Nógrád Megyei Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)
2012-09-01 / 203. szám
HITELET 2012. SZEPTEMBER L SZOMBAT EVANGÉLIKUS ÉLET Reménységre elhívottan Balra az evangelizáció résztvevőinek egy csoportja, jobb oldalon Győri János Sámuel lelkész Osagard Ahogyan újságunk legutóbbi evangélikus oldalán hírt adtunk róla, Isten kegyelméből augusztus 5-én megrendezésre került a Nógrádi Evangélikus Egyházmegye, szabadtéri evangélizációja, aminek idén Ősagárd adott otthont. Körülbelül négyszázan gyülekeztünk össze vasárnap délután az ősagárdi sportpálya mellett található színpadnál. Jó érzés volt látni, hogy sokak számára fontos a lelki töltekezés, hogy a nyári meleg tikkasztó ereje sem tartott vissza sokakat az úttól. Környékbeli és távoli, a megyén kívüli evangélikus gyülekezetek és más felekezetek tagjai jöttek el közénk. Istennek hála, sokan viselték szívükön, hogy az alkalom jól sikerüljön. Sok testvér kétkezi munkával tett azért, hogy a helyszín és az étkezés biztosítva legyen. Sok összekulcsolt kéz hordozta a szolgálatokat imádságban. De ami a legfontosabb: az élő Isten áldó, védelmező keze is ott volt rajtunk. Az evangélizáció délután 3 órakor kezdődött a fiatalokból álló Jesus Inside zenekar szolgálatával, amit a jelenlévők köszöntése követett. Itt derült ki, hogy Nógrád legtávolabbi helyeiről is érkeztek testvérek. A zenekar további szolgálatai során megtanulta a gyülekezet a nap énekét, majd az alkalom központi része, az evangélizáció következett. Győri János Sámuel, az ősagárdi gyülekezet egykori lelkésze hirdette Isten igéjét Pál apostol efezusi leveléből olvasta fel az alapigét: „Szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön”. (Ef 1,16-19) Az igehirdető Szentírási történeteket és igehelyeket említve szólt Isten felrázó evangéliumáról, amely minden embert megbotránkoztat, mert nem evilági, mert nem megszokott, de ez az örömhír az, amely minden ember számára elhozza félelem nélküli életet. Mint egy kórházi negatív lelet: ön meggyógyult, egészséges. Ki ne vágyna közülünk megtapasztalni akár így is a katarzis, a megtisztulás, az új élet ajándékának valóságát! Isten Jézus Krisztusban megadja számunkra mindezt, sőt, reményeinken felüli módon. Mind rászorulunk erre az isteni kegyelemre, irgalomra, és Ő ingyen adja kegyelmét, megbocsátását, biztosít szeretetéről, hogy új életben járjunk. Ahogyan az alkalom után többen beszámoltak róla, sokak szívét megérintették a hallottak, és Isten-, Krisztus ismeretükbe új gondolatok kerültek, vagy erősödtek meg. A prédikáció után a vanyarci zenei tábor vezetői és növendékei szolgáltak közöttünk énekekkel, bizonyságtétellel. A színpad környéki program a közös úrvacsora vétellel zárult, ahol Krisztus testét és vérét vehettük magunkhoz bűneink bocsánatára. Ezen az alkalmon személyes feloldozás előzte meg a szent jegyek vételét. Csodálatos volt megtapasztalni ennek a bűnbocsánat hirdetésnek az örömét, valóságát. Mindezek után az ősagárdi gyülekezet terített asztalokhoz hívta a vendégeket, ahol jó beszélgetések mellett fogyaszthattuk a finom ételeket. Áldott alkalmat tudhatunk magunk mögött, mert Atyánk megáldotta ezt a napot. Reménységünk szerint még sok ilyen, ehhez hasonló lehetőségünk lesz Isten közelében lenni, vele élni, vele töltekezni testvéri közösségben. Hála legyen Neki minden percért, alkalomért! Eszlényi Ákos Zákeus kíváncsisága „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” (Lk 19,5) Bár a nyár még ezen a héten is megmutatta erejét, azért már gyűlnek lassan a fecskék a villanydrótokon, szeptember kezdődik és ezzel együtt egy új iskolai tanév is ránk köszönt. Sok kis diák indul ezekben a napokban első osztályba, kicsit talán félve, de várakozásokkal tele; sokan végzősök lesznek ebben a tanévben, és már szeptemberben is ott motoszkál bennük a hogyan tovább kérdése; és még többen vannak, akik számára egy újabb lépcsőfok ez az év is az általános iskolai, középiskolai évek sorában, eggyel magasabb osztályba lépnek. Zákeus egy ismert személyisége az újszövetségnek, gyerekek és felnőttek körében egyaránt népszerű a csaló vámszedőből Jézus követőjévé vált kis termetű ember története. Nagyon sok üzenetet hordoz magában az ő Jézussal való találkozása, életének gyökeres fordulata, most mégis egyetlen jellemzőjét emelném ki Zákeusnak: rendkívül kíváncsi természet volt. Kíváncsi volt, hiszen különben miért is mászott volna fel arra a vadfügefára, hogy Jézust, azt a tanítót, akiről már olyan sokat hallott, láthassa. Kíváncsi volt, hogy milyen is lehet az az ember, akiről ennyien beszélnek, aki olyan magával ragadóan tud tanítani, és akinek emberek a gyógyulásukat köszönhetik. Kíváncsi volt Zákeus, és ez kíváncsisága vezette őt aztán odáig, hogy felkapaszkodott arra a fára, ahonnan lemászva már nem ugyanaz a Zákeus volt, mint előtte. Jézussal találkozva fordulatot vett az élete. így a tanév kezdetén nekünk is szükségünk van a kíváncsiságra. Szükségünk van rá, hogy diákként ne csak úgy kezdjük el az iskolai évet, hogy érdektelenül legyintünk, hanem őszinte kíváncsisággal induljunk: mi mindennel fog ebben az évben is bővülni a tudásunk. Szükség van rá, hogy azzal a kíváncsisággal vegyes izgalommal kezdhessük a tanévet, hogy mennyi új tapasztalatban lesz idén is részünk. És amikor az új tanév hittanórái elkezdődnek - bármelyik feleke- zetben is akkor is úgy ülhessünk be hittanosokként, konfirmandusokként a padokba, úgy vehessünk részt a hittan oktatáson, hogy kíváncsiak vagyunk Jézusra, szeretnénk megismerni őt. Régi mondás, hogy a hitet nem lehet tanulni. De Jézust igenis lehet egyre jobban megismerni, lehet egyre többet megtudni róla a Biblia történetein, az ő egykor elhangzott szavain keresztül, lehet magunkba szívni, hogy milyen lelkülettel élt ő ezen a földön, hogyan viszonyult az emberekhez, amikor köztük járt, mit tett értük és értünk. Mindezt lehet tanulni, hittanórákon, konfirmációs oktatáson, gyerek- bibliaórákon, és lehet ezáltal a tudásanyag által épülni a hitben. Csak kell egy kis kíváncsiság, hogy meg akarjuk ismerni Jézust. Kell az a kíváncsiság, ami Zákeusban megvolt. És ez nem csak diákként fontos. A tanév kezdetén mindannyiunkat, akik már nem ülünk naponként aZ iskolapadokban, figyelmeztethet Zákeus története, hogy a Jézust kereső kíváncsiság ne fogyjon ki az életünkből, hogy akarjuk - felnőttként, idősként, bármilyen korban is vagyunk - minél jobban megismerni őt, hogy mi magunk is minél közelebb akarjunk kerülni hozzá. Mert amikor elhangzott a kulcs mondat: „Ma a te házadban szállók meg!”, akkor Zákeus számára valami gyökeresen új kezdődött. Esély ez mindannyiunknak ma is, így a tanév kezdetén, amikor különösen is fontos szerepet kap a kíváncsiság... Zsugyel-Klenovics Katalin lelkész, Nógrád Gyermektábor „Istennel és velem" Ősagárd. Egyházmegyénk több gyülekezetében is hagyomány, hogy évről-évre a nyári szünidő napjaiban gyülekezeti gyermek- táborokba hívogatják a hittano- sokat, gyereket. Ezek a hittantáborok részben az ország különböző pontjain, gyerektáborok számára is alkalmas üdülőkben, egyházi üdülőhelyeken valósulnak meg, részben pedig napközis táborként az egyes gyülekezetek helyi épületeiben, ahova minden reggel „bejárnak” a gyerekek, és késő délutánig foglalkozásokon, színes programokon vesznek részt. Az alábbiakban az ős-agárdi gyülekezet gyermek- és ifjúsági napközis táborairól olvashatnak beszámolót. Augusztus hónapban az ősagárdi gyülekezeti ház és udvara több mint ötven rosszcsont kölök kiabálásától volt hangos két héten keresztül. Augusztus első hetében az óvodás és az alsó tagozatos gyermekek, augusztus második hetében pedig a felső tagozatos és a középiskolás kamaszok vettek részt a programokon. Legéndről, Vácról, Galgamácsá- ról, Nőtincsről és természetesen Ősagárdról érkeztek a fiatalok. A táborok témája „Isten és én” volt. A reggeli áhítatok alkalmával Isten nekünk adott ajándékairól hallottunk: a szem, a fül, a száj, a kéz és a szív ajándékáról. Arról, hogy ugyan minden egészségesen született ember rendelkezik ezekkel az ajándékokkal, de legtöbbször nem arra használjuk őket, amire kaptuk. Hányszor vagyunk vakok, süketek Isten szavára, csodáira; hányszor szól a szánk kegyetlen mondatokat; mennyivel köny- nyebben rombolunk és ütünk, mint építünk és ölelünk, mert a szívünk bizony kőkemény. Szentírási történeteken keresztül tanultuk, hogy mi a Teremtőnk szándéka az életünkkel, ajándékainkkal, hogyan adja meg a gyógyulásainkat, milyen szolgálatra küld el bennünket. A kisebbekkel a kézműveskedés rejtelmeiben merültünk el ügyes vezetők (pedagógusok, egyetemisták) segítségével, akik bábjátékukkal is elkápráztattak minket, míg a nagyob- bakkal csoportbeszélgetésekkel, közösségépítő játékokkal töltöttük a délelőttöket. A finom ebéd után, legnagyobb meglepetésünkre, az óvodások kijelentették: ők álmosak, aludni szeretnének. Délután három óráig csend honolt a parókia falai között. Több falubéli meg is kérdezte, hogy mikor kezdődik a tábor, mert nem hallják őket. A csendes pihenő eltelte után nem hallottunk ilyen kérdéseket... A foci, a röplabda, illetve a csapatversenyek alkalmaival volt lehetőségük minden végtagjukat megmozgatni. (Ezt a szülők is alátámasztják. Elmondásaik szerint este jól aludtak a gyerkőcök.) A nagyok táborában délután a röplabda és a foci mellett filmeket is vetítettünk komolyabb és köny- nyedebb témájúakból merítve. Csütörtökön pedig egy egész napos programként, bekukkantva a Násznép barlangba is, megmásztok a Na- szály-hegyet és annak csúcsán főztük meg életünk talán legfinomabb virslijét. Szép alkalmakat tudhatunk magunk mögött, és ennek a szépnek emléke elkísér minket. Csak most ért véget a tábor, de valamennyien várjuk a következőt. Jó volt látni, hallani, hogy a gyermekek elfáradva ugyan, de élményekkel telve tértek haza, ahol egész estés élménybeszámolókat tartottak, és ahol a szülők kérdésére (mi volt ma?) nem a megszokott iskolabeli választ adták: semmi. Eszlényi Ákos lelkész, Ősagárd Az apró táborlakók csoportképe
