Nógrád Megyei Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)

2012-09-01 / 203. szám

7 ÉRTÉKŐRZŐ MAGAZIN Ült J. lJllv/lt^Jv/ 2012. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT A tánc szünetében a koreográfus gesztusaival mutatja be a gurál mentalitást cs/f különállónak nézzük, úgy lát­ják a lengyelek is kicsit különálló­nak a gurálokat A lengyelek nem nagyon szeretik ezt a különállást Különcnek tartják a gurálokat, mert ők kicsit másképpen beszél­nek, másképpen öltözködnek, más a stílusuk, más a viseletűk, más az éneklési technikájuk. A gurálok szólóban táncolnak, egymás után, egymást szép nyugodtan kivárva. A zbojnickiben, a betyártáncban egy körben állnak a fiúk, egy régi stílusú körbe vonulás és egy guggo­lás, szlávos ugrálás figyelhető meg náluk, kezükben a baltáikkal. Kő­höz. Tették ezt természetesen azok­kal a művészi produkciókkal, amelyeket kívánnak azok az or­szágos fesztiválok, ahol az együttes bemutatás ahonnan mindig is díj­jal jön el. Ezt a fajta folklórszerete- tet látjuk'ismerjük. Én a Honvéd Együttes, a Buda­pest Táncgyüttes számára készí­tettem zbojnickit, tehát ott próbál­gatom a gurál tánc stílusát meg­tanítani, de nagyon nehéz, meg­mondom őszintén. Azonban min­denképpen érdemes ezzel fog­lalkozni. Nagyon örülök annak, hogy Szabó János, az együttes ve­tőit el. A koreográfus a viszontlá­tás örömének tudatával fejezi be a próbát és mondandóját. A mű­vész egyedi stílusával rövid időn belül megbarátkozik a csoport, mindenki elismeri munkásságát. A táncosok tisztában vannak az­zal, hogy a csoportnak mekkora megtiszteltetésben van része, hogy ilyen szakemberrel dolgoz­hat. A kezdeti izgalom és esetle­ges ijedtség után pedig azzal az érzéssel távoznak próbáról, hogy talán valamennyire beletekint­hettek szakmai és emberi téren is Zsuráfszky Zoltán munkájába. Zsuráfszky Zoltán, a bu­dapesti Honvéd Táncszín­ház művészeti vezetője idén már két alkalommal járt a salgótarjáni Nógrád Táncegyüttesnél lengyel táncot tanítani készülő, új műsorukhoz. A tánco­sok nagy lelkesedéssel próbálkoznak a gurál tánccal, amely számukra eddig szokatlan mozdula­tokat, ritmusokat, zenei kíséretet jelent. A koreog­ráfus a legutóbbi alka­lommal feleségével érke­zett a csoporthoz, aki a lá­nyok számára szolgált hasznos tanácsokkal a táncforma elsajátításához. Steib Janka Az általa vezetett próbák han­gulata és menete eltér a szokásos „nógrádos” hangulattól, a meg­szokott munkától. A táncosok egy része feszült várakozással teli, mások izgatottak, de tettre ké­szek a sokat emlegetett, sokat hal­lott történetek után, amelyek a koreográfusról keringenek nép­táncos körökben, kemény, követe­lő munkatempójáról. A művész lehengerlő, kissé arrogánsnak tű­nő, megosztó személyisége azon­nal magával ragadja a táncoso­kat. A tiszteletet parancsoló egyé­áll a táncos a földem felé. Igazából Erdélybe in­dultam el, Gyimesbe, Székelyföld­re, Mezőségre, Kalotaszegre, va­lamint hát Martin György taná­csára a 1970-es évek végén Len­zenész elé, be­kezdi a saját nó­táját és a zené­szek ráénekel­nek, akkor az egy nagyon bá­tor, temperamentumos, dinami­kus énekkezdés, és utána indul táncba a táncos. Miután lezárja, a zenész visszaszalad és kezdi a má­sik táncos nótáját- meséli. Zsuráfszky Zoltán 1956-ban született, Szikszón. Az Állami Ba­lett Intézet néptánc-tagozatának elvégzését követően az Állami Népi Együttes szólistája, majd 1983-ig tánckarvezetője. Az Egri Tanárkép­ző Főiskola pedagógia-népművelés szakán főiskolai diplomát szerzett. Az 1980-as évek elejétől 1991-ig a JATE Bálint Sándor Táncegyüt­tes és a gyöngyösi Vidróczki Együttes művészeti vezetője, 1991 óta a Budapest Táncegyüttes művészeti vezetője és igazgatója. A Buda­pest Táncegyüttes és a Honvéd Együttes közösen több egész estét betöltő nagyszabású produkciót hozott létre és mutatott be, ame­lyekben vezető koreográfusként vett részt. Jelenleg az ország egyik legnagyobb hivatásos együttesének, a Honvéd Táncszín­háznak művészeti vezetője. A magyar etnikum mellett foglalko­zott a román, szlovák, délszláv gurál és cigány folklórral, anyagát a Magyar Tudományos Akadémia Táncosztályának archívuma őr­zi. Koreográfiái művészetében e hatalmas eredeti néptánc anyag­ból építkezik. Több színházi produkció koreográfusa. nlség néma, éber jelenlétet köve­tel a próbán. A koreográfus be­szédes részekkel szakítja meg időről időre a táncolást. Nem ide­genek előadásmódjától a hatal­mas gesztusok, a kiabálások, amelyeket rekedtes, erőteljes hangja még inkább fokoz. Beszél és mesél származásáról, mun­kásságáról, valamint magáról a táncról, a stílusról. Segítőkész viselkedése miatt mindenki biztos lehet abban, hogy a koreográfus örömmel ér­kezett Salgótarjánba, aminek ké­sőbb hangot is adott.- Egy ilyen fajta hazautazás Észak-Magyarországra nekem min­dig sokat jelent Édesapám ágáról nagymamámék Borsodból, Szalon­náról valók, innenaRakaca-patak völgyéből Tehát én ezen a vidéken valahogy otthon érzem magam, na­gyon jól esik errefelé jönni. Máskép­pen veszem a levegőt Én úgy gon­dolom, valamit jelentenek a gyöke­rek mindenki számára. Másik ágról Miskolcról szár­mazom, Szikszóról. Édesanyám ott táncolt fiatalon színházban az 1950-es években. Nem tudtam könnyedén visszamenni a szülő­gyelországba mentem, a zako- pánei folklórfesztiválra, a hegyi népek fesztiváljára. A nevemből is adódóan a gurál tánc nagyon megtetszett nekem, onnan szár­Az együttes ennek a nyugati szláv népcsoportnak a táncával ismerkedik tehát, akik a Magas- Tátra és a Beszkidek vidékén él­nek, nagyobbrészt Lengyelország területén. Mindenképpen külön­leges és új anyag ez számukra, hi­szen a gurál tánc a közép európai tánckultúrának egy olyan régies fokát őrizte meg, egy olyan csár­dásformát, amelyben a párok nem fognak össze. Ez a csaloga­tásnak egy régies formája. A kí­séret is a zenei kultúrának egy régiesebb formáját tükrözi.- Ez egy speciális anyag, nem lehet könnyen elsajátítani Min­den tánc nagyon sok gyakorlást igényel, de amikor egy magyar csárdás megszólal, akkor azt az ember érti. Érti benne a kis csalo­gatást, a kis dobogó lépéseket, a páros csárdást. Na most ebben a zép tempójú, aprózó, földön, szinte föld fölött lebegő táncuk van, és nagy sasos mozdulatokkal táncol­nak, hatalmas karimájú kalapok­ban, amelyekben sastoll van. Büsz­kék a viseletűkre és büszkék a tán­caikra, az ünnepeikre. Az osztrák­magyar hadseregbe, tehát egy had­seregbe voltak besorozva a gurálok is, és a mi őseink is - mondja Zsuráfszky Zoltán. A koreográfus nem első alkalommal jár a Nógrád Táncegyüttesnél. A Hon­véd és Budapest Tánc- 1 együttessel megfordult már Salgótarjánban, vala­mint a Nógrád számára is készített már korábban koreográfiát, még Hájas Tibor vezetése alatt.- Fiatal táncos korom óta követem a Nógrád Népművészet Ifjú Mestere Év táncosa-díj Magyar Művészetért Díj Harangozó Gyula-díj Érdemes Művész Év koreográfusa-díj Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje Kiváló Művész Zsuráfszky Zoltán ezúttal feleségével érkezett a Nógrád Táncegyütteshez maznak a nagyszüleim, a szabad­ságharc idején jöttek át a nagy- apámék és megtelepedtek Szik­szón, a Hernád mentén. A daru madárról kapták nevü­ket nagyapá- mék, ugyanis nagyon kiabá­lás a család, és a darunak hat kilométerre el- hallatszik a hangja. Ahogy halljuk, a gurál fiúk úgy énekel­nek, hogy reped acd-lejátszó. Te­hát amikor ki­kultúrában a fiú és a lány szem­ben állnak egymással, nem fog nak össze. A lány „sasolja” a szemben álló fiú lábát, és teljesen leköveti azt a ritmust, amit a fiú táncol a zenére. Úgy forrnak egy- gyé a párok, hogy nem érnek egy­máshoz. És így is van egy nagyon erős kontaktus köztük. Ez a hal­latlan izgalmas ebben a táncban. A gurál anyag kárpáti anyag. Úgy, ahogy mi a székelyeket egy ki­Táncegyüttes munkáját. Nagyon erős együttes volt ez mindig. Ez a táncház is azt mutatja, hogy a vá­ros mindig figyelt a népművészet­re, a néptáncra. Igazából az együt­tes alapító tagjai tartották meg a néptáncnak, a falvakban lévő ha­gyománynak a városi miliőn belü­li hitelességét, szeretetét. A Nógrád Táncegyüttes egy példaértékű együttes, példaértékű munka folyt itt mindig is, közel a hagyomány­zetője feladatul szabta a csoport­nak, hogy próbáljon meg a ma­gyar, a Kárpát- medencei anyag mellett egy kicsit a peremvidékről is táncanyagot tanulni. Én ebben akarok segíteni a táncosoknak, feleségem is eljött most -együtt ta- n ítjuk ezt az anyagot - tette hozzá. Az együtt eltöltött órák után még van mit tanulni erről a kü­lönleges táncról, de a közös elfá­radás mindenkit elégedettséggel Közel a hagyományhoz ? T I I »

Next

/
Oldalképek
Tartalom