Nógrád Megyei Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 228-253. szám)
2012-10-01 / 228. szám
FOTÓK; GYURKÓ PÉTF.R r i 4 Da 2012. OKTOBER 1., HÉTFŐ L NOGRAD Tiszteletre méltó nemzedék Bolyós Lászlóné verselt, a rétsági nyugdíjasklub tagjai fergeteges cigánytáncot jártak. A Savaria Alapfokú Művészetoktatási Intézmény fiataljai modern táncokat mutattak be. A karancslapujtői Kiáltó Szó Egyesület hagyományőrzői showműsort adtak elő. Az Ifjú Nógrád táncegyüttes parádés műsora zárta a világnapi gálát. A produkciókat hosszan tartó tapssal jutalmazta a hálás közönség, amelynek soraiban együtt ültek idősek és fiatalok. A program házigazdája Patakiné KemerEdit volt. A gálát a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviselete, a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Szövetsége, az Életet az Éveknek Nógrád Megyei Nyugdíjas Klubok és Szervezetek, a valamint a Salgótarjáni Civil Kerekasztal szervezte. Munkájukat több mint 20 intézmény, vállalkozás és magánszemély támogatta. Többek között a Nógrád Megyei Kormányhivatal, Nógrád Megye Közgyűlése, Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft., valamint a Salgótarjáni Civil Kerekasztal. A rendezvény előkészületeiben - a nyugdíjas képviselet elnökségi tagjai mellett - több civil szervezet tagjai is részt vettek. Az Idősek Világnapja alkalmából, a megyei közgyűlés nevében, őszinte tisztelettel és sok szeretettel köszöntőm a nógrádi idős embereket! Köszöntőm azokat, akiknek a vállát nem nyomja már a napi munka terhe, és életüknek, e pihenésre elrendelt szakaszát, bearanyozzák a családi örömök: a gyermekeik sikere, az unokák rajongása... Köszöntőm azokat, akiknek a sors többet mért ki küszködésből, szorongásból, betegségből, kevesebbet az anyagi javakból, s úgy alakult életük, hogy rákényszerültek a társadalom segítségére és most a megye valamelyik szociális intézményének lakói... Köszöntőm azokat a nógrádi asszonyokat és férfiakat, akik életük estéjére egyedül maradtak, akik vasakarattal, elemi elszántsággal gondoskodnak magukról, és jellemükből, felfogásukból fakad, hogy nem várnak és nem fogadnak el alamizsnát. Mindnyájan hordozzák, elviselik az öregkort, megbékélnek az azzal járó változásokkal. Mert kivétel nélkül olyan tiszteletre méltó nemzedék tagjai ők, akiknek hétköznapjait átszőtte a kötelesség és a felelősség. Ki-ki a maga posztján, becsülettel és példamutató szorgalommal teljesítette a reá rótt feladatot. Az utódok a mai idős generáció teljesítményéért elismeréssel adóznak, munkájuk gyümölcseit napjainkban is élvezzük. — Pedig belegondolni is szívfacsaró, hogy mi mindent kellett átélniük apáinknak, anyáinknak, nagy- és dédszüleinknek: világháborút, egy kifosztott, megcsonkított, lerombolt ország újjáépítését, a szovjet megszállás és a Rákosi korszak szörnyűségeit, deportálást, padlássöprést, málenkij robotot, az 1956-os forradalmat követő megtorlásokat, a kényszerű kommunista műszakokat ,a rendszerváltással járó vadkapitalizmus minden rezdülését... Kibírták! Gerincük nem roppant meg a kommunizmus súlyos terhei alatt, reményeiket titkon megőrizték felhőtlenebb időkre. Zokszó nélkül elviseltek mindent, mert a maguk helyén a magyar nemzet sorsfordító időszakának főszereplői voltak, és irigylésre méltó hittel egyengették utódaik előtt egy boldogabb jövő útját. Szinte észre sem vették, hogy elrepültek az évtizedek, talpukra álltak a gyerekek, megsokasodtak az ősz hajszálak és megrendült az egészségük... Nehéz méltó szavakat találni arra, hogy egy új nemzedék nevében kifejezzük köszönetünket, mindazért, amit munkás életükben, a családi fészekben a közös jövőnkért tettek. Szívből köszönjük! Örökre hálásak vagyunk Önöknek! Ezen a napon - világszerte - az idősek kerülnek a figyelem középpontjába. Sokan hajlamosak elhitetni magukkal, hogy az idősekről való gondoskodás ügye, ilyentájt néhány ünnepi órával, szerény vendéglátással, némi ajándékkal letudható. Szó sincs róla! Az időseknek az év minden napján érezniük kell a társadalom, a család megbecsülését. Érezniük kell, hogy szükség van az életük során felhalmozott tapasztalatokra, a megélt helyzetek tanulságaira, a személyes közreműködésükre a hétköznapok kisebb-nagyobb problémáinak megoldásában. A nagy közösség, a magyar társadalom a növekvő átlagéletkorú Nógrád megyében is igyekszik sokoldalúan gondoskodni az elődökről. Sajnos, a lehetőségek korlátozottak. Jó lenne az öregkorhoz méltó anyagi biztonságot nyújtani, jobban emelni a kis nyugdíjakat, mérsékelni a gyógyszerek, az alapvető élelmiszerek, a közüzemi szolgáltatások árát. Jó lenne mielőbb befoltozni a lyukakat a szociális ellátás hálóján. Tisztában vagyunk az idősekkel szembeni kötelezettségeinkkel, amit akkor is teljesítenünk kell, ha gazdasági válság forgácsolja a világot, ha pénzügyi hatalmak megszorító intézkedésekre igyekeznek kényszeríteni Magyarországot! A nyugdíjasok juttatásainak megcsorbítása nem lehet semmilyen alku tárgya! Soha nem feledjük el, hogy az idős emberek a munka szeretetét, tisztességet, becsületességet és hűséget kölcsönöznek napjaink fiatalabb generációinak is. Ami pedig a kor előrehaladtával együtt az arcokon megjelenő ráncokat ületi: csupán azt jelzik, hogy hol van a mosoly helye! Az Idősek Világnapja alkalmából, a megyei közgyűlés nevében, az örökifjú nógrádiaknak jó egészséget, boldog éveket kívánok! Becsó Zsolt országgyűlési képviselő, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke (Folytatás az 1. oldalról.) Majd a város önkormányzata és az idős emberek kapcsolatáról, gondoskodásukról szólt. Minden évben köszöntik, megköszönik a 90, 95 és 100 éves idős emberek munkáját a városért, a családért. Az év elején, város születésének évfordulóján megkeresték a városban élő 90 éves embereket, akik kilencvenötén voltak. A megyei önkormányzattal együttműködve gondoskodnak az idősotthonról. Az elmúlt öt évben - pályázati pénzből - a kistérségekben felújítottak minden idősklubot. A polgár- mester asszony arról is szólt, a városban mintegy kilenc és félezer 60 év körüli egyre többen vannak közöttünk azok az idős emberek, akik országot, hazát építettek. Munkájukért tisztelet, elismerés illeti őket. Beszélt a válságról, amely a világot, s benne az országot is sújtja, s amelynek viselését nehezebbé teszi a moráüs-erkölcsi válság. Hangsúlyozta, a kormány, az önkormányzatok feladata, hogy gondoskodjanak az állampolgárokról, az idős emberekről. Az ország akkor lehet sikeres, ha a generációk magukkal viszik az idősek tudását, tapasztalatait, szorgalmát. Becsülni kell azt a munkát is amit az idősek a családon belül végeznek. Összetartó erőt, erkölcsi tartást képviselnek, amelyet továbbadnak gyermekeiknek, unokáiknak. Az alelnök arra biztatta hallgatóságát, higy- gyenek abban, hogy fontosak vagyunk egymásnak és környezetünknek is. ember él. Jelentős részük munkával kapcsolódott valamelyik civil közösséghez. A város közgyűlése díjakat alapított az eredményesen dolgozó civil szervezetek munkájának elismerésére, s az idei kitüntetetteket a gálán is köszöntötte. Mert - mint mondta - az évek múlásával nem az őszre, az elmúlásra kell készülni. Mert a szülők, a nagyszülők, az idős emberek munkájára, simogató, meleg kezére szükségünk van. Bablena Ferenc, Nógrád Megye Közgyűlésének alelnöke arról beszélt, hogy Megelevenedett a színpad Ezt követően szétnyílt a függöny és megelevenedett a színpad. Egymást váltotta a hagyományőrzők és a fiatal együttesek csoportjai. Rengőné Bárányt Ilona verset mondott, a Kaláris Karancslapujtőró'I népdalok csokrát hozta. A salgótarjáni Mackóvár óvodásai önfeledten játszottak a színpadon. A szandai, a nógrádi és a legéndi népdalkor régi szép dalokkal érkezett. Generációk közös ünnepe Jó hangulatú szüreti vigadalom volt Szenográdi F. Szécsény. A településen a XIX. század végétől kisebb megszakításokkal minden évben megrendezték a szüreti felvonulást és bált. így volt ez idén is. Szeptember 29-én szombaton ebéd után a város keleti részéről, a Kossuth utca végéről indult a színes, látványos menet. A varsányi úti elágazóban megálltak, ahol a Palóc Néptáncegyüttes szórakoztatta a nagyérdeműt. Innen a menet - amelynek az élén díszruhába öltözött lóhátasok haladtak - a városháza elé vonult. A város polgármestere, Stayer László és felesége az alkalomhoz illő ruhában foglaltak helyet a hintóbán. A lengyelországi testvértelepülés, Warta városának polgármestere és alpolgármestere a delegáció hintóján vonult fel. Az idén a bíró hintájában Gyebnár Tibor és neje, Laczkó Zsuzsanna, a gazdáéban Horváth István és Schmid Zsuzsanna foglaltak helyet. A jegyzőt idén is Smelkó István, a fiskálist Varga Bálint, a kisbírót Rónai Egon személyesítették meg. Felvonultak a borlovagrend tagjai, ott voltak a menetben a szüretelő fiúk és lányok, a szőlőkoszorút, búzakoszorút és az új kenyeret vivő fiatalok, csőszök, a boristen, a törpék, az angyalok, a Palóc Néptáncegyüttes, a helyi Kertbarátkor és a salgótarjáni Gelencsér lános zenekara. Amerre elvonultak, az emberek sokasága üdvözölte őket. A városháza előtt, ahol több száz érdeklődő gyűlt össze, a zenekar játékát követően a tűztoronyból tárogató hangja hirdette, hogy megkezdődött a 2012-es szécsényi szüret. A bíró rímekbe szedve engedélyt kért a polgár- mestertől a vigadalom megkezdésére. A város első embere ugyancsak rímekbe szedve köszöntötte a külhoniakat, a lengyelországi Warta testvérvárosából és a szlovákiai Szécsénykovácsi testvértelepülésről érkező vendégeket, Szécsény város apraját nagyját. A vidámságra, szórakozásra, nótá- zásra, mulatozásra megadta az engedélyt. A jegyző, a fiskális és a kisbíró rímekbe szedve foglalták „ össze a város egy évét. A több | mint száz szereplő eltáncolta a hagyományos, híres szécsényi szüreti táncot, amit most is Őze János, a Palóc Néptáncegyüttes vezetője tanított be. A táncot Gelencsér János zenekara kísérte. A menet a történelmi belvárosba vonult, ahol a szereplők még egyszer eltáncolták a szüreti táncot. A színpadon fellépett a varsányi Jóbarátok zenekar, a Kis Iglice tánccsoport, a lengyelországi Wartából érkezett művészeti csoport, a Palóc Néptáncegyüttes, a rimóci Holecz Istvánná, a népművészet mestere. A kirakodóvásárban a Palócföldi Népi Iparművészek bemutatót tartottak és termékeiket kínálták. Sokan voltak kíváncsiak Lauró Sándor diósjenői kovácsmester bemutatójára, éppúgy, mint a szécsényi Takács Béla mézeskalácsos mester termékeire, vagy a kazári Fazakas Henrietta csontból és szaruból készült ékszereire, a fazekasmesterek munkáira. Bort, az ízek utcájában pedig különböző ételeket lehetett kóstolni. A gyermekek vidámparkban, Izolda népi játékaival szórakozhattak, s az Annus-tanya jóvoltából kipróbálhatták a lovaglást is.
