Nógrád Megyei Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)
2012-09-15 / 215. szám
6 1 / / // // MAGAZIN Jlirtl JliyUivZiU 2012. SZEPTEMBER 15., SZOMBAT Helyi értéket teremtett, elismerték Czimer Z. József Pásztó. Az 1999-ben alapított Széchényi Ferenc-díj közgyűjteményi (könyvtári, levéltári, múzeumi) szakterületen dolgozó azon szakembereknek adományozható állami kitüntetés, akik magas színvonalú elméleti vagy gyakorlati tevékenységükkel, új módszerek kidolgozásával és azok alkalmazásával szolgálják szakmájukat. Évente, augusztus 20-án, hat személy kaphatja meg a.díjat. Az eltelt több mint egy évtized kitüntetettjei között eddig nem volt nógrádi, illetve a hosszú évekig megyénk levéltárának élén álló, a Budapesti Levéltár főigazgatójaként tevékenykedő Á. Varga László (2008-ban) már kiérdemelte a Széchényi Ferenc-díjat. Idén a Néprajzi Múzeumban a nemzeti erőforrások miniszterétől több évtizedes tudományos munkája elismeréseképpen a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet Pásztói Múzeumának igazgatója, dr. Hír János is átvehette ezt a magas állami kitüntetést. Dr. Hír János jó fél évszázaddal ezt megelőzően a Szolnok megyei Tiszafóldváron született. Középfokú iskolai tanulmányait a földvári Hajnóczy József Gimnáziumban végezte, majd 1976 és 1981 között Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Kar, biológia-földrajz szakán középiskolai tanári diplomát szerzett. Első munkahelye Kazincbarcikán, az Irinyi János Vegyipari Technikumban volt. 1983-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett. Disszertációjában „A Hór-völgy középső szakaszának felszín-és karsztfejlődése a barlangi üledékek tükrében” című témakört dolgozta fel. Egy pályázati felhívás során 1984-ben került a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezethez. Az eltelt majdnem három évtized során dr. Hír Jánosnak kétségtelenül elévülhetetlen érdemei vannak az új intézményként induló Pásztói Múzeum megszervezésében, állandó kiállításának berendezése és a szakmai profiljának kialakítása terén. Munkája mellett mindig is tovább képezte magát. 1991-ben a Bükk-hegység idősebb barlangszintjének és a Sajó-völgy teraszszintjeinek biokronológiája címmel beadott disszertációja után megszerezte a földrajztudomány kandidátusa fokozatát. Pedagógia tevékenységként 1982-től kezdődően, eddig 29 alkalommal szervezte meg közép- iskolások számára a kéthetes nyári kutatótáborokat. Önállóan 1982-1994 között 11 barlangi ásatást végzett (Pongor-lyuk, Körös- bérci-barlang, Peskő barlang, Lök-völgyi barlang). Őslénytani kutatásokat Egyházasdengeleg, Sámsonháza, Mátraszőlős, Felsőtárkány és Litke környékén folytatott. A diákok bevonásával végzett kutatótáborok ásatásainak fő célja, minden esetben az aprógerincesek, elsősorban kis- emlős maradványok gyűjtése volt. A tudományos célok mellett lényeges, hogy a táborokban a résztvevő fiatalok elsajátíthatták a kutató munka legalapvetőbb fogásait, megízlelhették az önálló felfedezés élményét és a nomád természetközeli életformát. Tüdományos tevékenységének munkája során 110 publikációja mellett 177 ismeretterjesztő cikket írt, angol nyelvvizsgával rendelkezik. Eddig háromszor (1989 - Ankara,1992 - Athén, 1996k Bécs) nyert el külföldi ösztöndíjat, 13 nemzetközi tudományos konferencia során többek között járt Lengyelországban, Hollandiában, Oroszországban, Romániában, Németországban, Ausztriában, és Szlovákiában. Legutóbb tavaly egy spanyol konferencián vett részt. Amikor 1995-ben a múzeummal társbérletben lévő városi könyvtár kiköltözött a „Kolostorból”, akkor nyílt meg a lehetőség, hogy az intézmény kiteljesedjen, önálló legyen. Az önkormányzat Sisák Imre polgármesterrel az élén, ekkor és a későbbi években is jelentős anyagi támogatást nyújtott a már önálló intézmény fenntartására. Mindezek mellett dr. Hír János komoly segítséget kapott dr. Valter Ilona régésztől, aki a pásztói műemlék-együttest feltárta, s azt legautentikusabban ismerte, valamint Presits Antal kiállítás rendezőtől, akivel ekkor a kiállítások döntő többségét csinálták. A Pásztói Múzeumban 1997 októberében Csohány Kálmán emlékére nyílt meg az első önálló kiállítás, majd ezt decemberben A ciszterci rend története a középkorban című kiállítás követte. A rendezvények forgató- könyvét még dr. Valter Ilona írta, de a kiállításokra pályázati úton elnyert anyagi támogatás már dr. Hír János nevéhez kötődik. Dr. Hír János 1987- ben „Kiváló Munkáért” kapta meg első állami kitüntetését, majd 1995-ben a TIT aranykoszorús előadói címet adományozott részére. 1999- ben a kulturális miniszter elismerő oklevelét, 2002-ben pedig „Nógrád megye gyűrűjét” vehette át. Két évvel ezt megelőzően a TIT már másodszor ismerte el fáradhatatlan munkáját. A Pásztói Múzeum országos elismerései A Pásztói Múzeum első komolyabb elismerését 1998-ban az „Év múzeuma” pályázaton érdemelte ki, ahol különdíjban részesült. 2009-ben az Oktatási és Kulturális Minisztérium „A legjobb múzeumpedagógiai kezdeményezés" kategóriájában mvódíjat kaptak. Az idei évben az „Év múzeuma 2011” pályázaton szintén elismerő oklevelet vehettek át a módszeres fejlesztésekért, a gyermekprogramok és a színvonalas múzeumpedagógiai kiadványok megvalósításért. Végezetül álljon itt a helyi intézmény munkatársainak a névsora: dr. Hír János igazgató, Pászti Andrea természettudományos muzeológus, az intézmény uniós pályázatainak projektmenedzsere, Zentai Evelin múzeumpedagógus, Brunda Tibor gyűjteménykezelő. ' ...........ti " Ú 29' I I Az igazgató egyéni kitüntetései mellett a Pásztói Múzeumot a jól működő, kiemelkedően tehetséges és szorgalmas munkatársakból álló összeszokott kollektíva révén ma már az egész országban ismerik. Jelenleg nem tudni, jvő év elejétől ki lesz a Pásztói Múzeum fenntartója. Bár vőjükben van bizony- talanság, ugyanakkor adott egy jól működő csa- p a t Pásztó n , akik - dr. Hír János Széchényi Fe- renc-díja mellett - elnyert uniós pályázatokkal, díjakkal időközben országos elismertségre tettek szert. Kár lenne ilyen szakembereket, ilyen szakmailag kiemelkedő intézményt elveszíteni Nógrád megyének, Pásztó városának... Táborban támadt fel az ősi hangszer Sz, B., H. H._____________________ Ké tbodony „Aki dudás akar lenni...” - József Attila szerint pokolra kell annak menni. Ebbe a mélységbe talán mégsem kell lehatolnia a tanulónak. Elég annyi, hogy ha Nógrádban a dudazenét meg szeretné ismerni, akkor mindenképpen Kétbodonyba kell eljutnia! Ördöngös hangszer ám a duda! Már megjelenésében is az, hiszen sípja kecskebak fejét mintázza, s köztudomású, hogy a Kísértő bizony bakkecske alakjában jelenik meg hívei előtt. Akit megkísértett, az többé nem szabadul! A duda fura, zümmögő alaphangja beleivódik a leikébe; a boszorkányos gyorsasággal billegető ujjak alól felkacskaringózó dallamok elragadják, hipnotizálják; másik világba repítik az embert: a réges-régen elporlott pásztorok közé, csenevész füvű legelőkre, amelyek fölött ölyv szitál, gyurgyalag villan, pacsirta kapaszkodik az ég felé. A duda nem kizárólag magyar hangszer. Ismerünk ír és skót dudát, de ezek fülhasogató hangja nem táncolni és mulatni hív, hanem menetelni késztet, harcba kényszerít. Nekünk kevéssé ismertek ezek a különlegességek, mint az olasz zampogna, vagy a piva, a hor- vát és dalmát diple, a török tulum, az észak-afrikai zukra, az iráni ney-haban. De ezek mind-mind idegenül szólnak, magyar fülnek érthetetlenül. E kis kitérő után térjünk vissza Kétbodonyba, hiszen aki a duda szavát meg akarja érteni, ide kellett jönnie, a XII. Duda- és Tekerőtáborba. Neves népzenészek oktattak itt a nyáron: Bese Botond, Havasréti Pál, Lányi György, Szerényi Béla, és természetesen Pál Pista bácsi. Jöttek is szerelmesei a dudának, a világ minden tájáról. Berlinből és Budapestről, Ausztriából és Ausztráliából, Svédországból és Új-Zélandból. Pál István - nekünk, nógrádiaknak csak Pál Pista bácsi - szülőfalujában, itt, Kétbodonyban szervezték meg azt a tábort, ahol nem csupán dudájukat fújhatták, de a nyenyerét, érthetőbb szóval a tekerőlantot is tekergethették ezek az elszánt népzenészek. Mert elszántak abban, hogy megpróbálják életben tartani muzsikás múltunkat. Azt a múltat, ami már-már feledésbe merült. Pedig kár érte. Sőt, megbocsáthatatlan bűnünk lenne, ha hagynánk elveszni. De hogyan vélekedik erről két dudás, akik a mondás ellenére megférnek egy csárdában? Pék Zsuzsi Budapestről és dr. Arié Lömmel Berlinből. Arié doktor szépen beszél magyarul, de akcentusából, szóhasználatából kiderül, hogy nem anyanyelve a magyar.- Nincsenek magyar kötődéseim, csak megtanultam a nyelvet - mondta el Arié. - Alaszkában születtem, Anchorage-ben. Ott éltem 17 éves koromig. Utána Utah államba egyetemre mentem, nyelvtudományt és német nyelvet tanultam, meg walesiül, norvégul is. Sok nyelvet tanultam. Aztán Magyarországra jöttem, ittta- nultam magyarul. Majd visszamentem az államokba. 2001-ben Indiana államba mentem, ott tanultam néprajzot. Ott doktoráltam 2010-ben. Könyveket fordítottam angolra, Mandel Róbert, a tekerőlantos „A magyar népi hangszerek” című könyvét többek között. 2008-ban idejöttem, Kétbodonyba, mert volt ez a tábor, ami nagyon fontos volt a disszertációmhoz. Sokat tanultam. A magyar zenét nagyon szeretem, de ehhez kell valami magyar nyelvtudás - mondta dr. Lömmel. Én 2005 óta járok a dudatáborba, az első, amiben részt vettem, még Nagykörűn volt, s utána jöttünk át ide, Kétbodonyba, mert ez mégiscsak Pista bácsi szülőfaluja - emlékezett Pék Zsuzsa. - Másrészt pedig, mivel egyre idősebb lett Pista bácsi, ne neki kelljen sokat utaznia... Ez a tábor egy duda- és tekerő szaktábor, ahol nem csak a dudával és nyenyerével lehet megismerkedni, hanem bármilyen, mulatságokban előkerülhető hangszerrel is: furulyával, citerával, esetleg dorombbal. De ha úgy adódik, hogy jön valami külföldi dudás, akkor az a hangszer is megszólalhat. Sajnos, az emberek azt hiszik, hogy ha látják nálam ezt a kecskefejes dudát, akkor ez skót duda. De nagyot tévednek! Nem tudják azt, hogy Magyarországon már a nagyon korai századokban is volt dudás. Sőt, még az 1950-es, 1960-as évekig lagzikban is, dudabálokban is ezt a hangszert használták. Akár egy egész lakodalmat is végigzenéltek. Mi több, Bartók Béla is gyűjtötte a dudazenét 1910- ben. Szóval, ez egy élő hangszerünk!- Hallottam a skót dudát, amikor fiatal voltam, és mindig szerettem - vette vissza a szót Arié. - De amikor a magyar dudát hallottam, az nagyon más volt. Több élet van benne. A skót duda nagyon szigorú, de ez, a magyar duda valahogy nagyon lelkes! Több lélek van benne. Ér- zelemdúsabb, emberközelibb. Ez egy népnek a zenéje. Nem katonai, nem is olyan, mint a komolyzene. Hajlékonyabb. Nagyon tetszett, akárcsak a tekerőlant. Először tekerőzni kezdtem. Vettem hangszereket, de azok nagyon rosz- szak voltak: elhangolódtak. Akkor tudtam meg, hogy van Pesten egy tekerőlant készítő, Nagy Balázs a neve. Többen is vannak, de vele ismerkedtem meg legelőször. Levelezni kezdtünk, és készített nekem tekerőt. Elkezdtem rajta játszani, de egy idő után másra is vágytam. Mivel mindig szerettem a dudát, Balázs jó barátja, Bese Botond 2008-ban egy jó dudát csinált számomra. Ami előtte volt, nem is használhattam, mert mindig tönkrement. Ezt is elkezdtem tanulni, hiszen a magyar zenét nagyon-nagyon szeretem.- Különféle dudaformák vannak. Nagyon jellegzetes, hogy a magyaron általában kecskefej van, ami azért érdekes, mert úgy tartották, hogy a duda kapcsolódik az ördöghöz is, az ördögnek a hangszere - így Zsuzsa. - Elég szelíd pofájú kecske az enyém, de vannak rémisztő darabok is. Pirosra festett a füle, vagy ördögszerű maga a kosfej. Magyarországon két dudaforma van: olyan, amit szájjal fújnak, azaz szájjal kell táplálni a bőrt, meg olyan is, mint a Dél-Alföldön: a dudás hóna alatt van egy kovácsfúj tató-szerű dolog, abból átmegy egy csövön a levegő a bőrbe. így a zenész énekelni is tud. Nem csak a kecskefejes létezett, hanem emberfejes, ördögfejes, lányfejes dudák is voltak. Nem tudjuk, ezek miért alakultak ki, de Arié hangszere is érdekes: ez egy úgynevezett hengeres fej, amire elővigyázatosságból tükröt tettek. A tükör azért kell a dudán, mert az elűzi az ördögöt. Ugyanis, amikor a gonosz meglátja magát a tükörben, megrémül, elszalad, holott a terve az volt, hagy magával vigye a dudást a pokol fenekére. A tükör igen fontos kelléke a dudának.- Az a tervem, hogy vissza-visszajárjak ide, amikor tudok, hogy jobban megismerjem a magyar zenét, ebben Pista bácsinak nagyon fontos szerepe van - mondta Arié. - Ő egy igazi férfi. Olyan, mint akik régen voltak: az igazi férfiak, a betyárok, a parasztemberek - jelentette ki. D miért is van szükség duda és tekerőlant táborokra, a majdnem elfeledett hangszerek megszólaltatására? Kissé romantikus magyarázattal ugyan, de mégis pontosan megfogalmazza dr. Arié Lömmel: - Át kell menteni a következő generációk számára ezt, mert ami most van, a számítógép, az okos telefon, ezek mind elmúlnak. De megmarad az élet, és ezek az emberek, igaz, szegények voltak, de lélekben gazdagon és vidáman, boldogan éltek.
