Nógrád Megyei Hírlap, 2012. december (23. évfolyam, 278-300. szám)

2012-12-29 / 300. szám

R)TÓ:SZnASI ANDRÁS 5 KU LTÚRA 2012. DECEMBER 29., SZOMBAT A SKÁID Kodály tagiskola kamarakórusa Karácsonyné Kaposi Ida vezényletével lépett fel Hangulatában, külsőségeiben az ünnepváró adventi napokhoz kapcsolódott, tartalmában azon­ban az ilyentájt szokásos évzáró programnak számított a Tájak Ko­rok Múzeumok Egyesület Salgó­tarjáni Tagcsoportjának a minap a hangulatos karancslapujtői ren­dezvényházban tartott összejöve­tele. A számvetés az eddigieknél is nagyobb szerepet kapott, tekint­ve, hogy a szervezet harminc év­vel ezelőtti alapításáról is hivatott volt megemlékezni. A műsorvezető Koronczi Korné­lia egy Márai-idézettel adta meg a program alaphangját -„...az ün­nep az élet rangja, felsőbb értelme ” - majá Kiscsitári Tibor mint jelen­legi elnök köszöntötte a jelenvolta­kat. Az alkalom illő és méltó kul­turális, művészeti műsort versek, ének- és zeneszámok, táncproduk­ciók alkották vendégegyüttesek és szólisták, valamint egyesületi ta­gok előadásában. A SKAID Kodály tagiskolájának Karácsonyné Kaposi Ida vezette 7. osztályos ka­marakórusa bizonyította Kodály Zoltán igazát- „Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk..” A bemu­tatott művekkel sajátos világkörü­li utazásra vállalkoztak, amelynek végső állomása egy magyar kará­csonyi dalcsokor volt. Dánosok Lil­la amellett, hogy a Kodály iskola ötödik osztályosa, a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intéz­mény énekszakos növendéke is. Különleges tehetsége van a nép­dalokhoz, amelyet ezúttal is iga­zolt. A táncművészetet több tár­sastánc formáció (Savaria művé­szeti iskola, Havanna táncstúdió) is képviselte a rendezvényház par­kettjén. A sajátos összeállítású és hangzású helyi zenekar - a Family Deák - magyar ihletésű számokkal járult hozzá az aján­dékműsor sikeréhez. Deák Béláék talán a legnagyobb tapsot a Csík zenekar slágerével a „Most múlik pontosan”-al aratták. Nándori Fenencné szervezőtitkár ez alkalommal tartott beszámoló­jában a 2012-es esztendő számba vétele mellett nagy ívű áttekintést adott az egyesület elmúlt három év­tizedéről. Elmondta, hogy az or­szágban 1978 óta működő Tájak, Korok, Múzeumok klub tevékeny­ségére Salgótarjánban 1981-ben egy úgynevezett pecsételős játék alapján figyeltek fel az alapítók, akik 34 fővel 1982. december 13-án hozták létre a salgótarjáni csopor­tot Az első elnök Vongrey Béla volt, akit dr. Lukács Ida követett A korai időszaktól kezdve sokat utaztak, ki­rándultak, hogy megtekintsenek, megismerjenek különböző műem­lékeket, például az Árpád-kori templomokat. Budapesten sorba vették a különböző múzeumokat, híres épületeket s vidéken is tema­tikus egységek - így a történelmi családok öröksége - szerint keres­ték fel az épített és természeti kör­nyezet értékeit Az ország 57 településében ápolnak baráti kapcsolatokat. Ezek révén, illetve az úgynevezett bejáró túrák alapján egy-egy év­ben több száz vendég érkezik Sal­gótarjánba. Rendszeresen és nagy számban járnak fővárosi színhá­zakba - köztük a Magyar Állami Operaházba - ahol már régen jó is­merősként fogadják a tarjám bér­lettulajdonosokat Fennállásuk ko­rai időszakaszától végeznek ke­gyeleti tevékenységet, amely ma­napság már szerves, meghatározó része munkálkodásuknak. So­moskői István 1848-as honvédtiszt emlékét itt helyben ápolják, bő év­tizede pedig minden esztendőben ellátogatnak Salgótarján első pol­gármesterének, dr. Förster Kál­mánnak zirci és dr. Domyaí Béla egykori helyi tudóstanár keszthe­lyi sírjához. Jó ideje végeznek kör­nyezetvédelmi munkát is. A Tájak, Korok, Múzeumok... több mint háromszáz fős tagsága alkotja a salgótarjáni színházi elő­adások, zenei rendezvények, iro­dalmi estek, kiállítások, városi ün­nepségek közönségének jelentős hányadát. Ennek kiemelt jelentő­sége volt a most búcsúzó év ren­dezvénysorozata során, amely a várossá nyilvánítás 90. évforduló­járól volt hivatott méltó módon megemlékezni. Saját kereteik kö­zött tíz alkalommal tartottak kü­lönböző témájú kilencperces elő­adásokat Ezeket éppúgy tervezik összefűzni, mint ahogyan megje­lentettek egy jó visszhangot kivál­tott hiánypótló kiadványt a tavalyi templomjáró túrájukról is. Havi klubfoglalkozásaikon 1726-an, ki­rándulásaikon 679-en vettek részt 2012-ben. A csoportot erős közös­ségi mentalitás, összetartó erő jel­lemzi. Olyannyira, hogy történe­tükben lezárva egy szép szakaszt, ezentúl önállóan, az országos szer­vezetből kiválva végzik majd mun­kájukat, amelynek céljai változat­lanok és dr. Dornyay Béla „Honis­merettel - honszeretethez” gondo­latában foglalhatók össze legrövi­debben. Nándori Ferencné köszönetét fejezte ki a munkáju­kat segítő városi önkormányzat­nak, civü szervezeteknek, egyhá­zaknak, intézményeknek, kiemel­ten a József Attila Művelődési és Konferencia-központnak. Határa­inkon túl is jó munkakapcsolato­kat ápolnak. Az értékelést követően dr. Vongrey Béla elnök özvegye gyer­tyát gyújtott az elhunyt elnökök és minden eltávozott tag emléké­re, majd az alapító tagok - Gartai Kamilla, Gartai Márta és Vongrey Béláné - köszöntésére került sor. Braun Józsefnek külön is megkö­szönték az elnöki székben végzett hatéves munkát. Tíz nem alapító, de régi tag emléklapot kapott. Ugyancsak kiérdemelte a köszö­netét Nándori Ferencné, aki tizen­öt éve tölti be funkcióját. A meghí­vottak részéről, Baglyasalja Bará­tainak Köre képviseletében Szilasi András köszöntötte a jubiláló szer­vezetet. A gazdagon terített, ked­ves ajándéktárgyakkal is ünnepi­vé varázsolt asztalsorok mellett 158-an foglaltak helyet. Kulturált szórakozásukhoz a Fodor Sándor és Horváth István alkotta duó szol­gáltatott kellemes háttérzenét. Csongrády Béla A Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület évzáró összejövetelén több mint százötvenen vettek részt Zenés áhítat Az 1936-ban felszentelt acélgyá­ri Szent József templom orgonáját 1938. május 9-én adták át rendel­tetésének. Eszerint közeleg a 75. évforduló, amelyről Salgótarján­ban rendezvénysorozatkeretében emlékeznek meg. Az első progra­mot az adventi zenés áhítat képez­te. Anevezetes hangszert Diási Ta­mils orgonaművész szólaltatta meg, közreműködött a templom Schola nevű kamarakórusa, a mű­sorközlő szerepét Diósiné Gebhardt Zsuzsa töltötte be illetve mondta el Wass Albert „Karácso­nyi versek D.” című művét Az ün­nepi programban elhangzott - többek között - egy ősifrancia ad­venti ének, a „Népek megváltó Is­tene” című gregorián dallam,/. S. Bach korálelőjátéka, Coretta „Magnificat”-jából a „Grand Jeu” című tétel, Antalfjy-Zsimss Dezső „Karácsonyi hangok ”, Liszt Ferenc „Karácsonyfa” és „Nun Danket” című műve. Az emlékév terveit Varga András plébános körvona­lazta. A legközelebbi eseményre január 27-én, Salgótarján várossá válásának ünnepén kerül sor. Tarjáni „Stációk”... Egyértelműen tudatos szerkesztés következ­ményeként került a Palócföld 2012/6-os számá­nak borítójára Kovács Bodor Sándor salgótarjáni dokumentumfilmes, fotográfus „Az elkerülő út” című képe, amely sajátos szemléletével és bravú­ros technikájával jól adja vissza az annak idején oly nagyon várt és ma már Salgótarján minden­napi életben nélkülözhetetlennek tetsző