Nógrád Megyei Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 151-176. szám)

2012-07-28 / 174. szám

IIITFI FT Hl JL Hi Ej Hi JL A váci egyházmegye melléklete II. évfolyam 7. szám 2012. július 28. Megjelenik minden hónap utolsó szombatján 2012. JÚLIUS 28., SZOMBAT Szerkeszti: Magyar Bertalan Az emberek vágynak jót tenni... misszió Csaba testvér árváinak „fordított tábora” Sződligeten Ünnepelnek a táborlakók. Hihetetlen erő, amelynek mi csak eszközei vagyunk... Polák, wegier: dwa bratanky- tartja a mondás, ki tudja, mióta. Szívesen felejtjük el, hogy ez a szívélyes viszony néha évtizedekig szünetelt Zsigmond korában például Vagy amikor az nagyságos Rákóczy fejedelem - az első - jó­dolgában, no meg a protestáns liga parancsára lengyel király akart lenni, pedig azidőtájt két lengyel király is volt éppen: János Kázmér és Károly Gusztáv; egyik Jagelló, másik Waza, úgy különben unoka- testvérek... Rákóczi nem lett király, az erdélyi nemeseket a lengye­lekkel szövetséges tatár horda fűzte rabszíjra. De voltunk „ellenségek" később is - például, pro forma leg alábbis, mindkét világháborúban. Ezekre nem szívesen emlék­szünk. Inkább arra, hogy Vazul herceg utóbb királlyá lett fiai is lengyel ßldön találtak menedéket Orseolo Péter elől, miként később Thököli, majd a második Rákóczi a Habsburgok elől. Vagy viszont Bem apó, aki idáig menekült az oroszoktól (s majd tovább, hogy végül aleppói Murad pasa néven költözzön el az árnyékvilágból). Vagy a második világháború, ami­kor sehol az ég alatt nem voltak olyan biztonságban a megvert len­gyel tisztek és lelőtt lengyel pilóták, mint éppen a ma oly előszeretettel „nácizott” Horthy Magyarorszá­gán. Vagy a nyolcvanas évek, ami­kor a Solidarnosc lakatosai és hegesztői találtak magyar műhe­lyekben munkát, menedéket... Szóval, volt ez is, az is - mi mégis ezt a mondókát fújjuk. És nagy oka van ennek, s nem is egy; hanem kettő. Mindkettő magyar királylány volt. Ők vitték el Krisz­tust a lengyel és a litván népnek; megtanították sót bányászni a go- rálokat, keresztény királynak lenni a mocsarak pogány fejedelmét. Ők azok a magyar asszonyok, akiket egy lengyel pápa avatott szentté. A mostani, bolond Európában megint nem divat lengyel-magyar barátságról beszélni. Árpád-házi Kinga és Anjou Hedvig; magyar királylányok, lengyel királynék; könyörögjetek értünk! Magyaro kért, lengyelekért, és ezért a bolond, hitetlen Európáért! (mb) Bizonyára nem kell hosz- szasan bemutatnunk Böjté Csaba ferences atyát, gyermekmentő munkáját és a Dévai Szent Ferenc Alapítványt, amelynek munkáját egyre többek segítik, szerte a Kárpát-medencé­ben. így Sződligeten is, ahol idén már másodszor nyaralnak Csaba testvér árvái. A tábor egyik fő szervezőjét, Kurdi Juditot először a kezdetekről kér­deztem kedden. Magyar Bertalan- Tizennyolc évet dolgoztam az államigazgatásban, mindig szervezési területen; a férjem, Soós Gábor is hasonló típus. Több alkalommal is támo­gattuk már Csaba testvér ala­pítványát. Az első nagyobb „akciónk” 2010-ben volt, ami­kor többedmagunkkal teljesen felújítottuk az Alapítvány dévai házát, amelyben kilenc fiú él nevelőjükkel, Nagyfalusi Évával. Sok-sok ehhez hasonló út következett ezután. Megdöb­bentett bennünket, hogy meny­nyi jóság és segítőkészség van az emberekben. Csak elmond­tuk a barátainknak, hogy me­gyünk Dévára, és ha volna ná­luk „pluszban” egy pár hasz­nált cipő, élelem, bármi... Már az első útra rengeteg minden összejött.- Es az expedíciókon túl, ez már a második tábor itt Sződ­ligeten.- Most tizenhat gyermek érkezett Gyergyószentmiklós- ról, nyolc Déváról. Többet sze­rettünk volna hozni, de sajnos, az utaztatást nem könnyű meg­szervezni... Két nevelő jött ve­lük: Déváról Erika, Gyergyó- szentmiklósról Marika.- Hogyan képzeljük el ezt a tábort?- Éppen fordítva, mint amit mi megszoktunk... Amikor a saját gyerekeinknek megmu­tattuk, hogyan élnek ők az Ala­pítványnál, akkor a mi fiaink azt mondták: nahát, ez olyan, mint egy nyári tábor! Ezen nagyon megdöbbentem. Tény­leg, ezek a gyerekek úgy élik le az életüket, hogy a magánszfé­rájuk nagyon korlátozott. Mint­ha mindig egy nyári táborban laknának: emeletes ágyak stb. Ezért gondoltuk azt, hogy ez legyen egy „fordított tábor”: tábori körülmények közül érkezzenek családi körülmé­nyek közé. Egyesével-kettesé- vel, családoknál szállásoljuk el őket - tavaly a környékbeli településeken, Vácon, Kosdon és Gödön is voltak gyerekek el­helyezve; idén csak itt Sződ­ligeten. A családok, az egyház- község, a plébános atya rend­kívül aktívan vesznek részt a programokban...-Mi, kis-magyarországi ma­gyarok alig várjuk, hogy elme­hessünk Erdélybe egy pár nap­ra. Kicsit nehéz elképzelni, hogy onnan is jó ide jönni. A válto­zatosságon túl mit ad még ezeknek a gyerekeknek az anya­ország környezet?- Többet, mint gondolnánk. Épp a napokban beszélgettünk a gyergyói nevelővel, és szá- moTrrra megdöbbentő volt az a kijelentése, hogy ő nejn gon­dolta volna, hogy' itt Magyar- országon ennyi segítőkész, jó ember él. Nekik egészen más elképzelésük volt, különösen a hírhedt népszavazást követő­en, amikor - ahogy ők mond­ják - nem kellettek nekünk... A gyerekek? úgy beszéltek a magyarországi látogatásról, mintha mintha ez lenne a Kánaán. Még azt is annyira szeretik, ahogyan mi beszé­lünk... Nekik nagyon fontos, hogy egyáltalán ide jöhetnek Magyarországra. Onnantól kezdve már majdnem mindegy is, hogy itt mi történik velük.- Ebben a táborban mik történnek?- Mindig egy kicsit nehezen indul el, de a vége mindig az, hogy dúskálunk a programok­ban, amelyeket támogatóink ajánlanak föl. Amíg mi itt beszélgetünk, a gyerekek éppen Gödön vannak a Duna- kaland kalandparkjában. Me­gyünk Vácrátótra a botanikus kertbe; a Budapesti Állatkert­be, hajókirándulásra visznek a MAHART kishajóján; az esztergomi kikötőben város­néző vonat vár minket felaján­lásként; az egyik nagy támo­gatónk finanszírozza' a%t, hogy Esztergomban el tudjuk vinni a gyerekeket fagyi zni7?1jkrász- dába. Említhetném Ritz Fe­renc, sződligeti pékmestert, aki rengeteg finomsággal látta el a gyerekeket - és mindazt, amit most felsoroltam, egyetlen fillér nélkül...- A plakátjukon egy jóté­konysági koncert is szerepel.- Már tavaly, amikor fel­merült a koncert gondolata, azt gondoltuk, az lenne a legszebb dolog, ha a neves művészek mellett a gyerekek is fellépné­nek. A dévai otthonban akkor éppen önkéntesként dolgozott a debreceni Csokonai Színház egyik korrepetitora, Nagy Máté tanár úr, aki nagyon lelkesen vállalta a gyerekek előzetes be­tanítását Az idei táborba is eljött és megtette ugyanezt, pedig már nem is dolgozik Déván. A koncert alapgondo­lata egyébként az volt, hogy egyrészről legyen valami bevé­teli forrás azokra a szükségle­tekre, amelyeket nem tudunk támogatásból megkapni; más­részről megszólítsuk azokat, akik másként nem tudnak részt venni az ügy támogatá­sában. Nagyon szeretném hangsúlyozni a fellépő művé­szek, a technikai személyzet hihetetlen áldozatát. Sem a koncert helyszíne, sem a technikai eszközök bérletét, sem a fellépő művészek fellépti díját nem kell kifizetnünk, és természetesen a szervezésnek sincsenek elszámolt költségei. Tavaly negyvenötezret kellett költenünk a koncert bevételé­ből a táborra; így hatszázezer I forint maradt a Dévai Szent Fe- £ renc Alapítványnak, amiből § megvettük az akkor ősszel in- | dúló gyergyószentmiklósi és « kászoni otthonok teljes műsza- § ki berendezését. Idén kicsikét “■ több a várható kiadás, hiszen most Székelyföldről is érkez­tek, és az autóbusz ugyan in­gyen szállította őket, kizárólag 'az fizeibanj'íTShf 'RélF'kifizet- nünk, de az most jelentősen több, mintfíÉ urak Déváról hoztuk volna a gyerekeket.- Látszólag mindez „katoli­kus belügy”. Talán furcsa lesz így föltenni a kérdést, de nevez­hető ez mégis - missziónak?- Én azt gondolom, hogy mindenképpen. Érdekes, mert magunk között szintén ezt a szót szoktuk használni, hogy „a mi kis missziónk”. És épp azért, mert nem rólunk szól. Érezzükazt a hihetetlen erőt, aminek mi csak eszközei va­gyunk. És ezt az erőt megérzik azok az emberek is, akik adott esetben nem katolikusként, nem hívőként csatlakoznak eh­hez a kezdeményezéshez. Úgy gondolom - itt most lehet nagy szavakat használni -, hogy hihetetlenül nagy szüksége van az embereknek arra, hogy valóban jót tegyenek. Egy olyan világot kényszerítenek ránk külső erők, amiből már nagyon sokan keresik a kiutat; keresik azt a lehetőséget, hogy hogyan lehetnének újra emberré... ■ (A cikk hosszabb változatát, képgalériával, olvashatják a vaciegyhazmegye.hu oldalon) Kincseiből előhoz újat és régit egyaránt kultúra Útjára indult a váci Egyházmegyei Könyvtár önálló honlapja „Hiszem, hogy az Úristen ránk bízta mindazt, amit Könyvtárunk megőrzött történelmünk sok-sok megpróbáltatása között. Hiszem, bízik bennünk, hogy olyan gazda le­szünk, „aki kincseiből előhoz újat és régit egya­ránt.” E szavakkal indítot­ta útjára Dr. Beer Miklós megyéspüspök július 16- án, Kármelhegyi Boldog- asszony ünnepén a váci Egyházmegyei Könyvtár önálló honlapját. Varga-Kohári Mária A történelem viharai során sokszor megsemmisülő és foly­ton újra éledő gyűjteményt je­len formájában Peitler Antal József megyéspüspök alapí­totta 1875-ben. Az egyház- megyei könyvtár alapfeladata, hogy megőrizze, feldolgozza és elérhetővé tegye mindazon írott, nyomtatott értékeket, melyek az évszázadok folyamán a könyvtár falai között összegyűltek. A számítástechnika robba­násszerű fejlődésének pozitív hozadéka, hogy létrejöttek olyan infokommunikációs technológiák, melyek meg­könnyítik ezt a munkát Ilyen eszköz az internet is. Az egyházmegyei könyvtár hon­lapja, a konyvtar.vaciegyhaz- meeve.hu azzal a céllal készült, hogy felhívja a figyel­met az itt őrzött kulturális örökségre, segítségére legyen az egyházmegye papságának, híveinek és nem utolsósorban lehetőséget biztosítson min­denkinek a tudományos igényű és az informális isme­retek megszerzésére egyaránt. Az ún. Vaciensis-Helytörté- neti Tár a könyvtár webes felü­letén is kiemelt helyet kapott: Itt tájékozódni lehet magáról a helytörténeti gyűjteményről és sok hasznos információt talál­hatnak az egyházmegyéről. A honlap készítése során fontos szempont volt, hogy ne pusztán egy könyvtári infor­mációs portál legyen, hanem ahhoz hasonló, mint amelyről XVI. Benedek pápa az idei tömegkommunikáció világnap­ja alkalmából közreadott üze­netében írt: „amely segítheti korunk emberét, hogy elgondol­kodjon, valódi kérdéseket tegyen fel, de abban is, hogy teret adjon életében a csöndnek, alkalmat találjon az imád­ságra, az elmélkedésre, Isten igéjének megosztására. ” ■ BalaHwnnnat mmmmm 2012. JtéMhss 29. vstsáunmsijp Pilócbúcsá Szent Anna tiszteletére 10:00 Ünnepi kórmenet a katolikus Nagytemplomtól 10:30 ÜNNEPI SZENTMISE a Palóc Ligetben A szertartást végzi dr. TERNYÁK CSABA egri érsek és dr. STELLA LEONTIN kanonok-plébános A szentmise végén érsek úr megáldja a családokat Mindenkit szeretettel hívunk és várunk közfis imádságra a családokért, magyar hazánk jövőjéért!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom