Nógrád Megyei Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 151-176. szám)

2012-07-11 / 159. szám

7 2012. JÚLIUS 11., SZERDA r riTDOMÁNY & TEC IHNTKA MAGAZIN UTAZÁS ■ GARÁZS ■ TUDÓI L Uv/lVJLrLltl X VX/ XUvi 'iiii iiin A klímaváltozás hatásai Két és félezer évre füg­gesztette fel a klímaválto­zás a korallzátonyok nö­vekedését - derítették ki amerikai kutatók, akik eredményeiket a Science című tudományos maga­zin pénteki számában tet­ték közzé. Washington. A Floridai Műsza­ki Egyetem kutatói azt vizsgál­ták, hogy az éghajlati változások miként befolyásolták a korallzá­tonyok fejlődését a Csendes-óce­án keleti részén. A tudósok eh­hez 5 méteres, keskeny átmérőjű alumíniumcsövek segítségével 14 helyen vettek mintákat Pana­ma partjainál a korallzátonyok­ból - olvasható a tanulmányt is­mertető PhysOrg tudományos hírportálon. A mintákból a ko­rallzátonyok hatezer éves törté­nelmét "olvasták ki" a tudósok. A jelekből ítélve az első kétezer év­ben a korallpolipok váza egészsé­gesen fejlődött, és éles kontúrjai arról tanúskodnak, hogy a virág­állatok megfelelő ütemben növe­kedtek. Ezután következett a gyengén fejlett, "megrágott" ko­rallpolipok rétege, amely azt mu­tatja, hogy ebben az időszakban a zátony alig-alig növekedett. Az egészségtelen réteg vé­konynak tűnt, ám a tengerbioló- gusok legnagyobb meglepetésé­re kiderült, hogy 2500 évet ölel át: ez a periódus 4000 éve kezdő­dött, és 1500 éve fejeződött be, vagyis a korallzátonyok életének 40 százalékát teszi ki. A tudó­sok más korallzátonyokat is megvizsgáltak, és rájöttek, hogy az adott időszakban ugyanez a „tetszhalotti” állapot fellelhető sokkal távolabb, akár Japán vagy Ausztrália partjainál is. A klimatikus adatokkal ösz- szevetve eredményeiket a flori­dai kutatók azt találták, hogy a korallzátonyok "összeomlása" a csendes-óceáni éghajlati jelen­séggel, a Déli Oszcillációs Rend­szerben (ENSO) bekövetkezett változásokkal esett egybe. A dé­li oszcilláció olyan légnyomás­ingadozás, amely a délkeleti Csendes-óceán magas nyomá­sú, illetve az Indonézia és Észak-Ausztrália fölötti ala­csony nyomású központ között megy végbe. Rendes körülmények között a nyomáskülönbség az Egyenlítő mentén keleti passzátszeleket kelt. A szelek felhalmozzák a meleg vizet a nyugati Csendes­óceánon, és így mintegy 40 cen­timéterrel megemelik a tenger­szintet. A szelek ugyanakkor mintegy 200 méter mélységbe nyomják le a meleg felszíni víz és az alatta levő hideg rétegek közötti határt. Az oszcilláció egyik megnyilvánulása a cikli­kusan bekövetkező, a tengervíz áramlásával kapcsolatos El Nino jelenség: hatására aszá­lyos, száraz időszak léphet fel Afrikában, a Karib-tengeren vi­szont óriási esőzéseket okoz. El­lentéte a normálisnál hidegebb tengerfelszínt jelentő La Nina, mely a Csendes-óceán trópusi területeinek középső és keleti részén fordul elő. Mint kiderült, az El Nino és a La Nina az adott időszakban a szokásosnál sokkal gyakrabban és intenzívebben jelentkeztek a Csendes-óceánon. Ahogy a rendszer visszatért nyugalmi állapotába, a koráitok ismét nö­vekedésnek indultak. Richard Aronso, a Floridai Műszaki Egyetem professzora elmondta, hogy az eljövendő ég­hajlat-változási forgatókönyvek hasonlatosak azokhoz a klima­tikus eseményekhez, amelyek négyezer éve a csendes-óceáni korallzátonyokat lehetetlenítet- ték el. A panamai partok men­tél lévő korallzátonyok már most újabb összeomlás szélére kerültek. „Az éghajlatváltozás ismét le­rombolhatja a korallzátonyok ökorendszerét, ám ezúttal a ka­tasztrófáért az ember lesz fele­lős, és következményei is sok­kal tartósabbak lesznek” - fogal­mazott a professzor. Ankara. Díszes római szarkofágot emeltek ki a Földközi-tengerből a török partoknál, Alanya üdülővá­rosnál, az ókori Iustinianopolis kö­zelében. Egy búvároktató vette észre három hete a homokkal és kö­vekkel borított tárgyat a ten­gerfenéken. Miközben meg­próbálta megmozdítani a lele­tet, előtűntek a homok alól a kőfaragványok. A férfi lefény­képezte a díszeket, majd a fel­vételeket megmutatta az Ala­nyai Múzeum szakembereinek - Olvasható a The Archaeology News Network régészeti hír- portálon. A bodrumi víz alatti régészeti múzeum szakembe­rei tisztították meg a szarkofá­got a homoktól és a törmelék­től, majd emelődaruval a fel­színre hozták. A szarkofágot Erósz, a szere­lem és a vágy görög istenének, valamint a kígyóhajú szörnye­tegnek, a Medúzának (Medúsza) a "portréi" díszítik. A szakembe­rek szerint a Kr.u. 2. vagy 3. szá­zadból származó, valószínűleg római szarkofágról van szó. Buenos Aires. Egy dinoszaurusz­vadász dinoszaurusz maradvá­nyait tárták fel Argentína déli ré­szén, Rio Negro tartományban. Az új faj, amelynek a Bicen- tenaria argentina (Argentína bicentenáriuma) nevet adták, a Coelurosauria kládhoz tartozott - olvasható a Latino Fox News hírportálon. A ma élő madarakat szinte va­lamennyi őslénykutató a coelu- roszauruszok közé sorolja. A Bicentenaria argentina a késő kréta időszakban, 90 millió évvel ezelőtt élt. A két lábon járó dino­szaurusz mozgékony és karcsú volt, testhossza elérte a 3 métert. „Hegyes fogaiból és éles kar­maiból ítélve ragadozó lehetett, nagy valószínűséggel a kisebb testű és a fiatal dinoszauruszok- a Buenos Aires-i Argentin Nem- ra, valamint növényekre vadá- zeti Természettudományi Múze- szott” - közölte Fernando Novas, um vezetője. Szarkofág a tengerből Dinoszauruszvadász „Lehetetlen” kettős csillagrendszereket fedeztek fel „Lehetetlen” kettős csillagrendszere­ket fedeztek fel a hawaii Mauna Kea csúcson üzemelő brit infravörös telesz­kóp, az UKIRT (United Kingdom Infrared Telescope) segítségével, a páro­sok tagjai ugyanis kevesebb, mint négy óra alatt kerülik meg egymást. A felfedezésről a Monthly Notices of the Royal Astronomy Society legújabb számában jelent meg tanulmány. A Naptól eltérően a Tejútrendszer csillaga­inak fele kettős (bináris) rendszerhez tartozik. Olyan csillagpárosokról van szó, amelyek egymáshoz közel alakul­tak ki, és születésük óta egymás körül keringenek - olvasható a PhysOrg tudo­mányos hírportálon. Mindeddig azt feltételezték az asztro- nómusok, hogy nem létezhet olyan bi­náris rendszer, amelyben öt óránál ki­sebb a keringési idő. A tudósok úgy vél­ték, hogyha a két csillag ennél közelebb kerül egymáshoz, egy idő után óhatat­lanul összeolvad. i A kutatócsoport tagjai úgynevezett vörös törpéket figyeltek meg, olyan csil­lagokat, amelyek tízszer kisebbek és sok ezerszer haloványabbak, mint a Nap, ennélfogva észlelésük lehetetlen a látható fény tartományában. Az UKIRT széles látószögű kamerája (WFC) segítségével a tudósok az elmúlt öt évben sok százezer csillag, köztük több ezer vörös törpe fényességét moni- torozták a közeli infravörös fény tarto­mányában. „Legnagyobb meglepetésünkre a vörös törpék több olyan kettősrend­szerét is megtaláltuk, ahol kevesebb, mint 5 óra alatt kerülik meg egymást a csillagok. Négy olyan párost is fel­fedeztük, ahol a keringési idő nem ha­ladja meg a 4 órát, vagyis olyasmit fe­deztünk fel, amit korábban lehetet­lennek tartottunk” - hangsúlyozta Bas Nefs, a Leideni Obszervatórium csil­lagásza, a tanulmány vezető szerzője, hozzátéve, hogy e felfedezések fényé­\ ben újra kell gondolni a szoros kettős­rendszerek keletkezéséről vallott né­zeteket. A csillagok kora ifjúságukban „men­nek össze”, s feltételezhető, hogy csak ezután rövidül meg keringési pályájuk, hiszen fordított esetben összeolvadná­nak. Mindazonáltal nem világos, hogy miként zajlik a folyamat, amelyben a feltételezések szerint e hideg csillagok igen erős mágneses mezeje játszhat va­lamiképp szerepet. 1 V r » i 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom