Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-06 / 181. szám
FOTÓK: VESZELOVSZKI BALÁZS 7 20 X2. AUGUSZTUS 6.. HÉTFŐ MAGAZIN Veszelovszki Balázs Egyre többen kezdik felfedezni a Felvidék varázslatos tájait, patinás kastélyait, régmúlt időket idéző szép várait. Elég, ha a csodás betlérl kastélyra, vagy a füleki várra gondolunk. Nem is kell sokkal messzebb utaznunk, ha egy újabb igazgyöngyöt szeretnénk találni. Rimaszombat, a csendes felvidéki város igazán sok látnivalót, és tragikus XX. századi magyar sorsunk miatt sok magyar emléket kínál. Történelme a régmúltra nyúlik vissza: Gömör és Kis-Hont vármegyénk székhelye volt Rimaszombat, talán ez is indokolja a város patinás képét, csodálatos régi épületeit, magával ragadó szépségét. Régóta lakott település, első írásos említése még 1268-ból való. Neve a szombatonként tartott vásárokra utal. Noha ma már vásárok nincsenek, a kis városba érdemes elmenni, nevezetességeit megnézni, főterén és utcáin végigsétálni. A központban két templom áll: egy katolikus és egy református. Utóbbit 1784-ben építették, ez a templom a Felvidék legnagyobb befogadóképességű református temploma. A katolikus templom Keresztelő Szent János tiszteletére van felszentelve, az oltárkép a szent lefejezését ábrázolja. A korábbi templom, mely többszöri átépítés után, 1506-ban nyerhette el végleges formáját, gótikus stílusban épült, nyomai és az azt körülvevő temető megmaradt emlékei ma is láthatók a főtéren. A ma álló templomot a 18. század közepén építették barokk stílusban, a templomban lévő freskók nagyon szépek, érdemes megnézni őket, különösen a Szent István országfelajánlását megjelenítő freskót. A főtéren áll, a templom déli oldalánál az első világháborús emlékmű, amelyen csak magyar neveket találunk. Az északi oldalon Blaha Lujza mellszobra. Rimaszombat határában született 1850-ben a híres színésznő, szülei ugyanis vándorszínészként járták az országot a reformkor időszakában (gondoljunk a Liliomfi vagy a Déryné című filmekre). A város e szoborral tiszteleg emléke előtt, akit énektudásáról, magyarnótázásáról a Nemzet Csalogányaként emlegettek és ünnepeltek az egész Kárpát-medencében. Azonban nemcsak ő az egyetlen híres ember, aki Rimaszombathoz kapcsolható. Ferenczy István szobrászművész, Szombathy Viktor újságíró, vagy Bartók Béla második felesége, Pásztori Ditta is a városban született. Az itteni protestáns gimnáziumban tanult Mikszáth Kálmán. 1924- ben a főtéri szállóban adott koncertet Bartók Béla - erről emléktábla is tanúskodik. Itt született és élt Tompa Mihály református lelkész, költő, akit a kortársak Arany Jánossal és Petőfi Sándorral együtt emlegettek (mindkettővel jó barátságban volt). Ő volt az, aki örökérvényű versében leírta az 1848-as szabadságharcot és a nemzet pusztulását, amely - úgy tűnik - vissza-visszatérően aktuális sorsunkban: „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk” (A gólyához, 1850). A főtér további patinás épületei: a református püspöki hivatal, a katolikus plébánia, a régi Vármegyeháza, és a már említett Fekete Sas szálloda, ahol Bartók koncertezett. Érdemes átsétálnunk a XK-XX. században épült régi épületek között a város másik szép terére, ahol Tompa Mihály szobra áll, a tér is róla kapta a nevét. MelA régi vármegyeháza épülete lette jó barátjának, Petőfi Sándornak a szobra, akit 1845-ben tiszteletbeli Gömör megyei táblabíróvá választottak. Úti jegyzeteiben a költő jó szívvel ír a városról. Érdemes körbenézni itt is a szemet gyönyörködtető épületeken: a Gömör és Kis-Hont vármegye 1901-ben épített, eklektikus stílusú székházán, az eredetileg laktanyának épült Gömör Múzeumon, és a megújulásra váró, de még így is figyelemreméltó Magyar Királyi Törvényszéki Palotán. A város történelmi épületei magyar emberek keze nyomát őrzik, magyar időket - a régmúltat - idézik fel. Trianon fájó, égő sebét érezzük, ha végigmegyünk a városon. Az itt élők számára néhány évig tartó örömet hozott 1938. november 2-a, ami a salgótarjáni ferencesek szavaival élve: „minden magyar száazaz, hogy Szombatyi, / rendes néven Rimaszombatyi...”. A történelem azonban másképp alakult, és ezt a boldogságot a háború, majd a megszállás írta felül, amely rányomta a bélyegét a „legszebbnek városra” és - sok más felvidéki településsel együtt - annak további sorsára is. De hogy miért éppen a salgótarjáni ferenceseket idéztem Rimaszombattal kapcsolatban? Ezen a vidéken, a Rima folyó partján voltak telepei (többek között Rimazsaluzsányon, Rimabrézón, Szirken) a Rimamurány- Salgótarján Vasműnek, amely városunk egyik legnagyobb üzeme volt az 1880-as évektől kezdve. Ez az üzem volt az, amelyik támogatta az 1932-től Salgótarjánban működött ferenceseket. A „vasgyár”, ahogyan még ma is emlegetik, későbbi nevén acélgyár, nem A város határában a Kurinci-tó és környéke nyújt pihenőhelyet mára a feltámadás napja” volt. Az első bécsi döntéssel visszaadták hazánknak az elcsatolt Felvidék egy részét, köztük Rimaszombatot is. Az itt élő lakosság - melynek akkor még 93%- a magyar volt - örült, hogy ismét szeretett hazájukhoz tartoznak. Hogyne fütyülte volna egy ország Erdélyi Mihály 1939-ben bemutatott hazafias érzelmű Zimberi-zombori szépasszony című operettjéből a közismert slágert: „Legszebb város Bátyi,/ csak kenyérkereset volt a munkásoknak, annál több: közösségformáló szerepet töltött be. így tehát Rimaszombathoz és a vidékhez Salgótarján is kötődik. A város határában vár a Kurinci-tó, a Zöld Víz, amely mellett kis strand is nyílt, a tavon lehet horgászni, vízibiciklizni, vize fürdésre is alkalmas. Mellette strandröplabdapálya, zuhanyzók, szociális helyiségek és büfé szolgálják a kikapcsolódást, kényelmet. A belvárosban tavaly újra megnyílt a strand, a belépő 2 euró. A város a Felvidék igazi gyöngyszeme, felfedezést kínál mindenki számára. Érdemes egy-egy fagyi mellett végigsétálni kis utcáin, keresni a még fellelhető magyar emlékeket, betérni a magyar könyvesboltba, beszélgetni a helyi magyarokkal. Nyitottan, szeretettel fordulnak magyar testvéreik felé - és ha mi is ilyen jó szívvel járunk Rimaszombatban, biztosan szép élményekkel gazdagodunk. t ! t 1 1 * « I A felvidék gyöngyszmei : Rimaszombat
