Nógrád Megyei Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 254-277. szám)

2012-11-10 / 260. szám

FOTÓ: GYURKÓ PÉTER KU LTÚRA 2012. NOVEMBER 10., SZOMBAT „ Egy fröccs tisztán..." „A világban megjelenő szépség csak a pusztulás elfedésére szolgál, az élet megragadásának érzett pil­lanatok csak a válság elodázását jelentik..a válság bármelyik pillanata érdekesebb és emberi fogyasz­tásra alkalmasabb, mint az úgynevezett életben bár­milyen „pozitív érzelem, életérzés” - mondja meg­lehetősen keserűen Zalán Tibor költő, író, drama­turg és sok minden másnak is nevezhető jeles sze­mélyisége a kortárs magyar művészeti életnek. Csongrády Béla E vitatható, egyszersmind mélyen elgondolkod­tató véleménye azonban úgymond egy az egyben jelen van, tükröződik az „Amese marad” című, ugyancsak nem szokványos - jelenetek egy kocs­mai teraszról - műfajú darabjában, amelyet a sal­gótarjáni KiViSzI Színházi Mű­hely „Terasz” címmel, az eredeti írás nyomán vitt színpadra s mu­tatott be a minap a Hibó Tamás Alapfokú Művészetoktatási Intéz­mény - a játékot eleve korlátozó s a közönség számára sem ideális - kényszerű „színháztermében”. Az érzékelhetően szociográfi­ai megalapozottságú, sok külső jegyében életízű, Háy János, Par­ti Nagy Lajos, Egressy Gábor (lásd: „Portugál” ) drámáiból is ismerős magatartású, beszédstí­lusú figurákat felvonultató darab ugyanakkor erősen szürreális, abszurd vonásokkal teli már a nyitóképtől - a falusi kocsmáros, Vendel teraszavatásra készülő­désétől, s a két felkért férfi „nem- e szívességből” végzett asztalösz- szerakásától - kezdve. S erre utal' á jószerivel cselekménytelen történet fő szá­la is. A kocsmáros lakásában él ugyanis egy me­nekültként befogadott - soha senki által nem lá­tott, csak „szaxafonozni” hallott - kamaszlány, aki iránt epekednek s aki miatt egymásra is fél­tékenyek a férfi szereplők. S miután Amese szü­lei - amint egy telefonhírből kiderül - a délszláv háborúban meghalnak, az árvát a színen megje­lenő falusi nők is kinézik maguknak: minden­áron örökbe akarják fogadni. Persze nem feleba­ráti szeretettől indíttatva harcolnak érte. Irmus, a parókián dolgozó vénkisasszony - bár tagadja - édesanyja mellé szeretné betegápolónak Amesét, s Piros - akinek nem lehet gyereke hites urától, a mindenes - ezért asztalszerelést is vál­laló - Sándortól, ugyancsak saját gondjain szeret­ne enyhíteni az örökbefogadással. Vendel azon­ban ez ügyben erkölcsösebb s inkább viszszakí- séri pártfogoltját a határon túlra, minthogy illeték­telen kezekbe kerüljön a leány sorsa. Egyébként pedig ő is megéri a pénzét, hiszen volt már dolga az álszent Irmussal éppúgy mint a cserfes, kika­pós Pirossal. És bizony a házasember Sándort is képes rá, hogy „szerelőtársa”, a traktoros Janika kedvesét, a fiatal Vicát ő ismertesse meg a testi szerelemmel. E hat ember egy névtelen - sehol nincs és mégis van - falu sajátos miliőjét hordoz­za magán, tudatukon kívül is egy kiüresedett han­gulatot, kiábrándult, céltalan életérzést, alkohol­lal, pletykával „kezelt” túlélési stratégiát közvetí­tenek. A nyelvi hibák, a különös, kifacsart szófor­dulatok - például „egy fröccs tisztán”, „Mi az a ka­szinótojás? Nem lehet rossz, hacsak nem jó..." - folyamatosan nevetésre ingerük a közönséget, de a könnyed látszat mögött Zalán Tibor - a beveze­tőben is jelzett - érdes, kilátástalan valósága hú­zódik meg. A műsorválasztás némileg váratlan vállalkozása az inkább zenés, látványos, sok em­bert - szó szerint is -megmozgató darabokra „szakosodott” KiViSzI-nek. A terem már említett szűkös­sége behatárolja az előadás le­hetőségeit, de ügyes jelzéssek­kel sikerült a mondandót hite­lesítő, illúziókeltő környezetet teremtem. S ami ennél is fonto­sabb: a szerepbéli koruknál ál­talában fiatalabb szereplők - nagyjában-egészében azonos szinten - képesek élvezhető, a figyelmet jó két órán keresztül is megtartó előadást produkál­ni. Miután a színlap - nyilván tudatosan - nem tünteti fel a nevüket s az összehangolt, együttes munkára teszi a hang­súlyt, a krónikás sem tehet mást, minthogy egységben ke- zeü a színre lépett kollektívát. A rendező - Jakubovics Judit - ne­ve persze ismert és nemcsak a színpadra állítás konkrét szak­mai tffljesítménye, hanem alássan harminc éve lé­tező csoport életben tartása, tagjainak lelkesítése miatt is elismerést érdemel. Több mint orgonamuzsika „Szuper volt a salgótarjáni hangverseny, köszönjük! Si­került minket ezen a napon is feltölteni energiával', jókedv­vel...” - írta azonnal, már a koncert estéjén egy kommentelő Rákász Gergely internetes vendégkönyvé­be. S e vélemény sokat nevében mondatott ki, mert az or­gonaművész „Organ magic” című produkciója - amelyet a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény hangversenytermében tartott - valóban varázslatos volt. Azzá tette a bemutatott műsor, de nem kevésbé a ven­dég vonzó személyisége, előadókészsége. Karakterének utóbbi vonása hangszeres tudására és ismeretterjesztő szövegeire egyaránt vonatkozik. Rákász Gergely 2000-ben az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen szerzett művésztanári diplomát, de akkor már régen, tizenöt éves korától - mint az ország legfiatalabb koncertorgonistája - hangversenyezett. 1998-tól két éven át vezette a Magyar Rádió „Intermez­zo” című műsorát. Tanult és turnézott az Egyesült Ál­lamokban s fellépett számos európai országban is. 2005-ben tért haza végleg, s azóta tart tematikus kon­certeket, gyakran szerepel iskolaprogramokban, kü­lönböző életkorú diákok körében. Nem először járt már Salgótarjánban sem, a minapi műsora azonban eltért minden korábbitól. Egyedivé tette mindenekelőtt az el­játszott repertoár, amelyben Vivaldi, Csajkovszkij-, Bach- , Hdn-del-mmek mellett hangsúlyosan szerepeltek a százötven évvel ezelőtt született francia impresszionis­ta zeneszerző, Claude Debussy szerzeményei. A számok ezúttal nem a zeneiskola szép hangú klasz- szikus orgonáján szólaltak meg, hanem azon a művész tulajdonában lévő, olasz szakemberek által tíz éven át kikísérletezett digitális találmányon, amely képes mint­egy harminc zenekari hangszert is imitálni. Ettől lesz a hangzás rendkívül sokszínű, különlegesen varázslatos. És persze Rákász Gergely virtuóz technikájától. Az élményszerű esthez végül - de nem utolsósorban - nagymértékben járult hozzá az információ-gazdag s egyszersmind könnyed mód, ahogyan Rákász Gergely az általa interpretált művészekről és művekről beszélt, amilyeft zenetörtéheti kuriózumokkal rfiegismertette a közönséget. Kiérdemelte a vastapsot, megérdemli a köszönetét... > i cs • & Jelenet a KiViSzI Színházi Műhely „Terasz” című előadásából Négy évtizednyi kórusmúlt A kétszáz éve született Liszt Ferenc életműve, szel­lemi öröksége tiszteletére Magyarországon a 2011- es esztendő emlékévnek nyilváníttatott és meg­számlálhatatlanul sok megemlékezést, műsort, kon­certet eredményezett. A jeles, nemzeti és nemzet­közi rangú zeneszerző nevét viseli az a salgótarjá­ni kamarakórus, amely 1969-ben alakult az ötvenegy éve a pályán lévő Gúthy Éva zenetanár, énekművész vezetésével és immár több négy évti­zede működik gyakorlatilag folyamatosan, sok ha­zai és külföldi sikert elérve önmaguknak s egyszer­smind öregbítve a város jó hírnevét. Erről tanúskodik a Balassi Bálint Megyei Könyv­tár és Közművelődési Intézet Bóna Kovács Károly Galériájában rendezett „A zene szava” című kiállí­tás is, amelynek megnyitóünnepsége a kórus által bemutatott Kodály-művel, az „Esti dal”-al kezdődött. A köszöntőt Szilasi András mondta úgymond tiszte­letbeli kórustag minőségében. Ez a címet azért érde­melte ki, mert aktív korában, megyeházi hivatal­nokként, népművelőként sokat tevékenykedett a kó­rus érdekében, gyakran volt személyesen is része­se, tanúja a városon, Nógrád megyén, sőt országha­táron túli eredményeiknek is. Felidézte 1969 őszét, amikor tíz-tizenkét ember - zömében hölgy és né­hány férfi - úgy döntött, hogy saját örömére elkezd együtt énekelni, méghozzá a klasszikus zeneiroda­lomból válogatva a számokat. Hamarosan kiléptek azonban a nyilvánosság elé s új, üde színfoltot ké­peztek Salgótarján kulturális, művészeti életében, amelyben eladdig elsősorban a munkáskórusoknak voltak nagy hagyományai. Fokozatosan bővült reper­toárjuk, szaporodtak szerepléseik, meghívásaik. Egyre többször léptek fel nemcsak közreműködő­ként, hanem önálló koncertek keretében is. Szilasi András megemlített néhány rangos szólistát (így Szelecsényi Norbert és Lantos István zongoraművészt) is, akivel a Liszt Ferenc Kamarakórus együtt lépett pódiumra, színpadra s utalt azokra a nevezetes ma­gyarországi - budapesti, debreceni, soproni - és kül­földi - cseh-, finn-, francia- és spanyolországi - hely­színekre, rendezvényekre, fesztiválokra, ahol illetve amelyeken a kórus megfordult és nagy sikerrel sze­repelt neves zeneszerzők, karnagyok, szakemberek (mások mellett Fasang Árpád, Karai József, Medveczky Ádám, Sapszon Ferenc, Szokolai Sándor) elismerésétől, támogatásától is övezve. Szilasi And­rás hangsúlyozta, hogy a kamarakórus mindig is ki­emelt figyelmet fordított névadója munkásságának megismertetésére, népszerűsítésére. Énekelték már a „Koronázási misé”-t és a tavalyi Liszt-emlékév tisz­teletére bemutatták a zeneszerző tizennégy tételes, mintegy negyvenperces ugyancsak szakrális, „Via Crucis” („Keresztút”) című művét is. A kiállítás nyilván csak ízelítőt adhat a progra­mokban, élményekben gazdag negyven évről, de a tárlókban, a falakon látható emléklapok, oklevelek, fotók, meghívók, plakátok, prospektusok, sárguló újságcikkek és egyéb dokumentumok így is egyér­telműen bizonyítják, hogy milyen termékeny négy évtizedet tudhat magáénak a salgótarjáni Liszt Fe­renc Kamarakórus. - csébé ­Az 1969-ben alakult Liszt Ferenc Kamarakórus dokumentumaiból készült kiállítást Szilasi András, az együttes tiszteletbeli tagja nyitotta meg Salgótarjánban, a Bóna Kovács Károly Galériában JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Nem adhatom meg magam védekezés nélkül ” Szerencsés nyer­tesünk: Sándor Ferencné, 3073 Tar, Sallai út 16. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. november 15- ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Kassai sor 6.). I ALKALMI I ÖSSZE- 1 JÖVETEL ISTVÁN, BECÉZVE ~1 VONALZÓ VÉGE! ...PONT­SZÁM r~ LÁNGOL BARANYA MEGYEI TELE­PÜLÉS r~ PÉNZ­INTÉZET 1~ IMITT­* FUTÓ­MADÁR NŐI BECENÉV ELEMÉR, BECÉZVE KÖRÜL- I TEKINTŐ 1 1 MM ¥ 1A GYÓGY­SZURI MUNKA­KERÜLŐ LÁBBAL TIPR ÁS 1 ¥ SPANYOL EXKk RÁLYNÉ­BÚTOR­FAJTA ¥ SZOMJ­OLTÓ ... LAKE CITY KEVERT SZÍN r SZOBRÁSZ (ERNŐ) ►¥ ¥ AZONOS BETŰK ÍRÁS­JEGY FRANCIA FOLYÓ KÖNYÖ­RÖG ► ! 8 PONTOS BETŰ ¥ KIPLING KÍGYÓJA RÉZFÜVÓS HANGSZER KÁRKYA­JÁTÉK MADRIDI LAP: EL ... r SZENT ... TÜZE; FILM f PRECÍZ, PONTOS ¥ DAUDET MÜVE VEGYÜLET­FÉLE ELLEN­TÉTES KÖTŐSZÓ DIPLO­MATA ►¥ ¥ BE­TAKARÍT RÉGI, KOPOTT, ÓCSKA VERSET MOND ÉPÜLET­SZÁRNY r f PÉPES ÉTEL ¥ RIPORTER (GYÖRGY) ► ¥ BARANYAI KÖZSÉG ARGENTÍ­NA, RÖV. FOGA­DALOM ► ÉDES BOR ►¥ ¥ MARÓ ANYAG SZIGET RÉSZE! PAN TÁRSA V. KÖVÉR CSÖRTE MEGFIL­► ¥ B AZ M. KÖZSÉG ¥ BÁRIUM VEGYJELE MESÍTETT MUSICAL KI­EGÉSZÍT BOLGÁR VÁROS L FRISSÍT PEREGNI KEZD! ►¥ KÖLTÖZŐ MADÁR ¥ TE ÉS Ó DÉLIG YÜ- MÖLCS *­f ¥ ÁZÓ LAKÁSÁN JORDÁN KIKÖTŐ L RUHA­DARAB KATONAI ALAKULAT ¥ bdl AZ UDVARON­¥ HÓGÖR­GETEG r ANGOLNA, NÉMETÜL MŰVÉSZ DOLGOZIK ► ¥ 5-------’ ID EGEN NŐI NÉV ÓKORI ORSZÁG ► ¥ KICSI­NYÍTŐ NEMDE? AMERIKAI EGYETEM Wb r ¥ ¥ RÓMAI ÖTÖS TÖLTÉNY­TARTÓ ► jig ( FONÁSHOZ HASZNÁLT ESZKÖZ ► KOVÁCS Énekesnő ¥ — ->-s, _ ? / „ó m-va PÁRJA re*— ro 7 DUDVA íir ITTRIUM, NITROGÉN VEGYJELE­KORMÁNY­KERÉK CELSIUS, RÖVIDEN ►¥ 1 ÉS A TÖBBI, LATINUL­¥ t I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom