Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-01 / 177. szám
NOGRADMIW» 2012. AUGUSZTUS l.T SZERDA 1 Hét aranyérmet jósol a sporttörténész Pekingben érvényesült a nagy számok törvénye, de Londonban annál már csak jobban szerepelhet a magyar olimpiai csapat. A siker nem csak a sport fiatalok közötti népszerűsítése és tömegesítése, hanem kis hazánk önbecsülése és megítélése szempontjából is fontos lenne - véli a salgótarjáni sporttörténész Szabó János. NÓglrád megye. Szabó János, az 1980-as évektől kezdődően foglalkozik sporttörténeti, (valamint hely- és üzemtörténeti) kutatásokkal Munkásságának eredmény az általa három évtized alatt összegyűf tött, nemzetközi hazai, és Nógrád megyei sportrelikviákból álló gyűjtemény, amelyből az elmúlt időszakban több sikeres kiállítást rendezett Salgótarjánban és városrészében, Zagyvarónán. Közel negyven jelentősebb kiadvány szerzője és társszerzője. Évtizedek óta aktív résztvevője a megyeszékhely civil életének is. Alapító tagja a Nógrádi Sporttörténeti Egyesületnek, a Rónabányai Baráti Körnek, valamint a Zagyvarónai Sport Egyesületnek és jogelődjének. Jelenleg a Zagyvaforrás Egyesülettitkára.- Birkózócsaládból származom, édesapám és a bátyáim is ezt a sportágat űzték Miskolcon, Diósgyőrben. Magam is ezzel kezdtem, szabadfogásban. A birkózást később a labdarúgásra cseréltem, egy nehézsúlyú versenyző javaslatára, aki azt mondta: ebben a sportágban nagy sikert nem fogok elérni, de gyors vagyok és jó mozgású, úgyhogy inkább térjek át a focira - kezdte Szabó János: - Mi, birkózók pihenésképp mindig a labdát rúgtuk, ilyenkor aztán sikerült bohócot csinálnom azokból a nagy behemót emberekből... Ösz- sze is verekedtek miattam nem egyszer, mert egyik kinevette a másikat, miután kicseleztem. Ikonok - itthon- Nem csak sportágat, de idővel lakhelyet is váltott.- 1965-től élek Salgótarjánban, illetve Zagyvarónán, ahová feleségem révén kerültem. Az SKSE- ben kezdtem. Rövidesen a Salgói Bányász focicsapatához igazoltam, majd - miután egyesült a Rónabánya és a Zagyvaróna - megalakítottuk az Ötvözet MTE-t. Itt három időszakban, tizenöt éven keresztül voltam az egyesület elnöke, de voltam az edzője és játékosa is. Mostanság nyugdíjasként éldegélek, de nem tétlenül: civil szervezetünkben, a Zagyvaforrás Egyesületben tevékenykedem, amely különböző programokkal segíti a településrész kulturális értékeinek megőrzését. Szeretnénk tartalommal megtölteni a közösségi házunkat, amely Bátki József nevét viseli. A minap például - a Salgótarján várossá nyilvánításának kilencvenedik évfordulója alkalmából szervezett program-sorozat keretében - egy kiállítást nyitottunk meg, amely a régi ökölvívást mutatja be.- Ha már itt tartunk: honnan a gyűjtőszenvedély?- Már a kollégiumban is körbe volt plakátolva a szobám a legjobb nemzetközi csapatok posztereivel. Ha volt egy kis pénzem, megvettem a France Footballt. Én nem fagyit vagy más nyalánkságot vásároltam azon a tíz forinton, a zsebpénzemen, hanem újságokat. A labdarúgás után aztán szép lassan jött a többi sportág is. Mindig arról álmodtam, hogy egyszer majd Salgótarjánban is lesz egy sportmúzeum. Sajnos, ennek ma nem látom a lehetőségét. Sokat utaztam a világban, és több nagy stadionban jártam. Tudom, hogy amikor oda bemegy egy gyerek, az olyan számára, mint amikor a hívő ember egy templomba lép be. Ott vannak számára a nagy ikonok... Össze sem lehet hasonlítani a magyar viszonyokkal, mi ebben nagyon el vagyunk maradva. És ezt sajnálom, mert fontosnak tartom, hogy a gyerekek ismerjék meg elődeiket, a legjobbakat, s ez adjon nekik erőt a továbbiakban. Újra kivívhatjuk?- Dicső sportmúltunk több sportágban van, de lehet erre hasonlóan sikeres jövőt építeni?- Városunkban a legszebb hagyományaink atlétikában, labdarúgásban, síelésben és ökölvívásban vannak. Létesítmények hiányában azonban az utóbbi két sportágban van meg a felemelkedés valós lehetősége. Ami a téli sportágat illeti, a tradíciókon kívül - elég például Bereczki Brigitta, Bekecs Zsuzsa vagy Géczi Tibor nevére gondolni - olyan érvek is szólnak mellette, hogy közel van Szlovákia, és még itt élnek közöttünk a korábbi versenyzők, akik segíteni tudnák a gyermekeket A boksz azért szimpatikusabb számomra, mert az nem egy drága sport: lemehet a gyerek az edzésre, versenyezhet egy jót, levezetheti a feszültséget, és megfü- rödhet meleg vízben, mert ma már ez is fontos... És nem utolsósorban: a rendszerváltásig ez volt a legeredményesebb egyesület, szakosztály Salgótarjánban, illetve Nógrád megyében. Többször bizonyult a legjobb utánpótlás-nevelő bázisnak hazánkban, versenyzői kimagaslóan szerepeltek a korosztályos versenyeken. Itt ért be Hranek Sándor, aki tizenegyszeres magyar bajnok, tízszeres felnőtt bajnok egyéniben, világ- és Európa-bajnoki bronzérmes, Botos Tibor, aki hétszeres magyar bajnok, harmadik helyezett a kontinensbajnokságon, valamint Botos András, aki hétszeres magyar bajnok, olimpiai bronzérmes és Európa-bajnoki második, illetve harmadik helyezett. Ők olyan személyiségek, akik példaképei lehetnek a mai fiataloknak.- De vannak-e ilyen „mai fiatalok”?- Ahogy hallom, szerencsére bokszolni akaró gyerekek is vannak - romák és nem romák vegyesen -, méghozzá olyan sokan, hogy az edzőnek segítséget kell kérnie, hogy mindenkinek biztosított legyen a személyre szabott foglalkozás, amit ez a sportág megkíván. Ha azt akarjuk, hogy a következő időszakban valamikor az olimpián vagy más világversenyen jelen legyünk, akkor most kell elkezdeni letenni az alapokat. Nem létkérdés...- Mit vár az idei olimpiától?- Attól csak jobb jöhet, amit legutóbb, Pekingben elértünk. Az a három aranyérem bármikor benne van a magyar csapatban - sőt, csak és kizárólag a kajak-kenusokban is. Fontosak a sikerek a magyar ember számára, pláne most, amikor egy kicsit leült az ország. Az 1936-os olimpia nagy motivációt adott, óriási eredményeket hozott a sport tömegesítésében Magyarországon; utána szinte minden faluban megrendezték kicsiben az ötkarikás játékokat 1952 óta pedig már sportnagyhatalomnak számítottunk, úgy volt, hogy mi rendezzük az 1960-as játékokat, csak közbejött '56....- Ehhez képest négy éve, Pekingben...- Érvényesült a nagy számok törvénye. A magyar csapatot 2008-ban 171 versenyző alkotta. 2012-ben ez a szám 157 fő. Az elmúlt ötvenhat évben eddig ez volt a legkisebb létszám. A kvalifikációs szabályok szigorodásával a mieink számára mostanság már a részvételnek is komoly értéke van. Éppen ezért tartom szerencsésnek, hogy bevezetik a mindennapos testnevelést az általános iskolákban. Ehhez már csak fogadókészség és szakemberek kellenének. Javulásra lenne szükség a fegyelmezés terén is, hiszen szakedzői körökben általánosan elfogadott nézet, hogy a legrosszabb gyerekeket is meg kell fogni, mert jó sportoló nevelhető belőlük.- Ritkán kérnek jóslásra egy (sport)történészt, most mégis meg teszem. Mennyi aranyat szerzünk ezen a nyáron?- Én hét aranyérmet várok. A kajakosoktól hármat-négyet, de jöhet még egy-egy például dobóatlétikában, vívásban, úszásban vagy éppen sportlövészetben is. Akkor sincs azonban gond, ha végül kevesebb sikerül. Ez nem létkérdés. Igaz, fontos lenne a sikerélmény, amely nagyon sokat számít egy kis ország önbecsülésében, megítélésében. Kelethét a Madáchban Salgótarján. Tematikus hét. Egy hét, ami adott korszakról, országról, vagy kultúráról szól. Idén ez a hét Indiának, Kínának és Japánnak volt szentelve. A sikere vitathatatlan, de, hogy miért is volt jó? Na, arról már megoszlanak a vélemények. Előadások, versenyek, rövidített óra. A témahét kétségtelenül kedvezett mindenkinek. Úgy gondolom a Madáchban - ilyen szempontból legalábbis - háromféle diák van. Olyan, aki élvezi a programokat és lelkesedik is, olyan, aki elmegy előadásokra, hogy lássák ő bizony ott volt és olyan, aki felettébb élvezi ezt az időszakot, hisz a rövidítésnek köszönhetően eléri az előbbi buszt, ezzel együtt előbb ér haza és gondolom én, hogy több ideje jut tanulni, hisz mi másért sietne annyira? Ők úgy gondolják, nem maradnak le sokról, őket nem érdekli, hogy ki nyer a dalnokversenyen, a komplex műveltségin, vagy a matekversenyen. Az sem izgatja különösképp, hogy egy salgótarjáni fiatal beszámolóját hallgassák. Sokan közülük még a kötelezően előírt csütörtöki előadásra sem mentek el. De, miért is ment volna? Neki akkor nincs órája és őt arra senki sem kötelezheti, hogy a saját szabadidejében a suliban legyen és természetesen arra sem, hogy esetlegesen új, számára ismeretlen, érdekes dolgokkal ismerkedjen meg. Voltak, akik „osztották az észt”, miszerint ezek a programok unalmasak, rosszak. Értelemszerű, hogy csak azért mondhatták ezt, mert ők jobb, színvonalasabb rendezvényeket szerveztek volna, hisz nem lehet olyan nehéz például a buddhista közösség egyik ügyvezetőjét rábírni arra, hogy jöjjön el hozzánk. Amikor ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket hallottam, elgondolkodtam azon, vajon érdemes-e annyi munkát és erőfeszítést belefektetni a tematikus hétbe, egyáltalán érdemes-e szervezni ilyet. Tapasztaltam viszont a dalnokversenyen és a komplex műveltségi vetélkedőn lévő izgalmat, lelkesedést és az előadásokon az érdeklődést. A darumadarak pedig egyszerre hangulatosak és nem utolsó sorban remekül összekovácsolják a közösséget. Összességében úgy gondolom, hogy igen, megéri a fáradságot a tematikus hét! Kaszás Dóra Döntöttek: önerőt biztosítottak Pásztó Városi Önkormányzat Képviselő-testületi ülésén egyik legfontosabb napirendi pont az volt, hogy a város milyen mértékű önerőt biztosítson - a többek között Salgótarján és Bátonyterenye városának részvételével létrehozott - Kelet-Nógrád Térségi Hulladékgazdálkodási Társulás megvalósítandó pályázatának. B. D._________________ Pásztó. Volek György, a város alpolgármestere - valamint ebben az ügyben a város képviselője - elmondta, hogy 2011-es év végéig 34 település társult ahhoz a projekthez, amiben vállalták, hogy egy hulladékgazdálkodási társulást hozzanak létre és pályázatot nyújtsanak be. Az előkészítés költsége 62 millió 50 ezer forint volt, a beruházás teljes költsége pedig 1 milliárd 556 millió 492 ezer forint lesz. A pályázat a hulladékgazdálkodás korszerű lehetőségeit biztosítja a megyében. A társulás három nagy telephelye: Salgótarján, Bátonyterenye és Pásztó lesz. Pásztó a következőkben fog részesülni: Egy komposztáló telep épül 35 millió forint értékben és egyéb nagy értékű berendezések tulajdonjoga is hozzá kerülne. Továbbá megvalósulhat egy hulladékudvar, valamint ezeken kívül több gépjármű beszerzése is. Ezek összességében mintegy 189 millió forintot tesznek ki. A lakosságszámnak megfelelő gyűjtőszigetes eszközök és a társasházaknál 1100 literes edényeket szereznek be. Majd hozzátette: Pásztónak a pályázati pénzből körülbelül mintegy 240-260 millió forint jutna.- A pályázathoz az önerőt és az önerő áfáját kellene megelőlegezni. Ehhez a döntéshez két alternatíva közül lehet választani. Az egyik, hogy lakosságszám arányában veszünk részt és az önerőt ennek megfelelően vállaljuk. A másik alternatíva, hogy 0,5 százalékos önerőt vállaljunk, ebben az esetben viszont a tulajdonjog ott marad, ahol a nagyobb önerőt vállalják- ismertette a lehetőségeket Volek György. Az alpolgármester az előbbit javasolja, hiszen ez biztosítja Pásztó számára az optimális feltételeket. Az ügyben meghívott Eötvös Mihály, Salgótarján alpolgármestere ezekhez a következő információkat fűzte hozzá: Bátonyterenyén a képviselő-testület úgy döntött, hogy az önrészt lakosságszám arányosan fogják biztosítani. Salgótarján is lakosságszám arányos „verzió” mellett döntött és ha több önerő kell, akkor ahhoz is hozzá tudnak járulni. A kisebb települések 0,1 százalékos arány mellett döntöttek, egyedül Garáb vállalta a lakosságarányos önrészt. Eötvös Mihály arról is tájékoztatta a képviselőket, hogy a 34 település közül Mátraverebély úgy döntött, hogy nem szeretne részt venni a társulásban. Majd hozzátette: vannak viszont olyan települések, amelyek most szeretnének csatlakozni, például Sóshartyán és Somoskőújfalu. A közreműködő szervezet pedig azt a felvilágosítást adta, hogy erre megvan lehetőség. Sisák Imre, a város polgár- mestere elmondta, hogy a képviselő-testületnek abban kell döntenie, van-e a jelen helyzetben 90 millió forintja és ebben az esetben a hulladékgazdálkodási társulásban 10,8 százalékos tulajdonrészt szerez.- A Képviselő-testület tagjaival egyetértek abban, hogy jelen helyzetben az önkormányzat ilyen nagyságrendű önerőt nem vállalhat Ha 0,1 százalékban leszünk csak tulajdonosok, akkor is megvalósul a 260 millió forint értékű beruházás, viszont a társulás tevékenységére nem lesz ráhatásunk - adott hangot véleményének Sisák Imre. A napirend megtárgyalása után a képviselők úgy nyilatkoztak, miszerint az önkormányzat a Kelet-Nógrád Térségi Hulladékgazdálkodási Társulás előkészítési pályázatában vállalja a beruházási önerő 0,1 százalékának - 9.308 forintnak - a megfizetését, ez év augusztus 31-ig. Valamint azt is, hogy a megvalósítási pályázatában vállalja a beruházási önerő 0,1 százalékának - várhatóan 233.460 forintnak - a megfizetését a pályázat szerinti határidőben. ü » 4 *
