Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-02 / 178. szám

SPORTTUKOR 2012. AUGUSZTUS 2., CSÜTÖRTÖK Mindennapi (olimpiai) bosszúságaink Mocsai-féle taktikai húzás nagyon bejött. Gyúrta Dani magabiztosan, második legjobb idővel jutott a 200 mell fináléjába, és nagyon re­ménykedünk a második arany­ban, hacsak meg nem előzi őt a sorban Mészáros Anett (judo) vagy Imre Géza (párbajtőr). Mire ezek a sorok eljutnak Önökhöz, már a végeredményeket is tudják. számban jelent meg - csak nem őrségváltást sejtet ez az amerikai úszóélet csúcsán? Ryan anyukáját és az egyik hazai, azaz angol sztárúszó Liam Tancock szüleit faggatták a leg­többen, s nyilatkozataik főleg ar­ról szóltak, hogy telnek híres gyermekeik hétköznapjai, mi­lyen ételeket a szeretnek, hogy épül fel napi programjuk, milye­nek voltak kisgyerekként, stb, stb. A híres szülők és hozzátar­tozóik persze egymással is is­merkedtek, szerdán az edzőket trombitálják össze, nem lenne rossz őket is meghallgatni, va­jon szakmai környezetben ugyan mit kottyintanak el egy­más előtt... Csodás ez az olimpia, de persze minden nagy fénynek akad árnyéka is. A biztonság miatt sok időt el­veszteget az ember a bejutásra valamelyik helyszínen. Minden fémet el kell távolítani magáról (óra, pénz, kulcs, telefon, öv, stb.) az átvilágításoknál, és ha a hermetikusan lezárt Olimpia Parkból másik verseny­helyszínre (például Wimbledonba, az EXCeL-be, Wembley-be vagy az 02-be megy a sűrűn közlekedő különbuszok egyikével), ugyanezt mindig végig kell csinálnia. Vizes palack, vagy bármilyen folyadék nem lehet nálad, ha valahol megszomjazol veszel - teszem hozzá jókora felárral - a helyszínen magadnak amit akarsz, de a maradékot a másik versenykomplexumba nem lehet átvinni. Az egyik kollégám pél­dául az átvizsgálón húzott le 1 liter, egész napra szánt tejet, mert nem akarta, hogy kárba vesszen. Kétli­teres kólában tehát nem érdemes utazni.... Ugyanennek a kollégámnak (úgy látszik ő a pechvogel) állítása szerint az egyik legnagyobb fény­képezőgép márka sajtóközpontba kitelepült - egyébként ingyenes - szervizében nem hogy megja­vítottak valami hibát, hanem még rosszabb lett a helyzet, mint előtte. Nálam kisebb volt a „gikszer”, a tisztításra beadott gép menüpontjait japán nyelvű feliratokkal kaptam vissza, és bár a nyelvet le­hetett volna állítani rajta, a japán útmutatást sem értettem meg, hogy hol találom meg ezt a lehető­séget. Sok a segítő és útbaigazító mindenhol az olimpiai létesítményekben, igen lelkesek és udva­riasak, de sok dologban nem tudnak segíteni és hosszaá telefonos kutakodás után sikerül (vagy nem) megtalálni a helyes utat az éppen kiszemelt sporteseményre. Londonból jelentjük... Kollégánk, Márton (Satis) István élménybeszámolói az olimpia helyszínéről Na de ki nyeri a következő aranyunkat? Kedd csendesebb nap volt sportolóink számára (az eredmé­nyeiket úgyis tudják olvasóink), de vízilabdásaink sokaknál ki­verték a biztosítékot, akik biztos esélyesnek vélték az aranyra a Kemény csapatot. Ne temessük őket, csodák még lehetnek. Kéziseink is ránk ijesztettek az első félidőben, de aztán egy A cselgáncs úgy látszik siker­sportágunk marad, két nagyobb magyar szurkolótáborral is össze­futottam. A miskolciak még csak- csak mozogtak a hatalmas ExCeL csarnokban a sportágak között, de a paksiak - köztük egy-két ver­senyző is) kimondottan csak a judo miatt jöttek egy mikrobusz- nyian, és éppen a salgótarjáni edzőtáborokon „törzsedzősködő” Atom Antit várták, aki kedd esté­re jelezte érkezését. A napi programban lévő léleg­zetvételnyi magyar pauzát a Speedo meghívásának eleget té­ve a neves sportolóik szüleire, családtagjaira szántam, akik az Olimpia Park kerítésén kívül, de mégis nagyon közel, exkluzív környezetben jöttek össze és nyi­latkoztak tévétársaságoknak, új­ságíróknak. Sajnos Phelps ma­ma és papa nem jött el, de a Lochte család annál nagyobb lét­Az Olimpiai Park madártávlatból... Az ellenőrzés ugyan nagyon szigorú, de a londoni bobbyk udvariasak és kedvesek mindenkivel Belharc az úszóknál? - Vízilabda vészharangok H. H. Hosszú Katinka kedden elszá­mította magát. Végül rossz dön­tést hozott, és ráfizetett. Igaz, a bajai származású úszóhölgyre hétfő este óta iszonyatos nyomás nehezedett. Egyfelől ugyebár ott volt saját kijelentése, miszerint ha nem sikerül 2 perc 10 másod­percen beül úszni a kétszáz ve­gyes középdöntőjét, akkor fon­tolgatja visszalépését a számára kedvesebb szám, a kétszáz pil­langó javára - elvégre a vegyes finálé meg a „pilla” középdöntő­je igen közel lesz egymáshoz. A helyzetet bonyolította, hogy Verrasztó Evelyn végzett kilence­dikként vegyesen, azaz egy or­szág várta, mikor hozza meg a „nemes gesztust”, és kerül be a csapattárs a legjobb nyolc közé, akinek így nagy álma teljesült volna. Biztos vagyuk benne, hogy a magyar csapat vezetésében is komoly fejtörést okozott, és - lo­gikailag következtetve - az egyik edzőben, Verrasztó Zoltánban „előbuggyant" az apa, azaz véle­ményem szerint ő is kapacitálta Hosszút, lépjen vissza a lánya ja­vára. A másik oldalon, meg ott „legyeskedett” Katinka kedvese és mestere, Tusup „kolléga", aki meg úgy gondolta, semmi gond nem lesz, kondival bírni kell mindkét számot Két tűz közé ke­rült tehát világbaj nokunk, és eb­ben a „húzd ide-húzd oda” hely­zetben alulmaradt, mint láthat­tuk a kedd esti programban. Előbb kétszáz pillangón pottyant ki, utána meg kétszáz vegyesen lett „tökutolsó”. Azért a közvéle­mény ebből a belharcból - mert állítom, nagy huzavona volt - semmit sem érzékelt, mert jó ide­je tudjuk, hogy a magyar váloga­tott kommunikációja olyan, mint a magyar rendőrségé - csak a jó­ról, csak a szépről szólunk. A bu­kások viszont ország-világ előtt történnek. Gyúrta Dániel viszi ezek után a hátán az úszócsapatot. Míg a többiek küszködnek a formá­jukkal, keresik önmagukat, ő repeszt a vízben. Sok hasonló­ságot veszek észre közte, és Szil­ágyi Áron között. Nem csupán egykorúak, hanem egyéb jel­lemzőik is azonosak: magabiz­tosak, eltökéltek, céltudatosak és felettébb nyugodtak mindket­ten. Profi módon viselkednek. És láttuk vasárnap, ez a menta­litás aranyérmet ér. Vízilabdá­zóinkat sokan - már most - te­metik, holott korai még a.vész­harangok kondítása. Két cso­portmeccs „ment el”, látni azért, hogy ez a társaság minden pa­raméterét tekintve már nem igazán emlékeztet a négy-nyolc- tizenkét évvel ezelőttire, bizony, be kell vallani, megöregedtek bajnokaink, de azért még min­dig ők a legrutinosabbak a me­zőnyben, egyedül ők tudják, mi­lyen érzés olimpiai dobogó tete­jén állni, és akad egy zseniális mesterük, aki taktikai reperto­árban felülmúlhatatlan. Ke­mény Dénes a kisagyában fel­építette az egész olimpiai prog­ramot. Tudta a szíve mélyén, nem lesz, nem lehet veretlen a menetelés, becsúszhatnak ba­kik. Még azt is bekalkulálhatta, hogy az elején a két legnehe­zebb csoportmeccset is elvesz­tik. De tudunk felhozni példát rá a múltból, amikor gyenge rajt után dicső lett a befejezés. Szó­val most le kell gyűrni a romá­nokat, átgázolni a briteken, és eme lendülettől vezéreltetve az „amcsik” sem jelenthetnek aka­dályt. Az egyenes kieséses rendszerben pedig elölről kez­dődhet az egész. Végül röpke tekintet az érem­táblázatra. Kína újra arat. Sokan mondták, képtelenség megismé­telni a pekingi teljesítményt, az ötvenegy elsőséget, és mégis, most ugyanolyan részteljesít­ménynél tartanak, mint négy esztendeje. Mögöttük az USA to­porog, szerintem hamarosan „beelőz”, viszont kétségtelenül meglepetés a kazahok szereplé­se. Lehet, hogy az „égi manna”, az ország vezetése által a bajno­koknak felajánlott elképesztő pénzösszeg hatott ennyire pezs- dítően rájuk, mert már három aranynál tartanak. Akárcsak az észak-koreai „pajtások”, akik biztosan nem kapnak annyit, mint a kazahok, de a nagy vezér iránti „imádatuk” viszi előre őket az úton. Bezzeg a házigaz­dák törik a fejüket bőszen, mi történhetett. Hiszen a negyedik versenynap végéig még egyet­len sportolójuk nyakába sem akasztották a legfényesebb me­dált, ami felettébb bosszantó, há- borog az egész nemzet, és ha nem érkezik hamar egy megvál­tó, a szigeten úrrá lesz az agónia. Lám, a németek túljutottak a holtponton - persze, elkezdőd­tek a lovasversenyek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom