Nógrád Megyei Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)
2012-09-17 / 216. szám
SPORTTUKOR 2012. SZEPTEMBER 17., HÉTFŐ JEGYZET Baráthi Ottó Végletek veszélye Talán a sikeres londoni olimpiai szereplésünk miatt is kiérezhető optimizmus lett úrrá a sajtóban és a futballrajongók körében is labdarúgó válogatottunknak a 2014. évi brazíliai világbajnokságra való kijutását illetően. Legalábbis úgy, mintha a futballistáink nemhogy érmeket kaptak volna a nyakukba, mint olimpikonjaink, de egyenesen góllövőcipőket „aranylábukra". Én már ekkor tartottam a selejtezőmérkőzésektől, látván-látva, hogyan szerepelnek csapataink - a „Videoton- vitézek” részsikere ellenére - a nemzetközi porondon, és főleg milyen játékot nyújtanak! S, hogy a magyar futballbajnok- ság színvonala semmitJiem javult, a flúkfutballtudása maradt a béka színvonalán. írtam is e hasábokon, nem harcolni kell labdarúgóinknak, de először is jól futballozni (megtanulni). S mi derült ki a magyar válogatott két világbajnoki selejtezőmérkőzésén? Az elsőn semmi, mert az ellenfél alkalmatlan volt az erőfelmérésre. A második meccsen - hazai pákán, n ludkmdfok ellen - meg viiä^y^^JmZum a becsületes Helytállásra is, nemhogy a győzelemre, legalábbis ott és akkor a hollandok ellen. A túlzott derűlátás kincstári optimizmusnak bizonyult, s jó, ha csak egy kijózanító pofon volt, és nem eredményez világvége hangulatot. Mert én éppen erre, a végletek veszélyére szeretnék figyelmeztetni Nehogy átessünk megint - magyar módra -aló túlsó oldalára. Inkább vonjuk le a megfelelő következtetése két Hogy eleve rosszul mértük fel esélyeinket, és „csak” simán kikaptunk egy jóval nagyobb játékerőt és más futbalí kultúrát képviselő csapattól. „Csak” veszítettünk. De - éppen a saját magunkhoz képest is halvány produkció miatt - nem veszítettük el még a kijutási esélyünket sem a világbajnokságra. S ami történt, az nem ok arra sem, hogy minden szinten temessük labdarúgásunkat. Ezt vettem ki a salgótarjáni városházán megtartott sajtótájékoztató szakember résztvevőinek szavaiból is. Ahol Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester és dr. Palásthy Tamás, az SBTC elnöke „felvezetése” után Sólyom Sándor a szakmai befektetők nevében informálta a jelenlévőket, ahogy arról kollégám szombati lapszámunkban részletesen és precízen beszámolt. A Puebla Kft. ügyvezetője nem ígérte, hogy csapatunk „sólyom-szárnyakon” szárnyal majd, de vázolta szakmai elképzeléseit, amelyek alapján esély nyílhat az SBTC fejlődésére. A végletek veszélyét kizárta azzal, hogy a realitás talajáról képzeli a felemelkedést. Tudja, nem szárnyalni kell csapatunknak, „csak” jól futballozni. Emléke tovább él... Egy éve hunyt el Szojka Ferenc 2011 áprilisában, nyolcvanadik születésnapján még együtt ünnepelt családtagjaival, sportbarátaival, még személyesen jelen volt a róla készült szobor avatóünnepségén a városi sportcsarnokban, szeptemberben 17-én, azaz éppen ma egy esztendővel ezelőtt azonban már utolsót dobbant Szojka Ferenc, a salgótarjáni labdarúgás legendájának, legnagyobb alakjának, a város és Nógrád megye díszpolgárának a szíve. Csongrády Béla Távozása soha nem gyógyuló sebet ütött szerettei - máig mély fájdalommal gyászoló felesége, akivel ötvennégy évet éltek együtt, két gyermeke, unokái, rokonai, barátai - lelkében, de nem felejt az SBTC nagy családja sem, amellyel 1950- től 1966-ig, 368 mérkőzésen át összenőtt a neve, amelynek védjegye volt évtizedeken keresztül. Annál is inkább, mert akkor tudott huszonnyolcszoros válogatott lenni egy vidéki városból, amikor valóban nemzetközi klasszisok voltak játékostársai. S aki együtt játszhatott Bozsik Józseffel, Kocsis Sándorral, Hidegkúti Nándorral és Puskás Ferenccel - hogy csak néhány kivételes egyéniséget emeljünk ki az Aranycsapatból - az bizony nem volt akármilyen labdarúgó. S ezt mi - akiknek abban a szerencsében volt részünk, hogy az egykori salakos pályán, majd a Dolinkában, az immár az ő nevét viselő stadionban, a fővárosban s szerte az országban megcsodálhattuk Szojka Ferenc rendkívüli játékintelligenciáját, láthattuk, amint kapitányként dirigálta, lelkesítette a Stécét - tudjuk és értékeljük igazán. Bár a labdarúgás csapatjáték, nem kis mértékben az ő személyének volt köszönhető az SBTC sok sikere, figyelemre méltó népszerűsége. Ahogyan Puskás Ferencről a világban Magyarországot, a magyarokat asszociálja a közvélemény, ugyanúgy még ma is számos futballszeretőnek, sportbarátnak a Stécéről és Salgótarjánról elsőként Szojka Ferenc jut eszébe és fordítva: az Ő neve hallatán sokakban felidéződik az egykori bányászváros, a tarjáni oroszlánbarlang, ahol bármelyik vendégcsapatnak meggyűlt a baja a válogatott jobbfedezet vezérelte feketefehérekkel. Jó érzés volt akkor is és ma is Szojka Ferenc földijének lenni. Csak köszönettel, hálával tartozunk Szojkának és társainak azért az sok életre szóló élményért, amelyben részesítettek, amellyel megajándékoztak bennünket, gazdagabbá tették életünket. Egy esztendeje már, hogy Szojka Ferenc nincs közöttünk s most már bizonyosságként mondjuk ki, amit elvesztésekor, búcsúztatásakor éreztünk: nagyon hiányzik valamennyiünknek, akiknek bármilyen minőségben - játékosként, vezetőként, szurkolóként, városlakóként, nógrádiként - volt és van valami közük e kilencvenkét Szojka Ferenc élete utolsó napjaiban is élénken érdeklődött a Stécé sorsa, a sportvilág történései iránt éves, patinás klubhoz. Hiányoznak jó tanácsai, szakmailag megalapozott meglátásai - amelyekkel mindig a Stécé eredményesebb szereplését akarta elősegíteni, jövőjét kívánta egyengetni - és nagyon hiányoznak tanulságos, új elemeket is mindig felszínre hozó visszaemlékezései, kedélyes anekdotái, amelyekben nagy idők - legalábbis a magyar labdarúgás számára - elevenedtek meg. Szojka Ferenc emlékét megőrizni nemcsak lelkiismereti, kegyeleti kérdés, de kötelesség is. Nem felejthetünk, mert a jelen és az utókor generációinak, a most és a jövőben felnövekvő nemzedékeknek is tudniuk kell, hogy ki volt Ő, milyen értéket képviselt és miért írta be nevét örökre Salgótarján és Nógrád megye nemcsak sport, de egyetemes történetébe is. Emléke, példája ösztönző erőként kell, hogy jelen legyen a köztudatban, hiszen - mint ahogyan egyik kortársa, nagy tisztelője, dr. Fancsik János főorvos írta a Molnár Péter szobrászművész által készített portré avatására - „Szojka Ferenc neve magyar márka maradt, / Befogadta őt az egész Aranycsapat,/ De klubot nem váltott, mindhiába kérték, / Nem szeretett jobban semmit, mint a Stécét!...” Magabiztos Stece-siker LABDARÚGÁS NB III, Mátra-csoport, 5. forduló Ózdi FC-SBTC 0-2 (0-1) Ózd, 50 néző, vezette: Molnár Cs. (Kerékgyártó Zs., Kara P.). Ózdi FC: Jakab - Betik, Kovács B., Bogdán, Bihari (Oltyán, 61.) - Zimányi, Nagy G. (Csák, 46.), Füleki, Máthé (Tóth T., 66.) - Mészáros B., Berta. Edző: Zimmermann Tamás. SBTC: Puporka - Sulcz, Sólyom, Híves, Kerényi - Boni- várt, Birincsik - Sárközi (Kálmán R., 75.), Szőke (Varga, 64.), Eder (Galbács, 78.) - Kálmán J. Edző: Sebestyén Szilárd. Gl: Híves (12.), Kálmán J. (93.). Sárga lap: Nagy G. (38.), Csák (52.), ill. Eder (29.), Híves (30.), Kálmán J. (39.), Birincsik (55.), Szőke (61.), Kálmán R. (85.). Kiállítva: Kovács B. (40.), Bogdán (90.), ill. Sulcz (76.). Jók: Zimányi, ill. Puporka, Híves, Kerényi, Birincsik, Kálmán J. 12. perc: Eder szöglete után Híves bólintotta a kapuba a labdát. 0-1. 93. perc: Egy ellenféltől kapott labdával Kálmán J. megindult a félpályáról, a tizenhatoson belül elfektette a védőjét, majd a kifutó kapus hóna alatt a kapu közepébe gurított. 0-2. Zimmerman Tamás:- Ezzel a nappal lezárult életem egyik szakasza. Remélem a klub vezetése minél hamarabb talál egy megnyugtató mecénást jelentő megoldást, s kilábal a mostani tragikus helyzetből. Sebestyén Szilárd:- Nem játszottunk jól, de küzdöttünk, és amiért jöttünk azt elértük: megszereztük a három pontot. Kis odafigyeléssel, akár még 1. Hatvan 5 4 1 0 13-4 13 2. Rákosmente 5 3 2 0 11-6 11 3. MTK II. 5 3 1 1 19-4 10 4. Maqlód 5 3 1 1 12-7 10 5. Felsőtárkány 5 3 1 1 8-10 10 6. REAC 5 3 0 2 12-8 9 7. Tápiószecső 5 2 3 0 7-4 9 8. SBTC 5 2 1 2 11-9 7 9. Túra 5 1 2 2 3-5 5 10. Bükkábrány 5 1 1 3 4-10 4 11. Nagybátony 5 1 0 4 6-15 3 12. Egri FC II. 5 0 2 3 6-13 2 13. Gyöngyös 5 0 2 3 4-11 2 14. Ózdi FC 5 0 1 4 2-12 1 több góllal is győzhettünk volna. Gratulálok a csapatnak az újabb idegenbeli sikerhez. FC Hatvan - Nagybátony 4-0 (3-0) Hatvan, 250 néző, vezette: Farkas M. (Vida M., Nyekita B.). FC Hatvan: Vajda - Hibó, Radovits, Surányi, Tóth P. - Szabó R., Simon M. (Andrejcsik, 7ó.), Székesi (Illés, 83.), Franyó - Juhász B., Mundi Z. (Németh R, 74.). Edző: Gálvölgyi István. Nagybátony: Roma - Sándor A., Vámosi (Balázs A., 46.), Almási, Németh T. (Dudás, 62.) - Jeney, Benus, Csatlós Cs., Kovács B. (Alapi, 46.) - Szabó G., Ndjodo. Edző: Csatlós Tamás. A hatvaniak az első félidőben rúgott három góllal eldöntötték a pontok sorsát. A bátonyiak elsősorban felívelések után alakítottak ki veszélyt. A tíz sárga lapot és égy kiállítást hozó mérkőzésen megérdemelten nyert a házigazda. GL: Simon M. (37., 47), Hibó (18.), Franyó (24.). Sárga lap: Székesi (19.), Surányi (26.), Szabó R. (58.), Juhász B. (71.), ill. Benus (22.), Roma (23.) Németh T. (45.), Balázs A. (55.), Jeney (70), Sándor A. (70.). Kiállítva: Hibó (88.) Jók: Franyó, Surányi, Simon M., Tóth R, ill. Almási, Jeney, Benus. Gálvölgyi István: - Helyenként jó játékkal, magabiztos győzelmet arattunk. A második félidőben a játékosok épségéért kellett aggódnom. Csatlós Tamás:- A mérkőzés eredménye nem tükrözi híven a látottakat. Az ellenfél kidolgozott helyzetek nélkül nyert 4-0-ra, de ehhez közrejátszottak óriási egyéni hibák is. Kondek Ádám További eredmények: Felsőtár- kány - Túra 1-0 (1-0), Bükkáb- rány - REAC1 -0 (0-0), Gyöngyösi AK - Rákosmente 1-1 (0-1), MTK II. - Tápiószecső 0-0, Egri FC II. - Maglód 2-2 (0-0). Nagy kihívás lesz FORMA-l. Mark Webber, a Red Buli pilótája nagyon bízik abban, hogy az autó jó lesz és eredményesen szerepel majd a a hétvégén esedékes Forma-les Szingapúri Nagydíjon. „A Marina Bay-i pálya hatalmas kihívást jelent, de remélem, jól alakulnak majd a dolgok” - idézte az ausztrál pilótát a Marca című spanyol sportnapilap. „Az idén jól szerepeltünk az utcai versenyeken, abban bízom, hogy most is így lesz. Ráadásul külön öröm számomra, hogy sok honfitársam is eljön Szingapúrba. Csapattársa, a vb- címvédő Sebastian Vettel alig várja már a futamot: „Imádom ezt a zseniális pályát, az éjszakai autózás pedig egészen elképesztő” - fogalmazott a német autóversenyző. A 14. futam előtt a spanyol Fernando Alonso (Ferrari) 179 ponttal vezet, Vettel a negyedik 140-nel és Webber az ötödik 132-vel. i f I \