Nógrád Megyei Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 228-253. szám)

2012-10-13 / 239. szám

KULTÚRA 2012. OKTÓBER 13., SZOMBAT f Iróvendég itthon: Debreceni Boglárka Mostanában egyre több Palócföld-számban olvasni a nevét. A szerző­ket felsorakoztató lapvégi „listáról” csupán a két legfontosabb születési adat - 1981, Salgótarján - és a szakmai titulus - író, költő - derül ki. Azt már máshonnan tudni, hogy évek óta Budapesten él, Miskolcon szerzett művészettörténész, kulturális antropológusi diplomája birto­kában dolgozott a Petőfi Irodalmi Múzeum művészeti tárában, majd a Kassák Múzeumban. Egy ideje már szellemi szabadfoglalkozású alko­tó. Eleddig két könyve - a „Bébikommandó” című novelláskötet, vala­mint a „Semmi mozdulat most” - Mikszáth Kálmán összes fényképe, válogatott ábrázolások címmel - jelent meg. 2007-ben Kaleidoszkóp­díjat kapott, 2010-ben Móricz Zsigmond ösztöndíjjal tüntették ki. Csongrády Béla Debreceni Boglárka múlt heti itthon tar­tózkodása is a Palócfólddel volt kapcsola­tos: azért kapott meghívást, mert az utób­bi két lapszámban is szerepelt. A folyóirat 2012/3-as számában a „Város/kép" rovat­ban mint idevaló felkért szerző sajátos mondandóval és egyedi stílusban reagált Kovács Bodor Sándor (KBS) dokumentum­filmes, fotográfus „Modern Chirico” című, a salgótarjáni építészet témájára, a fény és árnyék viszonyára komponált képére. A legfrissebb, az idei négyes számban az „Ami marad” recenziórovatban „A Piccadilly Vénusza” címmel értekezik Angela Carter brit író - magyarul 2011- ben a Magvető Kiadónál, Bényei Tamás fordításában napvilágot látott - „Esték a cirkuszban” című regényéről. Az elszármazott - s mint kifejtette: ha­za mindig szívesen érkező - íróvendég­gel a Palócföld főszerkesztője, Mizser At­tila beszélgetett. A bemutatás után első­ként a KBS-fotó kiváltotta érzéseirőfgon- dolatairól kérdezgette a várost immár messziről szemlélő szprzőt. Debreceni Boglárka elmondta, hogy a fővárosban él­ve sokszor nosztalgiázik. Elképzeli: mi­lyen lenne újra Salgótarjánban „csak úgy” sétálgatni, nézelődni, beszélgetni. Erre ugyanis a célirányos látogatások, a zaklatott, feszült rohanások alkalmával soha nincs ideje. Mikor megkapta a Pa­lócföld felkérését, körbejárta a fotó ábrá­zolta múzeum, mozi és a városháza hatá­rolta környéket és - amit még soha nem tett - felmerészkedett a garzonház legfel­ső szintjére is. E hatások nyilván érvénye­sültek a végül is „Elkallódott Pinokkiók” címmel elkészült írásában. S miután fel is olvasta a tömör, szubjektív szöveget, elmondta: arra kíváncsi igazán, hogy mit mond azoknak az idősebb korú olvasók­nak, akik számára a „Bányász” még mű­velődési házat jelentett és nem diszkót, sztriptíz bárt és pizzériát... Mint a beszélgetés is megerősítette: Debreceni Boglárka ígéretesen bonta­kozó karrierjében eleddig a 2010-es esz­tendő volt ha nem is a legterméke­nyebb, de feltétlenül a legsikeresebb. A Fiatal írók Szövetsége ekkor adta ki a „Bébikommandó”-t és ugyanekkor - Mikszáth Kálmán halálának századik évfordulója tiszteletére - jelentette meg a Petőfi Irodalmi Múzeum a „Semmi mozdulat most” címff kolnyvSTAz előb­bi novelláiban is fellelhető Salgótarján, mint ahogyan a Mikszáth-kötetre is a nógrádi vonatkozások miatta kapta a megbízást. Sőt a megjelenés előtt álló - arra váró - harmadik könyve, a „Belső tó” című regénye is, - amely egy tizen­A Salgótarjánból elszármazott szerző olvasott is fel saját könyvéből. Jobbra Mizser Attila, a Palócföld főszerkesztője. hét éves öngyilkosjelölt leány kálváriá­ját mondja el, a depresszió, az előítéle­tek, tévhitek problémakörét járja körül - tele van helyi és környékbeli utalások­kal s a kényszerű gyógyszerszedés okozta személyes motivációkkal is.-Nehéz megfogalmazni, hogy számom­ra mit adott a város. Mostanában kezdek oda eljutni, hogy őszintén szembenézzek önmagommal, a családi hátteremmel, a paraszti és munkás környezettel s felfed­jem"', titkaimat” s több évszázados, történelmi tradíciójú te­lepüléseken élnek vagy azokról kerültek a fővárosba. Pedig Salgótarjánnak is vannak hagyományai, jellegzetességei, de puritánabbak, szikárabbak és nem egyetlen jelentős eseményre vagy égy kas­télyépület okozta élményre fűződnek fel. A város szellemisége akarva-akaratlanul beépült a személyiségembe, építkezem belőle. Most már hozzám tartoznak a táj- szavak is, amelyeket sokáig nem hasz- i. Annak idején szerettein volna itt- mondta Debreceni Boglárka Mizser At- .^iradni, d&nem adódott számomra, tila kérdésére válaszolva. végzettségemnek, érdeklődési körömnek- A gyökereket nem lehet kitépni, el­vágni. A gondolkodásom, életvezetésem nem olyan mint egy úgynevezett „echte” pestinek, de különbözik azokétól is, akik megfelelő munkalehetőség. Összességé­ben nem bántam meg, hogy Budapestre költöztem, törekszem ott jól érezni ma­gam, ahol vagyok. Arra a kérdésre, hogy melyik mű­faj, tevékenységi forma - próza, vers, tanulmány, kritika vagy éppen a kiállításrendezés, -megnyitás - áll leg­közelebb hozzá, Debreceni Boglárka az válaszolta, hogy mindezek kiegészítik egymást, de talán mégis a szépiroda­lom az igazi, a legfontosabb. Mizser Attila azt is firtatta, hogy milyen - bár saját tapasztalatai is vannak - úgyne­vezett „szabadúszónak” lenni. - Nem Tkönnyű - jött a-válasz - de azért árnyal­tabb a helyzptvA levesebb kötöttség 'következtében könnyebb beosztani, strukturálni az elfoglaltságokat s olyasmire - mint például egy autista alapítvánnyal való foglalkozás - is job­ban jut idő... Azt csinálja, amit szeret Október első hetében a salgótarjáni Balassi Bá­lint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet­ben - csakúgy mint számos más hasonló intézmé­nyében szerte az országban, megyében - őszi könyvtári napokat rendeztek „Az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve 2012” jegyében. A sokoldalú gazdag program ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy a könyvtáraknak mi­lyen szerepük lehet a tartalmas időskorra való fel­készülésben és azt is bizonyította, hogy az idős em­berek jó része az előrehaladott életkoruk ellenére - sőt, a több szabadidejük birtokában annál in­kább - sikerrel gyümölcsöztetik a bennük rejlő kreativitást, alkotókészséget. E gondolat jegyében köszöntötte a minap a könyvár igazgatója, Molnár Éva mindazokat, akik nagy számban megjelentek Varró JánosnéMarton Margit képzőművészeti kiállításának megnyitóün­nepségén az intézmény Bóna Kovács Károly Galé­riájában. Mint Losonczy Ildikó grafikusművész ál­tal is ismertetett biográfiai adatokból kiderült: a már régen és széles körben Babaként, Baba néni­ként ismert alkotó eredetileg - kézügyességének köszönhetően - cukrászmesternek tanult, majd éveken át különböző profilú kereskedelmi egység­ben volt üzletvezető. Az aktív munkától való egész­ségügyi okok miatti kényszerű visszavonulása után - leánya kérésnek engedve - egy Monet-nape tár egyik képének a lemásolásával indult életé­nek új szakasza, amely jó tíz éve tart. Ahogyan mondani szokta, azt csinálja, amit szeret, s ennek az eredményét megannyi csoportos és egyéni tár­laton mutatta már be. Több művészeti társulat­nak, önképzőkörnek tagja, rendszeresen részt vesz művészeti jellegű előadásokon, továbbkép­zéseken. Losonczy Ildikó - aki válogatta is a kiál­lításra került festményeket és akinek szakkörét Varróné Marton Baba gyakran látogatja - meg­nyitóbeszédében azt hangsúlyozta, hogy a képek az önkifejezés felszínre került bizonyítékai. Külön is elemezte azokat a főként absztrakt alkotásokat, amelyek reprodukciók másolataiként, de végül is átdolgozott formában készültek. A kiállítás tema­tikája azonban ennél jóval változatosabb. Találni a falakon csendéleteket, természeti témájú (Türkiz váza, Növényi kibontakozások, Vegyes csokor) ké­peket s az olajfestményeken megjelennek közeli (Salgói bányató, Kazári tufa, Szentkút, Hollókői vár) és távolabbi (Velence I-II., Görög partok) hely­színek kiváltotta élmények is. Mintegy külön kép­csoportként értelmezhetők azok a művek (A csend tükre, A nyugalom tükre, Út a nyugalomhoz) ame­lyek - mint a címük is mutatja - elmélyülésre, me­ditációra inspirálnak. A megnyitóünnepség hangu­latát nagy mértékben emelte Tóth János Gyuláné Deák Éva - a Belszervi Betegek Salgótarjáni Egyesületének elnöke - vers­mondása. A kiállítás vendég­könyvébe hamar kerültek elis­merő bejegyzések. Az egyikben GálnéHorváth Mária alábbi talá­ló sorai olvashatók: „Néha látni kell a szépséget ahhoz, hogy tud­juk milyen is valójában. ” Varróné Marton Baba tárlata október 27-ig látogatható a Ba­lassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Ko­vács Károly Galériájában. Cs.B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Sikerült megoldanom Pétiké fegyelmezését "Szerencsés nyer­tesünk: Akácz Béláné, 3078 Bátonyterenye, Makarenko út 24. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. október 18-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Kassai sor 6.). Az 1000 fo­rintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom