Nógrád Megyei Hírlap, 2012. december (23. évfolyam, 278-300. szám)

2012-12-01 / 278. szám

Tgjr▼ppiips ír p rw% JOLJL X JCjJLiJELi X EVANGÉLIKUS ÉLET Templomszentelési ünnep és Mártöri napi szeretetvendégség Balassagyarmaton A felvilágosult uralkodó, II. József Tü­relmi Rendelete tette lehetővé a balas­sagyarmati evangélikusok számára, hogy 1785-ben templomot építsenek. A torony csak később, 1808-ban épült. A templomszentelési ünnepet idén no­vember 11-én vasárnap a délelőtti is­tentiszteleten tartotta a gyülekezet, mely a hittanosok egy csoportjának énekével kezdődött: „Vasárnap van, szól a harang, jertek fiúk, lányok, az imád­ság hajlékában vár az Isten rátok!”. A gyülekezet lelkésze, Bartha István igehirdetésében az „élő kövekből” épült templomra irányította a figyel­met, és örömét fejezte ki, hogy az ősök áldozatával felépült templom ma is egy lelkileg megújulni és fejlődni képes kö­zösség otthona lehet. Mivel a templom orgonája épp 150 év­vel ezelőtt épült, a kerek évfordulót orgo­nahangversennyel koronázták meg. Perneczky Zsolt, a Rózsavölgyi Márk Mű­vészeti Iskola tanára szólaltatta meg a hangszert A darabok szervesen illesz­kedtek a liturgiába. A művész, az alka­lomhoz illő módon, nagyrészt a legismer­tebb evangélikus szerző, a barokk zene és az orgonamuzsika kiemelkedő alakja, J. S. Bach műveiből választott. Az istentisztelet méltóságát tovább emelte, hogy ez alkalommal részesült ke- resztségben egy felnőtt fiatal, Börcsök Zsanett. így a gyülekezeti kórus, az álta­la előadott egyik darab, a szinte klasszi­kussá vált, szívhez szóló skót dallamú „Amazing grace” kezdetű ének magyar nyelvű változatával őt is köszöntötte. A gyülekezet felügyelője, Cserni Zoltán biz­tató szavakkal szólt a jelenlévőkhöz, és egyben hívogatta őket az ünneplés dél­utáni folytatására. Fél négykor már megtelt a gyülekeze­ti terem. A mintegy ötven fős CSAK TE kó­rus Terényben és hozzá közeli települése­ken élő családokból verbuválódott. Ma­gyar népzenei ihletésű, keresztény hitről tanúságot tevő énekeiket a szerző, Draskóczy Lídia vezényelte, és kísérte au­tentikus népi hegedűjátékával. A többsé­gében gyerekekből álló énekkar szolgála­ta nem csak elnyerte a közönség tetszé­sét, hanem egy kánon erejéig ők is bekap­csolódtak a közös éneklésbe. A jó hangulatú koncertet Márton nap­hoz híven, a gyülekezeti tagok által ho­zott libatepertővel, újborral ünnepelték meg. A szeretetvendégség lehetőséget adott az egymás közti beszélgetésekre, ismerkedésre. A gyülekezeti énekkar tagjai az alkalmat megragadva, a jelen­lévők nyilvánossága előtt köszönték meg karvezetőjük, Antal Gusztávné tü­relmes és odaadó munkáját. A befejező istentisztelet liturgikus éne­keit Magos Krisztián kísérte, az igehirde­tési és úrvacsorái szolgálatot pedig a ven­dég kórusban éneklő és muzsikáló Fűke Szabolcs galgagutai lelkész végezte. A Máté evangéliuma 13-dik fejezetében ol­vasható, a halászhálóról szóló jézusi pél­dázat felolvasása után az ítéletről, a meg­újulás szükségességéről és örömteli lehe­tőségéről prédikált. Bartha István lelkész, Balassagyarmat CSÁKIÉ Meghívottak vagyunk! Minden azzal a CD- vel kezdődött, amit az egyik nyári egyházme­gyei rendezvényről ho­zott haza családunk Feje. Egy hosszabb autóutunkon kezdtük el hallgatni, és azóta - bár hónapóíi teltek el - egyfolytá­ban énekig dudulgytja két óvo­dás-korú gyermekünk a fülbemá­szó dallamokat, kedves szövegű dalokat. Egyik napról a másikra, észrevétlenül „Csak Te” rajongók­ká váltunk, úgyhogy nem is volt kérdés, amikor meghívást kap­tunk a balassagyarmati evangéli­kusgyülekezetben szervezett kon­certjükre, hogy családilag ott le szünk. Es ha már ott voltunk, a kórus vezetőjét, Draskóczi Lídiát is megkértük, hogy meséljen egy kicsit a kórusról:- Hogyan kezdődött a „Csak Te” története?- Kórusunk egészen különle­ges módon, „fordított sorrend­ben” alakult. Nem az volt erede­tileg a célunk, hogy létrehoz­zunk egy kórus, hanem az, hogy Istent dicsőítsük. 2009 nyarán adta Isten az első éneket a szám­ba, amelyet hamarosan sok Őt dicsérő, Róla szóló ének követett- Látni a fellépők között kicsi­ket és nagyokat, idősebbeket és fiatalokat Kikből áll tulajdonkép­pen a kórusotok?- A kórus alapja a terényi fe- lekezetközi bibliakör, azonban az évek folyamán kibővült főleg falubeli, de környékbeli - galgagutai, hollókői, csesztvei, herencsényi - családokkal, vala­mint Budapesten élő zenész ba­rátaimmal is. A mára közel 50 fős kórust családok alkotják. Szülők és gyerekek együtt éne­kelnek. Csak Istenről dalolunk, ezért lett a nevünk CSAK TE (CSAládi Kórus TErény).*Nevadó igénk a 8ó. zsoltár lO.verse: „Mert nagy vagy te, és csodadol­gokat mívelsz, CSAK TE vagy Is­ten egyedül!”- Mivel foglalkozol a kórus mellett?- Férjemmel és 3 gyermekem­mel 2002 óta élünk Terényben, Budapestről költöztünk ide ebbe a gyönyörű Nógrád megyei falu­ba. Klasszikus zenészként vé­geztem, de időközben „átpártol­tam” a népzenéhez. A moldvai csángó zenét muzsikáló Zurgó és a Mokányos együttesek tagja vagyok. Gyakran tartunk tánc­házat, koncerteket. Ezen kívül hegedűt tanítok, és zeneórát tar­tok. Célom, hogy megszerettes­sem a gyerekekkel a zenét, vala­mint a muzsikálás és az éneklés örömét átadjam nekik.- Egy-egy kóruspróbára na­gyon sok embert kell megmozgat­ni. Milyen időközönként tudtok így próbálni?- Heti rendszerességgel saj­nos a kórustagok elfoglaltsága miatt nem tudunk. Inkább in­tenzívebben próbálunk egy-egy koncert előtt.- Mennyire sűrűek a fellépé­sek, milyen alkalmakon, rendez­vényeken fordultatok már meg?- Sok helyen felléptünk már: a nógrádi és a galgagutai evan­gélikus templomban több alka­lommal, a galgahévízi és a sződligeti katolikus, a Budapest­fasori és aBudapest- svábhegyi reformá­tus templomokban, a székesfehérvári REND református rendezvényen, Balassagyarma­ton a zeneiskolában jótékonysá­gi kontierten, Terényben áZ evangélikus templomban, vala­mint rendszeresen éneklünk az ökumenikus imahéten, illetve a falunapon is. Tavasszal a kassai református gyülekezet meghívá­sára két napos felvidéki úton vet­tünk részt.- Készült már egy CD lemeze­tek - mesélj erről egy kicsit!- Amint említettem, először volt az Istent dicsőítő éneklés öröme, amelyből egyre több új ének született. A 2010 karácso­nyán megjelent „Örömömben, bánatomban" c. lemezünk még főleg arról szólt, hogy az új éne­keimet CD-n is megmutassuk. Tulajdonképpen ezért alakult meg a kórus, majd később a sok fellépés és együtt-éneklés hatá­sára csiszolódott össze.- Mik a terveitek a jövőre néz­ve?- Az új énekeimből nemrég felvett CD anyaga most van „vá­gás” alatt. Az „Örömömben, bá­natomban” lemezhez hasonlóan hangszeres kísérettel játszszuk a dalokat: gitár, hegedű, brácsa, fuvola, zongora mellett a népze­néből ismert furulya, koboz, ütőgardon és a dob is megszólal. Remélhetőleg e hónap közepére megjelenik, és következő kon­certünkön már bemutathatjuk! Szeretettel várunk mindenkit a balassagyarmati művelődési házba dec. 18-án 18 órától! ZsugyetKlenovics Katalin Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá „Boldog az, aki Isten országának vendége. ” 0 pedig a következőképpen válaszolt: „Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak Jöf jetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki Föl­det vettem, kénytelen vagyok kimen­ni, hogy megnézzem. Kérlek, ments kengemiA másikazt mondta: Öt iga ökrötvettem, megyekés kipróbálom. Kérlek, ments k engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor vissza­tért a szolga, jelentette mindezt urá­nak A ház ura megharagudott, ésezt mondta szolgájának Menj k gyor­san a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomoréko­kat, a sántákat és a vakokat A szol­ga aztánjelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájá­nak Menj el az utakra és a kerítések­hez, és kényszeríts bejönni minden­ki, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstol­ja mega vacsorámat "(Lk 14,15-24) „Tele van a világ várakozással. Talán még sosem tűnt ennyire bi­zonytalannak a jövő, mint a mos­tani Advent idején. A népek a vi­lág vezetőitől várnak válaszokat és megoldásokat. Az egyénben a várakozás vágyakozássá egysze­rűsödik: valami többre vágyik. Olyanra, amit sem rozsda, sem árfolyam „nem emészt”. Olyanra, ami felette áll az egyre gyakoribb változásoknak.”- olvastam nem régen valahol... Ebben a bibliai szakaszban pe­dig arról hallunk, hogy a nyilván­való meghívás ellenére hol kere­si az ember a maradandót, az ér­tékeset, hol próbálja magát hasz­nossá tenni, vagy mi az, amit ha­laszthatatlannak tart és mi az, amit halaszthatónak. Ezek dönté­sek. És hozunk ilyen döntéseket, kell hoznunk ilyen döntéseket. A döntés pedig valami olyan dolog, amit időről időre meg kell harcol­ni. Mondhatnánk azt is, hogy minden helyzet tud nehezedni. Amit korábban könnyen eldön­töttem, vállaltam, megígértem, az is róhat rám olyan feladatot, megne­hezedhet annyira, hogy menekül­nék belőle. Legyen az házasság, vagy egy felelős munkakör, esetleg egy gyülekezethez való tartozás. Az Úr Jézushoz való tartozás is egy döntés. Ebben a történetben a barátság­ról van szó és az ahhoz kapcsolódó kellemes kötelességről. Egy lako­mán kellene részt venni. A kép majdnem abszurd. Az ilyet “nem szokta kihagyni” az ember, csak ha valami komoly oka van. És azt látjuk, a magukat kimen­tőknek bizony nincsenek komoly okaik. Inkább csak nem érdeklőd­nek, lusták, vagy már nem fűződik érdekük a találkozáshoz... Pedig itt nem akármilyen lako­máról van szó... És nem akármilyen barátságról, hanem a velem barát­kozó, engem barátként meghívó Is­tenről. Talán ez a mondat is abszurdv..egy ideig, mert minden ami biztos, remegő világunkban, abszurdnak tűnik. Jtoldog az, aki Isten országának vendége.” E mondat előzménye az irgal­masságra és a személyválogatás nélküli „jóságosságra” való felhí­vása Jézusnak. Az így cselekvő, így élő ember jutalmáról is be­szél: ...hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomoré­kokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig vk szonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.” És ekkor kiált fel így egy ott lévő vendég, bizonyára nem gúnyolód­va. Ő szeretne Isten országának a vendége lenni. És arról szól a példá­zat, hogy hogyan lehet az. És arról is, hogy hogyan marad ki ebből a vendégségből sok ember, mert nem tud róla, vagy már nem érdeklődik, lusta, esetleg „nagyon elfoglalt”, vagy egyszerűen csak úgy hiszi, hogy nem fűződik hozzá érdeke. A magukat kimentők meg van­nak győződve arról, hogy amit a lakoma helyett tesznek, illetve amire hivatkoznak, hogy miért nem lesznek ott a lakomán, az fontosabb. Pedig itt a szív örömé­ről és a lélek békességéről van szó, ami miatt várjuk az ünnepet és ami nem csak az ünnep idején hiányzik. Jférlek, ments ki engem!” Hányféle hangsúllyal lehet ki­mondani ezt a mondatot A bajban lévő segítségért való kiáltása is le­hetne ez. Ebben a példázatban pe­dig arról van szó, hogy a meghívot­tak úgy érzik, a lakomáról kellene őket kimenteni. A helyzet valóban abszurd. A tény pedig az, hogy a sa­ját önzésükből, lustaságukból, ér­dektelenségükből és szeretetlensé- gükből, a hamis indokaik közül, gondolatok, szokások, lelki hiá­nyok, fájdalmak közül, amikből az ember kifelé vágyakozik, amikor már felismerte őket. Onnan kellene kimenteni. És onnan menthet ki a meghívás. Isten meghívása. És az Úr Jézus szomorúan arról beszél, amikor valaki udvariasan elutasít­ja magától ezt a szeretetek ^4 szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de mégvan hely. Akkorazúreztmond- ta a szolgájának: Menj el az utakra és a kérdésekhez, és kényszeríts be­jönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, sen­ki sem kóstolja mega vacsorámat ” Itt egy nép süketségéről is lehet szó, ahogy nem ismerte meg meglátogatása idejét. És a ma em­berének a süketségéről, vagy ar­ról, ahogy befogja a fülét, amikor Istenről, Jézusról van szó. Vagy befogja a fülét, mert csalódott, ta­lán miattunk, keresztyének mi­att is, a szeretetben való követke­zetlenségeink miatt, az ember gyarlósága miatt. De halljuk meg az evangéliumi mondatot, ami válaszol és csatlako­zik ádventi mottónkhoz: „Még van hely!” És az Úr kiadta a parancsot, hogy hívjanak meg mindenkit, té­ged és engem is. Mert még van hely. Sőt Isten mellett valóban a he­lyemre kerülök. Fűke Szabolcs lelkész, Galgaguta

Next

/
Oldalképek
Tartalom