Nógrád Megyei Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 125-150. szám)
2012-06-02 / 126. szám
4 2012. JÚNIUS 2., SZOMBAT KULTÚRA Két „felvonás" az alkotómunkáról A könyvtárban megjelentek szép élménnyel gazdagodtak a kettős program során Ritkán tapasztalható művészeti program zajlott a minap Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetben. Egymás után lépett a pódiumra egy helyi dokumentumfilmes, fotográfus Kovács Bodor Sándor majd egy Budapestről érkezett költő, író, műfordító, Tóth Krisztina. A közös nevezőt kettőjük között tágabb értelemben az alkotómunka, szűkebben a Palócföld jelenti, ahol mindketten rendszeresen publikálnak. Ennélfogva beszélgetőpartnerük nem véletlenül volt Mizser Attila, a megye folyóiratának főszerkesztője. A Palócföld 2012/1-es számában - mint május 19-i lapszámunkban megjelent recenziónkban is jeleztük - fontos szerep jutott Kovács Bodor Sándornak. Egyrészt az ő „Árnyék” című fotójának felhasználásával készült a lap borítója s mint az általa (is) vezetett IV. Rónart Művésztelep alkotójaként is vannak illusztrációs képei. Másrészt a „Találkozási pontok” című rovatban egy interjú is fűződik a nevéhez. „Időívek” címmel beszélgetett Varga Mátyással, a pannonhalmai Arcus Temporum Művészeti Fesztiválról, amelynek - nem mellesleg - Kovács Bodor Sándor a filmes megörökítője. Ez a magyarázata annak, hogy Mizser Attila kérdései kitértek erre a témakörre is. A diskurzus azonban döntő részben azzal foglalkozott, hogy melyek a fotóművészet sajátosságai - például a képzőművészethez képest - és hogyan látja Kovács Bodor Sándor a világot fotósszemmel. Az est első „vendége” elmondta, hogy a fotográfus nem ülhet, nem dolgozhat „csak” a műteremben, sokat kell járni- kelnie, s minduntalan keresni s megtalálni azokat a nézőpontokat, szögeket, amelyekből valami új, más, több adható vissza a közismert látványból. Idegen helyen ki kell használni minden pillanatot, hiszen azok nem térnek visz- sza. Salgótarján - amelynek fotogén jellegét Kovács Bodor Sándor igencsak kihasználta az elmúlt évtizedekben - esetében viszont az hangsúlyozandó, hogy főként fekete-fehérben jeleníthető meg hatásosan. Ugyanis a szín eltereli a figyelmet a kompozíció erejéről s nem tesz semmit hozzá. Mint a beszélgetésből kiderült: Kovács Bodor Sándor több mint nyolcvan filmet készített eddigi munkássága során. Ezek döntő többsége az ország különböző helyein és külföldön készült. A legkedvesebbek között persze ott vannak a megyében forgatottak is, hiszen számára annál nincs, nem lehet fontosabb feladat, mint feltárni a gyökereket, láttatni, megőrizni a megye értékeit. Ezek közé tartozik a Cered-Salgótarján Nemzetközi Művésztelep is, amelynek születésénél, megerősödésénél ott bábáskodott Kovács Bodor Sándor is, néhány éve azonban a rónafalui telep házigazdája. Szeptemberben immár az ötödik kiállításukat rendezik majd meg a Nógrádi Történeti Múzeumban. Miközben zajlott a beszélgetés, a háttérben folyamatosan látni lehetett az alkotó fotóit, amelyek közül jó néhány jelentős díjat nyert különböző pályázatokon. Tóth Krisztina, a kortárs magyar irodalom egyik rangos - sok más mellett József Attila- illetve a Magyar Köztársaság Ba- bérkoszorúja-díjjal kitüntetett, a kritika által is nagyra értékelt - képviselője az „író és olvasója”- programsorozat keretében látogatott újra Salgótarjánba. Legutóbb 2009 februárjában mint a Szépírók Társasága tagja a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház vendégeként járt itt, s akkor is érdekes, élvezetes beszélgetést - többek között a gyermekkori élményekről, a szépirodalommal való találkozásairól, az írás motivációinak személyes érintettségéről, a kiskamaszok gyakori szerepeltetéséről - folytatott a moderátor Kőrössi P. Józseffel. A nőírók témaköre, az úgynevezett női témák tudatossága Mizser Attila kérdései sorában is hangsúlyos helyet foglalta el. Tóth Krisztina ezúttal is elmondta, hogy szerinte nincs speciális női nézőpont, a mondandó általános érvényű- sége, a mű minősége számít, függetlenül attól, hogy milyen nemű a szerző. Induláskor és még utána is sokáig elsősorban mint költőt (lásd Az őszi kabátlobogás, A beszélgetés vonala, Az árnyékember, a Porhó című köteteket) tartották számon Tóth Krisztinát, az utóbbi években és napjainkban viszont prózaíróként is figyelemre méltó publikációk, kötetek (Vonalkód, Hazaviszel, jó? Pixel) fűződtek, fűződnek a nevéhez. Ez indokolta annak firtatását, hogy melyik műfaj áll közelebb hozzá. Mindkettőt szereti, nem választja külön - jött a válasz. A különbség talán abban rejlik, hogy verset úgymond fejben is lehet fogalmazni, a prózához több előkészület, idő szükséges, „oda kell ülni melléje”, bár az is előfordul, hogy prózai szöveget is „zsi- gerből” ír, a költészet felől közelít hozzá. Egyébként az úgynevezett kisprózát kedveli, regényt egyelőre nem tervez írni, nem tartja magát teoretikus alkatnak, a mindennapi élet egy-egy jelenetben megörökíthető érzéki tapasztalatai érdeklik. Ugyancsak szó esett Tóth Krisztina verseinek dalszerűségéről, a zenével való kapcsolatairól. Mizser Attila rákérdezett beszélgetőpartnere hagyományokhoz való viszonyára is, annál is inkább, mert 2010-es Mikszáth-centenáriumon a Palócföld „ezek a kedves kis portékák” rovatában - s aztán kötetben is - Tímár Zsófi muskátlija címmel Tóth Krisztina remek írása is napvilágot látott. A tradíciókkal függ össze az est egyik kuriozitása is, amennyiben elhangzott a vendég József Attila- (Születésnapomra) és a Vörösmarty - (A vén cigány) parafrázisa. Ugyancsak emlékezetesek voltak azok a pillanatok, amikor Tóth Krisztina kezdeményezésére mintegy költői „négykezesként” - kortársak lévén - Mizser Attilával felolvasták egy-egy, természetesen egymástól függetlenül született, de gondolatilag egymásra rímelő, rímeltethető versüket így a „La- birintus”-t Mizsertől és a „Minotaurusz álmá”-t Tóth Krisztinától. A Márai-program keretében megvalósult rendezvényt a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. Csongrády Béla Kovács Bodor Sándort követően Tóth Krisztinával is Mizser Attila, a Palócföld főszerkesztője beszélgetett „...Hesnával a világ” Januárban, a magyar kultúra napján - amikor azért járt Salgótarjánban, hogy eleddig legfiata- labbként, harmincnégy évesen átvegye a város által adományozott díszpolgári címet - arról beszélgettünk, hogy mindketten sajnáljuk - természetesen más minőségben és nézőpontból - hogy szinte egyik percről a másikra maradt abba a Veiszer Alindával készített kulturális műsoruk, az „Éjjeli őrjárat” a Duna Televízióban. Al Ghaoui Hesna azonban bizakodó volt, mert már tudta, hogy hamarosan indul egy új, kifejezetten az ő nevéhez köthető program a közszolgálati ml csatornán. Március óta már három adás lepergett „Bábel - Hesnával a világ” átfogó címmel, jól érzékelhetően amolyan igazi „hesnás” módon. Ez azt jelenti, hogy számunkra egzotikus világban játszódnak a történetek, a helyszínek nem nélkülözik a feszültség- illetve konfliktusgócokat, a főszereplők nem mindennapi szituációkat átélt, különleges emberek, akikhez Hesna - egyrészt arab, angol és francia nyelvtudása, másrészt riporteri, emberi adottságai révén - közel tud kerülni és akiket élménysze- rűen tud láttatni. Mindehhez nemcsak tehetsége van, alapos felkészültséggel is rendelkezik. Jogi illetőleg arab diplomája van, utóbbi érdeklődését nem kis mértékben szír származású édesapjának köszönheti. 1998-ban a Nép- szabadság külpolitikai újságírójaként kezdett el dolgozni, később rendszeres közreműködője lett az MTV Híradónak, a Panorámának, figyelemre és elismerésre érdemes dokumentumfilmeket készített. Bár soha nem tartotta magát haditudósítónak, gyakran megfordult veszélyes területeken, kiélezett helyzetekben is. Tapasztalatait 2010-ben a „Háborúk földjén” címmel riportkötet formájában is megörökítette. Gyors szakmai karrierjét nemcsak Salgótarjánban - ahol orvosszüleivel gyermekkorában élt és ahol általános iskolai tanulmányait végezte - ismerték el magas kitüntetéssel: 2011-ben Prima primissa-díjban is részesült. Áprilisban a ....Hesnával a vüág” igencsak bizarr té májú filmet - a speciális tartályokban hibernált, újraélesztésre váró holttestekről - mutatott be „Rémálom az amerikai kertvárosban” címmel. A múlt héten, a sorozat legutóbbi, „Rambo történelmet írt” című darabjában részben szintén tengeren túli témát választott, de járt Afganisztánban, igazi - helyi, amerikai és magyar - katonák között is. Tudniillik azt vizsgálta, hogy milyen a látványos hollywoodi háborús filmek, azaz a mesterséges szituációk viszonya a valósághoz, miben különbözik a katonák vásznon, képernyőn látható élete a valóságostól, mennyiben tekinthető hitelesnek az, amit az úgynevezett szuperprodukciókban élvez a közönség világszerte. A filmvilág képviselői közül Hesna megszólaltatja a mai magyar filmművészet korifeusát, Andy Vájná egykori amerikai producert és Fenyő Iván színművészt is, akinek rendes, kőkemény kiképzésben volt része az egyik szerepéhez. A végkövetkeztetést Hesna a következők szerint vonta meg: Ez is egy iparág, amelynek a fő célja a szórakoztatás és a legnagyobb cenzora a pénz. E filmek„a fikciót valóságként tudják ábrázolni. Ez a legijesztőbb Hollywoodban...Éppen a valóságra való visszahatásban van a felelősségük. Az eddigiek alapján érdeklődéssel várják a tévénézők az újabb Hesna-filmet, különösen ott, ahová személyes szálak is kötik az alkotót... Al Ghaoui Hesna, Salgótarján díszpolgára továbbra is járja a világot JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Nyugi anyu, csak elektronikus számológépet késuítünk. ” Szerencsés nyertesünk: Koronczi Kornélia, Salgótarján, Ybl Miklós út 160. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. június 7-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. Cs.B.
