Nógrád Megyei Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 151-176. szám)

2012-07-21 / 168. szám

MAGAZIN Lépcsőfokok a Parnasszust. j/ezetö úton degúz - aki nem mellesleg a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola francia tagozatá­nak tanulója - osztályának kül­földi vendégdiákjainak. Tóth Tamás Bendegúz legna­gyobb iskolai sikere azonban nem a zenéhez kötődik; Ez év tavaszán első díjat nyert a budapesti Fran­cia Intézet által rendezett orszá­gos slam-versenyen. Franciául kellett kötetlen témájú verset írni úgy, hogy a otthoni légkörnek is. Azt termé­szetesen nem tudni, hogy mit hoz a jövő a karrierje szempontjából, tehetségének melyik területe bontakozik majd ki erőteljes- ebben, s eljut-e a csúcsra, a múzsák lakhelyen­ként számon tartott Parnasszusra. Az azon­ban biztos, hogy sokol- d a- 1 A tehetség a Magyar Ér­telmező Kéziszótár sze­rint egyrészt valami iránt megmutatkozó hajlamot, képességet jelent, más­részt az olyan személyt jelöli, akiben valami iránt megnyilvánuló különle­ges érzék rejtőzik. Min­den ember tehetséges va­lamiben - szokták mon­dani s bár ebben van igazság, a közvélemény azt értékeli igazán, aki ki­emelkedik a sokaságból. Ha pedig valaki több terü­leten is feltűnően tehetsé­ges, még inkább érdemes a figyelemre, elismerésre. Csongrády Béla A salgótarjáni Tóth Tamás Ben­degúz - aki vasárnap, július 22- én tölti be tizennyolcadik életév­ét - az utóbbiak kategóriájába so­rolható, ugyanis nemcsak kiváló­an zongorázik, de saját műveket is komponál, emellett remekül rajzol, verset ír és akkor sem jön zavarba, ha a színpadon prózát kell mondania. Zenei tanulmányait nyolcéves korában a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézményben kezdte Horváth Istvánná szolfézs­óráin, a zongorázás alapjaival So­mogyi Zoltánná ismertette meg, majd Szabó Istvánná tanítványa lett, aki fáradhatatlanul és sikere­sen készíti fel a versenyekre, be­mutatókra. Ezt igazolja a Nógrád megyei zongorista növendékek 2008- as, 2010-es és 2012-es talál­kozóján kapott kiemelt nívódíj, a 2009- es Sztárpalánta országos te­hetségkutató verseny klasszikus zene kategóriájában megszerzett ezüst minősítés, a 2011 márciusá­ban az országos továbbképző ver­seny szólózongora kategóriában saját, „Impróka” című számával, egy magyar népdal átiratával el­ért első helyezés, a 2011 júniusá­ban a neki ítélt Ifjú művész em­lékplakett az anyaintézményben tanúsított kimagasló tanulmányi munkájáért, eredményeiért s ugyancsak 2011-ben, december­ben a III. országos Bartók Béla ze­neiskolai zongoraverseny döntő­jében megkapott dicsérő oklevél, illetve a Kölöknet internetes por­tál által a budapesti Millenáris Parkban rendezett „Adj teret a te­hetségnek!” pályázaton elnyert bemutatkozó koncert lehetőség. Az idén harmadik helyezett lett a IX. országos zongora négy­kezes és kétzongorás tanulmá­nyi verseny döntőjében és Sal­gótarján város ifjú művésztehet­sége elismerő címben részesült a közgyűlés részéről. Szerzőként legújabb sikerét Salgótarján vá­rossá válásának 90. évfordulójá­ra rendezett programsorozat ke­retében érte el a dr. Ferkó Attila által írott „Völgyben” című szvit premierjén bemutatott nyitány saját jazzátiratával. A szakmai előrehaladással pár­huzamosan 2007-től íródik a je­lentősebb nyilvános szereplések krónikája is. Fellépett - többek között - a Szerdatársaság Irodal­mi Kávéház bárzongorista keres­tetik rendezvényén, többször a bányarémfesztiválon, közremű­ködött a tanévnyitó fesztiválon, a városi tanévzáró ünnepségen és pedagógusnapon, a magyar kul­túra illetve a magyar dal napján, a Talent Alternatív Művészeti Klub megnyitóján, Mustó János festőművész életmű-kiállításán, a megyei Príma-díj átadásán. Tóth Tamás Bendegúz 2009-ben kezdett el együtt zenélni öccsével, Bonifáccal, a szintén tehetséges trombitással, Szabó István növen­dékével. Első közös fellépésük a 2010-es salgótarjáni jazzfesztivá- lon Alapi István jeles gitárművész műsora előtt volt. 2011 tavaszán a nemzetközi dixielandfesztivál vi­szont már az ő produkciójukkal kezdődött, amikor is a Fő téren né­hány osztálytárssal és baráttal, a Mustó testvérekkel - Ádámmal, Márkkal és Mátéval - kiegészülve „B-vágány” zenekarként léptek a közönség elé. Nyolc saját szerze­ményükkel és több feldolgozásuk­kal akár másfél órás programot is képesek produkálni, mint aho­gyan tették a Talent klubban Ben­versszakok négysorosak legye­nek és a sorvégek rímeljenek. S a saját művet a szerzőnek kellett előadni is. A döntőt követően a dí­jat - ami egyhetes tanfolyamot je­lent a Centre International d’Antibes nyelviskolában - a fran­cia slam-bajnok térdre borulva ad­ta át a pásztói gimnazistának, aki­nek eddigi pályaképében egy újabb tételt a képzőművészet kép­visel. Ugyanis első lett a Francia Intézet és a „Latitudes” könyvklub által meghirdetett 2012-es képre­gény-pályázaton is. Rajzaival egyébként korábban is ért el már el szép eredményeket. Végül, de nem utolsó sorban az idei Mik- száth-napok prózamondó verse­nyén a zsűritől a második, a kö­zönségtől az első díjat kapta. Tóth Tamás Bendegúz sikerso­rozatában - az ő talentuma, szor­galma, szerénysége mellett - nem kis szerepe van az öröklött gének­nek s a nagyszülők, a szülők se­gítőkészségének, a családi háttér­nek, a művészeteket méltányoló érdeklődése, aktivitása hozzájá­rul ahhoz, hogy színes személyi­séggé váljék és erkölcsi, esztéti­kai értékekben gazdag, tartalmas élete legyen a következő sok-sok évtizedben (is). A fiatalember jú­lius 21-én, szombaton 17 órától, születésnapjának előestéjén a Cafe Freiben az „Óceán” című le­mezének bemutatásával ünnepli a számára - és családja, szerettei számára - oly jeles dátumot. A koncerten fellépnek jelenlegi és korábbi zenekarai, barátai is... aqiJouHiui-cHiM- ■ -jEiiwfira«.. I - HL Jjj| ' ' J1 I .iMnua­Igazi közösség alakult Maconkan A Maconka Táncegyüttest Juhász Krisztián és Danyi Ágnes, a Nógrád Táncegyüttes tagjai vezetik. A csoport viszonylag nagy létszámmal indult, már az első próbán 20-25 fő vett részt. A csa­pat változatos életkorú táncosokból áll, az általános iskolástól a felnőtt családosig. Az együttes már az első héten kapott helyet a Közösségi Házban. A Maconkai Egyházközség pedig felajánlot­ta számukra a templomudvarban a színpad használatát. így té­len zárt helyen tudnak próbálni, nyáron pedig szabadtéren. He­tente két alkalommal, csütörtöki és vasárnapi két órás próbán ismerkednek a helyiek a maconkai táncokkal. A tánc mellett a viselet és a szokások hiteles bemutatásá­ra is hangsúlyt helyeznek és a helyi ha-’ gyományok mellett fontosnak tartják más vidékek tánckul­túrájának és szokásainak megismerését. Egyéves fennál lásuk óta a maconkain kívül má sik két táncanyagból is készült koreográfiájuk, valamint nem- j rég kezdtek bele egy harma- dikba, amely valószínűleg a idén augusztus 20-ára ké-" szül el. A csoport tagjai az ala­poktól kezdték a tánctanulást, a vezetők nagy hangsúlyt fektetnek a folyamatos fejlődésre. Az elmúlt évben 4 alka­lommal szerepeltek a kö­zönség előtt, részt vettek he­lyi rendezvényeken, példá­ul a szüreten és május else­jén. Egyre nagyobb az igény szereplésükre, amely meg­követeli a technikai fejlődésüket, valamint repertoárjuk bővülé­sét. A vezetők célja, hogy a csoport szakmailag és közösségileg is fejlődjön, mindemellett szeressék a néptáncot, szeressenek tán- colni.Fellépéseiken a pásztói Esztam Zenekar húzza számukra a talp alá való muzsikát Fekete Krisztián helyi lakossal kiegészül­ve, aki hegedűn kíséri a csoportot. részt vettek a Bokréta Csoport­ban.-Mi volt eddig a legfontosabb megmérettetésetek?-Legnagyobb fellépésünk­nek a XXVI. Palóc Napok Párádon- Palócföldi Vigassá­gok című rendezvényen való szereplésünket tartjuk, ekkor léptünk fel ugyanis először me­ismerték egymást, gyerekkori barátok, vannak akik itt ismer­kedtek meg. ló a közösségi szel­lem, többször volt már például nyársalás, a csoport tagjai szí­vesen segítenek minden szer­vezésben. Mindenképpen pél­daértékű a hozzáállásuk a tánchoz, illetve egymáshoz is. Igazi közösség alakult. port munkája, de mindenkép­pen fejlődünk.-Mik az együttes távolabbi céljai?-Célunk, hogy az együttes aktív tagjává váljon a Nógrád megyei táncházmozgalomnak. A Maconka Táncegyüttes 2011 márciusában alakult környékbeli fiatalokból és felnőttekből. A tJTfrcbs hagyományok, valamint a szokások őrzése Maconkán több évtizedes múltra tekint vissza, az 1930-as evektől 19894g Bokrétás Csoport működött itt. Pár évvel ezelőtt felmerült az ötlet, hogy az Úrnapi Körmenet egyházi eseményen viseletben vonuljanak fel a fiatalok. Ennek hatására elkezdődött a helyi népviseletek gyűjtése, mely később 'komoly érdeklődést váltott ki a helyi tánchagyományok felelevenítése, egy helyi tánccsoport létrehozása iránt. Steib Janka-Hogyan kezdtétek el a taní­tást?-A korábbi bokrétás csoport­ról készült archív filmek alap­ján kezdtünk el dolgozni, vala­mint egy alapos gyűjtőmunka eredményeit felhasználva. Sok olyan táncosunk van, aki elhi­vatottan gyűjti a gyökereit, sok tárgyi emléke, írásos feljegyzé­se van és kapcsolatot ápol az ottani idősebb helyi lakosok­kal, olyanokkal is, akik még gyén kívül. Az egész napos programon az együttes felvo­nult, valamint fél órás műsort adott.-Megyén kívül még hova sze­retnétek eljutni?-Messzebbre is szívesen vál­lalunk fellépést. Fennáll a le­hetőség, hogy kijutunk kül­földre. Van esély egy szlovák felkérésre, illetve lehet, hogy jövőre Erdélybe utazhatunk.-Hogyan fejlődik a közösségi élet a csoporton belül?-Úgy jöttek ide sokan, hogy-Mit tartotok szem előtt a cso­port vezetésénél?-Az elejétől kezdve úgy sze­rettük volna őket tanítani, hogy azt a sok élményt, ami bennünk van a tánc miatt, ők is megtapasztalhassák. Tehát nemcsak táncot akartunk taní­tani nekik, hanem minden olyan élményt, amely a tánc­hoz köthető. A közösségi él­ményt, a fellépések varázsát, hogy élő zenére táncolhatunk, éneklünk együtt. Sok ilyen ap­ró dologból tevődik össze a cso­Felvettük a kapcsolatot a Nóg­rád Táncegyüttessel, részt vet­tünk az általuk szervezett far­sangi mulattságon, valamint rendeztünk egy táncházat márciusban megalakulásunk 1 éves apropóján Nagybátony- ban, amelynek 80-90 résztve­vője volt. Ezen kívül segédkez­tünk az 1. Palócföldi Táncház- találozó előkészületeiben. Fon­tos és elengedhetetlen a tánco­sok technikai fejlődéséhez, ha más tánccsoportokkal ismer­kednek, látják táncaikat, ta­nulnak a környék más cso­portjaitól.-Mit szeretnétek elérni a szakmában a csoporttal?-Szeretnénk, ha azt a nógrádos mentalitást, amit hoztunk Ágival a táncosaink minél jobban megtapasztal­hassák. Maximálisan törek­szünk arra, hogy mind stílusi- lag, mind viseletileg, mind énekileg a legjobbat hozzuk ki a táncosokból. Tehát szakmai­lag is megálljuk a helyünket, ne csak mint látványosság. A környékünkön a rendezvénye­ken viszonylag kevés tánc- együttest látni és szeretnénk, ha a szakmabeliek azt monda­nák, hogy egy felkészült, jól táncoló együttes vagyunk. Ezen fogunk dolgozni a közel­jövőben is.-Mit jelent számotokra ez a táncegyüttes? Danyi Ágnes: -Nagyon fon­tos számunkra ez a csoport. Összetartó csapat lettünk és egyre szorosabb a kötelék a táncosok között, valamint mi is egyre szorosabb kapcsolatot ápolunk velük. Tisztelik és megbecsülik a munkánkat. Juhász Krisztián: -Mindket­tőnknek nagy kihívás az együttes vezetése. Kihívás, hogy úgy tudjuk átadni nekik tudásunkat, hogy meg is ért­sék, illetve hogy vissza tudják adni. Hogy megfeleljenek ne­künk is és önmaguknak is. Úgy érzem, megfogta őket az a dolog, ami minket is megfo­gott annak idején, mikor rá- éreztünk, hogy milyen jó tán­colni, egy csapat részének len­ni. Nagyon fontos nekünk, hogy ezt érezzék. Ez sokat je­lent nekünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom