Nógrád Megyei Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)

2012-09-24 / 222. szám

FOTÓK: SZTRANYOVSZKY BÉLA NO GRADMTW» 2012. SZEPTEMBER 24., HÉTFŐ Nagygöncöket falatozott a falunapi vendégsereg Az egyik sátor alatt három asszony hajol egy terebélyes teknő fölé, ke- zük-karjuk könyékig lisztes, ököllel igazítják, gyúrják a tésztát Hegedűs Henrik (folytatás az 1. oldalról.) Ersekvadkert. A Patak felé ve­zető országút mentén, egy bal­kanyart követően a falubeliek által csak Pástnak nevezett vá­sártér az érsekvadkerti falunap központja. Ahogy megérke­zünk, a kapuban egyből két ko­vácsba botlunk. Egyikük szé­pen odatartja az izzó vasat az üllőhöz, a másik pedig hatal­mas pörölycsapással egyenesí­ti, alakítja. Nehéz mesterség ez, manapság alig látni hasonlót, akad is bőven nézelődő, aki hosszan elidőz a két legény ügyességét szemlélve. De máris a túlsó oldali sátrak felé vesszük az irányt, ahol már nagyban megy a sürgés-forgás, a bősz főzőcske. Az egyik sátor alatt három asszony hajol egy te­rebélyes teknő fölé, kezük-kar- juk könyékig lisztes, ököllel iga­zítják, gyúrják a tésztát. Nem messze tőlük egy őszes hajú, népviseletbe öltözött nénike mu­tatja felénk a leginkább hógolyó­ra emlékeztető göncöt, ez nyers még, most gyúrták ilyen szép formássá. Odébb az asztaloknál a vendégek már jó étvággyal fa­latozzák a kifőzött nagygöncöt, ami voltaképpen ugyebár teper­tővel ízesített krumpligombóc, de aki úgy kívánja, sajttal-tejföl- lel is ízesítheti, így igazán inger­lő az étek. Persze miközben készülnek e finomságok, valamivel szórakoz­tatni is illik a jónépet. Egy effaj­ta mulatsághoz elengedhetetlen a vásárosok forgataga. Kisgyer­mekes szülők alig bírják vissza­fogni a csemetéjüket, hogy az ap­róságok meg ne ostromolják a műbikát, hogy affajta spanyol vi­adorrá váljanak. De a nemeze- lők sátránál is élénk az érdeklő­dés. A színpadon pedig egymást érik a műsorok: a Palinta társu­lat, zumbások és salsások moz­gatják szinte minden testrészü­ket, a Vadkerti Szittyák íjászbe­mutatója nyomán szinte az orosz sztyeppére képzelhetjük ma­gunkat. De szép műsorral ked­veskednek a környékbeli folklór­csoportok is, Takács Nicolas, és Orsi pedig inkább a fiatalokat hozza lázba. Este aztán jött még a Dupla Kávé, majd mi más, mint diszkó zárta a vadkerti mulatságot. Egy őszes hajú, népviseletbe öltözött nénike mutatja felénk a leginkább hógo­lyóra emlékeztető göncöt, ez nyers még, most gyúrták ilyen szép formássá Gumikerekeken gördülő mulatság A csapat, amely nélkül nem jöhetett volna létre ez a fantasztikus nap hetőleg pénz nélkül, mivel az na­gyon nincs. Addig-addig ötöltek, míg ki nem pattant az isteni szik­ra: verseny kerti kapákkal. Per­sze, nem munkaverseny - ez haj­danában az „átkosban” volt divat - hanem ügyességi, meg gyorsu­lási. Elég bizarr az ötlet, hogy az ilyen-olyan teljesítményű, jól ki­hallgatott „trötyögőkkel” Forma- 1-et rendezni, de miért ne? így aztán kitalálták a szabályokat, megtervezték az akadálypályát, és szervezésbe fogtak. A fiatalok időre: kicsit napos, kicsit felhős és szellős reggelre, tíz órakor kezdtek gyülekezni az utánfutós kapák a bulihoz beöltözött haj- tókkal és segédhajtókkal. Hiszen a szabályozták az öltözetet: gumi­csizma, kertésznadrág és fejfedő kötelező! Volt darutollas kalap, és tankvezetői sisak, svájci sapka és pörgekalap. Kinek mi akadt a ke­zébe. Hogy a felhajtás nagyobb legyen, a húszegynéhány - egyik- másik, kissé bizonytalan műkö­désű szerkezet - benzinfüstöt A résztvevőknek tucatnyi izgalamas feladatban kellett helyt állniuk okádva, nagy csörgéssel-csatto- gással vonult végig a falun a pol­gármesteri hivataltól az edzőpá­lyáig, e verseny színhelyéig. Rendőri felvezetéssel, a kiszolgá­ló autók kíséretében. Meg persze, az érdeklődők hosszú sorával a nyomukban. Focimeccsre nem jön el ennyi ember! Az akadálypálya m^az előző nap elkészült. Nem is volt olyan könnyű! Szlalompálya, holmi ágakból összerótt rázó szakasz, ezen nem egy szerkezet föl is akadt Aztán szalmabála-rakodás, „limbókapu”, táblák, amikre me­net közben kellett vízipisztollyal célozni. A versenyzőket - két pár­huzamos pályán futott egy-egy - kockás zászló lengetése indította. Történt ott aztán minden furcsa­ság! A szalmabálák rakodása köz­ben elindult a gépezet - futás utá­na! A pályabíró szemét is sikerült eltalálni céltábla helyett a vízipisztollyal. A pótról leesett bá­láért kellett visszarohanni, még­hozzá vágtában, hiszen időre ment a dolog. A győztes az lett, aki a második kör megtétele után, megállva a bírói asztal előtt, megivott egy pohár sört, és az asztalra lecsapta az üres poha­rat. Ekkor állt meg a stopper. Ter­mészetesen szigorúan alkohol- mentes sört, mivel a zéró toleran­cia is a szabályok egyike volt. A szalagkorláton kívül csoportosu­ló nézők meg hujjogással, fütty­szóval, tapssal, nevetve bíztatták a versenyzőket, akik maguk is nagyon jól szórakoztak. Közben a háttérben játszósa­rok működött gyerekek számá­ra. Őket ez jobban érdekelte, mint a pöfögök versenye. Aki megéhezett, annak számára ma­sina platniján laska sült. No, és ott volt a sörsátor is, hiszen a né­zőket nem kötelezte az alkohol­tilalom. Élő zene, a Zacc Klub és a Mo-No Akusztik Band „műkö­dött” a háttérben. A remek szórakozás mellett van tanulsága ennek a napnak? Van bizony! Mégpedig az, hogy a két fő szervező - most már elárul­hatjuk a nevüket: Kelemen Ta­más és Molnár András - segítő­ikkel bebizonyították: gyakorla­tilag pénz nélkül, vagy nagyon kevés anyagi ráfordítással, de kellő leleményességgel egész na­pos programot lehet szervezni, megmozgatva emberek százait. Nem kell ehhez méregdrága, fel­fújható gumizsiráf ugróka, bóv­lit áruló vásáros standok, kegyet­len gázsiért elkéső második vo­nalbéli előadó! Ötlet kell, amire mozdulnak az emberek, és ügyes szervezés. Talán mások is meríthetnének ebből ötletet... vevők az ilyen bolondságra, és akik hallottak a dologról - és a pá­ros gondoskodott arról, hogy so­kan halljanak! - ugrottak is, szer­veztek, dolgoztak keményen, hi­szen rövid volt az idő szeptember 22-ig, amikorra tervezték a bulit. Kellemes időjárásra ébredtünk szombaton, vidámkodásra való Sztranyovszki-Hegedűs (Folytatás az 1. oldalról) Romhány. De mi is ez a Kapák Napja? Két fiatalember egy má­moros éjszakán - alighanem apák napja lehetett - törni kezd­te a fejét azon, hogy milyen ossz- népi jo murit lehetne kiötölni le­Kiutak a hátrányos helyzetből Salgótarján. Eredményesen zárta „Sikeres lépések a munkához” című programját a salgótarjáni Szív a Szí­vért Alapítvány, jövője továbbra is a hátrányos helyzetben lévők segítése. Ezúttal a nők, mint hátrányos helyze­tű célcsoport kerül az alapítványi munka fókuszába. A Szív a Szívért Alapítvány következő pályázata az Észak-Magyarországi Operatív Prog­ram (ÉMOP) keretében iroda kialakí­tására irányul, ahol továbbra is a hát­rányos helyzetű emberek társadalmi esélyeinek javításán dolgozik, előse­gítve társadalmi befogadásukat. Az el­következőkben a nők számára tervez munkaerőpiaci felkészítést, amely ah­hoz segíti hozzá az érintetteket, hogy megismerkedjenek a munkaerőpiac új elvárásaival, képesek legyenek úgy szervezni az életüket, hogy megfelel­jenek mind a családi, mind a társadal­mi, mind amunkahelyi elvárásoknak. A Szív a Szívért Alapítvány sze­rint „mai társadalmunkban alap­vető elvárás, hogy a nők ugyanúgy helytálljanak a munkaerőpiacon, mint a családban. Önmagukra is odafigyelve töltsék be az anya, a fe­leség és a munkavállaló szerepét. Ehhez azonban olyan ismeretekre van szükség, amelyek megkönnyí­tik és megvalósíthatóvá teszik a többdimenziós nő ideálját. Ebben kíván segítséget nyújtani az alapít­vány tervezett, új programja.” Az alapítvány különösen fontos­nak tartja az odafigyelést olyan hát­rányos helyzetű térségben, mint Nóg- rád megye, mert itt még nagyobb ter­hekkel kell megbirkózni, mint az or­szág más területein. Elbírálás alatt áll az alapítvány má­sik, a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) kiírására benyúj­tott pályázata. A Szív a Szívért Alapít­vány Salgótarján önkormányzatával közösen új kezdeményezéssel jelenne meg a közmunkaprogramok hatékony­ságának növelése érdekében: az elkép­zelés szerint közmunkacsoportok veze­tésére készítenek fel nőket és férfiakat egyaránt, akik nem csak parkgondozó, járólapkészítő és kisgépkezelői szak­mát szereznek, hanem munkavezetői képesítést is kapnak. Éz jelentősen hozzájárulna ahhoz, hogy a városban hatékonyan, ered­ményesen, szakszerűen történjen a közmunkaprogram lebonyolítása. Magyarországon eddig még nem in­dult ilyen program. Dudellai Ildikó Tudás-Esély Roma Szakkollégium KAROLY RÓBERT FŐISKOLA TUDÁS - ESÉLY ROMA SZAKKOLLÉGIUM Gyöngyös. A helyi Károly Ró­bert Főiskola Tudás-Esély Roma Szakkolégiuma újabb lehetőséget kínál a hallgatóknak. A szakkol­légium célja, hogy saját szakmai program kidolgozásával magas szintű, minőségi szakmai kép­zést nyújtson, segítve a szakkollégium tagjainak szak­mai és tanulmányi előmenetelét, a kiemelkedő képessé­gű hallgatók tehetséggondozását, közéleti szerepvállalá­sát, az értelmiségi feladatokra történő felkészülés tárgyi és személyi feltételeinek megteremtését, a társadalmi problémákra érzékeny, szakmailag igényes értelmiség nevelését. (Bővebb információ a főiskolától kérhető.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom