Nógrád Megyei Hírlap, 2012. december (23. évfolyam, 278-300. szám)
2012-12-24 / 297. szám
FOTÓK: GYURKÓ PÉTER SP ORTTUKOR „Ünnep volt egy-egy Stécé-meccs” Ezt Vajda István, a Nógrádi Szénbányák Vállalat nyugalmazott mérnöke, a bányamúzeum korábbi vezetője mondta azon az ünnepségen, amelyet a minap immár nyolcadik alkalommal rendeztek a bányamúzeumban, ahol minden év decemberében megkoszorúzzák a Lonsták Elemér által az SBTC-sportolók tiszteletére készített és 2005-ben felavatott emléktáblát. háttérként szolgáló gazdasági tényezőkkel, a 19. század közepén elkezdett nógrádi szénbányászatra épülő iparosodással. Megemlítette azokat a fordulópontokat, amelyek kilencven évvel ezelőtt lehetővé tették Salgótarján várossá, majd az ötvenes évek legelején megye- székhellyé fejlődését s a környező bányatelepek, bányász- települések fellendülését. A gazdaság eredményességével szinkronban alakult a sportélet, amelynek 1920 - az SBTC megalakulása - jelentette az egyik nagyon fontos dátumát. válogatott, az Aranycsapat tagja. Felidézte azt is, hogy a játékosok közül többen - így Cserháti József, Krajcsi József dr. Sándor Zoltán - a sport mellett a tanulásban is élen jártak és egyetemi diplomát szereztek. A helyi és a máshonnan érkezett játékosok jó közösséget alkottak, sokan közülük ma is barátok. A csapathoz méltó volt a közönség is, amely rendre megtöltötte az akkori Kohász Stadiont, sőt egy-egy nevesebb fővárosi csapat vendégjátéka alkalmával a szurkolók létszáma a tízezret is meghaladta. A Balrój jobbra az ünnepség szónokai: Kmetty József, Vajda István és Oláh Gábor volt stécésnek lenni 1998 tavaszán Újpesten is, amikor a Magyar Kupában elődöntőt játszott az SBTC s bár a hazaiak győztek 2-0 arányban, a mérkőzés végén a lila-fehérek közönsége is a vendégcsapatot éltette. Ugyanakkor 1980-ban, amikor a Stécé utoljára kiesett a legmagasabb osztályból, édesapja azt jövendölte, hogy többé nem lesz NB I-es csapat. Egyelőre sajnos beteljesedni látszik a jóslata - mondta Oláh Gábor. A beszédeket követően K. Peák Ildikó művészettörténész, a Nógrádi Történeti Múzeum nevében helyezett el koszorút az emléktáblánál, majd az egykori sportolók képviseletében Miskolczy Katalin kosárlabdázó és Kajdy Tibor labdarúgó koszorúzott. Mint mindig, ezúttal is megható, felemelő pillanatokat szerzett a közösen elénekelt bányászhimnusz dallama és szövege. A fehér asztal melletti kötetlen beszélgetést, kvaterkázást - szintén már hagyományos mozzanatként - ajándékozás vezette be. Kajdy Tibor ajándékot nyújtott át a 60. életévét december 8-án betöltött Miskolczy Katalinnak, aki két emlékezetes sztorit is felidézett kosaras múltjából. Valamikor a hetvenes évek legelején Mező- berényben öt percig ketten Rá- kóczy Zsuzsával őrizték meg a vezetést, miután a többiek kipontozódtak. A másik nagy élménye már civilként egy tíz évvel ezelőtti tarjáni dobóversenyhez fűződik, amelyet megnyert és egy perc alatt jutott ötvenezer forinthoz. Egyébként még mindig játszik: a női senior- válogatottal készül a 2013 augusztusában rendezendő olasz- országi, torinói világbajnokságra. Vajda Istvánnak SághylAsz- ló, Oláh Gábornak Kmetty József köszönte meg a közreműködést, Varga Sándor pedig egy utánpótláskorú játékosnak, Tarlósi Milánnak, az U 19- es csapat házi gólkirályának adta át a jól megérdemelt, remélhetően becses ajándékot: több egykori Stécé-labdarúgó s az ünnepség néhány résztvevője által aláírt labdát... Miskolczy Katalin és Kajdy Tibor koszorúzta meg a Stécé-emléktáblát. Kajdy Tibortól jobbra Pájer Zoltán, Gaál Ferenc és Lonsták Elemér Vertig József és Kriskó Lajos egykori kiváló labdarúgók aláírják az ajándéklabdát Csongrády Béla A résztvevőket a rendezők nevében Kmetty József az SBTC Öregfiúk Alapítvány elnöke, a Stécé egykori kitűnő középhátvédje köszöntötte és kérte fel az idei visszaemlékezőket. Vajda István beszédében kiemelten foglalkozott a sportnak is Vajda István utalt az NB I-ben sok évet eltöltött labdarúgók felejthetetlen sikereire, a Stécében játszott kiváló labdarúgók - köztük válogatottak - sorára. Külön is említette a 2011-ben elhunyt Szojka Ferencet, akinek neve összeforrott az SBTC-vel s aki innen, vidékről lett majdnem harmincszoros Stécében - mint Vajda István is megemlítette - más sportágakban is születtek figyelemre méltó eredmények. A bányászat visszafejlesztése, majd megszűnése viszont azt jelentette, hogy az SBTC elvesztette legfőbb támogatóját és ez az egyik alapvető oka az utóbbi évek kedvezőtlen tendenciáinak - mondta az emlékező, aki ugyanakkor elismerően szólt a negyven évvel ezelőtt létrejött SBTC Öregfiúkról és kifejtette abbéli reményét, hogy lesznek még újabb szép évei a kilencven- két éves hagyományú patinás klub ma fiatal sportolóinak is. Ugyancsak szót kapott a ko- szorúzási ünnepségen Oláh Gábor Budapesten született és manapság is ott élő fiatalember, aki hetvenes évekre emlékezett vissza, azokra az időkre, amikor kisgyermekként szüleivel gyakran eljött Salgótarjánba, hogy szurkoljon a fekete-fehéreknek. A család választása nem véletlenül esett a magyar labdarúgás egyik akkori fellegvárára. Édesapja, Oláh Géza ugyanis az SBTC hajdani kiváló játékosa volt. S bár a legendás kapus már régen nincs az élők sorában, az időközben jócskán felnőtt fiú jó szokása megmaradt és mind a mai napig a Stécé egyik törzsszurkolójának számít, egyaránt látogatja a csapat itthoni és idegenbeli mérkőzéseit. Még a szabadságát, utazását is igyekszik a sorsoláshoz igazítani. Oláh Gábor több személyes emlékét elevenítette fel. Az egyik legemlékezetesebb élménye az 1994. októberi tiszakécskei 3-2-es győzelem volt, amelyet követően végigénekelték a visszautat. Nem véletlenül végzett az akkori szezon végén az SBTC az NB II. Keleti csoportjának 2. helyén. Jó Blow FORTIN A1,
