Nógrád Megyei Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 125-150. szám)
2012-06-26 / 146. szám
FOTÓ: GYURKÓ PÉTER NO GRADIMm 2012. JÚNIUS 26., KEDD A Holokauszt áldozataira emlékeztek a Zsidó Hitközség tagjai, továbbá a környékről és távolabbról érkezett vendégek hétvégén a pásztói zsidó temetőben. A megemlékezésen a város polgármestere, Sisák Imre is tiszteletét tette. Pásztó. - Amikor évről évre ide jövök, mindig keresek egy olyan gondolatot, amit összekötvén a régmúlttal és a jelennel tanításként adhatok nektek, de akár magamnak is. Ebben az esztendőben olyan vendéget hívok lélekben hozzánk, aki minden vallásban az egyik legmeghatározóbb szereplő, ő Mózes. Amikor elvezette népét a Szentföld határáig és átadta a hatalmat utódának Józsuának egy dolgot kért tőle: „Légy bátor és erős”. Ez legyen a idei vezető motívumunk- mondta Radnóti Zoltán, rabbi.- Nem mehetünk el amellett, hogy az elmúlt hónapokban sajnálatos módon megszaporodtak az antiszemita megnyilvánulások. Ez sokunkban fájdalmas emlékeket ébreszt. Kiben félelmet, kiben aggodalmat, dühöt, de valamilyen módon mindenkit megérint. A Zsidó Hitközség vezetői, így én is, újra és újra kiállunk a nyilvánosság elé és sürgetjük a felelősségre vonást - hangsúlyozta.- Egyértelművé kell tennünk nem csak nekünk zsidó embereknek, hanem minden józan gondolkodású embernek, hogy nem szabad eltűrni a zsidó közösség elleni támadást, vagy bármilyen kisebbség elleni támadást Mint rabbi tudom és hiszem, hogy az ilyen megszólalások és támadások ellen az egyik legjobb hagyomány egy összetartó közösség. Közös felelősségünk: erővel, büszkeséggel és méltósággal közösen fellépni a körülöttünk terjedő eszmékkel szemben. Olyan közösséget kell építenünk közösen, amelyben a hagyományok ismerete, az erkölcsi normák, hagyományok gyakorlása, értéket és közösséget teremt - tette hozzá.- A szeretteinket azért vitték el innen, mert ők soha nem hagyták el a zsidóságukat. Lehetőségük lett volna elszökni, kitérni vagy átszökni a határon, de ők szerették a zsidóságukat, emberségüket és a magyarságukat is. Az én dolgom az, hogy napról napra megteremtsem a zsidó hagyományos élet alapjait. Legyünk büszkék az örökségünkre, milyen őseink voltak, és próbáljunk egy picit ellesni az ő eszméikből, az ő elveikből és kapcsoljuk össze aitni mo^ dernkori zsidóságunkat ezzel az örökséggel. Mindenkinek tudatosítani kell a gondolataiban, hogy a magyar történelemnek volt egy Mohácsnál nagyobb temetője amit úgy hívnak, hogy Auschwitz. Itt sokkal több magyar embert gyilkoltak meg mint a csatatéren. Ha valaki elzarándokol Auschwitzba, oda ahova ezeket az embereket elde- | portálták innen a városból, | vagy esetleg képeket, filmeket | látott arról a lágerről, az pontosan megérti az emberi sors lényegét - mondta Radnóti Zoltán. A beszédet követően az itt megjelentek elhelyezték az emlékezés köveit, valamint koszorúikat a deportáltak emlékművénél és Kaddisht azaz gyászimát mondtak az áldozatokért. Fel évszázad után újra együtt Bárány Mária, Demeter Mária, Galbács Mária, Juhász Piroska, Kalocsai László, Koplányi Mária, Kusnyár Erzsébet, Maglóéi Pál, Maretta Mária, Molnár Erzsébet Poroszka Mihály, Príbelszki József, Príbelszki László, Pongrácz Ferenc, Sisa József, Szentesi László, Tamás Magdolna, Törnek Erzsébet, Tóth Erzsébet, Tóth Irén, Varga Mihály, Kecskés Gyuláné Bellér-Pribelszki Annamária Magyamándor. Ötven év... Bizony nem kevés idő. Különösen megható és izgalmas ötven év távlatából előkeresni a megfakult osztályképet s megelevenítem az általános iskolás emlékeket. Magyar- nándorban ritka az általános iskolai osztálytalálkozó. Eddig nem is nagyon volt ilyen esemény, ötvenéves találkozó pedig még biztosan nem. Hutyánszki Pálné Demeter Mária, Kalocsai László és Poroszka Mihály áldozatos szervezőmunkájának köszönhetően azonban a hétvégén örökifjú diákok és egykori tanáraik gyülekeztek az általános iskola ebédlőjében, hogy megemlékezzenek a nem mindennapi évfordulóról. 1962-ben 39 végzős tanuló mögött zárultak be az általános iskola kapui. Sajnos az idő azóta már megkoptatta az osztálylétszámot, az egykori diákok közül hárman, a tanárok közül pedig öten már a temetőben pihennek. Emléküket a találkozó során meggyújtott gyertya lángja idézte meg. Az ötvenéves találkozóra néhányan betegség miatt nem tudtak eljönni, így végül huszonegy egykori diák és hozzátartozói érkezett csillogószemmel az osztálytalálkozóra. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Sándor István polgármester és Szána Gábor iskolaigazgató is. Az egykori tanárok közül néhányan már csak fentről figyelhették az egymásra találást, de Kecskés Gyuláné és Sándor Pálné Mészáros Mária tanárnők személyesen is találkozhattak régi tanítványaikkal. A Himnusz fájdalmasan szép dallamának felcsendülése, Demeter Mária köszöntője és osztálytársakról szóló szavalata után a finom ebéd elfogyasztása következett. Ezt követően Príbelszki Jánosáé Tóth Irén adta elő a bevezetőben idézett Tanítómnak című verset, majd minden megjelent egykori diák és tanár elmesélte életének alakulását Szívbemarkoló élmény volt újra látni és hallani az egykori társakat, akik közül szinte már mindenki nyugdíjas, s sokan maradtak szülőfalujukban, de Tökölön, Szigetszentmiklóson, Sándorfalván,.Dunakeszin, Szentén, Debercsényben, Romhány- ban, Ipolyszögön, Balassagyarmaton, sőt még Leszenyén, Szlovákiában is élnek az egykori nándori kisdiákok közül. S ahogyan az egyik résztvevő beszédében hangsúlyozta, „nem az a lényeg, hogy kiből mi, hanem az, hogy milyen ember lett...”, az Élet mindenkit másfelé sodort: ápolónő, mérnök, óvónő, szakácsnő, boltos, több mezőgazdasági dolgozó került ki a magyarnándori iskolapadokból. A találkozó zenével, tánccal, kötetlen beszélgetéssel ért véget. Előkerültek a családi fotók és nem maradt el a jókedvű anekdotázás sem. Köszönet illeti a szervezőket, amiért felkutatták az ötven évvel ezelőtti végzős magyarnándori diákokat és tanáraikat, s mindenkit, aki hozzájárult a megható találkozó sikeres lebonyolításához! Lezárultak az ünnepi könyvhét és gyermekkönyvnapok rendezvényei Salgótarján. Sikerrel és nagy lét- Az Év Könyvtára díját a Könyvtár kollektívája érdemel- Nemzetiségi Önkormányzat számú közönség érdeklődése mellett zajlott az idei könyvhét a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetben. A Balassi-díj átadás ünnepségével kezdődött a program, ahol Molnár Éva, az intézmény igazgatója köszöntötte és adta át a kitüntetéseket azoknak, akik a kultúra területén kimagasló teljesítményt nyújtottak. Balassi- díjat kapott Zalánfi Zsuzsanna, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet munkatársa, Mizser Attila a Palócföld folyóirat főszerkesztője, és a pásztói Teleki László Városi Könyvtár és Művelődési Központ kollektívája. Ságújfalui Körzeti Általános és Alapfokú Művészeti Iskola Napközi Otthonos Óvoda és te ki. Az Év Könyvtár Támogatói díját a Nógrád Megyei Szlovák kapta meg. Kulturális Tevékenységért Díjat dr. Gréczi-Zsoldos Enikő, a Miskolci Egyetem adjunktusa vehette át. Az ünnepi könyvhét dr. Romhányi Katalinnak, Salgótarján Megyei Jogú Város Népjóléti iroda vezetőjének köszöntőjével, majd Mizser Attilának, a Palócföld folyóirat főszerkesztőjének ünnepi beszédével kezdődött el. Az író és olvasója című programsorozat keretein belül ezen a napon a könyvtár vendége volt Csapiár Vilmos író, akivel Nagy Csilla irodalomtörténész beszélgetett. Hagyományos könyvtárak, digitális valóság címmel könyvtárszakmai konferencia zajlott a könyvtárban, nem csak könyvtárosoknak. Ugyanezen a napon Csepeli György szociálpszichológus és Bíró Judit társadalom- történész Kis Emberhatározó című könyvét mutatták be. A Mezey Katalin, Oláh János és Lackfi János költőkkel tartott íróolvasó találkozón több, mint 100 diák vett részt. A Madách Irodalmi Társaság 75. kötetének bemutatására is otthont adott az intézmény. Az Ünnepi Könyvhét zárásaként a könyvtár vendége volt Jankovics Marcell, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, aki Több húron pendülök címmel tartott nagysikerű előadást. „Légy bátor és erős”
