Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-13 / 187. szám

SPORTTUKOR ■ ' -M 2012. AUGUSZTUS 13., HÉTFŐ Remekeltek a Salgótarjáni HKE kerékpárosai A hegyikerékpárosok a napokban a Bükk Maratonon, a Top maraton sorozat harmadik fordulóján, egyben a szakág országos bajnokságán, valamint a hozzá kap­csolódó gyerekversenyen álltak rajhoz. A nógrádiak összesen két bajnoki címet szereztek: Dósa Eszter (Vi­talitás SE) a hegyikerékpáros maraton szakág felnőtt női bajnoka, míg Király Kinga (Salgótarjáni HKE) az U19-es korosztályú hölgyek országúti hegyi bajnoka lett - mindkét versenyző esetében az „ismét” szó használható kiegészítésként. Hegyi országos bajnokság és velo.hu Kékes csúcstámadás Egy örömteli, jövőbe mutató ötlettel a fenti két eseményt egy napra hozták, így igazi kerékpá­ros eseményen találkozhatott va­sárnap Kékestetőn az amatőr és a „profi” országúti kerékpáros társadalom. Előbbiek Gyöngyös­ről indulva, a velo.hu Kékes csúcstámadás keretein belül hó­dították meg hazánk legmaga­sabb pontját, míg utóbbiak az or­szágos bajnokságon - hagyomá­nyosan - Parádsasvárról tették mindezt. Az amatőr eseményen néhány fő híján ötszázan indultak el Gyöngyösről, hogy megmásszák a kékesi emelkedőt. A leggyor­sabban a „hazaiak” közül ez Gonda Attilának (Salgótarjáni HKE) sikerült, aki 49 perc és 10 másodperc alatt küzdötte le az emelkedőt, mely időeredmény az abszolút sorrend 58. pozíció­jára volt elegendő. A hegyi országos bajnokságon tömegrajttal indultak neki a Mátra megmászásának a kerék­párosok, több korosztályban, melyek közül Nógrád megye az utánpóltás-korcsoportokban volt érintett. A legkiemelkedőbb tel­jesítményt Király Kinga (Salgó­tarjáni HKE) nyújtotta. A Tiszaújvárosban tanuló és ké­szülő, főként triatlonra koncent­ráló versenyező szívéhez talán a kerékpár áll a legközelebb - ezen sporteseményeken tovább­ra is a Salgótarjáni HKE színeit erősíti. Az idei hegyi bajnoksá­gon az U 19-es hölgyek korosztá­lyában utolsó évesként szere­pelt, a számukra kiírt táv meg­egyezett a felnőttek Parádsasvár - Mátraháza - Kékestető útvona­lával. A 13 kilométeres megmé­rettetésen Király Kinga 28 perc 18 másodperces időeredményt hajtott, így 3 perc 19 másodperc előnnyel, igen magabiztosan ért célba a kékesi parkolóban ellen­felei előtt. A férfiak között a leg­jobb eredményt, szintén az U19- esek korcsoportjában a balassa­gyarmati Rózsa Balázs (KSI Schwinn - Csepel SE) érte el, aki nyolcadik lett a tizenhétfős juni­or mezőnyben. Bükk Maraton - országos bajnokság A maraton versenyek sajátos­ságai okán talán furcsa lehet a kívülállónak, hogy nem minden kategória képezi részét az orszá­gos bajnokságnak. Ez abból adó­dik, hogy például egy felnőtt, vagy master egy korcsoportú fér­fi kerékpáros benevezhet egy ilyen eseményen rövid- (ezen esetben 36 kilométer volt a táv, 743 méter szintkülönbséggel), közép- (58 km, 1700 m), vagy hosszútávra is (91 km, 2570 m), egy maratonon összesen 29 ka­tegóriát hirdetnek meg a három távon. Ezért az adott korcsoport­ok számára meghatározott távon kerül kihirdetésre a bajnoki megmérettetés: hosszútávon a felnőtt, master 1-es és 2-es férfi­aknak, középtávon a felnőtt, master 1-es és 2-es hölgyeknek, a master 3-as férfiaknak, vala­mint az U 19-eseknek, míg rövid­távon az U17-es korosztály ver­senyzőinek. A versenynapra a Bükkben is az volt jellemző, mint a fentebb már említett ese­ményekre: rekkenő hőség és ve­rőfényes napsütés. A pályák nyomvonalát úgy alakították ki, hogy a felsőtárkányi Egeres­völgyben kialakított versenyköz­ponton a közép- és a hosszútáv is áthaladt, így nyomon lehetett követni a Verseny közbeni ered­ményeket is. Az időjárás szélsőségességét jellemzi, hogy a hosszútávot leg­gyorsabban teljesítő, magyar bajnoki címet nyerő Juhász Zsol­tot (Euro One - Waberer’s - CUBE Pro MTB Team) mentő vitte el a #fe|> I I /i / I / Olimpiai (teve) napló Küszöbön innen - A precíz lovaglás jutalma A teremkézilabda 1972-es olimpiai bevezetése óta négyszer adódott lehetőség a magyar férfi­ak számára, hogy az éremszer­zés közvetlen közelébe kerülje­nek. Moszkvában még egészen más volt a lebonyolítási rendszer, mint ma, Szöulban egy bravúros NDK elleni csoportmeccs - biztos sokan emlékeznek Hoffmann László utolsó másodpercekben bemutatott óriási bravúrjára - te­remtett esélyt a harmadik helyért vívandó csatához, Athénban pe­dig a későbbi győztes horvát vá­logatott az elődöntő elejétől fogva folyamatosan oszlatta a reményt a fináléba jutásra. Most viszont.. Nos, ezúttal sem sikerült átlépni a küszöböt Pedig a négy alkalom közül Londonban járt legközelebb a társaság a nagy álomhoz. Csakhogy a legfonto­sabb pillanatokban megtorpant a legénység, megálljt parancsolt va­lami sejtelmes erő, amely földhöz ragasztotta a lábakat, megremeg­tette a kezeket, megdermesztette a mozdulatokat, és összekuszálta a gondolatokat. Igen, ott fejben is túl kellett volna esni Harsányiéknak valami metamor­fózison, amit nevezhetnénk „morbus hungaricus handballi- cusnak”, azaz magyar kézilabda betegségnek is, a téthelyzetben való megingás történetének. Ami éppúgy sújtotta Sydneyben a fé­lelmetesen összeeső női csapa­tunkat, mint 2012-ben Nagy Lász­lót és társait. Bizony, ehhez az or­szág, sőt az egész világ összes sportpszichológusa is kevés len­ne, ők is tehetetlenül tárnák szét a kezüket a tudományosan meg­magyarázhatatlan fejlemények­re. Tény és való, a válogatott ismét elbukta az elődöntőt, és félő, hogy a horvátokkal szemben a bronz­meccs sem alakul kedvezőbben. Bár, cáfoljanak rám, mint ahogy megtették ezt a negyeddöntőben, hátha mégis lesz másodszor is kutyavásár Budán. Minden öttusaverseny alfája és ómegája a lovaglás. Hozhat a konyhára a vívás akár ezer pon­tot is, úszhatsz kitartóan és gyor­san kétszáz métert két percen be­lül, ha „kinyiffansz” az akadályok előtt és fölött, akkor véged. Mert ugye nem csak rajtad múlik a végjáték, ott üget alattad a derék hátas, a kiváló, vagy éppen kevés­bé kimunkált tehetséggel rendel­kező négylábú, és ha ő bemondja az unalmast, akkor hiába harcol­ták addig. Hány és hány esélyes bukott már - a szó szoros értelmé­ben is - ezeken az alkalmi díjug­rató pályákon, hányszor és hány­szor makacsolta meg magát a jó­szág egy-egy számára bevehetet­lennek vélt „vár” előtt, hogy auto­matikusan érkezzen az a fránya pontlevonás. Emlékezzünk csak Pekingre, ott biz’ a kínaiak alapo­san elszámolták magukat, meg a lovak képességeit, néhány silány kanca és mén is „bekerült a csa­patba”, aztán persze kifogtak a sportolókon. így végül ez a négy évvel ezelőtti versenyszám nem a dicsőségkönyvekbe került be, ha­nem az Eurosport „Zap” humo­ros összeállításába. Most viszont egészen más volt a helyzet Azért a britektől elvárha­tó, akiktől ugye maga Széchenyi István is kapta az ihletet, hogy ha már egyszer olimpiát rendeznek, ne blamálják magukat selejtes lo­vakkal. Nem is tették: aki a férfi öt­tusázók közül hibázott, bizony csak magát saját félelmeit okol­hatta. Nem úgy tett a két magyar legény, Kasza Róbert és Marosi Ádám is tökéletes hetvenöt másod­percet produkált, különösebb megingás nélkül, magabiztosan teljesítették a pályát a nyeregben. Nem csoda, ha Marosi bő másfél órával később kiharcolt szépséges bronzérmében ennek a precíz lo­vaglásnak is óriási szerepe volt Es kigúvadó szemekkel figyel­jük Usain Boltot is. Aki még nem legenda, csak egy ikon. Ezt a NOB elnök mondta róla, amikor az ikon a legendát „kóstolgatta”. No persze, a legenda, azaz Carl Lewis sem bánt éppen kesztyűs kézzel a jamaicai bálvánnyal, sőt, kétségbe is vonta, hogy tisz­ta eszközökkel érte el sikereit, tehát most csak visszakapta a kölcsönt az ébenfekete fenomén- tól, miszerint nem „Carl Király”, hanem ő minden idők legkivá­lóbb atlétája. A vihar nem ül el hamar, igaz Bolt-legényt sem ez érdekelte, miközben sugárhajtá­sú biomotorként robogott a négy­szer százas váltó utolsó tagja­ként, fergeteges világcsúccsal gazdagítva a rekortán világát. Ja, neki már ez a hatodik aranyér­me, Lewis kilenccel zárta pálya­futását, de az amerikai klasszis maximum tévén nézi a verse­nyeket, míg Bolt még jó pár évet lehúzhat a pályákon. H. H. helyszínről, a nagy meleg okoz­ta kiszáradás és ehhez kapcsoló­dó egészségügyi problémák okán. A hosszútávú férfiaknál megyénk versenyzői közül leg­előkelőbb helyen az élete első hosszútávú maratonját teljesítő, abszolút tizenharmadikként, ka­tegóriájában nyolcadikként ér­kező balassagyarmati Fenyvesi Péter (Bringabanda SC) végzett.- Nem siettem el a meredek mászásokat, kényelmes pörge­tésbe kezdtem az Ördög-oldalon is, mert tudtam, hogy ha nem pi­henek, nem fogok bírni utána erős tempót diktálni a sík és lan- kás szakaszokon. Ez a taktikám bevált, mert akárhányszor lema­radtam ellenfeleimtől az emel­kedőn, utána mindig dupla any- nyit tudtam visszahozni - írja Fenyvesi beszámolójában. Az eredménylistán a Salgótar­jáni HKE hatversenyzős fogatá­val folytatódik megyénk ver­senyzőinek sora, legelöl a 29. he­lyen érkező, egy héttel ezelőtt ironmant teljesítő dr. Bakos Ger­gővel, majd a 32. Sándor Nor- berttel. A felnőtt hölgyek, s így Dósa Eszter (Vitalitás SE) számára is középtávon lehet megméretni magukat - ezúttal a bajnoki cí­mért. Az már az első iünerpontnál látszott, hogy Dósa Eszter ezúttal sem szeretné ki­engedni kezéből a győzelmet, hi­szen a többnyire emelkedőket tartalmazó első bő tíz kilométe­ren két és fél perc előnyt gyűjtött örök ellenfele, Módos Gabriella (Merida Maraton Team - CST) előtt, ami a célba érkezésre hat percesre növekedett.- Ami a versenyzési (hadi- )tervet illeti, részben az előző he­ti terhelés, részben pedig a bal alkarom miatt a biztonságos cél­ba érésen volt a hangsúly. Ez tu­lajdonképpen azt jelentette, hogy az emelkedőkön erősköd- tem, a lejtőzések során azonban a szokásosnál is jobban koptat­tam a fékbetéteket. Közben pe­dig igyekeztem megbeszélni ma­gammal, hogy nem is fáj ez az al­kar annyira... - olvasható Dósa Eszter blogján, tizenegyedik baj­noki címe megszerzésének kö­rülményeiről. Középtávon a férfiaknál ezút­tal Ibrányi Attila (Vitalitás SE) szolgáltatta a legjobb nógrádi eredményt, abszolútban 10., master 1-es kategóriájában ó. helyen ért célba. Az abszolútot szemlélve Vertich Tamás (Salgó­tarjáni HKE) következett, ered­ménye a felnőtt korosztály bronzérmére volt elég. Kispál Máté (Salgótarjáni HKE) neve hi­ányzik még innen, a középtáv elejéről, ő sajnos - több verseny­zőtársával egyetemben - elnézett egy rosszul jelölt kereszteződést, így lényegében minden reménye elszállt egy jó helyezés elérésé­re. A maraton eseményeken ugyanis lényegében csak a ke­reszteződések vannak jelölve, így rosszabb esetben akár több mint tíz percbe is kerülhet egy tévesztés (ami jellemzően lejtő­zéskor, nagy sebességnél követ­kezik be), amit a versenyző elő­ször észlel, majd ezután megpró­bál visszakapaszkodni a nyom­vonalra. Rövidtávon Bene Zoltán (Gö­döllői SK) az abszolút ezüstér­mes, és felnőtt korosztályban aranyérmes helyen ért be, míg a balassagyarmati Béla Attila (LTV - Merida Racing Team) ab­szolút tizedik, felnőtt harmadik helyen végzett. A hölgyeknél ab­szolútban és a felnőttek között is a második helyet hozta el Perlaky Evelin (Veres Ördögök SE) a Bükk Maratonról, testvére Erik (Vitalitás SE) pedig egy bronzéremmel gazdagodott az U 15-ös fiúk között. Ugyanitt a lá­nyoknál Csikány Bianka (Salgó­tarjáni HKE) hozott el egy bronz­érmet, míg U 19-ben Mákos Dóra (Salgótarjáni HKE) hozta ugyan­ezt az eredményt. Kiemelendő még Rákos Tamás (Salgótarjáni HKE) eredménye, aki a 89 master 1-es korú versenyző kö­zött az ötödik helyen ért célba, kevesebb mint négy perc időhát­rányban a kategória első helye­zettjéhez képest. A dobogósok felsorolását Matics Ildikóval (Salgótarjáni HKE) zárjuk, aki a master 3-as korosztályban állha­tott a dobogó tetejére. A hegyikerékpárosok legköze­lebb Ózdon találkoznak, az olim­piai formula utolsó kupafuta­mán, augusztus 2ó-án, míg a Top maraton sorozat a Mátrában zá­rul majd szeptember 2-án, va­sárnap. Kéri István Belepő; Felnőtt: 600 Fi * Gy tfrmok. 100 Fi FÉRFI FELNŐTT FUTSAL Salgótarján Városi Sportcsarnok 2012. augusztus 17.19 óra (kapunyitás: 18 óra) 2012. Magyar Bajnok MEZEI-VSLL FUTSAL CLUB 2012. Magyar Kupagyőztes A adidas Támogatók: otp nK ÉSS Nógrád‘Hírlap ibrányi Attila középtávon - a legjobb nógrádi eredményt érte el a férfiak között

Next

/
Oldalképek
Tartalom