Nógrád Megyei Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)
2012-09-25 / 223. szám
SPORTTUKOR 2012. SZEPTEMBER 25., KEDD A mozgás eltökélt híve maradt ATLÉTIKA Beszélgetés a hetvenesztendős Mecser Lajossal, az SBTC egykori hoss útávfu tójával Mecser Lajos 1964-ben, az olimpiai szereplés előtt győzött a tekintélyes párizsi Humanité” mezei futóversenyen Nem túlzás kijelenteni; Mecser Lajos köztünk élő legenda. Eredményeiről, pályafutásáról és arról, hogy bejárta a világot, már nem egy írás készült. Az SBTC színeiben hu- szonkétszer nyert magyar bajnokságot, megjárta az 1964-es és az 1968-as olimpiát, nyert Európa- bajnoki ezüstérmet, és két Európa-csúcsot is elért. Bár egyre több nyavalya éri utol, még mindig eltökélt célja, hogy minél több embert vegyen rá a mozgásra. Nógrád valaha élt legsikeresebb atlétájával születésnapja alkalmából beszélgettünk. Bakos László- Ki volt nagy hatással önre fiatalkorában?- Csóró családban nó'ttem fel az anyukámmal és az öcsémmel. Anyám a dróthúzó üzemben, és egy pékségben dolgozott, este pedig a fát hordta az erdőből. Rengeteget dolgozott és nagyon sok mindent kibírt. Félárva gyerekként nevelkedtem, apám 1946- ban meghalt, de én arra törekedtem, hogy kiemelkedhessek, és jobban éljek a világban. Nekem szerencsém volt, hogy jött a sport. A régi öregeket is csodáltam, akik nyolcvanévesen hátizsákkal jöttek vissza a Don-kanyartól.- Összehasonlítaná a gyerekkorát a mai fiatalokéval?- Nekem még igazán boldog gyerekkorom lehetett. Fel tudtunk mászni a madarak fészkeihez a fákra, és sajnálom, hogy a mai gyerekek erre már nem képesek. Elhiszem, hogy szükség van a technikára, de nem ilyen áron. A mai gyerekek nem mozognak, tizenévesen görbe hátúak. A testkultúra már régóta olyan fontos, mint a szellemi kultúra, de én tovább megyek, mert szerintem a testkultúra fontosabb, mint a szellemi kultúra, mert ha egy kicsit jobban érdekli a gyereket az, hogy hol van az Achilles-e, akkor úgyis elővesz egy könyvet, hogy utánanézzen. Ma már csak óriási tehetséggel és óriási szorgalommal lehet valaki világklasszis, míg az én időmben még egy közepes tehetség is beérhetett, ha szorgalmas volt.- Hogy „futott be”?- Ez egy isteni szerencse volt. Az egyik srác szólt, hogy menjek el az SBTC-be, és bekerültem egy nagyon jó kis lelkes közösségbe. Elmentem, megszerettem, aztán kibontakozott az őstehetségem. Apám száz kilométerre hajtotta el a tehenet Bükkaranyosról Debrecenbe, őt ezért csodáltam, és talán tőle örököltem a szívósságát. Rá- éreztem a sportra és szerettem is. Jöttek a kis sikerek és élmények. Manapság a kevés verseny miatt a sikerélmény is csekély. Régen városon belüli bajnokságok is voltak, manapság meg már megyebajnokság sincs. Tizenegy éves korig csináljon a gyerek mindent. Akkor üljenek le a szakemberek, és döntsék el, hogy melyik gyerek milyen sportágat visz tovább.- Voltak irigyel, amikor kezdett sikeres lenni?- Mindig volt Ezzel nem szabad foglalkozni, csak a cél lebeghet a szemünk előtt. Sok ember megváltozott körülöttem, amikor 1964-ben kikerültem a tokiói olimpiára. Addig hülyének néztek, amiért futkározok. Engem ez se érdekelt, csináltam a dolgom. Nem vagyunk egyformák, az unalmas is lenne. Persze, sokan támogattak is. Az ember, ha dolgozik, előbb- utóbb elismeri a másik is.- Ha már szóba került Tokió! Hogy emlékszik vissza az első olimpiájára?- Japánban az ötezres előfutamok után kiestem. Meg is voltam fázva, hőemelkedéssel futottam, ezért sem sikerült döntőbe jutnom. Huszonkét éves voltam, még tapasztalatlan. De nem keseregtem, tudtam, hogy többre vagyok hivatott ennél.- Második ötkarikás játékán - a várakozások ellenére - csupán 22. lett 10.000 méteren (30:54,8 perccel), a maratoni pedig a táv felénél feladta.- Esélyem sem volt a jó szereplésre, annak ellenére, hogy 5000 méteren ranglista-vezetőként érkeztem az olimpiára. De nem csak én voltam esélytelen, hanem az összes tengerszinten élő versenyző is. Az egyik szervezet azt az ostoba és igazságtalan döntést hozta, hogy a tengerszinten élő versenyzők az olimpia évében csak egy hónapot tölthetnek el magaslaton. Ez a döntés nem érintette a magaslaton élő afrikai és mexikói atlétákat A vüág akkori élversenyzőinek semmi keresnivalójuk nem volt a mexikói fővárosban. Az én nullával felérő esélyeimet még csökkentette, hogy az előző évi próbaolimpián nagyon kikészültem és tartottam a magaslattól. Egy szó, mint száz, az olimpiákkal nem volt szerencsém.- Edzője, Híres László állítólag vérrel írt levelet a minisztériumba, hogy vigyék ki őt is az olimpiára, mert ön csak vele tud jó eredményt elérni. Igaz ez a legenda?- Ez nem legenda, valóban így történt. Híresen fanatikus ember volt, de hülyeséget csinált ezzel a véres levéllel. Egy-két dolgot tanultam tőle, de volt, hogy ott hagyott, és csak fél év után találkoztam vele ismét. De nem estem kétségbe, megoldottam, és saját magam állítottam össze az edzésprogramomat. Szuggeráltam magam, hogy ki kell jönnie az eredménynek. És ki is jött.- Soha nem érdekelte, hogy fiatalokkal foglalkozzon?- Egy évig edzősködtem, csak az a baj, hogy én nem tudom megtanítani a gyerekeket arra, hogy ha valahova bemegy, akkor kopogjon. Amikor egyszer az egyik srác rágógumival jött ki az edzésre, szóltam az osztályfőnökének, hogy adjon neki valamilyen figyelmeztetést, de azt felelte, hogy ő ilyenre nem adhat. Ha egy felnőtt nem partner, akkor nem tudok mit csinálni, pedig ingyen is edzősködtem volna. Nem láttam, hogy igényelnék a szakmai tapasztalataimat, amit nagyon sajnálok, és bánt a dolog. Értek csalódások más területen is, és nem akartam, hogy rámenjen az egészségem az idegeskedésre. Annyit tudok tenni, hogy segítek a szervezésekben és ahol tudom, népszerűsítem az atlétikát.- A munkával hogy állt?- A Kádár-rendszerben elég jól működött az, hogy a válogatott versenyzőket hogyan támogassák. Voltak kikérőim és edzőtáborokba is mehettem. Műhelyeket festeget- tem, de nem nagyon kellett megszakadni, ám ehhez eredményt kellett felmutatni. Amikor ifjúsági válogatott voltam, egy fél évig nem volt munkám, lebegtem, aztán ez is megoldódott. Abban az időben jobban odafigyeltek erre.- Katonának el kellett mennie?- A három hónapos katonaságom is csak jelképes volt, közben 7190 kilométert futottam. Egy hónap után elmentem a gyengélkedőbe, két hónapot ott úsztam meg. Vissza akartam menni, de mondták, hogy ne menjek, mert legalább van kivel beszélgetniük. Dörzsölt voltam. A cél érdekében mindent megtettem. Mindent föltettem arra, hogy sok munkával elérjem a célom.- Mennyit köszönhet edzőpartnereinek?- Mivel az ember társas lény, nagy munkát csak együtt, közösen lehet végezni. Annak idején Máté Csabával, Hertelendy Bélával és Hegyi Gyulával nagyon sokat edzettünk, hihetetlen munkát végeztünk el együtt. Segítettük egymást a futásban, és emellett próbáltam az élet más területén is segíteni nekik, mert ha a vezetőink látták, hogy szükségem van a társaimra, azoknak is segítettek. Nagyon örültem, A Zenthe-emlékfutás ötletgazdájaként a mai napig népszerűsíti a testmozgás fontosságát hogy velük futhattam, hiszem, hogy csak összefogva lehet elérni valamit.- Bejárta az egész világot, melyik volta kedvenc versenye?- A párizsi „1’ Humanité” esetében az volt a „hagyomány”, hogy aki itt nyert, az nyerte utána az olimpiát is. Én kétszer is nyertem itt, az olimpia mégsem jött össze. A szívemhez közelebb állt, mint a többi helyszín, mert az is egy proli verseny volt, a bérházak között futottunk, mintha itthon lettem volna. Az angolokban azt szeretem, hogy náluk hatalmas hagyománya van a futásnak, Mecser Lajos Született Bükkaranyos, 1942. szeptember 23. Sportág: atlétika, hosszútávfutás Egyesülete: SBTC. Pályafutása: 22-szeres magyar bajnok, 11-szeres mezei bajnok (nyolcszor sorozatban), Európa-bajnoki második hosz- szútávfutó atléta. Hétévesen költöztek Salgótarjánba, 1957- ben a Salgótarjáni Bányász Torna Clubban (SBTC) kezdett atletizálni. 1963-tól 1973-ig volt válogatott. Az 1964. évi nyári olimpiai játékokon az 5000 méter síkfutás előfutamában kiesett - a harmadik előfutamban kilencedikként ért célba (14:35,4 perc). 1965-ben két távon is megdöntötte a legendás Iharos Sándor csúcseredményeit, ötezren és tízezren is. 1966- ban, Londonban 6 mérföldön új Európa-csúcsot állított fel (27:23,8). A budapesti Európa- bajnokságon második lett 10.000 méteren (28:27,0). Ebben az évben Rózsavölgyi háromezres magyar csúcsát döntötte meg. 1967-ben, Londonban 3 mérföldön új Európa-csúcsot állított fel (13:03,4), a prágai fedett pályás Európa-bajnoksá- ! gon 3000 méteren harmadik j lett (8:00,6). 1968. július 3-án, ; Stockholmban 5000 méteren | új országos csúcsot állított fel ! (13:29,2), amit csak 2002-ben ! sikerült megdönteni. Mexikó- j ban, második ötkarikás játé- ; kán 22. lett 10.000 méteren ; (30:54,8 perccel), a maratont ! pedig a táv felénél feladta. ! Világklasszisokat megelőzve j kétszer is győzött a tekintélyes j párizsi „T Humanité” mezei fu- ! tóversenyen is (1964 és 1966). ! Összesen hét alkalommal állí- ! tott fel új országos csúcsot ' (3000,5000,10.000 méteren és j 2 mérföldön). A 2009-ben élet- \ re hívott Zenthe Ferenc-emlék- ! futás ötletgazdája, főszervezője. í Elismerések 1999 óta Nógrád j megye, 2009 óta Salgótarján ; díszpolgára. A Magyar Atlétikai J Szövetség 2002-ben a kiosztha- ! tó legmagasabb kitüntetésben, ! arany plakettben részesítette, j Egyéni csúcsai. 800 méter. \ 1:54,3 perc (1968). 1500 méter j 3:43,8 (1965). 2000 méter 5:13,2 ! (1965). 3000 méter 7:51,2 (1966). 1 5000 méter 13:29,2 (1968). j 10.000 méter: 28:27,0 (1966). j Maratom 2; 17:58,8 óra (1969). ! a mozgásnak. Londonban futottam mindkét Európa-csúcsomat, ezért ez a város is nagyon közel áll a szívemhez.- Megbánt-e valamit az életében?- Erkölcsileg semmit sem bántam meg, hisz az ember mindenkiben csalódhat, kivéve a munka fontosságában és az Istenben. A sport is munkával jár, ebben sem csalódhattam. Hívtak a fővárosba sportolni, de azt mondtam, hogy az SBTC-ben kezdtem, itt is maradok.- Mi a véleménye a mai sportolási szokásokról?- Szép dolog, hogy törekszünk arra, hogy ne legyen annyi beteg, de azt meg lehetne előzni, sporttal ki lehetne küszöbölni. Állítom, hogy ma Magyarországon a betegek 30-40 százaléka saját maga tehet arról, hogy beteg. A helytelen táplálkozás, a mozgáshiány és a nagy stressz. A stresszt nem nagyon tudjuk kivédeni, bár nyugati országokban sokkal nyugodtab- ban élnek az emberek. Népbetegség, hogy ha valami egy kicsit rosszabbul megy, akkor pánikba esünk, és a másikat agyonvágjuk, pedig ezzel nem jutunk előbbre. Élni kell hagyni a másikat is. Ezt Amerika már két évszázada gyakorolja. Ott például viccesen szokták mondani, hogy nem lehet elnök, aki nem tud íutni. Szinkronba kellene hozni a testkultúrát a szellemi kultúrával. A szauna is nagyon hasznos. A skandináv országok azt vallják, hogy az az ember, aki egy nap legalább egyszer nem izzad meg, nem is érzi jól magát. Engem elszomorít, hogy Nógrád megyében nincs műanyag borítású pálya. Pedig ez nem lenne olyan nagy dolog. Annak vagyok a híve, hogy azokat a sportágakat kellene támogatni, amiket a szabadban végzünk.- A versenyekről mit gondol?- A régi szpartakiádokat visz- sza kellene állítani. A falusi gyeAz 1966-os budapesti Eb alkalmából készült karikatúra rek, ha bejött a megyeszékhelyre a döntőben, és elért valamilyen helyezést, akkor otthon felkerülhetett a dicsőségtáblára. Ki is tudták válogatni a tehetségeket és azokat tovább tudták támogatni. Az én időmben még 17 atlétikai szakosztály volt Nógrád megyében, most csak két városban foglalkoznak a sportággal. —Mi fontos a sportban?- Két dolog. Az egyik helyes táplálkozás. Időskorban minél vi- tamindúsabban, szénhidrátokban gazdagon kell táplálkozni. Főleg halféléket. Én olívaolajjal eszem például a tojást is. Természetesen is kell táplálkozni. Nekem nincs olyan napom, hogy ne egyek kétszer mézet. A másik fontos dolog, hogy a legnagyobb terhelést hozzuk ki a gyerekekből, a legjátékosabban. És mindennek az atlétika az alapja. Régen az időseknek nem kellett sportolniuk, mert rengeteget dolgoztak, kapáltak. Mára ez is megváltozott, a mai emberek nem mozognak. Az is elég lenne, ha kimennének megnézni, hogy na, az a fa ma éppen mennyit hajlott. Engem is utolérnek az időskori nyavalyák, de nehezen akarom tudomásul venni, hogy nem dolgozhatok annyit, mit korábban.
