Nógrád Megyei Hírlap, 2012. december (23. évfolyam, 278-300. szám)
2012-12-10 / 285. szám
2012. DECEMBER 10., HÉTFŐ UTAZAS ■ GARÁZS ■ TUDOMÁNY&TECHNIKA ■ ÉLETMÓD ■ GASZTRONÓMIA ■ ÉRTÉKŐRZŐ raktívan tanítottak nekünk szavakat, kifejezéseket, angol humorral megfűszerezve. Aznap délután egy kis városnézés is belefért Tómmal, az idegenvezetővel, aki többször felhívta a főutcán bámészkodó emberek figyelmét, hogy megérkeztünk Salgótarjánból. A járókelők ezt vidáman nyugtázták. Másnap iskola után Woolacombe-ba és Ilfracombe-ba mentünk az óceánhoz. Az idő aznap nem volt túl kegyes hozzánk, de a legtöbben mégis megmártóztunk a habokban. Sikítoztunk, fröcs- kölődtünk, hagytuk, hogy az óceán is játsszon velünk, fellökjön a hatalmas hullámokkal. Sajnos túl hamar kellett búcsútin- tenünk a végtelennek és tovább indultunk Ilfracombe-ba. Ez egy kikötő város és nagyon kedves, magyarul és franciául is értő idegenvezetőnknek köszönhetően sok érdekességet megtudtunk róla. Ezen a helyen a második legnagyobb az apály-dagály különbség a világon, amely akár tíz métert is jelenthet A nemrég még vízzel telt kikötőben délután kocsik álltak, közvetlen a sárba süllyedt hajók mellett. Hihetetlen látvány volt. Harmadnap egy egész napos kirándulásban vettünk részt Exeterben, ahol a híres katedrálist néztük meg, majd a másik hasonló népszerűségnek örvendő templomot, amelyet a csak Primark- ként emlegetnek. Mindkettő gyönyörű, az ott szerzet élmény életre szóló számomra. Csütörtökön két egymásra épült települést néztünk meg: Lyntont és Lynmouth-t Elképesztő kilátás tárult elénk az óriási sziklákról, amiken átkeltünk: Wales halvány körvonalait is láthattuk. Lynmouth tipikus angol kisvárosra emlékeztetett azzal a különbséggel, hogy a turista szezon vége után gyakorlatilag nem számlál lakost. Az utolsó nap is elérkezett: a Kihívás ideje. Egy témában-, amit a csoportok választhattak ki- meg kell kérdezni az utca emberének véleményét, egy kis prezentáció keretében előadni azt. Nekem ezzel kapcsolatban is csupa pozitív élményem van, az én kérdéseimre mindenki válaszolt, bármennyiA családnál töltött utolsó este igazán jól sikerült, elmeséltük a legkedvesebb idekapcsolódó emlékünket. Szombaton Londont vettük célba. Csodálatos, késő nyári idő fogadott minket a sziget- ország fővárosában. A buszról megnéztük a fő nevezetességeket, majd a Madame Tusseud’s-nál szálltunk ki. A múzeum hihetetlenül nagy és többször előfordult, hogy meg kellett vizsgálnunk, hogy egy viaszbábu vagy egy lélegző ember mellett állva pózolunk-e. Innen a London Eye-hoz mentünk, ahol két óra sorban állás után jutottunk be az egyik üvegkapszulába. Szinte észre sem vettük, hogy mozgunk, mindez csak akkor tudatosult bennünk, amikor a legmagasabb pontján voltunk az óriáskeréknek, belátva szinte az egész fővárost Szavakba sem lehet önteni a kilátást, a sokszínűséget és a szépséget, ami a szemünk elé tárult Ez London - gondoltam. A történtek hatása alatt szálltunk fel a buszra és indultunk el a tranzit szállásra. Másnap gyalogos városnézés során az alábbi nevezetességekhez mentünk el: Buckingham Palace, Trafalgar Square, Picadally Circus és Covent Garden, s tanúi lehettünk a paraolimpikonok maratoni futásának is. Mindenki teljesen a hatása alá került a városnak. Hála Zsiveráné tanárnőnek idegenvezetést is kaptunk, ami még inre kényesek is voltak azok. Erre a projektre két órát kaptunk, ami után újabb két óra szabadidő következett A vásárlás mellé páran beszorítottunk egy kis jótékonykodást is. Angliában nagyon népszerűek a Charity Shop-ok, ahová az emberek meguni/kinőti/szük- ségtelen holmijukat viszik, ezzel támogatva valamilyen szervezetet. Egy órán minden csoport ellátogatott ilyen üzletbe, amely rám nagy hatást gyakorolt, ezért bevittem egy rákos gyerekeknek adományozó boltba két fölsőmet. Ezek után mindenki visszatért az iskolába, ahol elkezdtük készíteni a plakátokat: információkkal, adatokkal, diagramokkal és képekkel raktuk tele őket Óriási élmény volt látni, hallani és természetesen megosztani tapasztalatainkat a többiekkel. Remélem tanáraink is elégedettek voltak az eredménnyel. Zárásként elbúcsúztunk tőlük is. kább élvezetessé tette a kirándulás. Túl hamar indulnunk kellett: komp, aztán utazás hazafelé. Búcsút vettünk a hófehér szikláktól és Angliától. De ott, a hatalmas kompon, az elhaló nap lilás-ró- zsaszínes fényében jó páran megfogadtuk, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy itt jártunk. Mert ez a kirándulás mindannyiunk számára jelentett valamit: egy jó kalandot, szorosabb barátságokat, óriási motivációt a jövőre nézve. Tanultunk és nevettünk egyszerre. Ez az utazás bizonyíték arra, hogy megéri. Megéri felkelni reggel, megéri kinyimi a könyveket, megírni a házit, sírni és feladni néha, hogy aztán mindent újra kezdjünk. Mert mindannyiunk életében van egy hely, ahol az összes munka megtérül és ahol majd arra gondolunk: „koszi, Bolyai!”. GécziLuca 10.B Augusztus 31-e a diákok körében- nagy valószínűséggel- a naptár legsötétebb dátuma. Ebben az évben nekem és hatvan másik iskolatársamnak mégis máshogy alakult: ez volt a nap, amikor elindultunk Angliába. Napsütéses reggelen indultunk el utazásunkra, magunk mögött hagyva az iskolai aggodalmakat, s szüléink óvó tekintetét Egy napos út végén érkeztünk meg kalandunk első helyszínére, Brüsz- szelbe. Itt csoportosan sétáltunk kicsit, igyekeztünk jól nevelt turistaként viselkedni, amit tanáraink két órás szabadidővel honoráltak. Biztos, ami biztos alapon az összes ajándékboltba benéztünk, sokan megkóstolták a híres gofrit, mások inkább a főtéren megrendezett Sörfesztiválon nézelődtek. Mivel az idő sürgetetett, tovább kellett indulnunk az Atomiumhoz, ami az 1958-as világkiállításra készült Következő állomásunk a franciaországi Calais volt. Sikeresen megérkeztünk, kipakoltunk és elégedetten nyugtáztuk, hogy ismét szép helyen járunk. Páran megkísérelgyon beszédesek és aranyosak voltak, nyomokban sem leltük a sztereotípiát, miszerint a britek tartózkodóak lennének. Másnap irányba vettük a sulit.. A SOL központban tanultunk napi négy órát, amiből egyet a szabadban tartottak meg. Csoportokba osztottak bennünket, minden órát más tanár tartott. Alapvetően a beszédet helyezték előtérbe és nagyon intetünk szétnézni a városban, próbára téve francia tudásunkat, aminek a vége ffangol lett. De legalább megpróbáltuk, nem igaz? A legtöbben hamar visszavonultak, mi viszont - másik két osztálytársammal együtt- kihagytuk aznap este az alvást Döntésünk helyességét a kompon (egymás hegyén- hátán alvás közben) vétóztuk. Sajnos a csatornán átkelésről- fent említett okok miatt- nem tudok sokat mondani, viszont az tény, hogy legalább pihentem picit. Aztán Dover fölénk magasodó sziklái jutatták eszünkbe, hogy megérkeztünk. Első állomásunk Salisbury volt, ahol kis városnézés mellett megtekintettük a hatalmas katedrálist. Ezek után Stonehenge felé vettük az irányt, amely ugyancsak nagyon érdekes volt, noha a képzeletemben valahogy nagyobbnak gondoltam. Utazásunk végső céljában, Barnstaple-ben vendéglátó családunk már várt minket. Mindenki nagyon kíváncsian várta, hogy milyen lesz majd vérbeli britekkel lakni. A családok többnyire na^ I 1 » » I ft % Bolyais diákok élménybeszámolói külföldi tanulmányútjaikról (II.) Kulturális és természeti kincsek nyomában
