Nógrád Megyei Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)

2012-09-29 / 227. szám

HITE jET A váci egyházmegye melléklete II. évfolyam 9. szám 2012. szeptember 29. Megjelenik minden hónap utolsó szombatján Szerkeszti: Magyar Bertalan Nem levegőben nem fényben nem anyagban hanem csak ott volt a templomhajó kapujában. Nem láttam, nem hallottam, semmilyen formában nem kommunikált ve­lem: egyszerűen megéreztem. Ha­talmas erő, jóindulat, személyes, nekem szóló barátság: ennyi Meg egy Szent Ráfael főangyalt ábrázo­ló naiv festmény a falon Szentignáci lelkigyakorlaton voltam éppen, már második napja távol a világtól, sőt még a társaim­tól is - aki csinált már ilyet, tudja, mennyire ki tudnak élesedni az ér­zékek, éppen attól, hogy elzárkózol az ingerektől Akiknek elmeséltem ezt a találkozást, többnyire éppen ezt vetették ellen: „annyira fel vol­tál spannolva, attól érezted így!” Meg hogy: „Miért lett volna éppen ott és pont akkor?!” Én éppen fordítva gondolom a dolgot. Angyalunk mindig velünk van. Csak nagy a ricsaj körülöt­tünk. Am ha egy kicsit visszahú­zódunk önmagunkba. Ha odalopa­kodunk ott bent a kapu közelébe, amelyen át egykor kiűzettünk... Akkor, hacsak egyegy pillanatra is, megéiezhetjij^ ta barátainkat, akik Isten színe előtt állnak, ami­kor éppen nem bennünket védel­meznek a világól. Köszöntsük & két, legalább ma, az ég fejedelmek ünnepén! Ave, Barátom! (mb) Közösség, jelenlét, evangelizáció zsinat Tíz témakört tárgyalnak meg három év alatt a bizottságok és a hívek Október 11-éré, a 2. Vati­káni Zsinat meghirdeté­sének 50. évfordulójára, a Hit évének kezdő' napjára egyházmegyei zsinatot hirdetett a Váci Egyház­megyében dr. Beer Mik­lós megyéspüspök. A zsi­nat hivatalosan a székesegyházban október 11-én, csütörtökön 10 óra­kor celebrált püspöki szentmisével veszi kezde­tét; előkészítése azonban már egy éve tart. Molnár Zs. - Magyar B. Az egyetemes zsinattal ellen­tétben (amelyen a résztvevő püspökök szavazataival dől el a kérdések többsége), az egy­házmegyei zsinat olyan, pa­pokból és világiakból álló ta nácsadó testület, amely az egy házmegye püspökének nyújt segítséget Amit tehát az egy­házmegyei zsinat megfogal­maz, az csak javaslat; a tör­vényeket a megyéspüspök hoz za. Az egyházmegyében ntoljá ra 1995 ben volt zsinat, Készt helyi Ferenc püspöksége alatt Az előkészítő megbeszélése­ken végül tíz olyan témakör alakult ki, amelyeket az el kő vetkező időben az illetékes bi zottságok előterjesztésére meg vitatnak. A bizottságokat pa pok vezetik; ám azokban ter mészetesen az adott területen az egyházmegyében dolgozó világi szakemberei is részt vesznek. A tíz témakör (záró jelben a bizottságok vezetőinek neve): Evangelizáció (Csáki Ti bor); Egyházi szolgálattevők (Túrái János); Liturgia (Tarmai Imre); Katekézis (Marton Zsolt); A plébániai közösség (Szecsődi Péter); Család (Sebők Sándor); Sajátos ellátást igénylő csoportok (Faragó Artúr); Az egyházmegye struktúrája (Mól nár Zsolt); Anyagi javak (Varga András); Jelenlétiinka világban (Máthé Gyprgy). A bizottságok vázlatosan összefoglalták a szakterületű kön felmerült kérdéseket, prob lémákat, fejlesztendő területe^ két. Ezek a vázlatok az elkövet kező két és fél év alatt „körbe­járják” az esperességeket, ahol a helyi papok vezette bizott­ságok megismerik, megvi tátják és kiegészítik azokat. A műhelymunka eredményeit ismét a bizottságok összesítik. A munkaanyag ezután kerül majd a zsinati gyűlés elé, ahol ismét megtárgyalják, majd jó váhagyásra fólterjesztik a mik gyéspüspöknek. Az egyházmegye híveit a plébániai újságokon, hoiüapo kon és a hirdetéseken kérész tiil - rendszeres közlemények­ben értesíti a püspökség a zsi nat történéseiről. Emellett az aktuális szándékot, kérést minden hónapban belefogal mázzák egy egy fohászba, amelyet a hívek könyörgései között olvasnak föl a lektorok, így, amellett, hogy az egyház megyében élő katolikusok imá- ikkaW«§érik a Ultinkat, min den Ment misén ellMutgzik, u gyanw^fc egy könyörgés a^si natért, ezáltal mindenkit be vonva az egyházmegye további életéért való imába és tevé­kenykedésbe. ■ Szent Lőrinc mai követőinek küldetése ordo Hároméves diakónus-továbbképzés indult a váci egyházmegyében Csapatmunka az első estén. A feladat: saját küldetésünk meghatározása Diakónus-továbbképzés indult szeptember első napjaiban a Váci Egyházmegyében. Az állandó diakónusoknak szervezett hároméves kurzus első alkalmát, a váci Althann Vendég­házban rendezték meg szeptember 5-e és 8-a között. A képzésen az egyházmegye diakónusai nak túlnyomó többsége részt vett; az utolsó napra pedig a diakónus-felesé­gek is hivatalosak voltak. Magyar Bertalan Az évente két alkalomra terve zett továbbképzés vezetői a szegedi székhelyű, Világi A postolok Közössége munkatár­sai. Gulyás Péter, Keller György, Piros Adorján és a munkába tavasztól bekapcso lódó Keszeli Sándor minden al kalomra munkafüzetet állí tottak össze, amelyben a mo­dem vezetőképzés metodikájá hoz hasonló, ám sajátosan a tA mához igazított módszerrel ve­zetik végig a diakónusokat a ta nulás egyes állomásain. Az el ső alkalom témája a diakoná tus hivatása, s még inkább az egyes diakónusok „személyre szabott” küldetése volt, ame^ lyet a képzésen résztvevőknek saját maguk számára kellett megfogalmazniuk. A szerda es­tétől szombat délutánig tartó c gyüttlét a dr. Beer Miklós me­gyéspüspök által celebrált szentmisével kezdődött. A következő napokban a diakó nusok együtt lehettek, gondol­kodhattak és imádkozhattak az egyházmegye mindkét püspö­kével; Túrái János atyával, az egyházmegye világiak képző sóért felelős papjával; Kármán János atyával, a diakónuskor korábbi vezetőjével, akitől má­jusban egy diakónus: Csillag Péter vette át a szolgálatot; tm vábbá természetesen egymás­sal és a házastársakkal. Történelmi pillanat így jel­lemezte az alkalmat Molnár Ferenc kalocsa kecskeméti egyházmegyés diakónus, a Szent István Diakonátusi Kör tanulmányi vezetője, az Állan­dó Diakónusok Nemzetközi Egyesületének elnökségi tagja. Az évente rendezett országos diakónus találkozók egyik fő szervezője finoman arra célzott ezzel, hogy hazánkban éppen ötven évvel a világ egyház egészének életét meg határozó 2. Vatikáni Zsinat után kezdődhet meg szer vezett formában a zsinat egyik nagyhatású döntésének gyakorlati megvalósítása. Is meretes, hogy az állandó dia konátus intézményét a Zsinat újította föl, mint az ordo - az egyházi rend szentsége fokozatát. A diakónus nem pap pótlék - szögezte le Molnár Ferenc -, hanem a szolgáló Krisztus sa­játos követője, megtestesítője az Egyházban. Az igény, a szükség többek között a da­chaui koncentrációs tábor 26., számú, „papi” barakkjában vált nyilvánvalóvá; ahol a ná cik által elhurcolt keresztény papok és lelkészek tették föl a kérdést: a nagy háború bor zalmai után hogyan lehet még a szószékre lépiü? A történél mi előzményeket felidéző elő adás sorra vette a többi „gyöke­ret” is. Azt a folyamatot, amely a „freiburgi gondolattól” - egy erdőmérnök hallgató indíttatá­sától, aki az Apostolok Cseleke­deti olvasva döbbent rá a saját diakónusi hivatására Kari Rahner vezette bátor teológusok együttgondolkodá 1 sáig, s végül a Zsinatig veze | tett, ahol a paphiánytól félő g harmadik világ beli püspökök s szavazataival „ment át” a kéz o deményezés. Hogy a diakoná 2 tus mennyire nem a paphiány ellenszere húzta alá az előadó arra éppen az a leg jobb példa, hogy végül éppen Afrikában és Ázsiában nem nyert teret (eddig) az intézmény. Molnár Ferenc történeti átte^ kintése után dr. Beer Miklós megyéspüspök a jelen és a jövő irányairól tartott előadást a továbbképzésen. Európa mára missziós területté vált állapította meg - ahol a hagyományos formákkal már nem jutunk messzire; új evan gelizációra van szükség. Mer­jük föltenni a kérdést mon­dotta a püspök hogy mit vár tőlünk a Mester? De ne feled­jük, hogy minél fontosabb, ősz szetettebb egy fogalom „jó­ság, hazaszeretet, hivatás” -, annál kevésbé lehet azt col stokkal és hőmérővel megmér­ni... Éppen nem az általá­nosságot, hanem saját magun­kat, a mi sajátos hivatásunkat kell megtalálni a válaszban - figyelmeztetett dr. Beer Miklós megyéspüspök. Kármán János atya, a Szent Lőrinc diakónuskor korábbi vezetője személyes tanúság­tételén keresztül mutatta meg, hogyan vezeti a Szentlélek az embert oda, ahol szolgálnia kell. Kármán János hitokta tóként és családapaként lett diakónussá a kilencvenes A vekben; majd felesége korai halála után, kérte áldozópappá szentelését. Személyében jól szemlélhették a diakónusok a különféle életállapotok, illetve az ordo egyes fokozatai közötti hasonlóságokat és eltéréseket. Az utolsó nap délelőttjén a diakónus feleségek is csatla­koztak férjeikhez, és különbö­ző játékos formákon keresztül ők is szembesülhettek a diakó­nus-család hivatásával, és szembesíthették férjüket a saját véleményükkel... A találkozó záró szentmiséjén, amelyet dr. Varga Lajos segéd püspök celebrált, illetve a szombat esti vesperáson e- gyütt vettek részt a házaspá rok. Folytatás: tavasszal. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom