Nógrád Megyei Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 228-253. szám)
2012-10-03 / 230. szám
7 2012. OKTÓBER 3., SZERDA 1 TUDOMÁNY & TECHNIKA MAGAZIN JL U 1/ \y ItIXXIi X Uű X JJ vilii Ilin Az anya agyában a fia DNS-e Washington. Egy anya fejében akár élete végéig ott lehet a fia, legalábbis erre utal amerikai kutatók megállapítása, amely szerint a magzatból származó sejtek elvándorolhatnak egészen az anya agyáig, ahol évekkel később is kimutathatók. A visszamaradó magzati sejtek szerepe ellentmondásos, vélhetően előnnyel és hátránnyal egyaránt járhat jelenlétük. Ismert jelenség az úgynevezett mikrokimérizmus, amikor az anya és a magzat sejteket cserél egymás közt, majd a sejtek évekig túlélnek a másik testben is. Egereknél már kimutatták, hogy akár az anya agyába is bejuthatnak az utód sejtjei, arra azonban most először találtak bizonyítékot amerikai kutatók, hogy ez lehetséges az ember esetében is. A seattle-i Fred Hutchinson Rákkutató Központ munkatársai 59 nő agyát elemezték, akik 32 és 101 éves koruk között haltak meg. Az Y-kromoszómára jellemző genetikai jegyeket kerestek, mert az ilyeneket hordozó sejtek a nők fiaitól származhattak. Összesen 37 nő agyának több területén bukkantak rá az Y-kro- moszóma nyomaira. A legidősebb nő, akinél megtalálták a - feltételezés szerint -(fiátólszármazó sejteket, 94 éves volt, tehát a hatás igen hosszú ideig fennmaradhat. Az agy-vér gátként ismert védelmi rendszer a vérben keringő gyógyszerek és kórokozók közül sokat távol tart az agytól, megakadályozza bejutásukat. A várandósság azonban abban is más állapotot jelent, hogy ekkor a szokásosnál átjárhatóbbá válik az agy-vér gát, ami megmagyarázhatja, hogy miként jutnak be a magzat sejtjei az anya agyába. William Chan kutatásvezető és csoportja szerint jelenleg nem tudnak választ adni arra, hogy az agyi mikrokimérizmus előnnyel vagy hátránnyal jár-e. Gyakoribb volt az Alzheimer- kór azoknál a nőknél, akik agyában nem találtak Y- kromoszómát tartalmazó sejteket. Korábbi kutatások azt sugallták, hogy a magzati sejtek jelenléte csökkentheti a mellrák kockázatát, de növelheti a vastagbélrák és egyes autoimmun betegségek rizikóját. Csokival idomítható a mocsári csiga Ottawa. A csokoládé javítja a nagy mocsári csiga (Lymnaea stagnalis) memóriáját - derítették ki kanadai kutatók. A Calga- ry-i Egyetem két biológusa, Lee Fruson és Ken Lukowiak arra volt kíváncsi, hogy miként hat az étrend az emlékezőtehetségre. Mivel a komplex emberi memóriát túl sok tényező befolyásolja, a kutatók választása a nagy mocsáricsigára esett, amelynél azt vizsgálták, hogy miként befolyásolja tanulási képességeit a gyógyhatású flavonoid kát (pneumostoma) zárva tartsák, amennyiben oxigénszegény vízbe merülnek. Ezek a puhatestűek általában a bőrükön keresztül lélegeznek, ám amikor csökken a víz oxigéntartalma, pneumostomái- kat kidugják a víz fölé, hogy pótlólagos oxigént nyerjenek. Beido- míthatók viszont arra, hogy gyenge érintésre zárva tartsák légzőnyílásaikat oxigénhiányos vízben. A kutatók megállapították az epikatekinnek azt a koncentrációját a medencében (köbméterenként 15 milligramm), amelynél a vegyület nem befolyásolja a puhatestűek viselkedését, majd tesztelték a csigák memóriáját. Félórás tréning az oxigénhiányos vízben elegendő volt középtávú, három óránál rövidebb ideig tartó emlékek kialakítására. A továbbiakban azt vizsgálták, hogy az epikatekin segítségével kialakítható-e hosszú távú, legalább 24 órán át tartó memória. A flavonoid vegyületet megízlelő puhatestűek egy nappal később is emlékeztek arra, hogy oxigénhiányos vízbe merülve össze kell zárni a légzőnyílásokat. Amennyiben pedig a csigák átestek két tréningen, három nappal később is visszatartották a lélegzetüket. Az epikatekin tehát egyértelműen felmóriáját, a biológusokat azonban az is érdekelte, hogy menynyire tartósak ezek az emlékek. Ken Lukowiak magyarázata szerint az emlékeket felülírhatják újabbak. Az eredeti információ azonban nem felejtődik el, és ha az újabb emlékek gyengén rögzülnek, helyreállíthatók a korábbi ismeretek. A kísérletek során a kanadai biológusok próbálták arra rávenni a csigákat, hogy nyissák ki légzőnyílásaikat, ám az epikatekinnel kezelt puhatestűek makacsul összezárták a pneumostomáikat: a flavonoid vegyület segítségével rögzült memória túl tartósnak bizonyult ahhoz, hogy kiiktathassák. A kutatók azt is kiderítették, hogy az epikatekin közvetlenül hat az emlékeket raktározó idegsejtekre. A kísérlet eredmévegyüle- tek egyik képviselője, a csokolá déban fellelhető epikatekin. A kutatás szerint a csigákat meg lehet tanítani arra, hogy légzőnyílásai lehet egy az egyben az emberre vetíteni, a vizsgálat mégis önigazolást jelenthet a csokoládéimádóknak világszerte. Testben lebomló implantátum Washington. Biológiailag lebomló elektronikai eszközök kifejlesztésén dolgozik egy amerikai kutatócsoport, az új technológia segítségével hamarosan ideiglenes implantátumok készülhetnek, például a műtéti fertőzések leküzdésére vagy a csontnövekedés serkentésére. Hasonló lebomló elektronikai eszközöket alkalmazhatnak majd egyebek mellett olajkiömléseknél, vagy a későbbiekben akár fogyasztási cikkeknél is, hogy csökkentsék az egyre halmozódó elektronikai hulladék környezetet terhelő hatását. Az eszközeinket alkotó mikrochipeket vagy integrált áramköröket eddig minél hosszabb élettartamra tervezték, az lllinois- i Egyetem anyagkutatói és mérnökei azonban ennek ellenkezőjét célozták meg: lebomló elektronikai eszközöket terveznek. lohn Roger és kutatócsoportja új megközelítésükről számolt be, amelyben meghatározott ideig stabil teljesítményű, de utána teljesen lebomló integrált áramköröket hoznak létre. A lebomló elektronikához az inspirációt orvosi implantátumok kidolgozása közben szerezték. Ezeknél az eszközöknél alapvetően fontos a biokompatibilitás, biztosnak kell lenniük abban, hogy a testben elhelyezett implantátum nem irritálja környezetét és nem lökődik ki. Roger és csoportja három év alatt fejlesztette ki azt a mikrochipet, amelynek minden egyes eleme lebomlik. A mikrochipben vékony, porózus szilíciumlapkák vannak, az elektródok magnéziumból készültek, olyan elemből, amely megtalálható az emberi testben is, a kapszulázáshoz használt magnézi- umoxid bevonatokat pedig selyemhernyó- gubóból nyert selyemmel burkolták be. Az így előállított kapszulaburkok az elsők, amelyek feloldódnak, ahogy telik az idő. Az, hogy hány réteget alkalmaznak belőle, meghatározza az elektronikai eszköz élettartamát, amely napokat, heteket, hónapokat vagy akár éveket is jelenthet. Az új megközelítés rengeteg területen válthatja fel a jelenleg használt elektronikai eszközöket, akár a fogyasztási cikkek, a szórakoztató elektronika területén is. Köszvény ellen cseresznye! London. A cseresznye fogyasztása csökkentheti a kösz- vényes rohamok kockázatát - állapították meg tanulmányukban amerikai kutatók. Az Arthritis&Rheumatism című szakfolyóiratban ismertetett vizsgálatban 37 százalékkal csökkent a köszvényes rohamok kockázata azoknál, akik cseresznyét ettek. A jótékony hatást a szakemberek a piros gyümölcs húsában lévő antioxidáns, gyulladásgátló anyagoknak, főként az antocianinoknak tulajdonítják. A köszvény az artritisz, az ízületi gyulladás gyakori formája, amely hirtelen fellépő, komoly fájdalommal járó rohamokban támad, ilyenkor az ízületek - különösen a láb ízületei - bedagadnak. A rohamot a véráramban lévő húgysav magas koncentrációja okozza, amely mellett már kristályként kezd kiválni a vegyület urátok formájában az ízületekben és azok körül, valamint a bőr alatt. A köszvény átlagosan az emberek egy százalékát érinti, a férfiakat kétszer-háromszor gyakrabban, mint a nőket. A mostani tanulmányba a Bostoni Egyetem kutatói 633 köszvénnyel élő, többségükben férfi pácienst vontak be, akiknek életkora átlagosan 54 év volt, és egy éven át követték nyomon egészségüket. A páci- ■ensek naplót vezettek' tüneteikről, gyógyszerszedésükről és étrendjükfől is. A teljes vizsgálati periódus alatt összesen 1247 köszvényrohamot jegyeztek fel a résztvevők, akiknek 42 százaléka evett cseresznyét vagy cseresznyekivonatot, 58 százaléka nem. Az elemzések azt mutatták, hogy a cseresznyét valamilyen formában elfogyasztok csoportjában 37 százalékkal ritkábban fordultak elő köszvényes rohamok, mint a másik csoportban. Az előnyös hatáshoz két nap alatt mintegy 30 szem cseresznye elfogyasztása elegendő volt, a további cseresznyeevésnek nem találták hasznát a köszvény szempontjából. Heg nélkül gyógyuló egerek se IIV if*" flint VII londofi A tüskésegerek elveszítik bőrük egy részét, hogy támadójuk elől megmeneküljenek, majd regenerálódnak; a folyamat tanulmányozása amerikai kutatók szerint közelebb vihet a hegmentes sebgyógyulás, a szövetregeneráció megértéséhez. A tüskésegerek (Acomys cahirinus) egyes fajai akár bőrük 60 százalékát is gond nélkül elveszíthetik hátukról, a többi emlőssel szemben bőrük gyorsan meggyógyul és hegesedés helyett visszanő rá a szőrük is. A kutatók arra kerestek választ, hogy miként zajlik le ez a gyógyulási folyamat, és vajon alkalmazható-e embernél is. A szalamandrák híresek arról a képességükről, hogy akár egy teljes végtagjukat is képesek visszanöveszteni miután elveszítették, ezért ezeket az állatokat már sok vizsgálatban tanulmányozták. Az emlősöknek azonban igen korlátozott az a képessége, hogy visszanövesszék elvesztett szerveiket, náluk az újranövesztés helyett normális esetben egyforma sejtekből álló heg képződik a seb gyógyulási helyén.- Tanulmányunk azt mutatta, hogy az emlősök regenerálódási képessége valójában nagyobb lehet, mint azt eddig feltételezték - hangsúlyozta Ashley Seifert, a Floridai Egyetem kutatója. A tüskésegerek a bőrük gyors vissza- növesztése mellett arra is képesek voltak a kísérletekben, hogy a fülükön ütött köralakú lyukakat begyógyítsák, a folyamat közben pedig regenerálódtak szőrtüszőik, verejtékmirigyeik és porcaik is, mindegyik a hozzá szükséges sejttípussal. A tesztek szerint az egerek úgynevezett blasztémát hoztak létre a sérülés kijavítására. A blasztéma őssejtek csoportjából áll, ezt használja a szalamandra is, amikor újranöveszti hiányzó testrészeit. Seifert úgy véli, hogy az embernél és az emlősállatoknál a regenerálódás azért nem megy végbe, mert a hozzá szükséges blasztémát nem tudják létrehozni, éppen ezért kutatja csoportjával azt, hogy a tüskésegereknél miként zajlik a blasztéma kialakulása. Eltérést találtak a kutatók az úgynevezett extracelluláris mátrixban, a sejteket a helyükön tartó fehérjehálózatban is. A bőrük újranövesztésére képes tüskésegerek lassabb ütemben építették ki ezt az extracelluláris mátrixot, mint más egérfajok, a sertések vagy az ember. Miközben sok kutató azon dolgozik, hogy felgyorsítsa a sebgyógyulás folyamatát, a tüskésegereken és a szalamandrákon végzett tanulmányok azt mutatják, hogy á dolgok lelassítása jelentheti a regenerálódás felé vezető utat.
