Nógrád Megyei Hírlap, 2012. december (23. évfolyam, 278-300. szám)
2012-12-27 / 298. szám
NOGRADMTW» 2012. DECEMBER 27., CSÜTÖRTÖK 1 Oláh Gergő: „Utáltam, hogy folyton küzdeni kellett mindenért" Néhány hónappal ezelőtt még a nógrádi megyeszékhelyen gereblyézett egy közmunka programban, most pedig az egész ország róla beszél, őt ünnepli. Oláh Gergő története tipikus hollywoodi sztori lehetne hazai kiadásban. Az énekes fiatal kora ellenére már nős, két gyermek boldog apukája. És valóban boldog, mert folyton mosolyog. Azonban voltak az életének olyan pillanati, amikor képtelen volt nevetni. Sándor András SalgótanátBudapesL - Felfogtad egyáltalán, hogy mi történt veled az elmúlt hónapokban? - Igen is, meg nem is. Tudod, olyan ez, mint amikor évekig vágysz valamire, de tűi sok a kudarcélmény, és bármennyire is vágysz az adott dologra, egy idő után nem hiszed el, hogy az neked valaha sikerülhet Odabent, legbelül persze titkon mégis abban bízol, hogy igen, de a sorozatos visszautasítások miatt mégis ott van benned a kérdőjel. Tehát felfogtam és felfogom - ennyi sikerélmény után most már fel is kell -, de mégsem hiszem el. Hónapokig ott állok az egyik legnézettebb televízió műsor színpadán, milliók néznek, fiéfiTfÉfl'éffÖ'égyre több bizalmat, bátorítást kapok. Ezek hatalmas dolgok! Te is tarjáni vágyj égy helyről jövünk, pontosan tudod, milyen nagy dolog, ha egy vidéki gyerek bejut a szórakoztatóiparba.- A „ vidéki gyerek” jelzőhöz nyugodtan hozzáteheted, hogy szegény. Vagyis szegény vidéki gyerek.- Igen... Annyit, de annyit nélkülöztem már. Igaz, rosszabb lenne a helyzet, ha harmincon túl lennék, és akkor is ezt nyilatkoznám. Amint a példám is mutatja, 24 esztendősen még semmi nincs elveszve. Képzeld el, amikor a Corvin sétányon beköltöztünk a lakásba, ahol a verseny során laktunk, először a lélegzetem is elakadt. Gyönyörűen berendezett, új építésű lakás! A mi albérletünk ennél jóval kisebb és szerényebb. De nemcsak az okozott meglepetést, hogy milyen szép helyen lakhatok. Rég láttam ennyire telipakolva hűtőszekrényt. Volt is lel- kiismeret-furdalásom, amikor kinyitottam. Ha csak egy csokit vettem ki belőle, akkor is eszembe jutott a feleségem és a két gyerekem. Tulajdonképpen ez adta a legtöbb erőt a verseny során. Elhatároztam, addig nem nyugszom, amíg meg nem teremtem számukra ugyanazt a kényelmet, amiben Pesten nekem is részem volt. Nagyon remélem, hogy soha többé nem kell nélkülöznünk!- Azt monda egyszer egy okos ember, hogy a küzdelmek kitartóbbá tesznek. És talán erősebbé is.- Nem akarok már küzdeni. A küzdés szenvedés. Utáltam, hogy régen a legapróbb dolgokért is küzdenem kellett. Pedig semmi másra nem vágytam, mint egy hétköznapi, nyugodt életre. De pénz nélkül azt nem lehet. (Ekkor odalép hozzánk egy lány aki autogramot kér kedvencétől. Gergő készséges.)- Mit írtál neki ilyen hosszan?- Azt, hogy nevessen sokat. Mindenkinek ezt írom. A nevetés az egyik legfontosabb dolog a világon.- Te mindig tudtál mosolyogni?- Voltak olyan pillanatok az életemben, amikor nem volt hozzá erőm. Engem egyébként kizárólag a pénztelenség keserített el eddig. Csak az tudott padlóra küldeni. A tudat, hogy én vagyok a családapa, de nem tudom megadni a szeretteimnek azt, amit szeretnék, felőrölt. Most azonban más lesz minden. (Újabb rajongó érkezik, aki szintén aláírást kér.)- Nehéz lesz így befejezni ezt a beszélgetést. Csodálkozom egyébként, hogy itt az RTL-ben is aláírást kérnek tőled. Képzelem, mi lehet odakint az utcán... Azt felfogod, mennyien rajonganak érted?- Tudod mi az érdekes? Nem csak fiatalok jönnek oda, hanem öltönyös ügyvédek is, aktatáskával a kezükben. Vagy idős emberek, akik menni alig bírnak, de odajönnek és gratulálnak. Ez nagyon jó érzés.- Te kértél valaha aláírást valakitől?- Nem, én nem vagyok rajongó típus. Pedig itt az RTL-ben aztán nem győzöm kapkodni a fejem, mert minden percben elmegy mellettem egy híres ember. Nem beszélve arról, hogy a mentorom, Geszti Péter mekkora nagyágyú. Annyira örültem annak, hogy őt kaptam! Csak zárójelben jegyzem meg: mindig is arra vágytam, hogy ő legyen a mentorom. Minden téren felnézek rá. Amikor beszél, nincs olyan szava, amit elengedték a fülem mellett.- Mikor adta meg a telefonszámát?- Azonnal, amint kiderült, hogy ő foglalkozik majd velem. Kicsit olyan már, mintha a második apám lenne. Nagyon hamar kialakult közöttünk egy bensőséges bizalmi kapcsolat. Egyébként minden mentoráltjával sokat foglalkozott. Nem gondoltam volna, hogy egy tfflSntorennyit-törődik a versenyzőivel, j^indenre figyelt: a dalra, a^fitóadás- modra, a lelkünkre, az érzéseinkre.- Kellett ápolni a lelkedet?- Igen. Már a legelső lelki válságnál észrevette, hogy valami baj van. Rákérdezett, majd alaposan átbeszéltük a problémát.- Mi volt a baj?- A feleségem egyedül maradt otthon a két kisgyerekkel. A kislányom 3 éves lesz, a kisfiam pedig másfél esztendős. A feleségem ugyan nem akarta elmondani, de megtudtam, hogy újabb anyagi nehézségek támadtak.- Hogyhogy nem tudtad? Nem közös kasszán vagytok?- Dehogynem, de nyilván 52 ezer forintból nem lehet megélni. Albérlet, pelenka, stb. Nem tudtam, hogy ekkora a baj. Aztán megoldódott, apósomék is segítettek. Egyébként a feleségem szüleinek és a sajátjaimnak is sokat köszönhetek, mert mindig mellénk állnak, és támogatnak, ha tudnak. Ők sem tudnak mindig. Tudtam, hogy az a bizonyos ügy is meg fog végül oldódni, de nagyon rossz érzés volt, hogy megint belekeveredünk abba a helyzetbe. Miért kell ezt a családomnak átélnie?- Nem lehet megszokni a nélkülözést?- Te meg tudnád szokni?- Én is voltam nagyon csóró - nálad is csóróbb - a salgótarjáni bányászkolónián, de akkor valahogy nem hiányzott semmi.- Én nem szeretném megszokni a nélkülözést! Visszatérve az előbbi történetre: Peü akkor észrevette az arcomon, hogy valami nem stimmel, és leült velem beszélgetni. Aztán tőle függetlenül, másnapra megoldódott a dolog. Annyira jó, hogy többé nem kell ilyen helyzetbe kerülnünk!- Azt mondták a stábtagok, hogy nálad családcentrikusabb embert még nem láttak.- Mindig családcentrikus voltam. Akkor is, amikor még nem voltak gyerekeim. Miután az általánosból elballagtam, Nyíregyházára mentem táncművészeti középiskolába. Kollégiumban laktam, de nem bírtam a távolságot, nagyon hiányoztak a szüleim. Képzelheted, mit éltem át most, amikor a feleségem és a gyerekeim voltak távol. Három hónapot teljesen kihagytam a gyerekeim életéből. Akinek családja van, az tudja, hogy egy másfél éves kisfiúnál mit is jelent ez pontosan. Sok mindenről lemaradtam. Lesz mit bepótolnom. A feleségemtől, és a két pici • gyerekemtől hatalmas áldő23tot kívánt, hogy nem voltam velük. A feleségem nélkül nem sikerülhetett volna, na Niki nem támogat, és nem ilyen erős, most én sem lennék itt. Az elmúlt hónapokban elsősorban az X-Faktorról szóltak a napjaim, de ő mindvégig kitartott mellettem és támogatott, és ami a legfontosabb: szinte egyedül nevelte a gyerekeinket- Közelebb hozott titeket egymáshoz a távolság?- Sokkal! Nem csak vele, a szüleimmel és a testvéreimmel is közelebb kerültünk egymáshoz. Pedig lelkileg soha nem voltunk igazán távol. Ez a verseny mindenkivel közelebb hozott. Bensőségesebbé tette a családi kapcsolataimat. És amire soha nem gondoltam volna: új Oldaláról ismertem meg a feleségemet. Pedig azt hittem, már mindent tudok róla, hiszen hét éve együtt vagyunk. A távolság még jobban összekovácsolt minket. Most még jobban szeretem, mint eddig.- Szereted, vagy szerelmes is vagy?- Szerelmes vagyok! Mindketten pozitívan csalódtunk a másikban. Ez az időszak egyikünknek sem volt könnyű. Láttuk, hogyan viseli a másik a nehézségeket, és ez mindkettőnk szemében felemelte a másikat. Niki örül, hogy nem változtatott meg a siker, és ugyanaz az ember maradtam, aki a verseny előtt is voltapi.- Tudsz róla, hogy fogadásokat kötnek arra, hogy meg fogsz változni?- Hallottam már én is ezekről a butaságokról. Azt jósolgatják, hogy a pályatársaim többségéhez hasonlóan majd én is elhagyom a családomat, és iszákos ember leszek. Mondják csak nyugodtan, engem nem érdekel! Engem ez a világ sosem fog elragadni. Nem azért akartam énekelni, hogy csajózzak, vagy igyák, hanem azért, hogy mosolyt csaljak az emberek arcára a tehetségemmel. A bulizás, az ivászat egyáltalán nem érdekelnek.- Kiélted magad, amíg nem találkoztál Nikivel?- Hajjaj! Csajozós típus voltam a feleségem előtt. Amikor megismertem őt, minden félbe szakadt. Azóta senki nem érdekel, hidegen hagy minden.- Féltékeny típus a feleséged?- Az bizony. Nagyon is! (nevet) De nincs rá oka, mert mindent őszintén elmondok neki. Még azt is, ha szerelmes levelet kapok a közösségi oldalon.- Geszti felkészített arra, hogy kísértések fogják az egész pályafutásodat kísérni?- Beszéltünk erről, de hidd el, hogy nem érdekel a szórakoztatóiparnak ez a része. Soha nem fogok okot adni arra",' hogy Niki féltékeny legyen. Ő az ideá-,v lom, mindenben megfelel. Gyönyörű, okos, intelligens nő, jó feleség és kitűnő anya. Minek kellene más? Nem tudok elég hálás lenni a jóistennek, amiért megismertem őt. Napestig mesélnék róla, annyira szeretem! Pedig volt a kapcsolatunkban hideg is, meg meleg is, de együtt maradtunk. Minket már senki és semmi nem választhat szét.- Emlékszel a megismerkedésetekre?- Minden pillanatára. Volt egy tánciskolám, a növendékeimmel egy falunapon léptünk fel és toboroztunk új tagokat. Niki pedig jelentkezett. Én már akkor felfigyeltem rá, nagyon tetszett. Eljött az első órámra, és úgy alakítottam, hogy beszédbe elegyedjünk, és amikor a hangját is hallottam, még inkább megtetszett nekem. Szép lassan egyre több időt töltöttünk együtt, mindig kikísértem a buszhoz, aztán egy ilyen alkalommal szerelmet vallottunk egymásnak. Éreztük, hogy ez egy komoly kapcsolat, amit mindketten szeretnénk, így a családunknak is bemutattuk egymást.- Kezdetben Karancslapujtőn laktatok?- Igen, én odavalósi vagyok, Niki pedig salgótarjáni. Már az esküvőnk utáni napon albérletben laktunk Lapujtőn. Ez volt a kikötésem, hogy egyikünk szüleivel sem fogunk együtt lakni, hanem megyünk külön. Egyébként mind az apósomékkal, mint a szüleimmel példaértékű a kapcsolatom, de nem egészséges együtt lakni velük egy fiatal párnak. Ugyan akkor sem vetett fel minket a pénz, de Lapujtőn találtunk egy olcsó albérletet. Aztán, mivel mindig városban akartam lakni, tovább költöztünk Tarjánba. Mindettől függetlenül világéletemben a fővárosba vágytam, mert tudtam, hogy itt több a lehetőség.- Pestre költöztök?- Mindenképp. Annyi elfoglaltságom lesz mostantól, hogy az ingázást nem is lehetne bírni.- Amíg a verseny tartott, egyáltalán nem jártál haza?- Nagyon keveset. A feleségem minden szombaton jött, és megnézett. Szombat éjjel itt aludt Pesten, és másnap ment vissza. Néha én is hazakísértem arra a fél napra, és hétfőn buszoz- tam vissza.- A buszon megszólítottak?- Olyan élményeim vannak ezzel kapcsolatban... Többször előfordult, hogy a sofőrök olyan rendesek voltak, hogy nem akartakfiénzt elfogadni. Pedig 4200 forintba kerül a jegy. Természetesen nem volt ebből rendszer, de nagyon jól esett. Az utasok is gratuláltak egyébként. Érzem az emberek szeretetét. Legutóbb egy pékségben akartam süteményt venni, ott sem engedtek fizetni.- Van türelmed a gyerekekhez?- Mikor hogy... Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig türelmes vagyok. De alapjáraton gyerekcentrikus vagyok, szeretek velük lenni.- Hány éves voltál, mikora lányod született?- Húsz. 19 évesen házasodtunk ösz- sze, és egy évre rá jött a gyerek.- Nem voltál túl fiatal a gyerekvállaláshoz?- Szerintem nem. Az első gyereket tudatosan terveztük. A házasságkötés után nagyon akartuk, hogy legyen babánk. Pont kislányt szerettünk volna, meg is kaptuk. Viszont a kisfiámat csak később, 3-4 év elteltével szerettük volna, de előbb jött. Nincs is ezzel semmi baj, egyik gyereket sem bántuk meg.- Fel sem merült bennetek, hogy elvetetitek?- Talán egy pillanatra fordult csak meg a fejemben, de aztán el is hesseget- tem a gondolatot. Úgy voltam vele, hogy' ő már él, nem szabad elvenni az életét. Akármi is lesz, majd megoldjuk valahogy! Odahaza mi is hárman vagyunk testvérek, és szépen felnőttünk. Nagyon jól tettük, hogy a kisfiámat vállaltuk!- Volta családban valaki, aki nem hitt benned?- Olyan nem volt. Inkább féltettek. Azt hitték, bekerülök a műsorba, és megbo- londít majd ez az egész. Akkor nyugodtak meg, amikor látták, hogy hiába telt el any- nyi hét, és hiába a sok siker, ugyanaz maradtam. Mondtam is nekik, hogy ne aggódjanak, ha eddig nem volt baj, ezután sem lesz. Okos fiú vagyok, nem termék olyat, amivel a családomnak ártanék.- Úgy hallom, hirtelen megnőtt a róka naid száma...- (nagyon nevet) Meg bizony! Hirtelen előkerültek a semmiből magukat rokonaimnak valló emberek. És milyen meglepő, aki régebben távolságtartó volt velem szemben, az most barátkozni akar. Senkit nem utasítok vissza, de azt megérzem, ki az, akit közelebb engedhetek magamhoz.
