Nógrád Megyei Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 125-150. szám)

2012-06-21 / 142. szám

NOGRAD 2012. JUNIUS 21.. CSÜTÖRTÖK Fábián Gyöngyvér halálára (1944-2012) „Minden ember élete ugyanúgy ér véget / Csak hogy hogyan élt, és hogyan halt meg, /az, ami megkü­lönbözteti egyik embert a másiktól. ” Szerettei e szép gondolatot szán­ták az egyszerűségében elegáns gyászjelentő mottójának. Nyilván nem véletlenül: hiszen Németh Tamásné Fábián Gyöngyvér ha ma­gánemberként nem is volt rendkí­vüli (bár szépsége révén akár az is lehetett) művészként, festőként eredeti, mindenki mástól megkü­lönböztethető kegyelemben része­sült a teremtési#»’. Salgótarjánban látta meg a napvilágot 1944. júli­us 13-án. Született tehetségét a Ma­gyar Képzőművészeti Egyetemen pallérozta Kádár György növendé­keként, majd a hetvenes évek ele­jén ugyanezt tette Derkovits- ösztöndíjasként is. Egyik legna­gyobb sikerét 1979-ben a Szegedi Nyári Tárlat díjának elnyerésével érte el. Művészi kiteljesedésére nagy hatással volt Kondor Béla, de sem fiatalabb alkotó éveiben, sem később nem csatlakozott egyetlen iskolához, úgymond izmushoz sem. Következetesen az öntörvé­nyei szerinti saját útját járta. Alap­vetően figurális festészetet művelt, de ezt is sajátos módon tette. A portrék hátterében meghúzódó emberi sorsok, drámai gesztusok érdekelték elsősorban. Előszere­tettel használt bibliai alakokat, mo­tívumokat, gyakorta mutatkozott meg álomszerű lírai önvallomás­okban s nem volt idegent katátői az erotika, sőt a szatirikus megfo­galmazás sem. Az évtizedek során számos csoportos kiállításon, bi- ennálén és egyéni tárlaton szere­peltek művei, alkalmasint szíve­sen állított ki szülővárosában, Sal­gótarjánban is. Mindig örült a hí­vó szónak, a bemutatkozás lehető­ségének, mert tudta, hogy megannyi gyermekkori barátja, jó ismerőse, művészetének őszinte tisztelője veszi körül, ha hazajön. Gyurkovics Tibor - a már szintén elhunyt író, akit ugyancsak meg­örökített egy festményén - a szo­morúságot vélte felfedezni Fábián Gyöngyvér alkotásain. Most vi­szont nekünk, gyászolóinak van okunk szomorkodni: ismét szegé­nyebbek lettünk, május 30-án az elíziumi mezőkre távozott közü­lünk egy Salgótarjánból elszárma­zott, de tágabban, egy kicsit min­dig a város művészeti életéhez (is) tartozott kitűnő festőművész. A méltósággal viselt súlyos be­tegségben elhunyt Fábián Gyöngyvért június 21-én, azaz ma 11.15 órától búcsúztatják és kísérik utolsó útjára Budapes­ten, a Farkasréti temetőben. Nyugodjék békében, emlékét, emberi és művészi értékeit ke­gyelettel megőrizzük! Csongrády Béla Kerámiák tárlata Ipolyságon Ipolyság. Antal András Alsótoldon élő Ferenczy Noémi- díjas és Gádor-díjas keramikus- művész kiállítása június 30-ig még megtekinthető Ipolyságon, a Zsinagóga kiállítótermében. Hatalmas életművének egy sze­letét láthatják az érdeklődők ezen a kiállításon, amelynek gyújtópontjában a táj áll. A kiál­lítás címe is ez: Ipolymenti gon­dolatok. Ezek az úgynevezett tájtörténetek bárki történetei le­hetnek. Ám műveiből mégis az a személyes kötődés és a környe­zetének reá ható fontossága ol­vasható ki, amelyről a holland származású festőművész, Kooning is beszél miszerint: Van olyan időszak az életben, amikor csak teszel egy sétát és kisétálsz bele a saját tájképedbe. 2010- ben és 2011-ben Antal András a losonci Nemzetközi Kerámiamű- vésztelepen töltött hosszabb időt, ahol visszajöttek gyermek­kori emlékei. Ez az alapja az Ipolymenti gondolatok című nagy sorozatának. Évszázados emlékek, lerakodott üzenetek és gondolatok bukkannak fel az Ipoly mélyéről András kerámiá­inak köszönhetően, amelyek motívumai mesélnek a vidék régmúltjáról, kultúrájáról. A ki­állítást Shah Gabriella, a Nógrá­di Történeti Múzeum művészet- történésze ajánlotta a nagyszá­mú érdeklődő figyelmébe. Cs. A. Balassagyarmat 1991-ben kereste meg Nagy Ervinné, Kovács Gábor és Sághy Ferenc kanonok Meló Ferenc biológia- földrajz szakos tanárt, a dejtári iskola akkori igazgatóját, hogy egy szeretet­teljes, a keresztény értékeket közvetíte­ni tudó tantestületet, s egy igazi, neve­lés központú intézményt hozzon létre. Végül sok-sok sajtóvita, hadakozás, alaptalan vádak és gáncsoskodás után 1992 szeptemberében - az egyházi tu­lajdon visszaszerzésével - beindult az új iskola 194 tanulóval. 1994-ben már a Szabó Lőrinc utcai épületet is vissza­kapta a római katolikus egyház, s még az évben megkezdődött a hat évfolya­mos gimnáziumi képzés is. 2002-től a Lajtorja és a Hibó Tamás Művészeti Iskolával bővült az oktatás, ezek ha­tására a középszintű művészeti képzés is megvalósult. Az OKEV Észak-ma­Visszapillantás az elmúlt húsz esztendőre Az ünnepi szentmisén Banda Ádám, az iskola falai közt nevelkedett immár nemzetközi hírű hegedűművész adott elő egy Bach-művet, majd az ünneplők az iskola történetét tekinthették meg képekben. Majd Mogyorósi Attila igazgatóhe­lyettes mondott köszönetét a tantestü­let nevében az igazgatónak. Az iskola­udvaron dr. Stella Leontin kanonok szentelte meg az intézmény új freskó­ját, Lencsés Zsolt festőművész alkotá­sát. A kanonok a mű Jézus-központú­ságáról, a feltámadt Istenember szere- tetéről, irgalmáról szólt. Lencsés Zsolt a „Templomunk a mi iskolánk” külté­ri freskóról elmondta: a templom és az iskola múltunk kincsestára és jövőnk záloga. A mű megszentelését követően dr. Hoffmann Rózsa államtitkár és az isko­la vezetése a hálaadás virágait helyez­ték el az udvaron álló keresztnél, majd az államtitkár előadása következett a tornateremben „Az oktatás jelene és jö­vője ” címmel. Az államtitkári előadás után Nagy Er­vinné, az intézmény egyik alapítója és tanára mutatta be az iskola jubileumi évkönyvét, amely száz oldalon jeleníti meg többek között az iskolatörténet leg­fontosabb eseményeit, az iskolaéletet, a visszaemlékezők írásait, a köszönőle­veleket, a szakértői véleményeket, az intézményekkel való kapcsolatot, a plé­bánosok gondolatait, a sportéletet. A ju­bileumi ünnepség állófogadással és meghitt beszélgetéssel ért véget. Katolikus Pedagógiai Intézet nevében szintén a nagyszerű nevelői munkát mél­tatta. Ferenc Mária nővér, a szécsényi klarisszák apátnője és a salgótarjáni Var­ga András atya Isten áldását kérte minden tanárra, diákra. Tomanek Gábor, Nagy Eri­ka, Szőke Pál és Mészáros Mihály színmű­vészek azt fejtették ki: országjárásuk so­rán ilyen fegyelmezett és jól felkészített ta­nulókkal kevés helyen találkoztak. A szentmisét celebráló dr. Beer Miklós me­gyéspüspök úgy fogalmazott:- 1989 után újra fontos lett a keresz­tény iskolák hagyománya, az erkölcsi nevelés, az igazságra, jóság­ra való törekvés, és eb­be kapcsolódott bele a húsz éves gyarországi Területi Igazgatósága 2005- től emelt szintű érettségi vizsgaköz­pontnak jelölte a Szent Imre Gimnázi­umot. A gyöngyösi Károly Róbert Főis­kolával kötött szerződés keretén belül 2010-től pedig felsőfokú OKJ kép-zés in­dult meg az intézményben. Ezt a küzdelmes és szép húsz eszten­dőt ünnepelte a Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szak­képző Iskola és a nagyszámú közönség a közelmúltban. A tartalmas és feleme­lő megemlékezés a Szentháromság Plé­bánia Nagytemplomban hálaadó szent­misével kezdődött, amelyen az iskola nevelőtestületén és diákságán kívül részt vett dr. Hoffmann Rózsa, oktatá­sért felelős államtitkár, a Váci Egyház- megyei Katolikus Iskolák Főhatóságá­nak vezetése, Bállá Mihály országgyű­lési képviselő, Barna János, a Nógrád megyei közgyűlés alelnöke, Medvácz Lajos polgármester, va­lamint számos intézményveze­tő és környékbeli polgármester. Csallóné Majoros Erzsébet, az in­tézmény pedagógusa elsőként az üdvözlő leveleket olvasta fel. Dr. Nagy Andor országgyűlési képvi­selő levelében kiemelte: az iskola diákjai jó magyarok és ezáltal jó európaiak lesznek. Becsó Zsolt, a Nógrád megyei köz­gyűlés elnöke köszönetét mondott a jubiláló iskola vezetőinek és a taná­ri karnak a példamutatóan lelki- ismeretes munkáért, Bajzák ErzsébetM. Eszter nővér, a iskola. A püspök atya a küzdelmekhez további bátorságot és hitet kívánt Meló Ferenc igazgatónak, akinek a Pro Educatione-díjat nyújtotta át. Az iskolavezetője hangsúlyozta: e dí­jat egész tantestülete kiérdemelte.- Felsorolni, még csak végiggondolni is lehetetlen, hány és hány megpróbáltatá­son ment keresztül az intézmény, és még­is, a nehézségek ellenére mennyi öröm­ben volt része a tanári karnak és diákja­inknak egyaránt - emlékezett, kiemelve Sághy Ferenc kanonok támogatását, Keszthelyi Ferenc püspök kiállását, illetve dr. Beer Miklós megyéspüspök igaz pat­ronáló munkáját Meló Ferenc Koza Jó­zsefprépost és dr. Stella Leontin kano­nok lelki vezetését is hálásan kö­szönte. Az intézményvezető Isten segítségét kérte ahhoz, hogy kor­szerű tudás­sal fel- vérte- z e 11, igaz, jel- lemes ma­gyar em­berek so­rát nevel­hesse a Szent Im­re iskola a következő sok-sok évben is. Húsz éve történelmet írtak a városban a keresztény iskola egykori alapítói: szinte a sem­miből hoztak létre maradandó értéket. Lelakott, lepusztult épületeket vettek át, ma pedig aki belép az intézménybe, rá­csodálkozhat a családiasságra, otthonosságra, a szép és esztéti kus környezetre, az északi ré­gió legnagyobb egyházi fenntar tású intézményére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom