Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-15 / 189. szám
SPORTTUKOR 2012. AUGUSZTUS 15., SZERDA Csaknem nyolcmillióan követték nyomon a sporteseményeket Újabb iron(wo)man a megyében A XXII. hosszútávú triatlon országos bajnokságot a minap rendezték meg, hagyományosan Nagyatád környékén. Az idei évben is nőtt a nógrádi vasemberek száma, mi pedig egy-egy urat és hölgyet kérdeztük ennek a nem mindennapi teljesítménynek a részleteiről. Elsőként dr. Bakos Gergőt, a Salgótarjáni HKE eredendően hegyikerékpáros sportolóját faggattuk élményeiről, most pedig a megyénk iron(wo)man-jeinek számát tovább növelő balassagyarmati Farkasné Bors Ágotát (Kiss Árpád VDSE) kérdeztük az esemény kapcsán. Kéri István LONDON 2012. Csaknem nyolcmillióan követték nyomon a londoni olimpiát a közszolgálati tévéadók valamelyikén; a négy tévé- csatornán több mint ötszáz órában sugározták az ötkarikás játékok eseményeit - tájékoztatta a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) hétfőn az MTI-L A közlés szerint az olimpiai közvetítések a közszolgálati tévéadók valamelyikén összesen 7,6 millió főt értek el: a hazai televíziónézők 83 százaléka nézte az ötkarikás játékokat. Emellett az MTVA Olimpia Tv-t, a közmédia mobilalkalmazását az eddigi adatok szerint összesen 70 ezren töltötték le. Mint írták: a hirado.hu/olimpia oldalt naponta átlagosan 70 ezer egyedi látogató kereste fel. Az óldalon augusztus 8-a volt a rekordnap, ekkor játszották ugyanis a Magyarország- Izland férfi kézilabda-mérkőzést. Ezen a napon 144 ezer ember kattintott a microsite-ra, az élő közvetítésbe pedig 458 ezerszer kapcsolódtak be. Az MTVA Sport facebook oldala a múlt héten ösz- szesen 117 ezer emberhez jutottéi- tették hozzá. Az MTVA közleménye szerint a július 27. és augusztus 12. között megrendezett ötkarikás játékok eseményeivel az összes közszolgálati csatorna foglalkozott: az M1 és az M2 csatornán egyenként 215- jórészt élő közvetítés a Dunán 40, a Duna Worldön pedig 80 órányi összefoglaló volt az eseményekről. Mindez összesen 550 óra műsoridőt jelentett a négy tévé- csatornán, emellett a Kossuth Rádió napi 16 órában közvetítette az olimpiát Az Ml-en az egy nézőre jutó napi átlagos tévénézési idő a március-májusi időszak 64 percéről az olimpia 16 versenynapja alatt 108 percre növekedett, ami 69 százalékos bővülést jelent Délutánonként az olimpia nézettsége 200-300 ezer, míg az esti órákban 300400 ezer nézővel haladta meg a csatorna tavaszi átlagos nézettségét. Kiemelték: a játékok ideje alatt az Ml hétvégi átlagos napi nézettsége 80 százalékkal növekedett a tavaszi nézettségi értékekhez képest A közmédia tévé- csatornái összességében jelentős növekedést könyvelhettek el. A tavaszi közönségarányhoz képest egész napra együttesen 77 százalékos, főműsoridőben 85 százalékos növekedést produkáltak. A teljes adásnap-és a főműsoridő te- kintetében^gyaránt a nézők körülbelül 23 százaléka választotta valamelyik közszolgálati tévéműsort. Az M1 önmagában is piacvezető pozícióba erősödött az olimpia lóversenynapja alatt-hangsúlyozták. Az átlagos nézőszámokat jóval meghaladták a magyar versenyzők kiemelkedő teljesítményét ígérő versenyszámok közvetítései, ilyenkor nem voltak ritkák a 700-800 ezres nézőszámok sem. A legnézettebb sportesemény a 200 méteres férfi mellúszás eredményhirdetése lett augusztus 1- jén, amelyet csaknem 1,4 millióan néztek meg, ezt követte a 200 méteres női pillangóúszás döntője, ezt 1,337 millióan követték nyomon. Milliós nézettséget ért el emellett a férfi kalapácsvetés döntője, illetve az úszó és az atlétikai eseményeken kívül két magyar olimpiai bajnok, Szilágyi Áron és Berki Krisztián eredményhirdetése is - olvasható a közleményben. Azoknak, akik nem ismernék az „ironman” fogalmat és a hosszútávú triatlon mibenlétét, íme a legfőbb adatok. Kezdésként 3,8 kilométer úszás, majd ezt követően 180 kilométer kerékpározás, végül pedig „levezetésképpen” egy maratoni futás zárja a versenyt. Bors Ágotának ez elsőre sikerült az idei évben, nem is rossz eredménnyel, hiszen kategóriáját tekintve dobogón végzett. A rajtnál 567-en sorakoztak fel, ebből 482-en érkeztek célba, akik között versenyzőnk a 427. pozíciót foglalta el, míg a sikeres teljesítéssel egyben kategóriája (45-49 év közötti nők) dobogójának harmadik helyére is felállhatott. «t Felnőtt korodbarp-irezdtél sportolni, vagy „tősgyökeres sportoló” vagy?- Mintegy nyolc éve kezdtem sportolni. Hogy miért? Nem szégyellem: depressziós és pánikbeteg voltam. Egészségügyi dolgozóként viszonylag tájékozott voltam e témában és éppen akkor olvastam egy cikket a sport jótékony hatásáról, a futásról. Hát, így kezdődött. És még valami: édesanyám is ösztönzött, nem akármilyen példakép. Ő Lencsés Éva ultrafutó, aki mind a mai napig sportol, fut - nem is keveset. A hetvennegyedik évében jár. Azóta a sport, a futás életem szerves részévé vált, beépült a mindennapjaimba, e nélkül az életemet el sem tudom képzelni. Hiszen átsegít minden bánaton, bajon, a napi stresszen, a magánéleti gondokon.- Futásról már esett szó, de tudomásom szerint azért megvannak a triatlonos alapok is!- A biatlonnal négy éve kerültem szorosabb kapcsolatba, Sztancsik Józsefáltal. Az ő biztatására kóstoltam bele ebbe a sportágba, szerettem meg ezt a fajta összetett sportot Kezdtem a sprint távokkal és Ironman lett belőle(m)... Sztancsik Dodó volt az, aki hitt az erőmben, a képességeimben és a kitartásomban. Az ő segítségével sikerült célt érnem az idén júliusban, teljesítettem életem első ironman kihívását- Mikor jött az ötlet, hogy nekivágsz egy Ironman-nek?- Két éve határoztam el, hogy negyvenöt évesen „megcsinálom”, Ehhez tudatos elhatározás, elszántság szükségeltetett: soksok lemondás és munka, ugyanakkor pedig hihetetlen élmény is volt a felkészülés, amit céltudatosan az idén januárban kezd- tenX-Cl. Persze némi erőtartalé- kom már volt, hiszen az ultrafutások nem kis felkészültséget kívántak, kívánnak. Az edzéseim fokozatosan épültek fel (ezért is nagy hála Sztancsik Dodónak), napról-napra, hétről-hétre egyre több és több munkával. Az utolsó 2-3 hónapban nem volt ritka a napi 3 edzés, a hajnali 4 órai ébredés...- Milyen érzésekkel vágtál neki magának a nagy eseménynek?- Iszonyúan ideges voltam már hetekkel előtte, a versenyláz „kiütött” rendesen. Ezzel a gondolattal ébredtem fel, feküdtem le - szóval nem volt könnyű. Az úszás a vártnál lényegesen jobban sikerült - gyors helyett mellben úsztam le a távot, a rövidlátás és a homályos úszószemüveg nem előny 3.800 méter kúszásánál. A második körben már élveztem is, az idegesség megszűnt, illetve átalakult hatalmas energiaforrássá. Hajtott, űzött a versenydrukk, gondolataimat rendbe szedve, rendszerezve már csak a kitűzött cél motivált: legyőzni önmagam, legyőzni a limitidőt.- Úgy tűnik, hogy ezek szerint jó hangulatban sikerült megkezdeni a kerékpározást! Jól gondolom?- A kerékpározás is nagyszerűen ment, egészen az utolsó tizenöt kilométerig. Itt viszont „megzuhantam” egy kicsit. Iszonyúan távolinak tűnt a depó, borzasztóan meleg volt, árnyékos útszakasz szinte sehol. Nagyatád felé egy nagyon hosszú, nagyon-nagyon apró, mégis igazán alattomos emelkedő volt, az akkor feltámadó szembeszél is megkínzott egy kissé. Plusz sajnos egy-két „lökött” dolgot is műveltem. A karomra volt erősítve a telefonom, amiről megfeledkezve lazán karkörzést végeztem bicajozás közben, a telefonom pedig az aszfalton landolt. A sebességmérőmre rátűzött a nap, mikor megigazítottam azzal a lendülettel be is esett az útszéli, lábszárközépig érő gazosba - ez is több percet jelentett mire megtaláltam.- A jutáshoz érkezvén ezek szerint nem sikerült már megtartani azt a jó hangulatot. Viszont egyjutónak a jutás kell, hogy menjen, nemde?- A futás... Ultrafutóként értékelve is iszonyúan nehéz volt. Az aszfalt lökte ki magából a for- róságot, végeérheteüen távnak tűnt az a 42,195 kilométer. Még jó, hogy 3,8 kilométeres körökben futottunk, így mindig jött szembe valaki, mindig volt mellettem valaki, mindig volt egykét kedves szó és biztatás, egy- egy mosoly, még ha fáradt, ha kínzóan fájdalmas is volt, de volt és ez sokat segített! És rengeteget segített nekem a két kísérőm, illetve társam, akik végig tartották bennem a lelket, akikre maximálisan rábízhattam magam. Edzőm: Sztancsik Dodó, aki eljött velem és jó tanácsaival segített végig, etetett, amikor kellett, itatott, amikor szükségem volt rá és legyúrta többször is a görFarkasné Bors Ágota (Kiss Árpád VDSE) csőkkel összehúzott lábaimat. Aki jó szóval segített, bátorított akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt erre. A másik társam a kislányom: Farkas Eszter volt. Ő töretlenül hitt bennem - biztatott, segített. A gyermek, aki hisz az édesanyjában, az édesanyja sikerében - hihetetlenül gyönyörű élmény volt számomra ez, és egyfajta anyai siker is, azt hiszem. Végül 15 óra 20 perc 30 másodperc alatt célt értem.- Úgy tűnik, hogy a család akkor ezek szerint szemet hunyt és támogatott a felkészülés sok időt és energiát felemésztő időszakában!- Dolgozó nőként, anyaként nem volt könnyű a felkészülés. De segítettek a lányaim, elviselték az összes bolondériámat és együtt izgultak velem. Úgy érzem, már ezért is megérte. Teljesítettem a vágyamba«.álmom. Legyőztem önmagam, legyőztem az időt, s korosztályomban a harmadik helyet értem el az első nekifutásra.- Most már tapasztalat van mögötted azzal kapcsolatban, milyen fizikai megpróbáltatást jelent egy ilyen táv teljesítése és mennyi lemondást az erre való félkészülés. Nekivágnál újra?- Úgy gondolom, ha előre tudtam volna milyen nehéz lesz, akkor is megcsináltam volna. Sejtettem, hogy nem lesz könnyű, de egy csodás élményben részesültem és ez megérte a sok-sok lemondást, a kemény munkát, a magányos szombatokat-vasár- napokat, melyeket hosszú-hosz- szú bicajozásokkal töltöttem, a hajnali keléseket, az iszonyú fáradtságokat, az időnként eluralkodó rossz hangulatokat. Minden szempontból megérte és úgy gondolom, hogy jövőre ismét megpróbálom! Ki-ki más és más emléket raktároz el a londoni olimpiáról, örökbecsű momentumokat, felejthetetlen pillanatokat, amikre még évek, sőt akár évtizedek múltán is emlékezni lehet. Jómagam is igyekeztem egyfajta összegzést megvonni a játékok befejezése után, íme, hát az én legszebb pillanataim jegyzéke. Az első helyre mindenképpen Risztov Éva győzelme kerül, és férfiasán bevallom, ez volt az egyetlen aranyszerzés a nyolc közül, amin igazán elérzé- kenyültem. Nem csupán a hihetetlen izgalmai, a váratlansága miatt, hanem azért is, mert jól tudtam, milyen kacskaringós utat járt be ez a nagylány, míg a legnagyobb dicsőség kapujába érkezett. Másodikként a cselgáncsozó- kat emelném ki. Peking óta egyre jobban szeretem ezt a sportágat, most már nem okoz különösebb nehézséget első blikkre megkülönböztetni a jukó értékű akciót a vazaritól, és persze szurkolok hazánk képviselőinek. Csernoviczki Évát és Ungvári Miklóst csodáltam, Joó Abigélt viszont iszonyatosan sajnáltam, és máig váltig meg vagyok győződve arról, hogy az amerikai lány szándékosan okozott sérülést neki. Harmadik a sorban Usain Bolt. Nos, ő egy elképesztő figura, de azt hiszem, kár ragozni. Mint egy óriáscsecsemő, úgy viselkedik, ám ezt semmiképpen sem lehet önteltségnek, nagyképűségnek nevezni, egyszerűen ő egy karibi csibész, egy mindig minden körülmények között mókázó fickó, aki képes még a fényképészek fotóapparátját is elkobozni pár percre, hogy mosolyt csaljon az emberek arcára. Amit pedig a rekortánon művel, gyönyörűségesen fenomenális. Aztán itt van ez a Ryan Lochte gyerek. Nem hiszem, hogy elégedett a két elsőségével. Ő többre vágyott, aztán kétszáz háton és kétszáz vegyesen is akkorát toppant, hogy abba a NASA teljes Houston-i központja beleremegett. Elszámította, túlvállalta magát, nem vette észre, hogy ő még korántsem Michael Phelps-szint, és sosem ér fel addig. Bradley Wiggins is érdekes srác. Azzal a nagy pajeszával úgy fest, mintha valami hetvenes évekbeli diszkó-egyvelegből pottyanna a bringa nyergébe, de hát Angliában adnak a divatra is. Kicsit kár, hogy a pályakerékpározást felcserélte az országúti tekeréssel, így aztán aranyérmeket vesztegetett el, bár ő ezt aligha bánja, elvégre pénztárca-értelemben az időfu- tam-diadala jobban kamatozik, mintáz egyéni üldözőversenyé. No és a kínaiak. Sohasem szimpatizáltam velük, az egyébként valóban kiválónak számító memóriámat is próbára teszik a Csüng, a Vang és a többi nevek, meg hát annyian vannak... Talán az irántuk táplált ellenszenvem is diktálja, én szerencsének mondom, hogy nem nyertek Londonban ötven aranyat, sőt még a negyvenes határt sem érték el, és biztos, hogy a sportsikerek hátterében megannyi susmus lakozik, azaz felettébb nem tűnnek „tisztának” a sportolók. De ugyanez mondható el a kazahokról, gyanús az a sok női súlyemelő nyertesük, valószínűleg nem csak a dúsgazdag államelnök által ígért fényes jutalom motiválhatta őket Ami nem tetszett még az olimpián, az a bíráskodás. Legyen az birkózás, dzsúdó, vízilabda, vagy egyéb csapatsportág, a versenyzők felkészültségét nem érte el a játékvezetők szakmai tehetsége. De sejthető az ok: nem az kerül a tűz közelébe, aki igazán nagy talentum, hanem az, aki nyom, szúr, hajbókol felfelé, agyafúrt módon igyekszik a vezetők kegyeibe kerülni, és a „nagyurak” pedig buzgón osztogatják nekik a parancsokat, kit, kiket kell előnyhöz juttatni, ki az aki „tejelt” a szövetségeknek, szívességet tett, és azt viszonozni kötelesség. így kerültek alacsonyabb kvalitású bírák fontos döntések hozóivá és szurkolói mérgelődé- sek okozóivá. De ne legyen csúnya a végszó, hát inkább valóban arra emlékezzünk, ami Londonban szép volt, magyar sikerekre, atlétikai és úszó világrekordokra, hihetetlen teljesítményekre, nagy visszatérésekre, felemelő pillanatokra. Rio de Janeiro már hívóan integet a távolból... H. H. í l * *
