Nógrád Megyei Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 125-150. szám)

2012-06-01 / 125. szám

2

2012. JÚNIUS 1., PÉNTEK

NÓGRÁD MEGYE

Kik a legjobbak a bicikli nyergében?

„Gondolkodj zöldül!” elnevezéssel tartottak környezetvédelmi napot nemrég a salgótarjáni Körúti tagóvodában. A rendezvényre ellátogatott a budapesti Nagy Terv Ifjúsági Természet- és Környezetvédelmi Közhasznú Egyesület képviselője is.

Salgótarján. A főleg fiatal önkéntesekből álló civil szervezet rövid idő alatt számtalan elismerést tudhat magáénak; például az Innovációs Szövetség különdíja és a Pannon példakép-díj mellett egyéb nemzetközi elismeréseket is megkapott. Az egyesület alapvető célja a környezetvédelemre, a zöld gondolkodásra és a környezettudatos életmódra való törekvés kialakítása a fiatalok körében. Jelképük Tódor, a környezet- tudatos manó, amely azt is üzeni, hogy a „zöld” életmódot minél korábban el kell kezdeni.

Nem csoda, hogy azonnal igent mondtak a felkérésre, hogy látogassanak el a Nógrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság bázisóvodájába. Az alapítvány egyik önkéntese, Nagy Judit, az aszódi könyvtár vezetője nagy érdeklődésre számot tartó foglalkozásokkal kötötte le a gyermekek figyelmét. Az óvodásokkal közösen megbeszélték, hogy a mindennapi életben mi mindent tehetünk a környezetünkért, s hogy valóban mit is jelent a környezettudatos életmód.

Megvitatták, hogy mi a hulladék és a szemét közötti különbség, majd színazonos dobozokban szelektív hulladékokat gyűjtöttek.

Nagy sikere volt a játékos foglalkozásoknak, ahol gyufásdobozokból készített kirakóval, majd CD-tok- ból készült memóriajátékkal játszottak a gyermekek.

Mindeközben számtalan, általuk eddig ismeretlen jelzéssel ismerkedtek meg. így például megtudhatták, mit takar a természetbarát, illetve a száz százalékban újrahasznosított anyagból készült termék, továbbá az „állatokon nem tesztelt”, „törékeny”, „víztől óvandó”, „gyermekek elől elzárandó”, „nem ivóvíz”, „magas hőmérsékletű” megjelölés. A csoportok végezetül háztartási hulladékokból készítettek tömegközlekedési eszközöket az óvodapedagógusok segítségével. A mentori feladatokat Benkocsné Palencsár Katalin tűzoltó őrnagy látta el.

A XX. „Kerékpáros iskolakupa” közlekedésismereti verseny megyei döntőjét rendezte meg a napokban a Nógrád Megyei Rendőrfőkapitányság. Egyúttal ennek keretében dőlt el az is, hogy kik lesznek szőkébb hazánk legjobbjai a Magyar Autóklub által meghirdetett, „Ki a mester két keréken?” elnevezésű vetélkedésnek.

Nógrád megye. - a cél, hogy a kerékpározó gyermekek felkészülten, alapos, magabiztos elméleti és gyakorlati ismeretek birtokában vegyenek részt a közlekedésben. így érhető el, hogy biztonságban legyenek az utakon, elkerüljék a balesetveszélyes helyzeteket és csökkenjen

az őket is érintő balesetek száma - fogalmazott DankónéNagy Éva rendőrségi szóvivő.

Nógrád megye tizenkét iskolájából összesen negyvenegy tanuló mérte össze tudását a két versenyen. A diákok a kerékpáros KRESZ-tesztlapot a rendőrfőkapitányság épületében töltötték ki. Az itt legjobb eredményt elérő tizenegy-tizenegy fiú és lány jutott tovább a salgótarjáni Sportcentrumban megrendezett gyakorlati versenyre. A gyerekek egy ügyességi és egy szabályossági pályán is megmutathatták tudásukat.

A Kerékpáros iskola-kupán a három legjobb lányt és fiút díjazta a versenybizottság. Az első helyezettek arra is jogot szereztek, hogy ők képviselhetik szőkébb hazánkat az országos versenyen, Egerben. A „Ki a mester két keréken?” elnevezésű megmérettetésen a két kategória első három helyezettje jutott tovább az ongai régiós versenyre.

Két verseny, négy dobogó

KERÉKPÁROS IS KO IMII PA

I. Pleva Mercédesz (Dózsa György tagiskola, Balassagyarmat)

II. Dénes Dalma (Szent István Általános Iskola, Nógrád- megyer)

III. Urbán Réka (Gárdonyi Géza Általános Iskola, Pásztó)

I. Kanderla Ádám (Dózsa György tagiskola, Balassagyarmat)

II. Csábi Gábor (Dózsa György tagiskola, Balassagyarmat)

III. Paulik Dávid (Szent István Általános Iskola, Nógrád- megyer)

KI A MESTER KÉT KERÉKEN?

I. Dénes Dalma (Szent István Általános Iskola, Nógrád- megyer)

II. Magos Gertrúd Györgyi (Dornyai Béla tagiskola, Salgótarján)

III. Antal Fanni (Gárdonyi Géza Általános Iskola, Pásztó)

I. Csábi Gábor (Dózsa György tagiskola, Balassagyarmat)

II. Paulik Dávid (Szent István Általános Iskola, Nógrád- megyer)

III. Görcsi Gábor (Szent István Általános Iskola, Nógrád- megyer).

„Kizöldültek” a gyermeki gondolatok

Eniol: Dallam az összhangban, összhang a dallamban

A nógrádi kulturális élet színesebb, mint azt elsőre gondolnánk. Megyénk a pasz- szív műkedvelők mellett tele van fiatal, tevékeny talentumokkal is, elsősorban muzikális téren. Az underground zenekarok palettáját egyszerű hobbi- és kevésbé amatőr együttesek egyaránt gazdagítják, akik közül igencsak sokan érdemelnének több figyelmet és elismerést. Az egyik ilyen tehetséges csapat a 2008-ban alakult Eniol.

Az énekes Schneiker Éva, húga, a gitáros-vokalista Schneiker Lilla, és az őket hegedűn, illetve zongorán kísérő Csiba Judit és Kojnok Dávid akusztikus zenéjének minden taktusa tisztán visszaadja és tükrözi a köztük fennálló tökéletes harmóniát.

Filó Mariann- Mikor kezdtetek foglalkozni a zenével, milyen vele a kapcsolatotok? Milyen hangszereken játszotok?- S. Lilla: Én a Kodály Zoltán Általános Iskolába jártam, ott kezdtem a zenélést. Először furulyáztam, aztán klarinétozni szerettem volna, de nem kaptam hangszert, majd harsonázni tanultam. Ezután abbahagytam az egészet, még a kórust is, és megszakadt a zenével mindenféle kapcsolatom, csak hallgattam. Gimnáziumban pedig jött a metálzenés korszakom, két rockbandában is énekeltem. Autodidakta módon gitározni és dobolni tanultam.- Cs. ludit: Én is a Kodályba jártam, Lillával osztálytársak is voltunk. Hat éves korom óta hegedülök, most szerzem belőle a második diplomám, ezzel fogok foglalkozni.- S. Éva: Én szintén a Kodályban tanultam. Hárfáztam és hegedültem egy évig, de ezekkel felhagytam. Két évig vettem énekórákat magántanártól, viszont az egyetem ideje alatt nem csináltam semmi zenével kapcsolatosat.- K. Dávid: Én három éve, azaz nyolcadik osztályban kaptam kedvet a zongorázáshoz, az mindig is érdekelt. Egy évig jártam tanárhoz, aztán egy kis idő elteltével gyűjtöttem pénzt saját hangszerre, és azóta egyedül gyakorolgatok.- Mikor és milyen körülmények között alakult meg az Eniol?- S. Éva: Még jóval a konkrét zenekar megalakulásának gondolata előtt, 2006-ban Lillával írtunk egy saját dalt, amit két évvel később feltöltöttünk egy internetes dalversenyre, ahol nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Körülbelül hatszáz versenyző közül tizenegyedikek lettünk. Innen jött az egész ötlet, így indultunk.- S. Lilla: Évi elkezdett írni egy fantáziaregényt, amiben a hősnőt Eniolnak hívták, a nevünket így választottuk. Eleinte csak ketten léptünk fel, aztán beszállt hozzánk az unokatestvérünk (ő már nem tagja az együttesnek), majd Juci, és végül Dávid.- K. Dávid: Nekem bemutatkozási lehetőségeim legelőször az iskolában voltak, utána később néhány énekes ismerősöm is megkért, hogy kísérjem őket fellépéseken, és így lyukadtam ki az Eniolnál is. Nyáron előttük léptünk fel, akkor kértek meg, hogy csatlakozzam hozzájuk.- Milyen zenét játszotok?- S. Éva: Csipegetni szoktunk az összes műfajból, mert szeretnénk valami olyan egyedit létrehozni, ami még nincs a piacon.- K. Dávid: Úgy szeretnénk kialakítani és összeállítani a zenekar stílusát, hogy mindannyiunk személyiségéből és ízléséből hozzáadjunk valamit a repertoárhoz.- Van Salgótarjánban olyan hely, ahol szívesen fogadnak titeket? Eddig hol léptetek fel?- S. Lilla: Eddig fellépésünk csak a Frei Caféban volt: előzene- karként Tabáni István koncertjén kétszer játszottunk, tavaly pedig hárman Bereczki Zoltán előtt.- Milyen időközönként szoktatok próbálni? Milyen gyakran tudtok találkozni?- S. Lilla: Számunkra az iskola áll az első helyen jelen pillanatban, ezért nehéz összeegyeztetnünk a találkozókat. Komolyabban nyáron fogunk próbálni, és sokat beszélgetünk arról is, hogy teremtenünk kellene egy zenei alapot, és továbbfejlődnünk, mert Dávid, Évi, és én is autodidakta módon tanulunk. Ennek érdekében én most elkezdtem gitár- és dobtanárhoz járni, és igyekszem a szabadidőmet önképzésre fordítani.- S. Éva: Kevés az időnk, hogy összehozzuk a bandát, ellenben lehetőségeket, ajánlásokat folyamatosan kapunk. Úgy tűnik, hogy tetszik az embereknek, amit csinálunk.- Melyik a zenekarral kapcsolatos legszebb emléketek? Van olyan pillanat, ami örökre az emlékezetetekbe vésődött?- S. Éva: A nyári koncertünk tényleg jól sikerült. Akkor még csak négyen játszottunk, Dávid csak nézőként volt jelen. Nagyon kellemesen telt el, és volt egyfajta kerete az egésznek: vendégváró zene, bevezető, hangulatos gyertyák, családias légkör, így a közönség könnyen el tudta engedni magát.- S. Lilla: Nyáron egyébként is sok időt töltöttünk együtt, előfordult, hogy egész nap együtt voltunk, nevettünk, beszélgettünk, és közel kerültünk egymáshoz.- Nem gondoltatok arra, hogy tehetségkutatóba jelentkeztek?- S. Lilla: A testvéremmel mi ketten próbálkoztunk, de az már elég régen történt A saját számunkat játszottuk. Amikor odakerültünk a zsűri elé, Presser Gábor azt

mondta Évinek, hogy jó úton halad, csak sokat kell gyakorolnia.- S. Éva: Persze a tehetségkutatók világa egy kicsit más, az ilyen műsoroknak nem feltétlenül az a lényegük, hogy megmutassák, mennyire vagy tehetséges. De végül is kiugrási lehetőségnek pont megfelelő lenne, mert elindulni ezen a pályán igencsak nehéz...- Mik a jövőbeli terveitek?- S. Éva: Fejlődnünk kell. Kapcsolataink is vannak, de először olyat kell produkálnunk, ami valóban minőségi, például egy jó portfolió, dal, klip. Egyszóval, színvonalas munka kell ahhoz, hogy tudjanak nekünk segíteni, ahhoz pedig rengeteg pénz, gyakorlás, és idő, amikből jelenleg kevés áll rendelkezésünkre, de nyáron belehúzunk.

Köszönöm a beszélgetést, és további sikereket kívánok!