Nógrád Megyei Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 254-277. szám)
2012-11-17 / 266. szám
4 KULTÚRA 2012. NOVEMBER 17., SZOMBAT Újra itt járt Móricz Zsigmond A jeles író 1926-ban látogatott el Salgótarjánba, amikor legkisebb lánya, a később színésznővé lett Lili egy esztendeig itt tanult a gimnáziumban. A minap, a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház rendezvényén - mint Sándor Zoltán, a Palóc Parnasszus szerkesztője említette - újra tiszteletét tette a városban, persze csak képletesen, szellemiségét tekintve. Erről maga a rendezvény - amelynek vendége Móricz Zsigmond „Naplók”-jának sajtó alá rendezője, Cséve Anna, irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos titkára volt - gondoskodott. Csongrády Béla ______________________ Cs éve Anna - bár már tizennyolc éves előfelvételis egyetemistaként is dolgozott a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol mint raktáros szolgálta ki akár a Móricz- kutatókat is - tudatosan 1983 óta foglalkozik Móricz Zsigmond életművével, amelybe valósággal beleszeretett. Az évek során több tanulmánya és könyve jelent meg ebben a témában. Ilyen volt például „Az írás gyeplője”, amely az író szövegalakítási gyakorlatát elemezte, míg a „Modell és társ" Móricz szerelmeit tette vizsgálódás tárgyává. Kutatásai során jött rá, hogy a hagyatékban - amelyet az állam megvásárolt - hatalmas kéziratos, jegyzet- illetve naplószerű anyag, megannyi levél is található. Ugyanis Móricz Zsigmond jegyzetfüzettel járta az országot, benyomásait, élményeit azonnal - belső késztetést, határtalan írásvágyat érezve - legyezte. „Csak egyszemélyes defectusom vartfolyton írok..Egy percnyi pihenés nélkül” - vallotta be kendőzetlenül. Eleinte kifejezetten jegyzeteket írt -If maga nevezte ezeket „tükör’-nek - aztán váltott a naplóírásra, amely a lényegét tekintve Cséve Anna szerint - önmagával való párbeszéd. E műfajban hátrahagyott örökségéből sok minden megjelent lányai, Virág és Lili kiadásában, ezek a publikációk azonban nem teljes körűek. Továbbá jócskán maradt eleddig nem ismert kézirat is a köz- és magánygyűjteményekből származó mintegy száz doboznyi papírhalomban. Nemcsak a gépelt oldalak, de a négyrét hajtott különálló lapokra írott feljegyzések szisztematikus feldolgozásra is vállalkozó Cséve Anna először 2010-ben az 1924-1925- ös „Naplók"-at jelentette meg, az idén pedig ugyancsak az ő szerkesztésében látott napvilágot a „Naplók” 1926-1929-es része. Az utóbbi kötet adta az apropóját, aktualitását Cséve Anna meghívásának. Beszélgető- partnere Kőrössi P. József író, szerkesztő volt, aki - sok más érdekes részletkérdés mellett - elsősorban arra volt kíváncsi, hogy milyen sajátosságai vannak a naplónak, mint műfajnak, s Móricz naplóinak kiadása milyen szerepet játszott illetve játszik az írói teljesítmény megítélésében, vagy másként fogalmazva: az új momentumokat is felszínre hozó kötetek mennyiben változtatják meg a köztudatban élő Móricz-képet. Cséve Anna elmondta, hogy Móricz gondolatainak, önvallomásainak egy részét eleve a későbbi utókornak szánta. Közéleti tartalmú titkainak másik része - amelyik nem egyezett egy-egy politikai kurzus érdekeivel - ugyancsak nem kerülhetett a nyilvánosság elé. Őszinte - főként a magánéletére vonatkozó - kitárulkozásának megismerését alkalmasint családi megfontolások is akadályozták, tekintve, hogy a naplóírás kezdete a Holies Jankától - gyermekei anyjától - való elválása, özvegye öngyilkossága és a Simonyi Mária színésznőhöz fűződő szerelme, a vele kötött új házassága idejére esett. A napló ugyanakkor - bármennyire tele van személyes vonatkozásokkal - nem önéletírás, befogadó jellegénél fogva tartalmaz fikciókat is - jelentette ki Cséve Anna. Nem véletlenül írta Móricz éppen a „Naplók”- ban a naplókról: „...az olvasó nem tudhatja, hogy mi a valóság és mi az álom, az igazat csakén tudom, a kulcsot nem árulom el.” Mindenesetre, aki megismeri a két vaskos kötetet, a sokszor megrázó vallomásokat közelebb kerül Móriczhoz, s tapasztalja, hogy milyen érzékeny ember volt. S az új ismeretek a novellák, regények, színdarabok újraolvasására, megtekintésére, továbbgondolására is ösztönzik az olvasókat - hangsúlyozta Cséve Anna, aki folytatja az 1942-ig tartó naplófolyam tanulmányozását és publikálását. Az est hangulatához az elhangzott illusztrációs irodalommal illúziókeltően járultak hozzá a Zenthe Ferenc Színház tag- . jai: Patakiné Kerner Edit, Kovács Gábor, és Sándor Zoltán. Balról Jobbra: Cséve Ang» Mikszáth-kutató és Kőrössi P. József .jjrjjj, szerkesztő, a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház vendégei Két múzsát szolgálva A zeneiskola színpadán: Frideczky Katalin zongoraművész, író és beszélgetőpartnere Handó Péter A sokszínű művészeti életben sem gyakori, hogy egy fellépés alkalmával a főszereplő két művészeti ágban is magas szinten produkálja magát. Salgótarjánban rövid időn belül ez kétszer is megtörtént. A közelmúltban Mikó István színművész a Cigányprímás előadásában nemcsak a címszereplőt alakította, a hegedűt is virtuózán szólaltatta meg. A minap viszont Frideczky Katalin budapesti zongoraművész, zenepedagógus szerepelt kettős minőségben a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény hangversenytermében. Azontúl, hogy négy Debussy-szám erejéig tanult hangszeréhez is odaült - ihletetten emlékezvén a francia zeneszerző születésének 150. évfordulójára - Handó Péter kérdéseire válaszolva szépíróként is érdeklődést keltőén nyilatkozott meg. A beszélgetésből kiderült, hogy Frideczky Katalin a zene- akadémián diplomázott 1974- ben, majd két évig az akkori Le- ningrád Rimszkj-Korszakovról elnevezett konzervatóriumának gyakornoka volt. S nemcsak néhai férjére - Togobickij Viktor zeneszerzőre - talált rá, de úgy véli: igazán zongorázni is ott sikerült megtanulnia. Másfél évtizede rendszeresen koncertezik partnerével, Büki Mátyás hegedűművésszel. 2009 óta publikál, írásai folyóiratokban - köztük a Palócföldben is - antológiákban jelentek meg. 2010-ben látott napvilágot a Jolán gyermeket vár”, rá egy évre pedig a „Salto vitale” című novellásköte- te. Első regényén az „Álomnaj)- lón” még dolgozik. Az általa felolvasott művek azt igazolták, amit az írásban pályatárs Handó Péter - akit mentorának tart - írt róla egy ajánlószövegben: „...megsejtet valamit a kimondhatatlanból, az ember önmagával is folytatott viadalából. Érzékenyen mutat rá az egyén és környezete viszonyára, a társadalomban megfigyelhető anomáliákra, irracionális viselkedésekre. A hétköznapok drámai pillanatait tárja fel...” Frideczky Katalin a fővárosból kapcsolódik Nógrád szellemi életéhez, aktív részese a salgótarjáni Pál József Alkotói Kör tevékenységének,,,- csébé „Lélegző látóhatár7' Ezzel a szép címmel készítette el Shah Timor Baglyasalján élő dokumentumfilmes, videoszerkesztő azt a filmet, amelyet Sulyok Gabriella Munkácsy-díjas grafikusművész munkásságának szentelt s amelynek a közelmúltban Salgótarj ánban, a Talent Alternatív Művészeti Klubban volt bemutatója. A címadás nyilván nem véletlenszerűen adódott, ismervén Sulyok Gabriella a filmben is elhangzó hitvallását: „...a jelenlegi éveimnek a nagyon-nagyon átütő érdeklődése a természet..én a természet erőinek a szolgája akarok lenni, mert közben meg akarok fejteni benne történést, ritmust, melódiát, teremtést, mindenféle érdekes jelenséget, ami egyszercsak előttünk van... ” A „Lélegző látóhatárának azonban más értelme is lehetséges, tekintve, hogy a Sopronban született - s általa manapság is nagyon szeretett, „varázslatosnak” nevezett városban dolgozó, de Budapesten élő - művész férje oldalán öt évet töltött Irakban. Mi sem természetesebb, hogy a film - amelynek alkotója maga is az arab világból, Afganisztánból érkezett Magyarországra - hozzáértően időz el Sulyok Gabriella e korszakánál, amely értelemszerűen szélesre tárta a képzőművészeti főiskolán festőnek tanult, de jó képlátása alapján a rendezői szakkal is kacérkodott fiatal érdeklődését, különösen, hogy módja nyílt az iraki régészeti múzeum anyagának, műtárgyainak tanulmányozására. Miután hazatért, még sokáig inspirálták az ottani élmények, használta rajzaiban, rézkarcaiban az ott rögződött stílust, motívumrendszert. Számára - derül ki a filmből - folyamatosan izgalmas feladatot jelent az emberábrázolás, kivált az arcokat szereti fürkészni, megjeleníteni. Szerinte a mozgólépcsőn szembejövők kimeríthetetlen színházat alkotnak. S - ahogyan arról fentebb már esett szó - a természet a kedvenc ihletforrás. Különösen érdekli a víz egyetemessé fogalmazható úgymond „átrajzoló kedve, tulajdonsága” s nem kevésbé az égbe nyúló rajzolatú fa, amelynek kideríthetetlenek a törvényei. A rajzolás folyamatában - Sulyok Gabriella önvallomása szerint - az alkotónak hagynia kell, hogy a kép alakítsa sajátmagát... A film értékét növeli, hogy hiteles szakemberként megszólaltatja Földi Péter Kossuth-díjas festőművészt is. A pályatárs kifejti, hogy Sulyok Gabriella rajzainak belső vibrációja ösztöntermészetű ugyan, de tudatosan irányított. Képeinek drámai sodrása van, máskor pedig a lírai hangulat uralkodik rajtuk. Alkotásaiból a női lélek, egyszersmind áradó életerő tükröződik. S miközben sorjáznak a tanulságos gondolatok, természetesen feltűnnek a művész képei is, s több mint „illusztrációként" remekbe szabott természeti felvételekben, látványos felhőjátékokban is gyönyörködhet a néző. S ez egyértelműen a rendező, az operatőr és a vágó funkcióját is magára vállaló Shah Timort dicséri. Ugyancsak nem elhanyagolható hatása van a jól kiválasztott, a látottakkal teljes szinkronban lévő háttérzenének. Ebben - mint általában lenni szokott - volt szerepe a munkatársként feltüntetett feleségnek, Shah Gabriella művészettörténésznek is. Ezen érdemek a bemutatót követő beszélgetésen is felszínre kerültek. Az Ariana Stúdió filmje immár sokadik Shah Timor művészeket megörökítő sorozatában, újabb figyelemre méltó alkotással gazdagítva azt... Cs. B. Sulyok Gabriella grafikusművész természetszeretete tükröződik Shah Timor filmjében is ........ „• JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Én szögeztem a patkót kabalának az ajtóra. ” Szerencsés nyertesünk: Kakuk Gyuláné, 3078 Bátonyterenye, Váci M. út 18. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. november 22-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Kassai sor 6.). I u 1 «
