Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-27 / 198. szám

Küzdelemmel teli két év a város mögött Interjúalanyunk Nagy-Majdon József, Bátonyterenye polgármestere. A város vezetője beszélt a múlt nehéz örökségéről, az elmúlt két év küzdelmeiről, a város pénzügyi helyzetéről és a magas munkanélküliségből fakadó problémákról, valamint a jövőről is: a lehetsé­ges kitörési pontokról, a fejlesztési- és beruházási ter­veikről. Báli Dániel- Nógrád megyének, ezzel együtt Bátonyterenye városának is nehéz örökséggel kell megküz­denie, főként az ipar leépülése és a bányászat megszűnése miatt. Mennyire súlyos ez a teher a vá­roslakóknak és a környékén élők­nek?- Tehát nagy elvárásoknak kel­lett megfelelni a 2010-ben megvá­lasztott és Ön által vezetett testü­letnek...- Igen, nagyon nagy volt az el­várás velünk szemben, hiszen sokan azt gondolták, hogy két év alatt csodát tudunk tenni a vá­rosban. Azonban azt kell mond­jam, hogy elhibázott lépések Nagy-Majdon József- A tények önmagukért be­szélnek, a rendszerváltás nagy vesztese Nógrád megye lett. A nehéziparra és szénbányászat­ra épülő gazdaság összeomlása Kelet-Nógrádban, különösen Salgótarján és Bátonyterenye vá­rosok tengelye mentén óriási veszteségeket okozott. Gondol­junk csak azokra a nagy cégek­re, amelyek bezártak, ezáltal az emberek tömegével veszítették el munkahelyüket. Annak ide­jén az emberek többsége a jobb élet reményében érkezett me­gyénkbe. A bányavárosok és bá­nyatelepülések elvesztették be­vételi forrásukat, hiszen a bá­nyák és az ahhoz kapcsolódó cé­gek tönkrementek, de az ipar is fokozatosan leépült. Bátonyterenye is hasonló helyzetbe került. Annak idején a települést - amely 1989 már­ciusában kapta meg a megtisz­telő városi címet - még úgy képzelték el, hogy egy 30- 40.000 fős bányászváros lesz. Sajnos az ismertetett okok mi­att ez a terv soha nem valósul­hatott meg. Nagy probléma szá­munkra, hogy az elmúlt 20 év­ben, egészen 2010-ig nem talál­ták meg a városfejlesztés lehet­séges kitörési pontjait, azt a koncepciót, amely felvázolta volna, hogy Bátonyterenye vá­rosa 20-30 év múlva hogyan fogja fenntartani magát és mi­ből fognak megélni az itt élő emberek. egész sorozata történt az előző ciklusokban, amelyek részletei­vel hivatalba lépésem után szem­besültem és amelyek helyreho­zatala ránk várt és vár a mai na­pig is. Nem akarom minősíteni az előző vezetőket. A 2006-ban megválasztott, majd hirtelen le­mondott akkori polgármester, a város és a térség igazi sikerková­csaként próbált lépéseket tenni Bátonyterenye érdekében, de en­nek a sikernek meg volt az ára, hiszen ez az át nem gondolt fej­lesztéspolitika majdnem csődbe juttatta a várost. Emlékezzünk csak arra, hogy 2008-2009-ben az uszodát be kellett zárni, elad­ták a Fűtőber Kft.-ben lévő váro­si üzletrészt, az önkormányzati tulajdonú lakásállomány nagy részét értékesítették, két ipari park területre is jelzálogjogot je­gyeztettek be, sőt, a kisterenyei Gyürky - Solymossy kastélyt is eladásra hirdették meg, amely Bátonyterenye egyik kiemelkedő szimbóluma. Egyszóval szép las­san felélték a város vagyonát. Mindezt azért, hogy a város meg­őrizhesse a működőképességét, miközben a másik oldalról meg­vizsgálva a folyamatokat, az ak­kori politikusok nem ismerték fel azt a tényt, hogy bizony nem elég felélni a vagyont, hanem a pénz kiáramlását is meg kellene állítani. Sajnos ez a mestersége­sen „felpumpált” fejlesztési poli­tika - amelyekben voltak jó dol­gok, de sok esetben a kivitelezés­ben minőségi problémák merül­tek föl, vagy kétes, peres ügyeket hagyott hátra maga után - a vá­ros pénzügyi helyzetét alaposan megtépázta, ezzel nehéz anyagi örökséget hagyva ránk.- A város költségvetésének és működőképességének szempont­jából nézve, az Ön által vezetett testületnek milyen mértékű „pénz­ügyi lavinát” sikerült megállíta­nia?- 2010-ben csődhelyzetben vettük át a várost. Az előző ve­zetéstől egy jelentős adósságál­lományt örököltünk. Ahogy már említettem, mindez annak a következménye, hogy a város olyan erőltetett fejlesztési poli­tikát folytatott, amelynek hiá­nyoztak az erős gazdasági alap­jai. Továbbá a kiadási oldalon sem történtek racionalizálások, amely tovább növelte a város hitelállományát. Egy átgondol­tabb fejlesztési politikával csökkenteni tudták volna a költségeket, valamint az akko­ri vezetés már-már pazarló szerződéseket kötött, amely mind a város működőképessé­gét veszélyeztette. Ez rendkívül nagy politikai felelősséggel já­ró döntést igényelt volna. Kivá­ló példa, hogy nem vállalták annak felelősségét sem, hogy a város jövője és a helyi közösség érdekében megemeljék a köz­üzemi díjakat, vagy új, helyi adókat vezessenek be. Mind­ezek a fájdalmas, de immár ha­laszthatatlan döntések ránk maradtak. 2011-ben, amikor már átláttuk az önkormányzat költségvetését, cselekednünk kellett annak érdekében, hogy stabilizáljuk a város pénzügyi helyzetét, illetve a Bátony­terenye és Környéke Víz- és Csatornamű Kft.-t, biztosítva annak működőképességét. Ezért kellett sokszor népszerűt­len döntéseket meghoznunk.- A kommunális díjak tekinte­tében milyen nagyságrendű kint­lévősége van a városnak?- A vízdíj tekintetében példá­ul 13 millió, a szemétszállítási díj szempontjából 60 millió fo­rint kintlévőségünk van. Az el­maradt lakbértartozásokat is fi­gyelembe véve, körülbelül össze­sen 300 millió forinttal tartoz­kedésének gátat kell szabni, a jövő érdekében!- Milyen „beavatkozásokat" fognak eszközölni az Ön által em­lített „jövő érdekében”?- Első lépésben át kell szabni a szociális segélyezés eddigi gya­korlatát. Ez természetesen nem a megszüntetésüket jelenti, ha­nem azok mértékének csökken­tését. Cserébe ösztönözzük a munkahelyteremtést, ahol az emberek normális bérért, méltó körülmények között válhatnak családfenntartóvá, a közösség teljes jogú tagjává. Emellett át kell alakítani a képzési rendsze­reket, hogy a környékbeliek olyan piacképes szakmák birto­kába juthassanak, amellyel az előzőleg ismertetett célok maxi­málisan megvalósulhatnak. Ez teheti a várost vonzóvá a befek­tető cégek körében. Egy olyan várost formálunk, ahol képzett emberek kaphatnak értékterem­tő munkát.- Történtek már konkrét lépé­sek?- Igen, mindenképpen! Példá­ul az egy tanévet már maga mö­gött tudó bátonyterenyei II. Iá- nos Pál Pápa Általános Iskola és Óvoda ennek az új képzési rend­szernek az alapjait teremtheti meg. Bízom benne, hogy nem­sokára már gimnázium is fog az intézményben működni. Továb­bá kiemelt figyelmet fordítunk A másik lépés a munkahelyte­remtés. Rengeteg tárgyalást foly­tatunk - amelyekbe sokszor sze­mélyesen is bekapcsolódok - ami azt célozza, hogy a város környékén lévő mindhárom ipa­ri parkba komoly befektető cé­gek érkezzenek. Nekünk nincs olyan nagy ipari területünk, amely alkalmas lenne egy világ­cég idecsábításához, így az ön- kormányzat a kis- és közép- vállakozási (kkv) szektort céloz­za meg. A Bátonyterenye Ipari Park Kft. tájékoztatása alapján - a tárgyalásoknak köszönhető­en - 2013 végére mintegy 300- 350 munkahely létesül a város­ban. Hasonlóképpen sokat kell lobbizni a város működését segí­tő kormányzati támogatásokért, de ebben Becsó Zsolt, a térség országgyűlési képviselője sze­mélyében komoly partnerre ta­láltunk, s ezért a munkáért ez­úton is csak köszönetünket fe­jezhetjük ki neki!- A közeljövőre vonatkoztatva milyen fejlesztési tervekkel rendel­keznek?- Elsősorban az infrastruktu­rális fejlesztésekről kell beszél­nem. Bár nagyobb útfelújításra nem lesz lehetőségünk, de a Start közmunkaprogram lehető­ségeit kihasználva, annak segít­ségével gondoskodunk arról, hogy úthálózatunk összes ká­tyúja eltűnjön. Fontos - mond­Ezen kívül lassan befejeződnek a városközpont-rehabilitációhoz kapcsolódó fejlesztések is, amely magába foglalja a művelő­dési ház felújítását, a Maconkáig tervezett gyalogos- és kerékpár­út kiépítését. Terveink között szerepel egy szociális város­rehabilitáció is, amely parkosí­tást, lakások felújítását foglalja magába. A turisztikai beruházások te­rén én a kisléptékű fejlesztések híve vagyok. Bár nem Bátonyte- renyéhez kapcsolódik, de térsé­günkben, Mátraverebély-Szent- kúton található nemzeti kegyhe­lyünk jól példázza az átgondolt és sikeres turisztikai beruhá­zást. A másik, közvetlenül Bátonyterenyéhez köthető példa a Maconkai tó, a horgászturiz­mus, amely nemcsak jó imázst „varázsol” a térségnek, hanem munkahelyeket is teremt. Továb­bá rációt látnék a hegyikerékpár sporthoz köthető turizmus fel­futtatásában is.- Hogyan foglalná össze rövi­den, az elmúlt két esztendő lépé­seit, illetve milyen koncepció men­tén haladnak tovább?- Hivatalba lépésem óta fele­lős politikát folyatunk, amelyhez hozzátartozik az is, hogy olykor fel kell vállalnunk népszerűtlen döntéseket is. Rendbe kell tenni az önkormányzat költségvetés­ét, amelyet oly sokáig hanyagul Nagy-Majdon József: „A másik, közvetlenül Bátonyterenyéhez köthető példa a Maconkai tó, a horgászturizmus, amely nemcsak jó imázst „varázsol” a térségnek, hanem munkahelyeket is teremt.” nak a városnak. Sajnos szegé­nyek az emberek, ezt pedig maradéktalanul figyelembe is vesszük. Az önkormányzat szo­ciális érzékenységét bizonyítja, hogy még senkit nem tettünk ki az utcára. De a tartozások növe­a város közoktatási intézménye­ire. Az oktatással kapcsolatos fejlesztések eredményei hosszú távú folyamatokat feltételeznek, így nem ennek a ciklusnak a vé­gére fogja gyümölcsét meghoz­ni, hanem majd öt-tíz év múlva. hatni létfontosságú - lenne a két városrészt, Nagybátonyt és Kisterenyét közvetlenül összekö­tő út megépítése. Ez megteremt­heti annak lehetőségét, hogy Kisterenyén, később egy új vá­rosközpontot építhetünk ki. kezeltek, s amely mindennek az alapja. A nehezén talán már túl vagyunk, de a továbbiakban is a fent bemutatott szemlélet men­tén fogunk dolgozni a város jövő­jének és az itt élők boldogulásá­nak érdekében! V

Next

/
Oldalképek
Tartalom