Nógrád Megyei Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 151-176. szám)
2012-07-07 / 156. szám
KULTÚRA „Folyamatosan jönnek az ötletek” Ahhoz képest, hogy - hogy a szerkesztőségen kívüli okok, technikai problémák miatt - a Palócföld idei első száma csak április közepén látott napvilágot, a második szám az elmúlt napokban viszonylag gyorsan jelent meg. Ráadásul meglepetésként új köntösben, amely megszüntetve-megtartja a 2008 óta a füleki illetőségű Mizser Attila által főszerkesztett folyóirat külcsíni jegyeit, többek között a színes figyelemfelkeltő első és hátsó borítót, a formailag is jól „mutató” konzekvens rovatrendet, a szerzőket röviden bemutató záró részt. Mégis az újítások révén a lap még áttekinthetőbb, látványosabb, a mai kor erősen vizuális szemléletéhez sokkal jobban igazodó külsejű lett. A jobb papírminőség, az új betűtípus olvashatóbbakká teszi a szövegeket, a szellemes piktogramok nemcsak díszítő jellegűek, de segítik is a tájékozódást. Sokaknak fel sem tűnt - másokat viszont kifejezetten irritál(t) - hogy ezentúl kis „p” -vei íratik a lap címe. Pedig ez a változtatás egyáltalán nem tekinthető kardinális kérdésnek, a háttérben nincs elvi megfontolás, ez egy jó ideje elfogadott tipográfiai megoldás, számos folyóirat - többek között az Alföld, a Muzsika, a Tiszatáj, a Valóság, a Versmondó - a címlapján manapság is kis betűvel kezdi a nevét. Nóta bene: a Palócfóld 1988 és 2001 között - tehát dr. Horváth István, dr. Praznovszky Mihály - első - és Pál József,főszerkesztősége idején, tizenhárom esztendeig - ugyancsak a kisbetűs változatot alkalmazta. Az új lapterv egyébiránt GyenesGábor - Kassán született és Pozsonyban diplomázott műépítész és képgrafikus - és az ugyancsak felvidéki építész és reklámgrafikus Václav Kinga munkáját dicséri. Mindketten tagjai a kassai székhelyű Rovás Polgári Társulásnak. Eddigelé csak a formáról - amely mint ez esetben jó ha szinkronban van a tartalommal - esett szó, azonban evidens, hogy minden kiadványt elsősorban a belbecs minősít. így van ez a legújabb Palócfóld-számmal is, amelyben ismét található jó néhány közérdeklődésre joggal számot tartó írás. Itt van mindjárt a bevezető - meghatározhatatlan műfajú - dolgozat az Esztergomban élő s Nógrádhoz sok szálon kötődő Onagy Zoltán tollából, amely a „Hajnali szövegromok a melegfrontból” címet illetve „(Egy meteopata feljegyzései Baranyit újraolvasva)” alcímet viseli. Az idei április 28-a hajnalától május 1-je deléig naplószerű- en megidézett hétköznapi gondolatok között felsejlik Baranyi Ferenc költészetének Onagy szerinti értelmezése. A szerző azt az időszakot is megidézi, amikor a nyolcvanas évek közepén két éven át Baranyi volt a Palócföld főszerkesztője. A leírtak akkor is érdekesek, ha mások ugyancsak közvetlen tanúként, vagy annál is többként - például jómagam - másként emlékeznek a kinevezés és a távozás okaira, a szerkesztést „befolyásoló” tényezőkre. Mindentől függetlenül elismerés illeti a szerkesztőséget, hogy nem feledkezett meg a hajdani főszerkesztő ez év januárjában betöltött 75. születésnapjáról. Az immár Kossuth- díjas költő nemcsak a Palócfóld élén kifejtett tevékenysége révén érdemelte ezt ki s bizonyára méltányolja is a megye gesztusát... Annak természetesen erősen szubjektív színezete van, hogy jelen sorok írója a tartalomjegyzék alapján meglehetősen sokat lapozott és másodikként a lap- szerkesztő Nagy Csilla „Tarjántól Bábelig” majd ezt követően Tóth Kinga - a Palócföld lektora - „Ha megelevenednék színpalettaként” című beszélgetéseit olvasta el a „Találkozási pontok” illetve a „Kép-tér” című rovatokból. Ennek oka a megszólaltatott interjúalanyok személyében keresendő. Nagy Csilla a Salgótarjánban gyerekeskedett s az idén alig harminchárom évesen díszpolgári címmel kitüntetett AZ Ghaoui Hesna külpolitikai tudósíA megújult megyei folyóirat borítója Szvák Anna festményének („Cím nélkül") felhasználásával készült tónak, riporternek, televíziós műsorvezetőnek tett fel kérdéseket. Elsőként - nem véletlenül - az újságíró egykori lakóhelyéhez kötődő érzelmeit tudakolta. Okos választ kapott: „ Úgy gondolom, az én díjam azt is jelenti, hogy a régió fiatalságát szeretnék megszólítani, és éppen ezért felelősséggel is jár. Szeretnék tenni a városomért, és btom benne, hogy lesz erre sok lehetőségem a későbbiekben." A diskurzus a továbbiakban is nagyon izgalmas, amelyből egy különleges ember személyisége, sokoldalú alkotókészsége bontakozik ki. Tóth Kinga azt a Szvák Annátválasztotta beszélgető- partnerének, akinek festményei a jelen lapszám borítóján és belső oldalain kaptak helyet. A balassagyarmati származású képzőművész, kulturális és vizuális antropológus igencsak sajátosan ítéli meg saját kreativitását, jelenlegi és jövőbeni munkásságát: „Folyamatosan jönnek az ötletek. Állandó téma a nőiség, és a formákkal , színekkel való játék. Remélem, a befogadónak is egy nagy kaland a munkáimmal való találkozás. Eljutni a címtől a képig és vissza. Úgy gondolom, elég tág játékteret adok.” Ha a Palócfóld 2012/2-es számában „csak” a fentiekben kiemelt s jó szívvel ajánlott néhány olvasnivaló kapott volna helyet, már nem hiába jelent volna meg. De erről szó sincs, hiszen tovább sorjáztathatók a magvas publikációk, köztük „Á'kutatóterület” két közleménye. A% egyikben Horváth Kornélia értekezik „A belső beszédtől az elbeszélő szövegig” címmel az idén száz éve született Ottlik Géza az „Iskola a határon” című emblematikus regényének nyelvéről, a másikban Bodrogi Ferenc Máté erősen intellektuális történeti elemzését nyújtja Ken Wilbernek, amerikai filozófus és pszichológus úgynevezett integrál elméletének illetve ezzel kapcsolatosan a gentleman eszmény példájának. Az „Ami marad” című recenziórovat mindhárom igényes írása - más-más szempontok alapján - megérdemli a figyelmet. Csűrös Miklós Imre Flóra A hegyről lefelé című verseskötetét népszerűsíti, a salgótarjáni történész Vincze Dániel Csapodi Tamás „Bori munkaszolgálatosok” című, a Radnótival kapcsolatos szakirodalmat gazdagító könyvét mutatja be, a neves irodalom- történész Kabdedó Lóránt pedig „Külső magyarok” címmel Margittal Gábor trilógiájának értékeit méltatja. A 58. évfolyamában járó Palócföld jószerivel alapításától kezdve irodalmi, művészeti és közélet folyóirat. Ehhez képest a fentiekben háttérbe kerültek a lírai és prózai rovatban megjelent művek. Pedig Szávai Attila és Dukay Nagy Ádám a megyéből elszármazott felettébb tehetséges szerző, Tandori Dezsőnek pedig megkérdőjelezhetetlen a kortárs kánonban betöltött szerepe. Mindezzel együtt a recenzens számára-sokcüj^al együtt áffalában, sezuttaRem a jobbára posztaodern stílusú szép-g írások jelentik az igazi élményt. Csongrády Béla Egy XIX. századi kézirat . Molnár Ferenc „Pál utcai fiúk” ja,/oka/ Mór „Arany em- ber”-e, vagy a világirodalomból Daniel Defoe „Robinson ”-ja, Tom Sawyer illetve Hucklebbery Finn Mark Twain által megörökített kalandjai és Kari May indiánregényei mindmind eszünkbe juthatnak miközben Végh Károly „Párkányi napló”-ját olvassuk. Pedig a fentiek nemzetközi rangú és ismertségű jeles írók voltak, ezt a bizonyos tizenegy fejezetes naplót pedig egy mindössze 13-14 éves gyermek, egy későbbi tanító kezdte papírra vetni 1897-ben, tehát még a XIX. század végén. S ki gondolta volna, hogy örökösei, unokái jóvoltából 2011-ben - tehát több mint 110 évvel később - diósjenői helyszínnel könyvformában meg is jelennek az egykori kamaszfiú valós és kigondolt élményei. Az persze jószerivel természetes, hogy éppen ennek a nógrádi településnek a neve szerepel a köteten, hiszen a Párkányban született és Esztergomban iskolázott szerző 1907-től élt és dolgozott a Börzsöny lábainál és évtizedeken át - szinte 1962-ben bekövetkezett haláláig - végzett felsorolhatat- lanul sokféle, áldásos tevékenységet szeretett községe felemelése, a lakosság boldogulása érdekében. Nem véletlen, hogy 1999-ben a falu történetében elsőként kapta meg posztumusz kitüntetésként a Diósjenő Szol- gálatáért-díjat. Szellemi örökségének is komoly szerepe van abban, hogy leszármazottainak nagy része szintén a pedagógus illetve a népművelői pályát választotta élethivatásul. Unokái közül az egyik, Végh József a Magyar Kultúra Lovagja, a rétsági A könyvborító tervezője - Végh Borbála Karolina - is a családból került ki művelődési központ igazgatója, számos kiadvány szerzője, szerkesztője, hosszú évek óta lapunk megbecsült külső munkatársa, a másik dr. Végh Károly, a Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályvezetője. Utóbbi az előszót írta e könyvhöz, előbbi pedig helytörténészként szerkesztette illetve a dinasztiaalapító életútját foglalta össze a kötet végén. De hát miről is szól ez a bevezetőben klasszikus művek hangulatához hasonlított napló, amely műfajilag inkább nevezhető ifjúsági kalandregénynek? Főhőse a harmadik gimnazista a könyvben Gál Pistának nevezett - szerző először rövidebb kirándulásaikat, kincskereső túráikat meséli el a Duna vadregényes zegzugaiban, így a Senki szigetén, amelyet társaival tett meg, majd bőven ecseteli azt a viszontagságos utat, amelynek egyedül - pontosabban kutyájával, Flórával - vágott neki, hogy elkerülje a szülői felelősségre vonást a sikertelen latin osztályzatért. Egy tátrai kis faluba, Cserpatakra indult, hogy nagybátyjánál találjon menedéket. Amíg azonban odaért, a fázáson, az éhezésen, a fájdalmakon, sérüléseken, a többszöri eltévedésen át a fizikai és pszichikai félelemig megannyi veszélyt, megpróbáltatást kellett meg- és túlélnie. S bár a történések leírásában helyenként érződik az ifjonti naivitás, összességében kifejezetten élvezetes, sok képzelőerővel megáldott a meseszövés. Sőt nem egy helyütt feltűnően szépen is fogalmaz a kezdő tollforgató: „A távolban morajlott a Garam vize, ahogy átesett a malomgáton. Mé- labúsan kelepeit a malom... Szentjános bogárkák villogtatták kis mécseseiket...Még semmi sem árulta el, hogy a Felvidék közelről integet....Csak a hajnali szellő türelmetlenkedett és elébe ment a vándornak...” Ezzel a készséggel érthető, hogy Végh Károly a későbbiekben tankönyveket is írt, nép- és ifjúsági színművek szerzőjeként is jegyezte magát... Cs. B. JÓ MEGFEJTÉS. SZERENCSÉS Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Látod apukám, ez is tipikus férfi!” Szerencsés nyertesünk: Kakuk Gyula, Vizslás, Petőfi út 72/a. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. július 12-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Kassai sor 6.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. r A MÚLT IDŐ EGYIK JELE ... DOMINI; AZ ÚR ÉVÉBEN w |y| INDULÁS ____ YA LE T PÁROS BETŰI I ZAMBIAI AUTÓK JELE EZEN A HELYEN, NÉPIESEN CÉRNAORSÓ ÉTEL KÉSZÜL BELŐLE CSÍKOS FEJŰ ÁLLAT FWS FEJEN VAN KÖVETKEZTÉBEN KÜLSŐ BEHATÁS HATÁROZOTT NÉVELŐ L. ► D UTOLSÓ BETŰNK A TÁRGY RAGJA J J d l J
