három ke­rült most nyüvánosságra Sulyok László illetve a Palócföld jóvoltá­ból. A „falra véstem” és a „bevallá­som” a börtönévek terméke, a „Salgótarján” 1966-ból való. Az utóbbi kezdő versszaka is igazolja Priska Tamás költőlétét: „tán több- tucatnyi éve roskatag / toprongyos házaid bús utcasorján / odvas ba- zalt-foghíjakon botolván / tapodta lábat^zé^omssarad.... líra^fe^torüTa „Próz^TÉSMldÁ ke” is tartalmaz jó néhány figye­lemre érdemes írást - például Győri László ironikus hangvételű verseit vagy Nyerges András „Ri- billió a szaunában” című „bank- rabló-monológ”-ját - két izgalmas interjú a „Találkozási pontok”-ban illetve a „Kép-tér”-ben jelöli ki a lapszám további törzsanyagát. Szászi Zoltán - aki maga is felvi­déki tollforgató - „Hordom a ke­reszteket” címmel beszélgetett,, a világnak az íróemberre való hatá­sáról és az íróembemek a világra való visszahatásáról” Ardamica Ferenccel, abból az alkalomból, hogy a 71 éves losonci író 2012 augusztusában a Magyar Köztár­saság Lovagkeresztje kitüntetés­ben részesült. Shah Gabriella, a Nógrádi Történeti Múzeum mű­vészettörténésze „Tájtörténeteim” címmel vetette papírra Antal And­rás Alsótoldon élő keramikusmű­vésszel készült beszélgetést, amely a szerbiai művésztelep él­ményeinek tükrében világít rá a Ferenczy Noémi- és Gádor-díjas alkotó - akinek jelenleg Szé- csényben látható kiállítása - gon­dolkodásmódjára, életérzéseire. Az „Ami marad” című recenzióro­vatban - többek között - Pucher Bálint írása olvasható Parti Nagy Lajos sajátos műfajú, az Élet és Irodalomban közölt „Magyar me- sék”-et összefoglaló „Fülkeforr és vidéke” című kötetéről, Gombár Endre pedig az ugyancsak balas­sagyarmati születésű Ádám Ta­más „Tetovált csuhébabák” cím­mel nngjelent válogatott versei ról értekezik. CsongrádiulW A véletlen írta - de kimondot­tan jól - azt a forgatókönyvet, amely szerint alig néhány nap el­teltével két salgótarjáni helyszínen is MóriczZsigmond volt a főszerep­lő. Mint november 17-i lapszá­munkban szó esett róla a Szerda­társaság Irodalmi Kávéház havi programjának CséveAnna, a Pető­fi Irodalmi Múzeum irodalomtörté­nésze, Móricz-kutató volt a vendé­ge. 2010-ben az ő szerkesztésében jelent meg az író „Naplók 1924- 1925” című vaskos kötete, amely valóságos könyvszenzációnak szá­mított a helyenként kíméletlenül őszinte hang, az intim önvallomás, az eladdig ismeretlen Móricz-kép feltárulása miatt. Az elmúlt év vé­gén, december 7-én - tehát éppen egy évvel ezelőtt mutatta be - Koltai Róbert Jászai Mari-díjas ér­demes művész „Napló-szilánkok” címmel azt az önálló estjét, amely - mint a cím is jelzi - a „Naplók...” ból szerkesztett összeállítás. A színpadra állítási?. Török Fruzsina dramaturg munkája. Az előadás a minap - immár negyvennyolcadik alkalommal - eljutott a kuriózu­moknak, különleges művészeti rendezvényeknek előszeretettel helyt adó Talent Alternatív Művé­szeti Klub igényes közönsége elé is. A főként humoristaként számon tartott Koltai Róbert nem kis kihí­vásnak tett eleget, amikor vállalta, hogy gyakorlatilag egyedül jelení­ti meg azokat a leveleket, napló- részleteket, amelyeket Móricz Zsig­mond a kérdéses két évben papír­ra vetett mintegy tükörképeként magánéleti megpróbáltatásainak, a lclkélaendúlU^szélé^^c^iMri moz­gó szenve^Q|QJ||Aek, al- kalmasint ironikus índulUSknak, amelyeket a Holies Jankához, gyer­mekei anyjához kötődő házasságá­nak válsága, a feleség öngyilkossá­ga és az új szerelem - a merőben eltérő karakterű Simányi Mária szí­nésznő iránt - kiváltott. Koltai egy asztalnál ülve, állva váltakoztatja a felolvasást és a szabad előadást, szoros kontaktusban az időnként felhangzó zenével és feleség hang­ját ugyancsak kifejezően megszó­laltató Molnár Piroskával, illetve más, Móriczhoz közeli személyek gondolatait tolmácsoló Kertész Pé­terrel, Szirtes Balázzsal és Úri Ist­vánnal és nem utolsósorban a kö­zönséggel. Koltai Róbert nagy ér­deme, hogy a mintegy kétórás majdnem monológ során sikerült emberközelbe hozni a rangos írót és igazolni, hogy az ismertség, a népszerűség, a szakmai elismert­ség ellenére is éppoly bizonytalan, esendő volt, mint bárki más hason­ló élethelyzetben. A produkció izgalmát, katarti- kus hatását mintegy továbbéltette Í i előadás utáni beszélgetés,Koltai óberttel és alkotótársával. •TI Kiír hiöí'd Cs.B. Titokzatos félmosolyok A „vissza a gyökerekhez” jelenség duplán is érvényes a Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola Derkovits Gyula Galériájának jelenlegi vendégére: Romhányi Anikóra. A Budapesten éló' alkotó egyrészt szülővárosába tért vissza, másrészt pedig abba az in­tézménybe, amelynek lépcsőit 1989-től négy eszten­dőn át ő maga is koptatta. Ennélfogva részese lett ama koncepció megvalósulásának, amely szerint a Ma­gyarországon első iskolagaléria életre hívásának 45. évfordulója tiszteletére az idén csupa olyan innen el­származott kiállítót hívnak meg, olyat, aki kötődik az alma materhez. A Bolyai gimnázium Derkovits galériájában az egykori diák, Romhányi Anikó (jobbról az első) állított ki. Középen Shah Gabriella, balra Szilasi András. A megnyitóünnepség hangula­tát néhány mai növendék táncbe­mutatója alapozta meg, a manap­ság egyre gyakrabban látott nép­tánc-modern tánc ötvözte koreog­ráfiával, majd először Szilasi And­rás nyugalmazott tanár fejtette ki gondolatait. Megemlítette, hogy a galériát mindössze egy évvel az is­kola 1966-os megnyitását követő­en szervezte meg Czinke Ferenc, az e falak között oktató sokszorosan díjazott grafikusművész. Törekvé­seit az akkori iskolavezetés - élén Fabulya László igazgatóval - mesz- szemenően támogatta annak je­gyében, hogy az esztétikai értékek felmutatása s a művészetekkel, az alkotóemberekkel való találkozás, ismerkedés épüljön be a nevelés folyamatába. Az elmúlt négy és fél évtized során rendezett több mint kétszáz tárlaton mintegy félezer művész mutatkozott meg s a kiál­lított művek száma meghaladja a tízezret. Az iskolagaléria gyűjte­ménye felbecsülhetetlen értéket képez - hangsúlyozta Szilasi And­rás. Romhányi Anikóról szólva vá­zolta az érettségit követő tanulmá­nyait, eddigi pályaképét Szegeden szerzett matematika-rajz szakos diplomája birtokában több iskolá­ban is tanított illetve tanít, jelenleg is tanul az ELTE-n tudománykom­munikációt s egyszersmind digitá­lis grafikusként dolgozik is. Feste­ni csak későn kezdett, akkor vált érdekessé számára, amikor már nem volt kötelező. 2000-ben első díjat nyert a pedagógus képzőmű­vészek Nógrád megyei pályáza­tán. Eleddig tíz stireres önálló kiál­lítása is volt 2005-ben a Budapes­ti Módszertani Szociális Központ­ban rendezett tizedik tárlatán Göncz Árpád volt köztársasági el­nök levélben köszöntötte többek között az alábbi sorokkaL- „...Ezek a képek különféle sorsokat, élet­helyzeteket hoznak közel hozzánk, érintésnyi távolságba S ha az arc­vonások netán komorak is, a szá­jak szögletében mindig megbúvik egy félmosoly.” Romhányi Anikó munkáit szak­mailag Shah Gabriella művészet- történész méltatta. Kiemelte, hogy megfestett különleges nőalakjait egyfajta titokzatosság veszi körül. Rajzstílusa, színvilága rokonítható ugyan az egyetemes művészettör­ténet egy-egy jelentős személyisé­gével, így Egon Schiele-vel vagy Modiglianival, képeinek tartalmá­hoz irodalmi párhuzamok is társít­hatok, mégsem tekinthetők Babits- vagy Pilinszky-illusztrációknak. Romhányi Anikó ugyanis saját, egyéni utat járó alkotó, amelyet az „Éjfél”, „Az utcán”, a „Várakozók”, a Jelenés” vagy az „Ellentét” című alkotások is példáznak, „...munká­inak művészi ereje megkérdőjelez­hetetlen” - mondta Shah Gabriella és egy sokakat érdeklő kérdéssel fe­jezte be mondandóját: Mostanában „miért nem alkot az, aki ekkora te­hetséggel lett megáldva?”- csébé -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom