Nógrád Megyei Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 125-150. szám)
2012-06-26 / 146. szám
FOTÓK: GYURKÓ PÉTER NO GRADMTaRm 2012. JÚNIUS 26., KEDD NMH-információ Ha Nógrád megye, és szamócaszezon, akkor Ipolyvece, itt a legjelentősebb a termőterülete a koranyár első gyümölcsének, pedig ez összességében is messze elmarad a helyi termelőszövetkezet működése idején művelt sza- mócások méreteitől. Négy-öt család maradt meg mindössze ennél a tevékenységnél, s bár annak idején a legtöbb ipolyveceinek részben az értékesítés okozott fennakadásokat, a mai szamócásoknak nem gond az eladás. Sőt, többségük azt tapasztalMind leszedték, mind eMtték ja, hogy nagyobb a kereslet, mint a kínálat a termésük iránt. Helyi és megyén túli piaci szereplőkkel, lényegében kialakult vevőkörük van, ami inkább bővül, s vannak, akik növelték a termőterületüket is. Főként a szüret, de a szezonális munkálatok idején is jellemző, hogy családi, rokoni összefogással végzik a feladatok zömét. Az idei termés közepes minőségű, s ebben - az öntözés ellenére - a múlt őszi szárazság „kéz eSulyan József szavai szerint viszont ez is adott egyfajta zamatot a szamócának. A salgótarjáni Dolinka: élt, él, élni fog Fejezetek a kedvelt kirándulóhely történetéből (VII.) A múlt ismerete, a történelmi tudás fontos a jelen életviszonyai alakítása és a jövőre vonatkozó elképzelések megfogalmazása szempontjából is. Ugyanakkor a konkrét településtörténet - benne az örökölt környezeti adottságok, a megtörtént események, a hagyományok és a közösségi-emberi értékek - megidézésének kiváltképp különös jelentősége lehet a várossá válásának 90. évét taposó - más településekhez hasonlóan nehéz időszakát élő - Salgótarján esetében. Lapunk munkatársa helytörténeti kutatásai egy kis szeletének - ez esetben a Dolinka pihenőpark történetének - bemutatásával fontos folyamatokra fókuszál, miközben a történet(iség)ben az örök emberit - az alkotó tehetséget, az elszánt akaratot, a gyümölcsöző együttműködést - is igyekszik követendő példaként felmutatni.* Baráthi Ottó A Dolinka fejlesztési koncepciója Rohan az idő, ismét eltelt jó két hónap, a naptár már 2005 október első dekádjának végét, derekának elejét mutatja. A már- már ismét inkább nyárvégét idéző, semmint az őszt, az elmúlást sejtető gyönyörű időben fényben fürdik a Dolinka. Pazar, szemet gyönyörködtető látvány tárul a látogató elé. De nekem inkább most a Dolinka jövője jár eszemben. Mondják - és ezt magam is többször tapasztaltam az elmúlt hónapokban, hetekben - különösen szép időben, hétvégi délutánonként megint mind többen keresik fel családostól is a Dolinkát. Minderről beszélgettem - 2005. október 12-én a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőségében - újfent is Czene Gyulával, aki örömmel újságolta, hogy nemrégiben már el is készült a Dolinka fejlesztési koncepciójának szakértői munkaanyaga. Szinte hitetlenkedve fogadtam közlését, de aztán át is adta a vaskos dokumentumot, mellette még néhány más feljegyzést, és az acélgyári hírlevelet, amelyben többek ez áll: „Még az ősszel Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlése elé kerül a „Dolinka fejlesztési koncepciója”, amely az elvégzendő feladatokat összegzi, s ennek alapján történhet a fejlesztések évenkénti ütemezése...”. Diskurzusunk végén az egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy a legsürgősebb feladatok közé tartozik a WC létesítése, esőbeálló kialakítása, az őrház téliesítése, a folyamatos őrzés biztosítása. A tervdokumentumban mindezek az elképzelések megfogalmazásra kerültek. A koncepció „Resumé”-je rögzíti többek között, hogy a 10 milliós támogatásból jelenleg rendelkezésre álló forrás elengedhetetlenül szükséges, de nem elégséges, csak a legégetőbb feladatok elvégzésére nyújthat fedezetet. Egy fontos és érdekes észrevétel Érdemes idéznem még dr. Fancsik János feljegyzéséből, amelyet az egyesület elnökének felkérésére készített. Záró soraiban így fogalmaz: „A Dolinka- kultusz újraéledésének a fentiek mellett alapvetően abban látom a zálogát, hogy hogyan alakul a környező városrészek sorsa. Lesz-e a gyártelepi városrészeknek Dolinkát igénylő, megbecsülő és használó lakossága, vagy egyáltalán olyan szélesebb környezete, amely nem elriasztja, hanem vonzza a város távolabbi részeinek a lakosságát is." A gondolat leginkább a város ön- kormányzati testületéi, a város- fejlesztő és - rendező szakemberek figyelmébe ajánlható. A szép tervek és nemes elképzelések mielőbbi megvalósításnak magam csak lelkes híve, önzetlen segítője, prókátora és propagálója lehetek. Abban azonban bízom, e dolgozat megírásával, a múlt történéseinek felidézésével, az egykori kedvelt kiránduló „képi” megjelenítésével hozzájárulhattam a Dolinka- hívek és tisztelők táborának gyarapításához, a liget kultuszának ápolásához, az összefogás kibontakoztatásához, talán még a támogatók toborzásához is. S, ha ez sikerül(t), akkor már nem dolgoztam hiába. Ezekkel a sorokkal, mondatokkal zártam 2006-ban megjelent, már többször hivatkozott, a Dolinka pihenőpark történetét feldolgozó kis kötetemet, amely természetesen korántsem az utolsó írásom volt, amelyben foglalkoztam a liget sorsával. Nyilvános és hasznos vitafórum így például a kedvelt - Időközben sajnálatos módon megszűnt - Tarjáni Városlakó című folyóirat, 2007. évi 4. számában - töl> bek között - az alábbiakat írtam. 2007. május 2-án a Dolinka- liget volt a helyszíne a Dolinkáért Egyesület „Mi lesz veled Dolinka” című nyilvános vitafórumának, amelyen részt vett Boldvai László országgyűlési képviselő, Eötvös Mihály alpolgármester, több szakember és számos érdeklődő. Amint arról a megyei napilap is beszámolt, a résztvevők áttekintették a Dolinka rekonstrukciója érdekében meghozott intézkedéseket, azok eredményeit. Eötvös Mihály megemlítette a legsürgetőbb feladatokat, számba véve a szükséges források előteremtésének lehetőségeit, és hangsúlyozta a széleskörű összefogás és együttműködés szükségességét is. Talán ez a fórum is hozzájárult ahhoz, hogy aki az idén kinn járt a ligetben - ahol szép időben és egy-egy rendezvény alkalmából már újra sokan vol- tak-voltunk -, az jól eső érzéssel állapíthatta meg, hogy a Dolinka - ha még nem is prosperál, de - újra él. (Folytatása következik) * A sorozatírás Baráthi Ottó A Dolinka krónikája - Kiáltás Salgótarján ritka természeti kincséért - című kötetének lényegére rövidített, aktualizált, szerkesztett változata. Az eredeti kiadvány Czene Gyula közreműködésével és fotóival, a Dolinkért Egyesület kiadásában, 2006-ban jelent meg.