Nógrád Megyei Hírlap, 2012. december (23. évfolyam, 278-300. szám)
2012-12-22 / 296. szám
FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ ____________________________________________________________ ________ FOTÓ: GYURKÓ PÉTER KULTÚRA 2012. DECEMBER 22., SZOMBAT ..Köszönet a tiszteletért" négy tételben Jelenet a besztercebányai Maticiarik együttes karácsonyi műsorából Csongrády Béla A Salgótarjáni Szlovákok és Barátaik Köre, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet valamint a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Ön- kormányzat három nap és négy esemény keretében a Magyarországi Szlovákok Szövetsége Közalapítvány támogatásával rendezte meg a hovatovább hagyományossá váló adventi program- sorozatát. Erre utalt Homoga József, a baráti kör elnöke is, amikor köszöntötte az első rendezvény vendégét Ján Jancovic írót, újságírót, aki a szlovákiai Nyitrából érkezett Salgótarjánba a „Nógrádi hegyekből és völgyekből” című kötete kapcsán. A kétnyelvű beszélgetést Fuhl Imre, pilisi szlovák költő, zsurnaliszta vezette. A kérdéseire adott válaszokból kikerekedett a szociografikus, tényirodalmi jellegű könyv tartalma, a szerző érdeklődési köre. Ján Jancovic következetesen, szisztematikusan kutatja e népcsoport háromszáz évvel ezelőtti észak-dél irányú vonulását s Magyarország különböző területein - így Nógrádban - való letelepedését, s vizsgálja azoknak falvaknak a történetét, mai jellemzőit, ahol nagy számban élnek szlovák anyanyelvű lakosok. Munkáját motiválják a települések kerek évfordulói, jubileumai is. A „Szomszédolás” - amelyet mint Molnár Éva, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet igazgatója elmondta, ezúttal másodszor rendeztek meg - keretében nyitották meg Karol Demuth „Besztercebánya - rézváros” című fotókiállítását. Homoga József - aki a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnöke is - ismertette a vendég fotóművész szakmai sikerekben gazdag pályaképét, amelynek a természetfotózás, a Tátra megörökítése az alapvető jellemzője. A salgótarjáni, nógrádi fotósokhoz mintegy húszéves kapcsolat fűzi Karol Demuthot. Több mint egy fél évszázada él Besztercebányán, amelyet már jó ideje otthonának tekint. A város szeretete tükröződik kiállított képein is. A korszellemnek megfelelő, digitális technikával, gondolatébresztő effektekkel készült különleges felvételeken, képvariációkon elsősorban a „rézváros” szép, nevezetes épületei tűnnek fel. A megnyitóünnepség barátságos hangulatát nagymértékben fokozta a besztercebányai Maticiarik gyermek néptánccsoport - amelyik dr. Zuzana Drugová, a Bél Mátyás Egyetem programmenedzsere kíséretében jött el Salgótarjánba - kedves betlehemi, karácsonyi műsora. A csoportvezető kifej- tette abbéli reményét, hogy a folklór | mint közös nyelv a továbbiakban is segíti egymás értékeinek jobb megismerését, megbecsülését. A „Ki tud többet szomszédainkról?” címmel meghirdetett civil szervezeti vetélkedőbe öt csapat nevezett és érdekes, izgalmas játékban mérte össze ismereteit. A szoros verseny ötödik helyén Baglyasalja Barátainak Köre, a negyediken a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület végzett, a harmadik helyet Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviselete, a másodikat a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület szerezte meg. A legjobbnak a Salgótarjáni Szlovákok és Barátaik Köre bizonyult. A vetélkedő díjaihoz Besztercebánya, Losonc és Fülek polgármesterei is hozzájárultak. Közvetlenül a vetélkedő után szép gesztussal kezdődött „Köszönet a tiszteletért” című adventi program ugyancsak a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Köz- művelődési Intézetben. Dr. Egyedné Baránek Ruzsenka, az intézet munkatársa érzelmes szavakkal és egy könyvformátumú tortával köszönte meg az elmúlt öt évet, amikor is a könyvtárban és a könyvtárral együtt fejthették ki tevékenységüket. Januártól az intézet más szervezeti keretben és új helyen végzi tovább munkáját. Hasonló gondolatok jegyében búcsúzott három kolléganőjétől a könyvtár igazgatója, Molnár Éva, kiemelve munkakapcsolatuk emberi vonatkozásait. Az ünnepváró műsorban - amely tovább erősítette a magyarországi és az anyaországi szlovákok valamint magyar anyanyelvű barátaik jó kapcsolatait, együttműködését - Szőke Sándor kisnánai citerás és énekes - aki novemberben a szlovák nemzetiségi hagyományok ápolásában kifejtett tevékenységéért a vanyarci Hugyecz Antalné emlékére alapított díjban részesült - a négytagú klenóci népi zenekar valamint a rimaszombati HÁJ együttes lépett fel, emlékezetes élményben részesítve a program résztvevőit. A szép mo- solyú és gyönyörű népviseletben pompázó tíz hölgy egy lakodalmas táncjátékból mutatatott be két részletet: egy szomorkás hangulatú leánybúcsúztatót és egy harsány, mosolyt fakasztó női mulatozást. Az est zárásaként a „Csendes éj” hangzott el szlovák és magyar nyelven. Az éneklésbe a közönség is bekapcsolódott. Mindhárom alkalommal terített asztal is várta az érdeklődőket. Volt amikor teát, forralt bort lehetett kortyolgatni, máskor mákos bejgli és káposztaleves is került a szíves kínálatba... Harmónia és szépség Miután Agócs József a József Attila Művelődési és Konferencia-központban rendezett kiállításán a fotók témáját a tánc adja, a megnyitóünnepséget stílusosan két táncos produkció foglalta keretbe. A fotóklub programjának elején a salgótarjáni Medalion együttes Takács Dorottya és Járja Tamás alkotta párosa lépett fel latin táncokkal, a végén az Ifjú Nógrád képviseletében Bodzási Barbara és Kazareczki Mihály mutatott be néptáncot. Homoga József - a kiállítást rendező Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnökének - köszöntőjét követően Paróczai Csaba, a Cogito Általános Művelődési Központ főigazgatója nyitotta meg Agócs József kiállítását „A tánc a fontos vagy annak képi mása...mi értelme táncot fotózni, a néma pillanat átérheti-e a lángként lobogó, fényesen ellobbanó táncot?” - tette fel a kérdést és meg is válaszolta: „Ha végignézzük ezeket a képeket, akkor azt mondhatjuk igen: ha valaki ért hozzá, be tudja zárni egyetlen pillanatba a mozgást, fel tudja mutatni egyetlen pillanatnyi állapotában az egész folyamatot - és halljuk a hangszerek hangját, a táncosok rikoltását, a lábak dobbanását, ruha suhogását. Táncot fotózni így van értelme, mondhatnánk csak így szabad...Agócs József képei a tánc lelkét közvetítik felénk az alkotó leikével vegyültem..” Paróczai Csaba mondandóját Andrea PaoliniMerlo Magyarországon élő, argentin származású koreográfus, a Magyar Nemzeti Balett táncművésze - s nem mellesleg fotóművész - gondolataival erősítette meg: „A fotográfia ideális eszköz arra, hogy megragadjuk a tánc harmóniáját és szépségét... ” A táncosok „...a hajlékony, karcsú, erős izomzattal rendelkező, állandóan fejlődő szoborszerű alakjukkal a művészetnek szentelt atlétáknak tekinthetők. ” Dr. Agócs József okleveles gépészmérnök, műszaki doktor diákkorában autodidakta módon sajátította el a fotózás alapelemeit, vezette az egyetemi újság fotórovatát. Négy éve tagja a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesületnek, s ugyancsak tagja a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének. 2009 óta sorozatban nyert el különböző hazai és nemzetközi díjakat, elismeréseket például az Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemlén, a „Fesztiválok éve 2010” pályázaton. Mint a megnyitón elmondta: személye sikereit nem kis részben e Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület kollektívájának, a klubban folyó műhelymunkának köszönheti. A „Tánc - művészet” című kiállítását a Paróczai Csaba által kifejtett érdemeken túl az ügyes szerkesztés is jellemzi: gyakorlatilag négy témára - mozdulat, párban, forgás, együtt - komponált sorozatokban fűzi fel képeit, amelyeken megjelennek - többek között - a Pécsi Balett, a Botafogo, az ExperiDance, a Honvéd és helyből a Medalion együttes táncosai. Minden képről sugárzik az alkotó ars poeticája, amely szerint a technika „csak” eszköz a célhoz - a csodához, jelen esetben a táncoló ember megmutatásához - vezető úton. Agócs József újabb bemutatkozása a 432. kiállítása a fotóklubnak. Cs. B. A salgótarjáni Medalion táncegyüttes dr. Agócs József egyik fotóján