közle­kedési ütőér hangulatát. A fotó nyilvánvalóan kí­vánkozott abba számba, amelyben Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester nyilatkozik a vá­rossá válás 90. évfordulóját ünneplő 2012-es em­lékévről, amelyben az itt élő Földi Gergely festő­művész beszél „Eddig” című reprezentatív kiál­lításáról s amelyben szó esik a helyi kálvária stá­cióinak rekonstrukciójáról is. A „Találkozási pontok” című rovatban Székyné dr. Sztrémi Melinda Nagy Csilla szerkesztő kérdéseire válaszolva kifejti, hogy kiemelt jelentőségű esemé­nyek számított két önerőből készült beruházás: a vá­ros első polgármestere tiszteletére létrehozott Kovács Bodor Sándor „Az elkerülő út” című fotója a Palócföld 2012/6-os számának címlapján Förster-emlékpark a benne elhelyezett Förster- szoborral, valamint az új Országzászló Emlékhely kialakítása. Az emlékév programjainak második csoportja a jövőt alkotó ifjú generációkhoz, a fiata­lokhoz kapcsolható. Nem véletlen, hogy a testvérvá­rosi találkozóra érkezett külföldi delegációk is nagy­részt gyermekcsoportokkal érkeztek. A harmadik egységet a különböző szervezetek, intézmények ál­tal szervezett kulturális rendezvények összessége jelenti. Ezek során „együtt lélegzett a város 2102- ben... S attól lesz egy település város, hogy az ott la­kók közösséget alkotnak..” - mondja a polgármes­ter asszony. A „Kép-tér” rovat tartalmazza Kanyó Emma beszélgetését Földi Gergellyel abból az alka­lomból, hogy a festőművésznek a Nógrádi Történe­ti Múzeumban novemberben nyílott meg eddigi munkásságát összegző tárlata. Mint mondja: „él­ményalapú”, elsősorban Somoskőújfalui és salgótar­jáni fogantatású festészetet művel. Kialakult benne „egy olyan világfelfogás, amiben a képzőművészet­nek, a művészetnek jelentősége volt A hit, hogy ké­pes az ember felelősséggel megváltoztatni a világot Persze ezzel együtt a kétkedés is, hogy én vagyok-e a megfelelő ember erre. Mindebben nagyon sokat se­gítettek mestereim: főiskolai tanárom Kovács László és édesapám, Földi Péter”. Gáspár István Gábor „Stá­ciók” című írásának apropóját az adja, hogy az 1943-ban felszentelt salgótarjáni kálvária megron­gálódott stációit a közgyűlés támogató határozatá­val, konkrétan Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátor tanszéke, jelesül Tamovean Katona Ta­más végzős hallgató közreműködésével sikerül megmenteni. A lapszám tarjáni jellegét erősítik Losonczy Ildikó helyi képzőművész munkái is. Természetesen sok más, érdeklődésre és olva­sásra ajánlható írás is található a Palócföld idei utolsó számában. Mintegy ízelítőként említjük a „kávéházi szegleten”-ből a felvidéki Szászi Zoltán „ennyi...” című versét, Philip Larkin angol költő műveit Szili József fordításában, a „Próza és vidé­ke” rovatból Németh Ványi Klári Helen Büttner fes­tő Czóbel Minka költőnek írott levelei kapcsán megfogalmazódó regényének részletét, Papp Dé­nes értekezését a „Kutatóterület”-ből Örkény István „Rózsakiállítás” című kisregényéről vagy éppen Kabdebó Lóránt irodalomtörténész Báger Gusztáv költészetéről, könyveiről írott méltatást az „Ami marad” című rovatból. Cs. B. Kopik jaj. apu, szegény apu.,. Müller: Mária Plautus: A hetvenkedo katona Camas: Félreértés Marben Közelebb Shaw: Sosem lehet tudni Szávay: Hevimetál, bányait), lelten onat Fésűs: Kiváncsi királykisasszonv Ensikat: Brémai muzsikusok j ZENTHI ~ FERENC inna lijiTúiíÉs Eredményekben, sikerekben és színházi élményekben gazdag boldog új esztendőt kíván a Zenthe Ferenc Színház társulata! wwv,zentheszinhaz.hu% iniö# zentheszinhaz.hu Harminc év az értékek nyomában

Next

/
Oldalképek
Tartalom