Nógrád Megyei Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 151-176. szám)

2012-07-14 / 162. szám

SPORTTUKOR 2012. JÚLIUS 14., SZOMBAT Tizennégyszer ellenőrizték Közel ezer dop­pingvizsgálatot végeztek a Ma­gyar Antidopping Csoport (MACS) szakemberei, így két héttel a londoni olimpia előtt a munka nagy részén túl vannak- jelentette ki Tiszeker Ágnes, a nemzeti doppingellenőrzésért felelős MACS vezetője. A szak­ember a pénteki sajtótájékozta­tón elmondta, hogy az ötkarikás játékok előtti szűrőprogram ke­retében mind a 158 magyar in­dulót többször is kontrollnak ve­tették alá, minimum három al­kalommal, de például Cseh Lászlót, az olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok úszót nem kevesebb, mint 14 alka­lommal ellenőrizték. Molnár Zoltán, a Magyar Olimpiai Bi­zottság (MOB) főtitkára ugyan­csak kitért rá, hogy az elmúlt hetek néhány hazai pozitív ese­te is mutatja, mekkora szükség van a kellően hatékony dop­pingellenőrzésre, de a felvilágo­sításra is. „A MACS elkötelezett és színvonalas munkája lehet a garancia arra, hogy alapvető cél­kitűzésünknek megfelelően tisztán versenyezve és eredmé­nyesen jövünk haza Londonból”- mondta Molnár. Fazekas Atti­la, az Emberi Erőforrások Mi­nisztériumának főosztályveze­tője azt emelte ki, hogy a dop­pingellenes küzdelemhez kellő állami forrást sikerült megőriz­ni. Ami a részleteket illeti, Tiszeker Ágnes elmondta, hogy a „csúcstartó” Cseh mellett akadtak más, a MACS által ugyancsak gyakran „foglalkoz­tatott” sportolók. „Vannak, aki­ket 12-szer,' 13-szor ellenőriz­tünk, főképpen az atléták, az úszók és a kajak-kenusok közül. A 158 sportolótól pedig össze­sen 747 mintát vettünk, ebből 631 volt a vizelet- és 116 a vér­minta. Ez minden szempontból biztonságot ad, de tökéletes ga­rancia nincs - hangsúlyozta Tiszeker doktor, aki hozzáfűzte:- Semmiféleképpen nem szá­mítok olyan drámára, mint ami Athénban volt a 2004-es dop­pingbotránynál, de azért lehet­nek pozitív esetek Londonban is.” A MACS első embere elmond­ta, hogy a brit fővárosban a mintegy tízezer versenyző köré­ben összesen 6250 ellenőrzést végez a játékokon közreműködő ezer ellenőr, köztük tizenhárom magyar szakember. Naponta négyszáz vizsgálatot végeznek, folyamatosan, tehát 24 órán ke­resztül, az analízisre az ultra­modern londoni laborban kerül sor, és 24 órán belül meglesz az eredmény is. Az olimpia előtt három ma­gyar doppingügy akadt: a vízi­labdázóknál Török Béla, a bő ke­ret tagja produkált pozitív tesz­tet, majd az evezős Juhász Adri­án került ki doppingvétség mi­att az ötkarikás csapatból. Mindketten eltiltást kaptak. Gyulai Miklós, a Magyar At­létikai Szövetség elnöke kedden jelezte, hogy egy olimpiai A szintet teljesítő atléta fennakadt egy versenyen kívül elvégzett doppingellenőrzésen. A disz­koszvető Fazekas Róbertét a MOB nem nevezte a játékokra. Szombati sportműsor labdarúgás. Előkészületi mér­kőzés: SBTC - Tajti (szlovák), Salgótarján, tóstrandi sportte­lep, 17.30 óra. A nyári olimpiák története XVII. Róma -1960 Egyszer már megkapta Róma a nyári olimpia rendezési jogát, de közbeszólt a Vezúv kitörése, így le kellett mondaniuk az 1908-as szervezésről. Most vi­szont már semmi és senki nem állt az olasz főváros útjába, és a Melbourne-i játékokat körülöle­lő politikai viharok is elültek. Mindösz- sze az okozott némi zavart, hogy a NOB - miután nem ismer­te el az önálló NDK létezését - ragasz­kodott a közös né­met csapat indulá­sához. A kelet - és nyugatnémet sport­vezetők hosszú­hosszú egyezteté­sekre kényszerül­tek, és a végén nagy nehezen született meg a kompromisz- szum, kik milyen számban vehetnek részt az ötkarikás viadalokon. Rómában néhány sporteseményt iga­zán történelmi dí­szek között, „antik közegben” bonyolí­tottak. A tornászok Caracalla fürdőjét vették birtokukba, a birkózók Maxentius bazilikájá­ba költöztek, a maratoni futás pedig a Via Appián zajlott, a cél a Colosseum előtt volt. Apropó maratoni: a győzelmet egy ismeretlen fekete katonaem­ber nyerte, Etiópia hegyvidékei­ről, maga a császár egyik test­őre, Abebe Bikila, aki, nini, me­zítláb tette meg a távot - a közön­ség kitörő üdvrivalgása közepet­te. Az atlétikai stadionban a német Armin Hary nyeri a száz méteres síkfutást, és tagja volt az aranyérmes stafétának is - miután az USA váltóját kizárták. A női vágtaszámokban egy kar­csú gazella tarolt Amerikából. A három elsőséget szerző, bájos - de a hírek szerint annál kénye­sebb - Wilma Rudolph gyermek- bénulásból felépülve lett Róma „királynője”. Az ezerötszáz mé­teres síkfutás alatt egy apró em­berke eszeveszetten pörgette a törülközőjét. Percy Cerutti így jelezte a salakon köröző tanítvá­nyának, Herb Elliottnak, hogy fokozza a tempóját, mert világ­csúcs sülhet ki belőle. Az is lett. Az uszodában a száz férfi gyorson hajszálra ugyanolyan időt ért el az ausztrál Dewitt és az amerikai Larson, végül a bí­rák Dewitt mellett „voksoltak”. Az ökölvívás nehézsúlyában bi­zonyos Cassius Clay a bajnok, de őt majd Muhammad Aliként tiszteli nemsokára a sportvilág. A kerékpárosok pályája egy szomorú eseményről „híresült” el. A száz kilométeres tandem (páros) versenyszámban a dán duó egyik tagja Knud Jensen le­bukott a bringáról, és olyan sú­lyosan beütötte a fejét, hogy el­hunyt. Később kiderült, rosszul- létét a rajt előtt bevett dopping­szer okozta. A magyar sportolók az „ötven­hatot” követő disszidálási hullám miatt nem reménykedhettek Hel­sinki-szintű sikerekben. Végül hat aranyérmet sikerült „össze- kapirgálni”. Naná, hogy ebből kettőt a kardvívók hoztak, Kár­páti Rudolf egyéniben diadalmas­kodott, és persze a csapat is nyert - a hétszeres bajnok Gerevich Aladár itt fejezte be 1932 óta tar­tó olimpiai pályafutását. Öttusá­ban meglepetésre állhatott a do­bogó legmagasabb fokára először egyéniben Németh Ferenc, majd Nagy Imre és Balczó András tár­saságában a csapatok eredmény- hirdetésén. Az első igazi televízi­ós olimpián Vitray Tamás még a stúdióból, úgynevezett „off tube módon” követhette Parti Jánost, amint a kenu egyesek küzdelmé­ben megvívja harcát a szovjet Szilajewel, hogy végül elsőként lapátoljon a célba. Török Gyula, alias „Béka" viszont Papp Laci nyomdokain haladva, de alacso­nyabb súlycsoportban szállította haza a legfényesebb medáliát. Labdarúgóink és vízilabdázóink a bronzig jutottak, miként Veres Győző is, súlyemelő sportunk el­ső éremszerzője. Róma számokban 83 nemzet, 5338 versenyző 19 sportág, 150 versenyszám Magyarország: 164 sportoló Magyar érmek: 6 arany, 8 ezüst, 7 bronz Magyar érmesek. Arany: Parti János (kenu 1.1000 méter), Né­meth Ferenc (öttusa egyéni), öt­tusa csapat, Kárpáti Rudolf (kard egyéni), kard csapat, Török Gyula (ökölvívás, lég­súly). Ezüst: Zsivótzky Gyula (kalapácsve­tés), Pólyák Imre (kö­töttfogású birkózás, pehelysúly), Szőllősi Imre (kajak I. 1000 méter), Szente And­rás, Mészáros György (kajak II. 1000 méter), férfi kajak 4x500 mé­teres váltó, Nagy Imre (öttusa egyéni), Hor­váth Zoltán (kard egyéni), női tőr csa­pat. Bronz: Kulcsár Gergely (gerelyhají­tás), Rózsavölgyi Ist­ván (1500 méteres síkfutás), Farkas Im­re, Törő András (kenu II. 1000 méter), labda­rúgó csapat, Veres Győző (súlyemelés, váltósúly), vízilabda csapat XVIII. Tokió -1964 A messzi Ázsia leginkább fej­lődő, és a második világháború után valóságos ipari forradalmat megélő országa, Japán nem csak technológiai „robbanása”, ha­nem sportolóinak kiváló szerep­lése okán is kiérdemelte, hogy olimpiai házigazdája lehessen. A felkelő nap országának fiai egyfajta jóvátételként is felfog­ták a rendezést, és bizony nem takarékoskodtak az anyagiak­kal. Hipermodern csúcslétesít­mények fogadták szinte minden helyszínen a sportolókat, kifo­gástalan kiszolgálással (gésák garmada) körítve az egészet. Az olimpiai láng meggyújtásának is szimbolikus jelentést adtak: Sza­kai Josinori 1945. augusztus ha­todikén született Hirosimában, azon a napon, amikor a városra az atombombát ledobták. Ezen az olimpián mutatkozott be két új sportág, a röplabda és a cselgáncs. Utóbbiban ráadásul a japánoknak el kellett viselniük a „megaláztatást”, hogy a „ki­rálykategória” győztese nem az ő nemzetükből került ki, hanem A „zászlótolvaj” Dawn Fraser a holland Anton Geesink nyaká­ba akasztották az aranyérmet. Az atlétikai pályákon immár egyre erőteljesebben előretörtek Afrika képviselői. Csád egyik minisztere magasat ugrott, a ke­nyai Kiprugut pedig az első ér­met nyeri síkfutásban a fekete kontinensnek - hogy aztán a ké­sőbbiekben ez a szám százszoro­sára emelkedjék. Dawn Fraser harmadszor nyert a száz méteres gyorsúszás­ban, de aztán nem erről lett hír­hedt Tokióban. A bohém lány fo­gadásból átmászott a császári palota kerítésén, kijátszotta az őrséget, ellopta a kertből a japán nemzeti lobogót, majd szépen összehajtogatta, és betette kis szekrénykéjébe. Amikor keres­ték, ő szépen előadta a „holmit”, mondván csak egy jó móka volt. Az ausztrál úszócsapat vezetői viszont nem így gondolták, örök­re eltiltották a versenyzéstől leg­nevesebb bajnokukat. A magyar sportolók közül né­hány esélyest hiába kerestünk a kiutazó küldöttségben. Balczó András és Móna István például az előző esztendő végén csem­pészési ügybe keveredett, és a magyar hatóságok hiába akar­ták Tokióra tekintve „eltussolni” az esetet, a románok számon kérték a büntetést, és onnan már nem lehetett apelláta, eltil­tották a fiúkat. Zsivótzky Gyula viszont szó szerint a halálból menekülve, egy súlyos hashár- tyagyulladást követő életmentő műtétsorozat után felgyógyulva kísérelte meg az olimpia felké­szülést, ami olyan jól sikerült ne­ki, hogy ezüstérmet szerzett. Tíz aranyérmünk közül ezút­tal kardvívásban csak Pézsa Ti­bor vitte tovább a hagyományt, a csapat „mindössze” ötödik lett, ellenben megjelent egy új fegy­vernem, a párbajtőr, férfi csapa­tunk az aranyig meg sem állt, miként Rejtő Ildikó és a női tőr csapat elsősége elhomályosította a kard-kudarcot. A rutinos har­cosok közül a birkózó Pólyák Im­re most ért fel a csúcsra, és a ko­sarasból lett küzdősportos Koz­ma Istvánt sem lehetett legyőz­ni nehézsúlyban. A feltörekvő „ifjoncok" közül Hammert Lász­ló remekül célzott fekve a kisö­bű sportpuskával, és öttusa egyéniben Török Ferenc reme­kül pótolta Balczót és Mónát. Igaz, a csapatsiker ezúttal elma­radt, köszönhetően talán annak is, hogy Török Ottó kicsit túlzás­ba vitte a „célzóvizet”, aztán itta­san a szomszédos táblát találta el a pisztollyal, ez viszont pont­levonással járt. Szepesi György a rádió hullá­main keresztül zengte az éterbe Magyarország felé, hogy „Dömö­tör lőjj, lőjj, góóól”, ami azt je­lentette, hogy vízilabdázóink 5- 2 verték a szovjeteket, és éppen ennyi kellett az aranyhoz. Labda­rúgóink Bene Ferenc, az egész torna gólkirálya vezérletével a döntőben Csehszlovákiát 2:l-re legyőzve értek fel az Aranycsa­pat magaslataiig. Végül egy érdekesség: a súly­emelés középsúlyú kategóriájá­ban Tóth Géza és Veres Győző kilóra ugyanolyan teljesítmény­nyel végzett a második helyen, de mivel Tóth néhány dekával könnyebbet nyomott a mérlegen, övé lett az ezüstérem. Tokióban élete első olimpiáján szerepelt az SBTC kiváló hosszú­távfutója, Mecser Lajos, aki az 5000 méter selejtezőiből nem ju­tott tovább - a harmadik előfu­tamban kilencedikként ért célba 14:35,4 perccel.- Tokió számokban 93 nemzet, 5140 versenyző 19 sportág, 163 versenyszám Magyarország: 182 sportoló Magyar érmek: 10 arany, 7 ezüst, 5 bronz Magyar érmesek. Arany: Pólyák Imre (kötöttfogású birkózás, pe­helysúly), Kozma István (kötöttfo­gású birkózás, nehézsúly), Török Ferenc (öttusa egyéni), Hammeri László (kisöbű sportpuska fekvő), labdarúgó csapat, Rejtő Ildikó (tőr egyéni), női tőr csapat, Pézsa Tibor (kard egyéni), férfi párbajtőr csa­pat, vízilabda csapat Ezüst: Kul­csár Gergely (gerelyhajítás), Rudasné Antal Márta (gerelyhají­tás), Zsivótzky Gyula (kalapácsve­tés), Hesz Mihály (kajak I. 1000 méter), Makray Katalin (torna, fe­lemás korlát), Földi Imre (súly­emelés, légsúly), Tóth Géza (súly­emelés, középsúly). Bronz: Varjú Vilmos (súlylökés), öttusa csapat, Hammeri László (kisöbű sport­puska összetett), Veres Győző (súlyemelés, középsúly), Ducza Anikó (torna, talaj). (folytatjuk) Három bajnok Tokióból: Hammeri, Rejtő, Török Török „Béka” a címlapon Vízilabda arany Ázsiából

Next

/
Oldalképek
Tartalom