Nógrád Megyei Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 151-176. szám)

2012-07-26 / 172. szám

NOGRAD Társadalmi munka a Kálváriánál Tereske. Urbán Pál pol­gármester arról számolt be, hogy júniusban a ko­rábbinál is nagyobb buzga­lommal gyülekeztek ön­kéntesek a Kálvária „ki­szabadításának” folytatá­sára. Tanulva a korábbiak­ból, már sokféle géppel és szerszámmal felszerelkez­ve - a reggel 8-tól fél 12-ig tartó munka során - közel 30 fő vett részt az értékte­remtő tevékenységben. Hatalmas kupacokban gyűltek a fák, nyesedékek, amelyek elzárták a masz- szív, kőből épített stáció­kat, amelyekből most már 12 látható, így mindössze 2 stáció marad rejtve a kí­váncsi szemek elől. A munkálatoknak köszönhe­tően tiszta és rendezett lett a temető felé eső terü­let egy része is. Urbán Pál, a település polgármestere azt is hozzátette, hogy a je­lenlévők úgy gondolták, még egy délelőttöt rá fog­nak szánni arra, hogy az egész Kálváriát megtisztít­sák a növényzet „fogságá­ból”. Ha minden a tervek sze­rint alakul, akkor egy olyan liget alakulhat ki, ami a Kálvária környéké­nek egykori szépségét fog­ja idézni. - Talán lesz pénz és lehetőség a keresztek ki­javítására, valamint - a stációkhoz - képek beszer­zésére is - adott hangot re­ményének a polgármester. Sporttábor DiÓSjeilŐ. A Diósjenői Er­dei Szabadidőpark napközis sporttábort szervez 7 és 12 év közötti gyermekek részé­re. A táborban a gyermekek az alábbi sportágakat, játé­kokat próbálhatják ki: íjá­szat,méta, mini golf, tollas labda, lovaglás, labdarúgás, túrázás, tenisz, lovaglás, ko­sárlabda. Pihenő időben pe­dig további játékokkal is ját­szathatnak, ilyen például a: társasjáték, kártya, kidobós játékok, illetve egyéb sport játékok. A tábor során a kicsik el­látogatnak majd kerékpár­ral a kemencei strandra is. A változatos programsoro­zat pénteken túrával zárul, ahol szalonnasütés, és számháború is szerepet kap. Bővebb információ: (www.ipolyerdo.hu). Az azbeszt és a csokigyár as = (Folytatás az 1. oldalról.) Ettől a naptól kezdődött nem­csak az üzem tulajdonosának, az itt dolgozóknak, hanem a la­kótelepen élők „kálváriája”. A probléma a romokból „fa­kad”. A csokigyár tetejét ugyan­is a veszélyes anyagnak minő­sülő azbesztpala borította. En­nek ártalmatlanítása pedig nem kis költségekkel jár. A üszkös épület romjai azóta is ott „áll­nak” a lakóépületek között. A kellemetlen szagok terjengnek, a száraz napsütötte napokon száll a por a környező épületek­re és a közelben lévő buszmeg­állóra. A területre belépni életve­szélyes, csak az a kerítés hiány­zik, ami a kíváncsiskodó gyer­mekeket távol tartaná. Dudás Pálné a lakótelepen él, lapunknak elmondta, hogy a ro­mok veszélyt jelentenek a kör­nyéken élőkre, r Sok idős és gyer­mek él itt, az üszkös gerendák, fa­lak, a rothadó csoki nem kevés szennyezőanyagot juttat a levegő­be és a talajba. A korom és a kosz lerakódik a házak és az épületek ablakaira, a parkoló autókra. A szagot pedig még kikerülni sem lehet, a szél pedig messzire viszi a területről fölszálló apró szem­cséket, valamint a bűzt és nem lehet tudni, hogy a későbbiekben ez milyen következményekkel fog járni a környéknek élők egészségére. Az, hogy a terület nincs lekerítve - mindössze egy szalaggal húzták kőrBe - baleset- vesz^yüs okozhat- hangsúlyoz­ta Dudás Pálné. Egy másik lakó a rágcsálókra hívta föl a figyelmet. - Ez a ned­ves, romos terület melegágya a patkányoknak és az egereknek. Az azbeszt - mint köztudott - pedig rendkívül káros anyag, s mi lesz azokkal a pici gyerme­kekkel - akiket ott tolnak el ba­bakocsival a környékén - vagy a légúti betegségben szenvedők­kel - tette föl a jogos kérdést. - Nem tudom, hogy megengedhe- tőek-e ezek az állapotok, lassan már egy éve lesz, hogy„a kiégett romok itt csúfítják a környékün- l(! kétjS azótP nem törté^semmi - tette hozzá. Kakuk Zoltán, a terület önkor­mányzati képviselője arra hívta föl a figyelmet, hogy sokan pa­naszkodnak az itt uralkodó álla­potok miatt. Mint képviselő, kö­telességének érzi, hogy ezt a hó­napok óta tartó problémát a lehe­tő legrövidebb időn belül rendez­ze. - Folyamatosan levelezésben állok a hatóságokkal, valamint rengeteg telefonhívást bonyolítot­tam le az elmúlt időszakban. 1979-ben még nem gondoltuk, hogy mit fogunk építeni. Akkor ugyanis társadalmi munkában építettük a környék iskoláját, az épületet az önkormányzat adta el, arra hivatkozva, hogy kony­hája gyermekétkeztetésre alkal­matlan. Ebben az „étkeztetésre alkalmatlan” épületben létesült csokigyár - mutatta be röviden az épület történetét a képviselő. Arra a kérdésre, hogy Salgótar­ján Megyei Jogú Város Önkor­mányzata eddig milyen lépéseket tett Kakuk Zoltán a következő­képpen foglalta össze: elsőként elmondta, hogy a tragédia után az önkormányzat azonnal hatá­rozatot hozott, hogy a romokat le­bonthassák és elszállíthassák. A határozat december 12-én jogerő­re emelkedett. - Mivel a rendőr­ség és a tűzoltóság szakemberi nyomoztak és vizsgálódtak a tűz keletkezésének okairól, ezért meg kellett kérnünk a két ható­ság engedélyét is. Ezt szintén megkaptuk, miszerint a területen több helyszíni szemlét nem tarta­nak és a rom elszállítása a nyo­mozást és a vizsgálódást érdem­ben már nem befolyásolja. Vagyis a tulajdonosnak ezt már rég el kellett volna innen szállítatnia - mondta Kakuk Zoltán. Majd hoz­zátette: a tulajdonosnak a megye- székhely önkormányzata segítsé­get ajánlott, hogy az általa tulaj­donolt VGÜ Kft. is megpályázza a romeltakarítást, amely költsé­geihez még a részletfizetés lehe­tőségét is biztosította volna.- Mivel a tulajdonos részéről konkrét lépés nem történt és a rendőrség, valamint a tűzoltóság is engedélyezte a bontást, ezért ezt követően megkerestük a Közép-Duna-völgyi Környezetvé­delmi, Természetvédelmi és Víz­ügyi Felügyelőséget, akik egy olyan tárgyú határozatot hoztak, miszerint a tulajdonost kötelez­ték a romok azonnali elszállításá­ra - ismertette az önkormányzat következő lépését a képviselő. Ezt a határozatot a tulajdonos meg is kapta, és ez ellen élt is a fellebbezés jogával, amelyet ez év május 29-én nyújtott be az Or­szágos Környezetvédelmi, Ter­mészetvédelmi és Vízügyi Fel­ügyelőségnek (OKTVF). A felleb­bezéséről pedig még nincs dön­tés - mondta a képviselő. Kakuk Zoltán arra is figyel­meztetett, hogy az azbeszt mérge­ző hatása miatt nem biztos, hogy a romok elszállításával az ügyet lezártnak fogják tekinteni. - A rágcsálók és a környezetkárosító anyagok miatt megkerestem a Nógrád Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szervét és a helyszínen jártak a Munkavédelmi Felügyelőség munkatársai is. Utóbbi hatóság­nak, mivel nem folyik a területen semmilyen munkavégzés, jelen­leg nincs semmilyen illetékessé­ge az ügyben. A levelezés folyik, határozatok és fellebbezések kö­vetik egymást - itt tartunk most, foglalta össze röviden a „csoki- gyár-aktát” Kakuk Zoltán. (Az ügyről Dombi András, a Lí­via Csokoládégyár Kft. tulajdono­sa is kifejti véleményét, amelyet későbbi lapszámunkban fogunk közölni.) Emléktábla őrzi nevét, munkásságát Patvarc. A község önkormányzata és dr. Gyurján István családja a néhai dr. Gyurján István Professor Emeritus, Patvarc község díszpolgára részére em­léktáblát helyezett el a közelmúltban a település ravatalozójának falára. Gyurján István 1935. szeptember 26- án született Patvarc községben, a Súlyán családban. Általános iskoláit nagyobb részt Patvarcon végezte, kezdetben Gál István, Gál Eszter majd Réti Zoltán, Czesznák György, Tengerész Márton és Kalmár György tanítók diákjaként. Az általános iskola felső tagozatából három évet a balassagyarmati Bajcsy Zsilinszky úti általános iskolában töltött el, ahol Farkas Andrásné volt az osz­tályfőnöke. Az általános iskolai évek alatt nagy hatással volt rá Réti Zoltán akkori kántortanító, aki bevezette őt a szépirodalom olvasásába és a komoly­zene élvezetébe. Réti Zoltán javaslatára iratkozott be a balassagyarmati Balassi Bálint Gimná­ziumba, ahol 1955-ben érettségizett. A gimnáziumban osztályfőnöke Németh Béla történelem- földrajz szakos tanár volt, akivel a 4 év alatt bensőséges kap­csolat alakult ki. A balassagyarmati iskolai évek ro­mantikája volt, hogy a lakástól a gimná­ziumig a közel 4 kilométer távolságot gyalog kellett megtenni. Később az evangélikus egyház támogatásával, Fábri Mihály tisztelendő úr közreműkö­désével kerékpárhoz jutott. A gimnázi­umi évek nem voltak könnyűek. Sok esetben az iskolából a mezőre kellett mennie, ahol a szülőknek kellett segí­tenie. A másnapi órákra ily módon csak az esti órákban volt lehetősége, az első időszakban petróleum lámpa mellett. 1955-ben érettségizett. Ebben az év­ben jelentkezett az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemre, a Természettudomá­nyi Kar biológia- kémia tanári szakra. Egyetemi diplomáját 1959-ben szerezte meg. Még ebben az évben került az Eöt­vös Loránd Tudományegyetem Szárma­zás- és Örökléstani Tanszékére (mai Ge­netikai Tanszék). Itt az alábbi beosztá­sokban dolgozott: 1959-1961 gyakor­nok, 1961-1964 egyetemi tanársegéd, 1964-1974 egyetemi adjunktus, 1974- 1985 egyetemi docens, 1985-ben nevez­ték ki a Növényszervezettani Tanszék vezetőjévé, valamint egyetemi tanárrá. Tanszékvezetői megbízatása 2000-ben 65 éves korában járt le. 1991-1994 Az ELTE oktatási- és tudományszervezési rektorhelyettese. 1994-2000 a biológiai tanszékcsoport vezetője. 2000-től Professor Emeritus. Dr. Gyurján István 2009. december 24-én hunyt el. Az emléktábla avatón beszédet mondott dr. Michaletzky György, az ELTE TTK dékánja, dr. Böddi Béla, az ELTE TTK tanszékvezetője, Ré­ti Zoltán karnagy, kántortanító és Valent János a család képviseletében.- Innentől kezdve emlékeztessen min­denkit ez az emléktábla dr. Gyurján Ist­vánra, aki a hazai és a nemzetközi tudo­mányos életben kimagasló igényesség­gel végezte biológiai, biokémiai kutatói munkáját, amelynek során a világ bár­mely részén járva minden alkalommal tanúságot tett szülőfalujához való hűsé­géről és ragaszkodásáról - zárta gondo­latait Bemáth Kornélia polgármester. "4 * W I» 4 J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom